III. rész



21. fejezet

Mindig újra kezdhetünk

I. "Ki szabadít meg a halálra szánt testtől?" (Róm 7,24)


Szalézi Szent Ferenc (+1622) fiatal korában lobbanékony, türelmetlen természetű ember volt. Százszor elhatározta, hogy nem lesz többé haragos, de mégis mindig újra hibázott. Egyszer hirtelen fellobbanásában pofonütött valakit... Egy évtized múltán mégis úgy találkozunk vele, mint a türelem emberével. Ma pedig úgy tiszteljük őt, mint a szelídség szentjét...
Pál apostolnak is sok hibája volt, amikor Krisztus nyomába szegődött. Életének egy szakaszában szinte elkeseredett saját gyengeségét látva. Valamikor teljes lelkesedéssel kezdte követni Krisztust. Mindent odaadott azért, hogy megismerje tanítását és meg is valósítsa azt: imádkozott, böjtölt, gondozta a szegényeket, s ahol csak tehette, beszélt Krisztus örömhíréről. Csodálatos isteni kegyelemben is volt már része. S egyszercsak mégis úgy érezte, hogy telve van hibákkal, bűnökkel. Úgy érezte, nem tud egészen Jézusé lenni. "Magam sem értem, hogy mit teszek!- kiáltott fel. - Hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem amit gyűlölök, a rosszat... Ki szabadít meg e halálra szánt testtől?" (Róm 7,16.19.24)
Talán te is sokszor érzed ezt a kettősséget! Elhatározod, hogy igazi keresztény leszel, hogy szereted embertársaidat. S azután nem sikerül... És bűnösnek érzed magad...
Hogyan lett a haragvó Ferencből szelíd Szent Ferenc? Hogyan lett a hibákkal küzdő Pálból végül mégis Szent Pál? S hogyan válhat belőled is - bár érzed gyengeségedet - Krisztus igazi követője?

II. "Menj, és többé ne vétkezzél!" (Jn 8,11)


1. Jézus újrakezdésre hív

a) Jézus egész élete felhívás, hogy a legnagyobb bűnös is új életet kezdhet. - A házasságtörő asszonynak azt mondja: Menj, és többé ne vétkezzél! Új életet kezdhetsz. (Jn 8,11)
- Zakeushoz, a vámoshoz betér ebédre. Új életre indítja el. (Lk 19,1)
- A másik vámost, Mátét egyenesen apostolai közé választja. (Mk 2,14)
- Magdolnát, akiben "hét ördög lakott", beengedi az őt követő nők sorába. (Lk 8,2)
b) Jézus sok csodája is azt jelzi, hogy minden gyengeségből van gyógyulás. Meggyógyítja a leprást, a vakot, a bénát, hogy jelezze: Isten erejéből a legtehetetlenebb ember is lábraállhat, eljuthat a fényre. (vö. Mt9,1; Jn 9,39)
c) Jézus több példabeszédben szól erről: ezek közül is talán legszebb a tékozló fiúról és apjáról szóló. Ez a fiú elkérte apjától örökségét, s azt rövidesen rossz barátokkal, bűnös barátnőkkel eltékozolta. Pénz nélkül éhezni kezdett. Ekkor eszébe jutott az apai ház. Hazaindult... De vajon szóba áll-e vele az apja, akitől oly durván szakadt el? - Az apa azonban már várta őt. "Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta... Majd odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt és a lábára sarut... Vezessétek elő a hizlalt borjút és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, mert ez a fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült". (Lk 15,11-24)

Az emberek általában megvetik a bűnöst. A rossz gyerekre azt mondják: "Ebből a gyerekből nem lesz semmi." Jézus viszont azt tanítja, hogy Isten atyánk marad, szeret és visszavár akkor is, ha mi elhagyjuk őt. Nincs olyan bűn, amelyből vissza ne térhetnénk hozzá.

2. Jézus folytonos újrakezdésre hív

- És mit tegyek, ha már sokszor elhatároztam, hogy Jézust akarom követni, és mégis mindig újra hibázok? Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy nincs már erőm újat kezdeni?
Ezt a kérdést tette fel Szent Pál is, amikor úgy érezte, hogy visszatérnek hibái. "Hányszor kértem az Urat, hogy vegye el gyengeségemet - írja. - De Ő azt felelte: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm a gyöngeségben nyilatkozik meg a maga teljességében." (2 Kor 12,8-9)..
- S ha úgy érzem, hogy ennyi botlás után már Isten sem bocsát meg nekem? - Isten jóságának egyik legmegdöbbentőbb tulajdonsága, hogy irántunk való szeretete nem csökken akkor sem, ha mi sokszor elfordulunk Tőle. Bármi történt tehát, fordulj újra bizalommal Jézushoz, s kezdj el ismét az Ő útján járni...

Isten Országában nem tökéletes emberek élnek, hanem olyanok, akik tudnak folyton újrakezdeni. Isten "tanúja" nem saját tökéletessége által lesz az ember, hanem azáltal, hogy gyengesége ellenére Isten ereje működik benne.
Az apostolok, a szentek sem egyik napról a másikra lettek szentté, hanem folytonos újrakezdés által. - Az apostolok együtt éltek Jézussal. Látták csodáit, százszor elhatározták, hogy követni akarják Őt. Mégis újra és újra hibáztak:

- Amikor csónakjuk viharba keveredett, elvesztették a hitüket: félni kezdtek. (Mk 8,26)
- Akkor is hitetlenkedtek, amikor Jézus a vízen járva közeledett feléjük vagy amikor aggódtak, hogy nem tudnak kenyeret adni a népnek. (Mk 6,50-52)
- Folyton újra elbizonytalanodtak, ha Jézus szenvedéséről jövendölt nekik. (Mk 8,33) Jézus elfogatásakor pedig elfutottak. Péter háromszor meg is tagadta...
- És Jézus türelme mégsem fogyott el. Hanem segítette őket, hogy minden hiba után tudjanak újra kezdeni.
Az őt megtagadó Péterre pedig rábízta egyháza vezetését. (Jn 21,15-17)

3. Gyengeségünkben is találkozhatunk Jézussal

Láttuk már, hogy a szenvedésben Jézussal találkozhatunk és fölajánlhatjuk azt másokért. De a legnagyobb szenvedés saját gyengeségünk lehet: ha szeretnénk jók lenni és nem sikerül. Jézus e szomorúságunkat is örömre változtatja. Hiszen Ő gyengévé lett értünk. Magába vett minket gyengeségeinkkel együtt. Ez azt jelenti, hogy gyengeségünkben is találkozhatunk és egyesülhetünk Vele. És a gyengeségünkből fakadó szenvedést is felajánlhatjuk másokért.
Jézus magába vette gyengeségünket: Így váltott meg bennünket. Elesett a kereszttel bűneinek súlya alatt és felkelt, hogy felemelje azokat, akik elesnek a bűnben. A kereszten átélte a legnagyobb lelki sötétséget - "Istenem, miért hagytál el engem?” -, hogy világosságot adjon azoknak, akik lelki sötétségben élnek.
Gyöngeségünkben azt mondhatjuk tehát neki: "Te itt vagy gyengeségemben is; Te, bűneimért szenvedő Jézus. Szeretlek Téged, aki szeretsz engem bűneimben, - aki magadba vettél engem hibáimmal együtt. S amint Te hordozod az én bűneim fájdalmát, Veled egyesülve akarom én is hordozni saját gyengeségem fájdalmát, - és felajánlom azt másokért, különösen azokért, akik nehezen hordozzák gyengeségüket."

III. "Felejtem, ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom"       (Fil 3,13).


Mit kell tehát tenned, hogy mindig újra fel tudj kelni hibáidból?

1. Amint érzed, hogy hibáztál, azonnal bánd meg hibáidat! Ha megbántad, újra Istené vagy. Ő visszafogad, mint a tékozló fiút. Ilyenkor azonban még szívedben van a szomorúság amiatt, hogy gyenge voltál. Mit tegyél ilyenkor?

2. Gyengeséged érzetében a) köszöntsd Jézust, aki gyengévé lett értünk; s aki ezt a gyengeségedet is hordozta! b) Ajánld fel a gyengeséged miatt érzett fájdalmat másokért, akik nálad is nehezebben viselik a gyengeséget!

3. Ne keseregj elmúlt hibáidon és gyengeségeiden! Ha megbántad hibáidat, felejtsd el azt, és arra figyelj, hogy most mit tudsz tenni Isten és az emberek iránti szeretetből! Így tesz Szent Pál is: "Felejtem, ami mögöttem van és az előttem lévő után rugaszkodom." - De minden hibádat javítsd ki azzal, hogy tégy valami jót!

4. Legyenek életedben "megállók", amelyek segítenek abban, hogy bűneidet időnként megbánd és új életet kezdj! Ilyen megállók:
- a nap reggeli megtervezése - Isten akaratának megfelelően
- az esti lelkiismeret-vizsgálat
- a gyónás (súlyos bűn esetén, s egyébként általában havonta)
- lelki gyakorlatok, lelki napok
- minden hiba után

Összefoglalás


58. Hogyan tehetjük jóvá hibáinkat?
Hibáinkat úgy tehetjük jóvá, ha
1. megbánjuk azokat (súlyos bűn esetén meggyónjuk),
2. elhatározzuk, hogy életünket azonnal megjavítjuk,
3. és minél hamarabb teszünk valami jót.

59. Hogyan találkozhatunk Jézussal emberi gyöngeségünkben?
Jézussal minden emberi gyöngeségben találkozhatunk. Felismerhetjük Őt, aki magára vette gyöngeségeinket. S Vele egyesülten felajánlhatjuk gyöngeségünk szenvedését másokért.

Válaszolj!


1. Jézus életének melyik eszményei tanítják azt, hogy a bűnös új életet kezdhet?
2. A Szentírás melyik beszámolói biztatnak arra, hogy akkor is új életet kezdhetünk, ha sokszor hibáztunk?
3. Mi az oka, hogy akinek nem elég erős a hite, az nem tud felkelni hibáiból?
4. Mivel vígasztalta meg Szent Pált gyöngeségében Isten?

Feladat


1. A héten soha ne mulaszd el az esti lelkiismeret-vizsgálatot!
2. Valahányszor hibáztál, tedd jóvá azt a szeretet egy tettével!
3. Olvasd el: Lk 15,1-10! Hogyan kapcsolódnak e példák leckénkhez?

Beszéljük meg!


1. Egy hibával kapcsolatban három dolog közt kell különbséget tennünk. Ezek: a hiba, a hiba megbánása és a hiba miatti fájdalom, amely a bánat után is bennünk marad. Miért fontos számunkra a különbségtétel?
2. Beszéljétek meg, hogy mit mond számotokra a következő jelképes elbeszélés:
- Valaki azt a feladatot kapta, hogy egy futószalag mellett dolgozzék. E különös futószalagon minden percben egy gyertya érkezett, amelyet meg kell gyújtania. Az ember örömmel végezte munkáját, mert tudta, hogy a futószalag viszi tovább az égő gyertyákat, s azok világítanak a sötétben élő embereknek. Egyszer azonban elfáradt és elaludt. Mire felriadt, azt látta, hogy a futószalagon meggyújtatlanul tűnnek el a gyertyák a sötétben. Nagy szomorúság fogta el: "Hány ember marad most sötétben az én lustaságom miatt!" - Leült a futószalag mellé és sírt... S a futószalag ment tovább. A gyertyák pedig meggyújtatlanul tűntek el a sötétben.

Isten ereje a "gyöngeségben nyilatkozik meg" (2 Kor 12,9)

Miért engedi meg Isten, hogy testi és lelki gyöngeségek rabjai legyünk? - kérdezed. Hogyan jelenik meg Isten ereje a gyöngeségben?

1. Az ember tökéletesnek, erősnek szeretné mutatni magát mások előtt. Hibáit szívesen elhallgatja. Ez hazug magatartáshoz vezet. Isten viszont azt akarja, hogy ne hazudjunk - se másoknak, se magunknak. Hibáinkért mi vagyunk a felelősek. De különböző korlátaink, s még a hibák is segítségünkre lehetnek abban, hogy beismerjük az igazságot, azt, hogy magunkban gyengék vagyunk. S így annál jobban bízzuk rá magunkat Isten vezetésére.

2. Aki erősnek gondolja magát, az gőgössé lesz: megveti embertársait. De aki megismeri saját gyengeségét, az megértéssel tud fordulni embertársai felé. Isten pedig azt akarja, hogy szeressük és értsük meg embertársainkat. (vö. Mt 18,21 k)

3. Isten működése és hatalma a gyenge és törékeny emberi eszközök által jobban megnyilvánul. Minél inkább semmi az, aki eszközként szolgál, annál nagyobb a mű szerzője. Szent Pál tudatában van ennek az igazságnak, ezért mondja: "A legszívesebben gyöngeségeimmel dicsekszem". (2 Kor 12,90) - Aki semminek tartja magát, az üres, az nincs tele önmamgával, s így Isten betöltheti őt saját életével.

4. Hogyan tekintsünk tehát életünkben a gyöngeségre, szenvedésre vagy bukásra? - Biztos, hogy nem szabad büntetésnek, az átok jelének tartanunk vagy olyasvalaminek, ami megakadályozza Istennel való találkozásunkat. Ellenkezőleg, úgy kell elfogadnunk vagy még inkább szeretnünk ezeket, mint olyan körülményeket, amelyek között jobban meg tud nyilvánulni Isten ereje.

A rossz (amint a bűn is) rossz. S a rosszat gyűlölni kell. De a fájdalomnak, amelyet azért érzünk, mert megbántottuk Istent, bukásunk érzésének, megromlott emberségünk súlyának egy Arcra kell emlékeztetnie bennünket: a keresztre feszített Krisztuséra, amely nem a saját bűnei, hanem a mi bűneink miatt torzult el. Ennek az emléknek arra kell ösztönöznie minket, hogy szeressük fájdalmunkat, korlátainkat és ajánljuk azokat Istennek. Akkor életünk részesedése lesz Krisztus szenvedésében: folytonos "meghalás" Vele együtt, mások és magunk igazi javára; és folytonos feltámadás Krisztusban.