Mi­lyen em­ber volt Jé­zus?

    1. Jé­zus em­be­ri egyé­ni­sé­ge - Jé­zus rend­kí­vü­li­sé­ge, hogy ben­ne egy­ség­be ol­vad­nak a leg­el­len­té­te­sebb em­be­ri ér­zel­mek és ér­té­kek: Is­ten­be mé­lyedt em­ber ő - aki mé­gis két láb­bal a föld­ön áll. Az ima, a szem­lé­lő­dés em­be­re - de a te­vé­keny­sé­gé is. Pá­rat­lan szó­nok - de egye­dül­ál­ló mó­don tud hall­gat­ni (Mt 27,13; Lk 23,10). Sze­líd­sé­gé­ben is tud ha­tá­ro­zott és ke­mény len­ni. Erő és biz­ton­ság su­gár­zik be­lő­le, de együtt tud érez­ni a gyen­gék­kel. A leg­ma­ga­sabb er­köl­csi mér­cé­ket ál­lít­ja - de meg­ér­tő a bű­nö­sökk­el. - Sem az írók­nak, sem a nép­köl­té­szet­nek, de még a mí­to­szok­nak sem ju­tott eszük­be, hogy egy ilyen istenien kiegyensúlyozott ala­kot meg­raj­zol­ja­nak. Jé­zus­ban vi­szont har­mó­ni­á­ba ol­vad­nak a leg­el­len­té­te­sebb em­be­ri ér­zel­mek. Ez te­szi Őt egé­szen em­be­ri­vé, de egy­út­tal em­ber­fe­let­ti­vé is. Ilyen ala­kot nem le­het ki­ta­lál­ni. Alak­ja nem ve­zet­he­tő vi­ssza sem író­i fan­tá­zi­á­ra, sem tör­té­nel­mi vagy tár­sa­dal­mi előz­mé­nyek­re. - Amíg a le­gen­dák vagy a val­lá­sos me­sék szí­ne­sen ecse­te­lik rend­kí­vü­li hő­se­ik hi­he­tet­len cso­da­tet­te­it (s az em­ber ér­zi, hogy eze­ket a le­í­rá­so­kat a fan­tá­zi­a szül­te), ad­dig az evan­gé­li­u­mok oly szűk­sza­vú egy­sze­rű­ség­gel ír­nak Jé­zus sze­mé­lyé­ről és cso­dá­i­ról, hogy a tár­gyi­la­gos ol­va­só­nak az a be­nyo­má­sa: ez igaz, ez nem ki­ta­lá­lás. Jé­zus­ban egy olyan sze­mé­lyi­ség je­le­nik meg előt­tünk, aki túl­ha­lad min­den em­be­ri el­kép­ze­lést, szét­fe­szít min­den em­be­ri ke­re­tet. Egy­részt a leg­har­mo­ni­ku­sabb, leg­tö­ké­le­te­sebb em­ber vo­ná­sa­i bon­ta­koz­nak ki benne, más­részt - szer­ves egy­ség­ben em­ber­sé­gé­vel - is­te­ni biz­ton­ság és erő su­gár­zik be­lő­le. (Nem egy Szent­írás-ol­va­só tért meg, ami­kor ezt fel­fe­dez­te.)

    2. Jé­zus is­ten­fi­ú­i alak­ja - Jé­zus har­mo­ni­kus em­be­ri egyé­ni­sé­gé­hez va­la­mi­kép­pen ter­mé­szet­sze­rű­en tar­toz­nak hoz­zá is­te­ni vo­ná­sa­i. Nem érez­zük el­lent­mon­dás­nak, hogy is­te­ni tet­te­ket mű­vel, Is­ten­nek vall­ja ma­gát.

Jé­zus kez­det­től fog­va vall­ja, hogy Ő Is­ten Fi­a, Ő a vár­va várt Mes­si­ás (vö. Mk 8,27; 14,61; Jn 5,17 k; 10,30 stb.).. Hir­de­ti, hogy “én va­gyok a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga” (Jn 8,12), az “út, iga­zság és az élet” (Jn 14,6), hogy Is­ten­hez “sen­ki sem jut­hat el, csak ál­ta­lam” (Jn 14,5). Meg­kí­ván­ja, hogy ta­nít­vá­nya­i en­nek meg­fe­le­lő kö­vet­ke­ze­tes­ség­gel he­lyez­zék min­de­nek elé az Ő kö­ve­té­sét: “Aki hoz­zám jön, s nem sze­ret en­gem jobban, mint aty­ját, any­ját, fel­esé­gét, gyer­me­ke­it... sőt ön­ma­gát is, nem le­het az én ta­nít­vá­nyom.” (Lk 14,26)
Ma­gas kö­ve­tel­mé­nye­i­hez azon­ban is­te­ni tá­mo­ga­tást is ígér: “Jöj­je­tek hoz­zám mind­nyá­jan, akik fá­rad­tak és meg­ter­hel­tek vagy­tok, s én fe­lü­dít­lek ti­te­ket.”.. (Mt 11,28) “...ha­tal­mam van a bű­nök meg­bo­csá­tá­sá­ra..” (Mt 9,6) “Aki hisz ben­nem, na­gyobb dol­go­kat fog cse­le­ked­ni, mint én.” (Jn 14,12)

Krisz­tus is­ten­sé­gé­nek bi­zo­nyí­té­ka: ta­ní­tá­sá­nak is­te­ni ere­je (vö. 11. lec­ke). Aki pe­dig meg­sej­tet­te Jé­zus ta­ní­tá­sá­nak új­don­sá­gát és mon­da­ni­va­ló­ját, az meg­ér­ti Jé­zus cso­dá­it is. Szá­má­ra nyil­ván­va­ló, hogy a cso­dák nem Jé­zus éle­té­nek utó­la­gos le­gen­dás ki­szí­ne­zé­se­i, ha­nem ige­hir­de­té­sé­nek és mű­kö­dé­sé­nek el­vá­laszt­ha­tat­lan ré­sze­i:


Aki te­hát Jé­zus alak­ját szem­lé­li - amint az evan­gé­li­u­mok­ból ki­bon­ta­ko­zik - meg­le­pőd­ve lát­ja, hogy em­ber­sé­gé­nek egy­sé­gé­be be­le­tar­toz­nak is­te­ni tet­te­i is. S új­ra azt kell mon­da­ni­a: Jé­zus alak­ját nem le­he­tett ki­ta­lál­ni.

Vá­la­szolj!

1. Mi a leg­rend­kí­vü­libb Jé­zus em­be­ri alak­já­ban?
2. Mi iga­zol­ja, hogy Jé­zus cso­dá­i­nak le­í­rá­sa­i nem­csak ké­sőb­bi be­tol­dá­sok?
3. Mi­ben kü­lön­bö­zik a mí­to­szok­tól vagy más val­lá­si be­szá­mo­lók­tól, ahogy az evan­gé­li­u­mok Jé­zus is­te­ni tet­te­it le­ír­ják?