20. fejezet

A kereszt misztériuma

(Ajánlott anyag)

I. "Nem akarok tudni másról köztetek, csak Krisztusról, a megfeszítettről"    (1 Kor 2,2)

- Jézus egyszer egyedülálló keménységgel utasította rendre Pétert: "Távozz tőlem, Sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkozol". (Mk 8,33) Akkor történt ez, amikor eljövendő szenvedéséről beszélt apostolainak. Azok viszont józan emberi ésszel gondolkoztak és nem értették Őt. Hiszen az ember a kényelmes életet keresi. Mindent elkövet, hogy elkerülje a nehézségeket. S ha mégis fájdalom éri, el van keseredve. És nem nyugszik, amíg el nem sikerült távolítani azt. Péter tehát félrevonta Jézust és szemrehányást tett neki: Hogyan mondhatod, hogy neked szenvedned kell? - Jézus ekkor utasította rendre őt: Hiszen aki nem érti keresztjét, az egész küldetését nem érti.

- Milyen megdöbbentően más az apostolok magatartása a feltámadás után. Igehirdetésük középpontja a keresztre szögezett Jézus lett. (1 Kor 1,22-24) Ez annál különösebb, mert a Római Birodalomban a keresztre feszítés a legnyomorultabbak, a rabszolgák kivégzésének módja volt. S az apostoloknak mégis a keresztre szögezett Jézus az ereje, dicsekvése és öröme. (vö. Gal 6,14) "Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről" - mondja Szent Pál. (1 Kor 2,2)

- S ha az egyháztörténelem szentjeit figyeljük, az ő életükben is központi helyet foglalt el a megfeszített Jézus. Keresztes Szent János (+1591) például - a lelki szenvedések és sötétségek nagy ismerője - ujjongó dalokat ír a szenvedés öröméről és Jézus keresztjéről. Azt vallja, hogy csak a szenvedő Krisztus titkának megismerése által juthatunk el az emberi és keresztény érettségre.
Hogyan lehet, hogy a szentek nem akarnak tudni másról, csak a Megfeszítettről? Hogyan lehet igazán szeretni Krisztus keresztjét?

II. "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46)

Jézus szenvedése, halála a kereszténység legnagyobb titkai közé tartozik. Korunkban mind katolikus, mind a keleti vagy protestáns teológusok egy új, megrendült figyelemmel fordulnak e titok felé, "a kereszt teológiája" felé. II. János Pál a pápák közt elsőként foglalkozik Jézus "elhagyottságának" titkaival. (Salvifici Doloris)
Néhány sorban nem lehet e titkot összefoglalni. E gondolatok inkább indítást akarnak neked adni ahhoz, hogy indulj el, és találkozz a keresztre szögezett és elhagyott Jézussal: ki maga a Feltámadott. (vö. 27. l.) S akkor majd magad ismered meg Őt.

1. Jézus keresztje megújítja a világot

Jézus kiáltása a kereszten: - Istenem, miért hagytál el engem - az Atyától való elhagyottság érzetének vállalása, szeretetének, szentháromságos életének csúcsa. O, aki magára vette minden ember sorsát, most a szenvedésben és elhagyottságban vergődik, az emberi sorsok - a bűn, az Isten-nélküliség, a fájdalom - súlya alatt.
II. János Pál írja apostoli levelében: "Jézusnak `Istenem, Istenem, miért hagytál el engem' szavai nemcsak az elhagyottságot fejezik ki... Ezek a szavak az Atya és Fiú elválaszthatatlan egységéből születnek, mégpedig azért, mert az Atya `az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát'. (Iz 53,6)... Krisztus a szörnyű teherrel együtt annak a rossznak a teljességét is átérzi, amit a bűn - az Istennek való hátatfordítás - foglal magába. Emberileg kifejezhetetlen mértékben éli át az Atyától eltávolodó, őt elutasító ember szenvedését. De épp a szenvedés útján viszi végbe a megváltás művét." (Salvifici Doloris 18)
Jézusnak ez a tette megújította az egész világot: azelőtt voltak az életnek fényes és sötét pontjai. Azóta mindent betölt Jézus jelenléte. Azelőtt úgy tűnt, hogy vannak pillanatok, amelyekben lehet találkozni Istennel, máskor viszont (ahogy mondták) Isten is elhagyja az embert. Azóta nincs a világnak olyan sötétsége, amelyben Jézus titokzatosan jelen ne volna.
- "Krisztus keresztjében nemcsak hogy beteljesedett a megváltás a szenvedés által, hanem megváltást nyert maga az emberi szenvedés is" - írja II. János Pál pápa (Salvifici Doloris 19). - Miért? Mert "Krisztus megváltó szenvedésével részese lett minden ember szenvedésének!" Mert "Jézus szenvedésével és halálával él abban, akit így szeretett: az emberben". (uo. 20). Mert "minden emberi szenvedés gyöngeségét is átjárhatja Isten hatalmas ereje". (uo. 23). Mert "Krisztus önnön üdvözítő szenvedésével ott lakik minden emberi szenvedés mélyén". (uo. 26.). - "Amidőn tehát az ember a hit által felismeri Krisztus megváltó szenvedését, egyúttal saját szenvedéseit is felfedezi benne, s ezek a hit által új tartalmat és jelentést kapnak számára". (uo. 20).
Vagyis ezentúl, ha egy embertársad a legsötétebb szenvedést éli át, már nemcsak azt mondhatod neki vigaszul: Jézus is így szenvedett; vagy: Ezt a szenvedést felajánlhatod; hanem többet; hogy: Jézus azért élte át az elhagyottságot, mert a te életedet, a te szenvedésedet magára vette. Tehát a te életed, a te szenvedésed titokzatosan ott van az övében. Ami azt is jelenti, hogy maga Jézus titokzatosan itt van a te szenvedésedben. Így köszöntsd Őt, így egyesülj Vele, így ajánld fel...!

2. Mindenütt találkozhatunk Jézussal

A keresztre szögezett és "elhagyott" Jézus így megújítja világnézetünket: A legnagyobb meghívás számunkra Ő:


A szentek állandóan "gyakorolták" magukat a jézusi szeretetben.
S ha felháborító gonosztettekkel találkoztak, nem ítélkeztek. Hanem annál teljesebben próbáltak lélekben egyesülni a keresztre szögezett és elhagyott Jézussal: aki ezzel a "gonosztevővel" is egyesült, aki tehát valamiképpen jelen van benne is. S ha így tekintettek a bűnösökre, akkor már nem a harag támadt fel bennük, hanem a szeretet, hiszen a "szenvedő Jézust" fedezték fel a bűn mélyére süllyedt embertestvérben.

3. Jézus ott van a fájdalom sötétjében

Néha könnyű felismerni Jézust a fájdalomban, könnyű felajánlani szenvedésedet másokért. Máskor azonban sötétség vesz körül. Ilyenkor úgy érzed, hogy magát Istent is elveszítetted. Ilyenkor képtelennek érzed magadat arra, hogy imádkozz és felajánld a szenvedést. Ilyenkor sok kérdés, sok "miért" szakad fel benned:
Ha saját fájdalmaid súlya nyom le, talán ezt kérdezed: Miért kell ennyit szenvednem? Miért van oly távol most Isten? - Máskor meg a környezetedben vagy a világban tapasztalsz sötétséget, bűnöket s ezek nehezednek rád. Ilyenkor gyakran egész konkrét kérdések szorongatnak: Miért van annyi szenvedés a földön? Miért kellett meghalnia a háromgyermekes fiatal anyának? Miért veszítette el hitét a barátom? Miért vannak igazságtalanságok és háborúk? Miként lehettek haláltáborok a történelemben? Miért van annyi hiba és bűn még az egyházban, az egyház tagjaiban és vezetőiben is? - S a legnehezebb ilyenkor, hogy úgy tűnik, a miértekre nem jön válasz.
De ne feledd: Jézus is így kiáltott elhagyottságában: "Istenem, miért...?" Kiáltásában ott volt a te "miérted" és az emberiség összes "miértje". - Jézus nem szüntette meg a világ szenvedését, de magára vállalta, betöltötte azt jelenlétével. És meghív, hogy egyesülj vele a keresztig tartó megváltó szeretetben.
Amikor tehát felszakadnak benned a kérdések, gondolj az Ő "miértjére". Mondd neki, hogy szereted Őt, és akarod Vele vállalni a lelki sötétséget, az Istentől való elhagyottság érzetét is - azokért, akik a fájdalom, a bűn sötétjében élnek.

4. A szabadság forrása

A világban minden ember megtapasztalja a fájdalmat. És Isten minden embert vezet a fájdalomban is. A keresztény viszont nemcsak elviseli a fájdalmat, hanem ebben is felfedezi Isten atyai vezetését. Tudja, amit a Szentírás sokszor mond, hogy "Isten megpróbálja, akit szeret". (Zsid 12,6) Tudja, hogy Krisztus követőinek is át kell menniük "égő fájdalmakon". (1 Pt 4,12) Ezért ő Isten atyai vezetését fedezheti fel a szenvedésben.
Mire tanít minket a Gondviselés a fájdalom által? - Arra, hogy Isten: Minden. Hogy Jézus legyőzte a fájdalmat is, és győztesen jelen van a fájdalomban (mint Megváltó).
Az ember olykor jól érzi magát, s ilyenkor azt mondja: Most érzem Isten jelenlétét, mert itt van Isten. - De Isten nem akarja, hogy összetévesszük Őt az érzelmeinkkel: egy kellemes társaság, a jó közérzet vagy áhítatot keltő templom hangulatával.
Isten azt akarja, hogy megtanuljuk: Ő minden, és Ő mindenütt jelen van. Jézusban találkozhatunk Vele a fájdalomban és sötétségben is.

Így Isten elvezet minket a lelki szabadságra. Hiszen aki tud egyesülni a keresztre szögezett és elhagyott Jézussal fájdalmaiban és rossz hangulataiban, az megszabadult a fájdalom és a hangulat rabságából. S az szabadon tudja szeretni embertársait is.
Ne felejtsd el, hogy minden ember hangulata hullámzik! Vannak emberek, vannak életkorok, akikben, illetve amelyekben ez a hullámzás különösen erős. Ilyen életkor a serdülőkor is. - A rossz hangulatot továbbá számos ok előidézheti: fáradtság, kevés mozgás, időjárásváltozás, biológiai ritmus, testi-lelki fájdalom, magány, sikertelenség stb. - Amennyiben módodban áll, természetesen mindent el kell követned, hogy kedvetlenséged külső okait megszüntesd! (Például aludd ki magad, vagy mozogj egy jót!) Ez is Isten akarata számodra, mert így tudod jól teljesíteni emberi és keresztény kötelességeidet. De ugyanakkor minden sötétségben egyesülhetsz Jézussal, megváltó művével. Ismerd fel tehát Őt!

5. Az öröm forrása

A keresztre szögezett és elhagyott Jézus az igazi öröm forrása.

- II. János Pál írja: Krisztus "nem ad elvont magyarázatot a szenvedés okáról... Mindenekelőtt így szól: Kövess engem... A szenvedés értelme akkor nyílik meg az ember előtt, ha felveszi Keresztjét, s lélekben egyesül Krisztus keresztjével" (Salvifici Doloris 26).
- Korunk egy nagy lelki mestere különös példát hoz a szenvedő és elhagyott Jézussal való találkozás szemléltetésére. Grimm meséjében a királyfi undorító békává változott. A varázslat szerint akkor szabadulhat meg az átoktól, ha valaki megcsókolja és azt mondja neki: Szeretlek! Amikor a mesebeli leány valóban meg tudta őt szeretettel ölelni, a szörny eltűnt, s karjaiban a királyfit tartotta. - A szenvedés minket is visszataszít. De ha a keresztre szögezett Jézust öleljük meg benne, akkor a szenvedés "szörnye" eltűnik, s a feltámadott Jézussal találkozunk. (vö. 1 Jn 3,14)

III. "Aki szeret... annak kinyilatkoztatom magam" (Jn 14,21)

Felfigyeltél arra, hogy a mondottak valami újra hívnak meg? - Az általában ismert magatartás, amelyre a buzgó hívők vagy olykor a szentbeszédek is biztatnak, hogy ajánljuk fel Jézusnak szenvedéseinket, másokért. Ezt többnyire úgy valósítjuk meg, hogy valamiképpen egy "távoli" (mennyben levő) Jézusnak ajánljuk fel fájdalmainkat. Közben pedig önmagunk gyakran "benne maradunk" a fájdalomban. A Szentírás - és most legutóbb a pápai levél - azonban többre hív meg. Arra, hogy ismerjük fel a szenvedésben jelenlevő Jézust. Őt öleljük át, Neki örüljünk (vagy próbáljunk örülni Neki, ha nagyon nehéznek tűnik is). S így vele egyesülten adjuk oda szenvedéseinket másokért. Indulj el így te is!
- Próbáld Jézus szemével nézni az embereket! Próbálj Jézus szívével szeretni! (Ő úgy szeretett, hogy magára vette az emberek fájdalmát.)
- Eddig elkerülted azokat az embereket, helyzeteket, akik vagy amelyek fájdalmat vagy kényelmetlenséget okozhattak neked.
Most menj oda a szomorúakhoz, a magányosokhoz, a segítségre szorulókhoz! Lépj oda azokhoz, akiket eddig elkerültél! Ismerd fel bennük a szenvedő Megváltó arcát!
- És valahányszor fájdalom ér vagy sötétség vesz körül, kérj világosságot a Szentlélektől, hogy tudd felismerni Jézust! És köszöntsd Őt: aki magára vett minden fájdalmat, aki jelen van minden fájdalomban. Majd ajánld fel szenvedéseidet vele egyesülten embertársaidért.
- Köszöntsd Őt, valahányszor az emberek, a világ vagy az egyház sebeinek fájdalma rád nehezedik...
Ha felismered Jézust, és szereted Őt a szenvedésben, megtapasztalod a csodát: Egyszercsak a fájdalom elhalványul, s magával az élő Jézussal, a Feltámadottal találkozol. - Szeretsz, és Jézus kinyilatkoztatja magát neked.
S azt is megtapasztalod, hogy a Jézus keresztjével egyesülő életed és örömöd másokat is elindít a jézusi életre.

Összefoglalás

56. Mit tegyünk, ha lelki sötétségben vagyunk?
Ha lelki sötétségben vagyunk, 1. ismerjük fel Jézust, aki a sötétségben is velünk van; 2. szeressük Őt és embertársainkat.

57. Miért vezet ki a szeretet a lelki sötétségből?
A szeretet kivezet a lelki sötétségből, mert aki szeret, annak Jézus kinyilatkoztatja magát.

Válaszolj!

1. Mely fájdalmakban találkozhatunk és egyesülhetünk Jézussal?
2. Mit kell tudnod a hangulati hullámzásokról?
3. Hogyan lesz a szabadság forrása a keresztre szögezett Jézussal való egyesülés?
4. Hogyan lesz az öröm forrása a keresztre szögezett Jézussal való egyesülés?
5. Elég csak "felajánlanod" a szenvedést?

Feladat

1. A szenvedő és elhagyott Jézussal egyesülten lépj oda azokhoz, akiket eddig elkerültél: a segítségre szorulókhoz, a magányosokhoz, az ellenszenvesekhez! Minden fájdalomban ismerd fel az "elhagyott" Jézust, és örülj, hogy egyesülhetsz Vele és megváltó szeretetével!
2. Olvasd el Tóth Árpád "Isten oltókése" c. versét!

Beszéljük meg!

Mit jelentenek a hitvallás szavai: Jézus "szálla alá poklokra"? - A hagyományos magyarázat szerint - amely a lényegi mondanivalót egy képpel szemlélteti - azt jelenti: Jézus alászállt a "pokol tornácára", ahol a Krisztus előtti korokban élő, mennyországra váró lelkek tartózkodtak, hogy megvigye nekik a megváltás örömhírét. (vö. 1 Pét 3,18-20)
- Az újabb megvilágítás szerint e kifejezés utal Jézus teljes "megsemmisülésére": a halálra és elhagyottságra, majd a sírbazártságra. (vö. Mt 12,40) Jézus ezekben magára vette az előtte és utána élő emberiség minden fájdalmát, alászállt a sötétség és megsemmisülés "poklába", s ezzel megnyitotta a mennyet az emberiség számára. (Így érthetők pl. a húsvéti örömének szavai is: "áldott éj: a halál bilincseit ekkor törte szét Krisztus, s az alvilág mélyéről mint győző tért vissza.")
Mit mond nekünk M. Luther King mondása: "A félelem kopogtat az ajtón. - A hit válaszol. - Nem lép be senki."

Tudod-e?

Mi a Jézus Szíve-tisztelet?
A szív az egész embert, az ember belső életét és a szeretetet jelképezi: Így beszél róla a Szentírás is. (vö. Zsolt 22,15; 68,21; 16,9; vö. Jn 7,38)
Jézus átszúrt szíve Jézus haláláig tartó, életét adó szeretetét jelképezi. (vö. Jn 19,34) Jézus szívét gyakran lángokkal ábrázolják. Ez a kép is lángoló szeretetére emlékeztet. A Jézus Szíve-tisztelet mondanivalója számunkra: hogy
A tisztelet különösen az Alacoque Szent Margitnak (+1690) adott magánkinyilatkoztatás hatására terjedt el. Szent Margit többek között azt az ígéretet kapta Jézustól, hogy aki kilenc egymásután következő hónap első péntekén Jézus Szíve iránti szeretetből áldozáshoz járul, az halálakor megkapja az üdvösséghez szükséges kegyelmeket.