III. rész



13. fejezet


Jézus meghív Isten országába!


I. Elhagyták mindenüket és követték Őt


- Péter és András halászok voltak. Szerették a Genezáreti tó csillogását, a halfogás izgalmát. Szerették családjukat, barátaikat. Egyszer épp hálót vetettek a vízbe. Jézus arra ment és megszólította őket: Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket. - S ők otthagyták hálóikat és csatlakoztak hozzá (Mt 4,18-20).
- Assisi Szent Klára (+1253) közösségének tagjai ma is sokfelé élnek a világon. Klára gazdag és szép leány volt. Amikor hallotta Szent Ferenc prédikációját Isten szeretetéről és országáról, megtért. Otthagyta vagyonát, udvarlóit, családját és elment Ferenchez. Leányom, mit kívánsz? - kérdezte tőle Ferenc. Istent! - válaszolta Klára.
- Mary CharkySidney-ben elérte élete álmát. A magasugrás világbajnoka lett (1938-ban). Amikor hazatért, egész Kanada ünnepelte. De alig néhány hónap múlva egyszercsak eltűnt. Egy idő múltán bombaként robbant a hír a sportrajongók között: Mary Charky egy indiai lepratelepen él, mint betegápoló apáca. Az újságírók kérdésére csak ennyit válaszolt: Istenben megtaláltam mindent, amit kerestem. Megtaláltam a boldogságot.
- Zsuzsa soha nem kapott vallásos nevelést; nem volt megkeresztelve. Tizenhat éves korában egyszerre bejelentette szüleinek, hogy hisz. Élete eddig ismeretlen örömmel telt meg. Hatására rövidesen családjának több tagja is vallásossá lett...
Mi mozdította meg ezeket az embereket, és a többi tíz- és százezreket a történelem folyamán? Ki volt számukra Isten, hogy egész életüket átalakította?

II. Térjetek meg! Elérkezett Isten országa (Mk 1,15)


1. Elérkezett Isten szeretetének országa

Mit érez az ember, aki már szenvedett amiatt, hogy ő mindig többre vágyott, s most megtudja, hogy nincs olyan igaz emberi vágya, amelynek ne volna (minden elképzelésénél szebb) beteljesülése?! - Mit érez az az ember, aki megtapasztalta a kilátástalanságot, s megtudja, hogy a legértelmetlenebbnek látszó eseménynek is van értelme és távlata?! - Mit érez az ember, aki már félt a haláltól, az elmúlástól, s megtudja, hogy örök boldogság vár rá? - Aki megtapasztalta a gyengeséget, bűneit, s megtudja, hogy valaki szíve legbensejéig ismeri, szereti és megérti őt?! Mit érez az, aki álmodott már istenien nagy tettekről s megtudja, hogy Isten valóban Atyja és isteni tettekre, isteni életre hívta meg őt?!
Jézus tanításának lényege, hogy Isten minden elképzelésünket felülmúlóan szeret bennünket. Jobban szeret, mint a legjobb földi édesanya vagy apa: azért hívhatjuk Őt Atyánknak. Atyánk gondot visel ránk. Még “hajunk szálát is számon tartja”. S mindent úgy rendez el, hogy életünkben megvalósulhasson az Ő legszebb terve. De Isten testvérünk és barátunk is. Olyan barát, aki kész életét adni értünk: Az Atya elküldte hozzánk Fiát Jézust, s Ő életét adta azért, hogy mi új életet élhessünk.
Ez Jézus örömhíre: Eljött a földre Isten szeretetének országa; s az ember új életet kezdhet Isten országában.

2. Isten országa bennetek van

Isten szeretete jelen van a világban. Úgy körülöleli az embert, mint a fény vagy a napsugár; akkor is, ha nem gondol rá vagy nem köszöni meg. (Mt 5,45) Isten szeretete tehát minden ember számára meghívás, amelyre válaszolhat.
De Isten országába csak az lép be, aki válaszol az isteni szeretetre; vagyis elkezd élni Isten akarata szerint, a Jézus által meghirdetett szeretettörvények szerint. Aki így él, abban Isten kezd el élni, az Isten országában él. (1 Jn 4,16) S az új módon tapasztalja meg ennek az országnak békéjét és örömét. - Isten országa tehát nincs földrajzi helyhez kötve. “Isten országa bennetek van; - köztetek van” - mondja Jézus. (Lk 7,21)
Isten országa az ószövetségben várt messiási ország. (Mt 11,2 k) De nem politikai ország, a zsidóság világuralma, ahogyan általában a Jézus-korabeli zsidók, sőt az apostolok is képzelték (vö. Apcsel 1,6), hanem Isten egyetemes országa a lelkekben.
Jézus csak példabeszédekkel tudja megsejtetni Isten országának szépségét. Az öröm országa ez: olyan, mint a királyi lakoma, ahol ünneplő boldogság uralkodik. (Mt 22,2) - A szabadság országa ez: ahol a lelki rabok szabaddá lesznek, ahol a megtört szívűek fájdalma elmúlik, s a szomorkodók lelkét betölti a fény. (Lk 4,18-19)

3. “Eladja mindenét és megveszi azt” (Mt 13,46)

Aki megismerte Isten szeretetének nagyságát és örömét, abban feltámad a vágy, hogy adja át magát egészen Istennek: adjon el mindent annak érdekében, hogy végleg beléphessen Isten országába. Az Istennel való élet, az Isten országa “hasonlít a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keres. Amikor egy nagyon értékes gyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét, amije csak van és megveszi azt”. (Mt 13,45-46) - Isten országa polgárainak magatartása ez a mindent odaadó hit.
A hit az ember értelmes döntése: válasza Isten megszólítására. (vö. 5.1) Ez a hit teljes odaadást követel: azt, hogy Isten kerüljönelső helyre életünkben; hogy “adjunk el” mindent , ami akadályoz Jézus követésében, hogy mindent rendeljünk alá a vele való kapcsolatnak. - Ha Isten valóban Isten, akkor ő nem lehet máshol, csak az első helyen! (vö. Mt 10,37-39; 18,8-90)
Az élő hit már kezdetben kimondja: “Istenem, te vagy a legfontosabb életemben”. Ahogy haladunk kereszténységünk útján, időnként újabb döntések elé kerülünk: felfedezzük, hogy még egyáltalán nem adtunk oda mindent, hogy most Isten valami újnak odaadását várja tőlünk, s egy új előrelépés lehetőségét kínálja. Ha újra és újra készek vagyunk elveszíteni önzésünket, folyton tapasztaljuk, hogy százszorosát kapjuk. (Mt 19,29) - Fordítva viszont: aki nem kész arra, hogy Istent folyton újra első helyre tegye, abban az isteni élet magja elhal (Lk 8,5 k), az - Jézus mondja - okosabban tette volna, ha nem szegődik Jézus nyomába. (Lk 14,26-35)

4. Isten országa olyan, mint a mustármag

a) Isten országa növekedhet bennünk: “Az Isten országa olyan mint a mustármag - mondja Jézus -. “Kezdetben kisebb minden más vetőmagnál, amikor azonban felnő... fává terebélyesedik”. (Mt 13,31)
- A hit és az isteni élet megkezdődik, amint valaki elkezd Isten és az embertárs szeretetében élni. De mind a hit, mind a szeretetben való élet tökéletesedhet, növekedhet.
b) Isten országa növekszik a világban is. Ha csak egy-két emberben van jelen, oly kicsinynek látszik, mint a mustármag. De Isten országa olyan, mint a kovász, amely megkeleszti a tésztát. (Mt 13,33) Olyan, mint a só, amely ízt ad az ételnek és átjártja azt. (MT 5,13). Ha Isten él bennünk és köztünk, Isten jelenléte sokakat megérint és meghív az Ő országába. Így a mustármag nagy fává nő.

c) Isten országa az örök élet felé fejlődik. Isten országa Jézussal eljött közénk. Azóta itt él a keresztények között. De ez az ország a földön mégis olyan, mint a szántóföld, amelyen együtt növekszik a búza és a konkoly. (Mt 13,25-30; 36-41) Hiszen a földön együtt élnek azok az emberek, akik magukban hordják már Isten országát; azok, akik még várnak arra; és azok is, akik megtagadták azt, hogy benne éljenek. - Sőt, bennünk és magában az egyházban is ott van a konkoly: a bűn vagy annak csírája.
Isten országa tehát az örök életben éri el majd beteljesülését: ahol megvalósul a szeretet végső győzelme.

III. “Aki érettem elveszti életét, megtalálja azt” (Mt 10,39)


Te hiszel-e a szó teljes értelmében? Felfedezted-e már, hogy mire hív Isten? Most első helyen van Isten az életedben?
Előfordulhat, hogy évek óta vallásos vagy, de mégis valami hiányzik neked. Mert azt hitted, hogy egyszer (talán gyerekfejjel) elég volt döntened Jézus mellett... S nem figyeltél arra, hogy azóta Ő hányszor ajánlott fel új kegyelmeket, hányszor kért újabb odaadást tőled (nagyobb hűséget az Ő szavához és az egyház tanításához), s Te nem válaszoltál hívására, mert “fontosabb dolgaiddal” voltál elfoglalva. (vö. Lk 14,15-24).
Arra vagy híva, hogy Jézus jelenlétének, országának tanúja légy családodban, embertársaid előtt; hogy a “föld sója, a világ világossága” légy (Mt 5,13k); hogy sokan eljussanak általad Isten országába. Aki hisz, aki átadja életét Jézusnak, abban Isten csodákat fog művelni. Jézus mondja: “Ugyanazokat a tetteket fogja véghezvinni amiket én, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál”. (Jn 14,12)
Vizsgáld meg magad: mi az oka, hogy nem világít benned Isten országának jelenléte; miben kell új hittel döntened Isten mellett?! - Az imaélet rendszerességében? A becsületes tanulásban? Vagy éppen a kielégítő pihenés megtartásában? A kis dolgokban való mindennapos hűségben? - Vizsgáld meg, mi akadályoz abban, hogy belépj Isten országába! (Lustaság, kényelem, szórakozás, barátok, hiúságod, stb?) És dönts újra!
Nincs “kedved” dönteni? Nem érzel lelkesedést? Félsz, hogy ha Jézust követed, szíved valamelyik dédelgetett kincséről le kell mondanod? - Ez előfordulhat. De a hit és józan emberséged éppen azt kívánja, hogy (hangulatodtól függetlenül) dönts amellett, amit értelmeddel beláttál. S akkor megtapasztalod majd bensődben, amit Jézus ígér: “Aki érettem elveszti életét, megtalálja azt!”

Összefoglalás


35. Miben áll Jézus örömhíre?
Jézus örömhíre abban áll, hogy Mennyei Atyánk végtelenül szeret minket, gyermekévé fogad, és meghív országába. (Földi életünk után pedig hazavár az örök életre.)

36. Ki lehet tagja Isten országának?
Isten országának tagja az lehet, aki hisz Jézus Krisztusban és törekszik tanítása szerint szeretetben élni.

37. Ki a hívő ember?
Hívő ember az, aki megismerte Isten szeretetét, örömmel elfogadta azt, és törekszik szerinte élni.

Válaszolj!


1. Elég egyszer döntened Isten mellett?
2. Mit jelent, hogy a búza és a konkoly együtt növekszik Isten országában?
3. Mit jelent, hogy Isten országa olyan, mint a mustármag?
4. Milyen hasonlattal szemlélteti Jézus Isten országának örömét?
5. Mi az oka Isten országa örömének?

Feladat


1. Vizsgáld meg, mi tart távol Istentől! Határozd el, hogy be akarsz lépni Isten országába!
2. Olvasd el a Szentírásból néhány megtérés történetét (pl. Mk 4,18; Mt 9,9 k; ApCsel 9,1 k. stb.)!

Tudod-e?


Mik az isteni erények?
Isteni erényeknek nevezzük a hitet, reményt és szeretetet. Azért isteni erény a nevük, mert Istenre irányulnak és Tőle származnak. - Istenre irányulnak, hiszen Benne hiszünk, Benne remélünk, legfőképpen Őt szeretjük. Istentől származnak: mert az Ő kegyelmi ajándéka az, hogy képesek vagyunk Benne hinni, remélni, Őt szeretni.

* * *

Hívők - nem hívők


Miért nem hisznek sokan?
- Vannak, akik azért nem hisznek, mert nem ismerik eléggé a kereszténységet, vagy téves ismeretekkel rendelkeznek róla.
- Mások azért nem hisznek, mert még nem kapták meg a hit kegyelmét. Példánkkal és imádsággal segítségükre lehetünk, hogy megkapják azt.
- Vannak olyanok, akiket a keresztények rossz példája riaszt el a hittől. Mindnyájan felelősek vagyunk a nem hívőkért, hogy meglássák életünkből a hit szépségét.
- Vannak olyanok is, akik értelmükkel kezdték már belátni a hit igazságait, de elakadtak: ennek oka, hogynem éltek hitük igazságai szerint, amelyeket beláttak. Tettek nélkül pedig a hit csírája elhal.
Hogyan vélekedünk a nem hívőkről?
- Istennek tetsző lehet az az ember is, aki saját hibáján kívüli okokból nem jutott el a hitre, ha önzetlenül másokért él. Sőt, Isten kegyelme is élhet benne. (1 Jn 4,16) Így természetesen eljuthat az örök boldogságba. (vö. Mt 25,31-46; Róm 2,13-16).
- A nem hívőknek és hívőknek tudniok kell tisztelni és elfogadni egymást. És ha a hívő ember tanúságot tud tenni emberségéről, hitének öröméről, akkor jel lesz a nem hívő számára is.
Mit kell tennünk hitünk érdekében?
- Aki belátta a hit igaz voltát, annak önmaga iránti kötelessége, hogy tovább mélyüljön a hit ismeretében. (A megismert igazság kötelez!) Kötelessége, hogy hitét továbbképzéssel (hittan), olvasmányokkal erősítse.
- El kell kerülnöd, hogy hiteddel ellentétes olvasmányokat olvass, ilyen társaságba járj, mert nem vagy még annyira jártas a hitben, hogy minden kérdésre válaszolni tudj, s így ezek megzavarnak. Ha mégis szükségesnek látszik, hogy hitedet zavaró dolgokkal foglalkozz, vagy ha kérdések merülnek föl benned, fordulj tanácsért hitoktatódhoz vagy másvalakihez, aki járatos a hit dolgában.
- A hit tettek nélkül halott. (Jak 2,17) A hit csak akkor marad élő, ha szerinte élünk. Hitünk iránti legelső kötelességünk tehát az, hogy válaszoljunk Istennek, aki megszólít bennünket; és megvalósítsuk azokat az igazságokat, amelyeket beláttunk. Aki ezt teszi, az elmélyül hitében. Aki ezt nem teszi, az csakhamar a korábban belátott igazságokat is megtagadja..