18. fejezet

Lehet-e mindenkit szeretni?

I. Életüket adták a "legkisebbekért!"

- A sebesültek és haldoklók ott hevertek a csatatéren... Senki nem ért rá törődni velük. Egyszerre ismeretlen férfiak érkeztek vöröskeresztes zászlóval. Összeszedték a sebeikben kínlódókat s kórházba szállították őket. Ez 1595-ben történt a törökök elleni magyar- és horvátországi hadjáratban. Ekkor tűnt föl először a csatatéren a vöröskereszt. Kiben született a gondolat, hogy kimenjen a harcolók közé, s az életveszélyt vállalva gondozza a sebesülteket? Lellisi Szent Kamillban (+1614) és társaiban. Ok egész életüket a legszegényebbek, legnyomorultabbak gondozásának szentelték. Alapelvük volt: hogy minden emberben Krisztus él, tehát szolgálniok kell Ot. Észrevették, hogy a háború sebesültjeivel senki sem törődik. Elmentek tehát a harctérre is. - Henry Dunant, (ejtsd: Dünan) akit ugyancsak Krisztus szeretete mozgatott, később az általuk használt jelvényt alkalmazta, amikor a Nemzetközi Vöröskeresztet megalapította.

- Már az első keresztények nagy gonddal törődtek a betegekkel és szegényekkel. Nemcsak sajátjaikkal, hanem a pogányokkal is. (ApCsel 6,1-4) A szegényeket tartották az "egyház kincseinek".
- A kereszténység minden korszakában voltak közösségek, szerzetesrendek, amelyek egész életüket a szegények, öregek, betegek, nyomorultak ápolásának szentelték. Ők is vallották, hogy Krisztus él minden emberben: különösen a legnyomorultabbakban találkozhatunk Vele.
- Ugyanebből a szellemből születtek az európai kultúrkörben az első kórházak is. A római és görög világban ilyenek nem léteztek. (Korábban az egyiptomi és buddhista vallás hatására jöttek még létre beteggondozó intézmények.) Mai kórházaink ősét Szent Vazul püspök alapította Cezáreában 368-ban. A magyarországi első kórházakat is szerzetesek alapították rendházaik mellett: Pannonhalmán (999), Pécsváradon és Esztergomban (1000). Magyar egyházi érdekesség még, hogy az első orvosképző intézményt ugyancsak szerzetesek hozták létre és vezették: az "irgalmasok" Egerben.
A legtöbb ember saját kényelmét keresi - és sokszor mi is. Mi indította a különböző korok keresztényeit arra, hogy egész életüket mások, és éppen a legnyomorultabbak szolgálatának szenteljék?

II. "Amit egynek tettetek... nekem tettétek..." (Mt 25,40)

A mélyen hívő keresztényeket mindig áthatotta a tudat, hogy embertársaikban titokzatos módon Jézust szolgálhatják. De az elmúlt korban a keresztények széles tömegei mégis elfeledkeztek erről (vö. 14. l./III). Korunk egyházának és Szentlélektől indított megújulásainak egyik nagy újrafelfedezése ez az igazság. "Az egyház útja az ember", mondja II. János Pál pápa, "mert az emberrel - kivétel nélkül mindegyikkel - Krisztus kapcsolatba került" a megtestesülés és megváltás révén (Redemptor Hominis 13,14; Egyház a mai világban 22). S a keresztények lelki életének, illetve megújulásának alapja - a zsinat szemléletében - "hogy tudják meglátni Jézust minden emberben” (vö. Világiak 4, Papságról 14, Szerzetesekről 6,8).

1. Az Újszövetség új emberképe!

Az Újszövetség nagyra értékelte az embert, mert tudta, hogy Isten teremtménye, Isten képmása.
Az Újszövetség azonban egészen újat tanít: azt, hogy minden emberben Jézus él.

2. Jézus él minden emberben

Az előző leckében láttuk, hogy Jézus mindenben hasonlóvá lett hozzánk, hogy együtt tudott érezni minden szenvedővel, bűnössel. Valójában azonban még ennél is többről van szó.

A Szentírás írja: Az Atya örök terve az volt, hogy "Krisztusban, mint főben foglaljon össze mindent". (Ef 1,10 k) - E terv megvalósulása

Egy szerető anya sajátos, mély kapcsolatban van gyermekeivel. Gyermekei valamiképp lelkében élnek. Magában hordozza örömeiket, fájdalmaikat, sorsukat, életüket. - Jézus ehhez hasonló, de még mélyebb kapcsolatba került az emberiséggel: 1. Az anya sohasem tudja ténylegesen (mintegy fizikai valóságban) szívébe venni gyermekeit. Jézus viszont Isten. Ő ténylegesen - titokzatosan - magába vette minden ember sorsát, életét. 2. S a gyermekek szívében sem fog élni az anya csak amiatt, mert szereti őket. Viszont azáltal, hogy Jézus magába vett minden embert, a Szentlélek által, minden ember titokzatosan "tagja" Krisztusnak, s így Ő minden emberben él. (Vö. 26. l. Olvasmány)

3. Jézus él a legkisebbekben

Jézus elmondja, hogy az emberiség életének végén Ő ítéletet tart majd az embereken. Szétválasztja a jókat és a rosszakat. A jókat jobbra állítja, és így szól hozzájuk: "Jöjjetek, Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Éheztem ugyanis és ennem adtatok. Szomjaztam és innom adtatok. Vándor voltam és befogadtatok. Mezítelen voltam és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és fölkerestetek.
Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy tápláltunk volna vagy szomjasan, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna? A király pedig így felel: bizony mondom nektek, amit egynek tettetek, e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.
Azután így szól a balján állókhoz: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre... Éheztem ugyanis, de ennem nem adtatok. Szomjaztam, de innom nem adtatok. Vándor voltam, de be nem fogadtatok. Mezítelen, de föl nem ruháztatok. Beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek.
Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked? Ő így felel: "Bizony mondom nektek, amit egynek nem tettetek, e legkisebbek közül, nekem nem tettétek". (Mt 25,34-45)
Jézus tehát külön felhívja figyelmünket a "legkisebbekre", a semmibe vettekre. Azt mondja, hogy örök életünk sorsa irántuk tanúsított magatartásunktól függ. Számára a legkisebbek éppoly értékesek, mint mi. Értük éppúgy meghalt, bennük éppúgy él vagy élni akar, mint bennünk. (Gondold meg, kik számodra a "legkisebbek", - kik azok, akiket kevesebbre értékelsz önmagadnál! A gyenge tehetségűek, ügyetlenek, egyes nemzetiségek pl. a cigányok?)
A "legeslegkisebbeknek" többnyire a "bűnösöket" tartjuk. Sok vallásos ember is azt hiszi - mint a farizeusok -, hogy azokat, akik a vallásos szemlélet szerint nyilvánvalóan bűnös életet élnek, joggal elítélhetjük. Jézus azonban nemcsak barátja lett a bűnösöknek (vö. 17, l./3), hanem velük is valóságosan azonosítja magát. Rájuk is vonatkozik: "Amit egynek tettetek... nekem tettétek". Él, vagy keresztre van feszítve bennük is.

III. Szeresd a legkisebbeket!

- Árpád-házi Szent Erzsébet életrajza elmondja, hogy Erzsébet, a "fejedelemasszony" Jézust szolgálta a betegekben. Egy járvány alkalmával egyetlen ágy sem volt már üresen házukban. Mivel férje nem volt otthon, egy bélpoklost az ő ágyába fektetett. Amikor férje hazatért s hallotta ezt, dühösen kérdezte: Kit fektettél az ágyamba? Erzsébet nyugodtan válaszolta: "A szenvedő Jézust." Erre férjének is megnyílt a szeme, és valóban a szenvedő Jézust látta ágyában feküdni.
- Sok szent életéből ismerünk hasonló elbeszéléseket. Mind arról tanúskodnak, hogy komolyan vették Jézus szavát: "Amit egynek tettetek a legkisebbek közül, nekem tettétek."
- Ugyanerre figyelmeztetett legutóbb a II. vatikáni zsinat: "Az Atya azt akarja, hogy minden emberben felismerjük és hatékonyan szeressük Krisztust: nemcsak szóval, hanem tettekkel is." (Egyház a mai világban 93)

A hívő keresztények nem felejtették el azt, amire Jézus figyelmeztet: szeretetünket azon lehet lemérni, hogy hogyan viselkedünk a legkisebbekkel, a szenvedőkkel, megvetettekkel szemben.
Te is a legkisebbre figyelj a következő héten: a legszegényebbekre, azokra, akiket mások megvetnek, vagy akiket eddig talán ellenszenvesnek találtál! Tudatosan szerezz nekik örömet! És gondolj arra, hogy amit nekik teszel, azt Jézusnak teszed!
Sokféle értelemben használják ezt a szót: szeretet. Az előzők alapján rájöttél már, hogy a kereszténység szóhasználatában ez nem valami érzelmet, hangulatot, ösztönös vonzalmat jelent. Hiszen gyakran érezzük, hogy minden jóindulatunk ellenére is vannak körülöttünk emberek, akikhez ösztönösen jobban vonzódunk, másokat nehezebb elviselnünk. - A szeretet - a szó helyes értelme és a Szentírás szóhasználata szerint - egy magatartást jelöl, amely jót akar, és jót cselekszik az embertársaknak, még akkor is, ha nem érez iránta különösebb vonzalmat. Ilyen értelemben mondja Jézus: "Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, imádkozzatok üldözőitekért... Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a pogányok is?". (Mt 5,43-48)

A szeretet mértéke Jézusnál a tett. Ha tehát bármikor is ellenőrizni akarom magam - pl. egy nap estéjén -, hogy helyesen éltem-e, azt kell megvizsgálnom, tettem-e valamit szeretetből. Jézus is azt kéri majd számon, hogy mit tettem. (Mt 25,40)
De nem válok így képmutatóvá, ha másként cselekszem, mint ahogy érzek? - kérdezed. Képmutató az, aki félre akarja vezetni embertársát oly módon, hogy másnak mutatja magát, mint ami ő valójában. Aki viszont őszintén vágyik szeretni mindenkit, akkor is, ha ez nem mindig sikerül neki, s eszerint cselekszik minden emberrel, az nem képmutató. (Amint pl. az sem képmutató, aki éppen dühös vagy türelmetlen, de fegyelmezi magát.) S az ilyen lassan megkapja a kegyelmet Istentől, hogy egyre inkább képes legyen a "szívével" is szeretni.

Összefoglalás

52. Mi az ember legnagyobb értéke?
Az ember legnagyobb értéke, hogy Jézus él benne.

Válaszolj!

1. Mennyiben új az Újszövetség tanítása az emberről?
2. Hol vált Jézus a legjobban eggyé a szenvedőkkel és bűnösökkel?
3. Mi az emberi egyenlőség legmélyebb magyarázata!
4. Milyen fokozatai vannak Jézus és az emberiség egyesülésének?
5. Mi a különbség az anya és gyermekei közti, és Jézus meg az emberek közti kapcsolatnak?
6. Nem vagy képmutató akkor, ha szeretetet mutatsz valaki iránt, aki ellenszenves számodra?

Feladat

1. Gondold meg, kik a "legkisebbek" életedben, s ezen a héten minden nap szerezz közülük valakinek örömet! Esténként vizsgáld meg, mit tettél szeretetből?
2. Milyen szentekről vagy nagy keresztényekről hallottál, akik az embertárs szolgálatának szentelték életüket?
3. Olvasd el Gárdonyi G.: A Csordásék karácsonya c. novelláját.

Tudod-e?

Mik az irgalmasság cselekedetei?
Irgalmasság cselekedeteinek nevezzük a szeretet tetteit. Jézus az utolsó ítéleten ezekre vonatkozóan mondja: "Nekem tettétek." - Életünk minden tettét az irgalmasság cselekedetévé alakíthatjuk, ha embertársaink iránti és Jézus iránti szeretetből végezzük azokat.
Az egyházi hagyomány az irgalmasságnak hét testi és hét lelki cselekedetét különbözteti meg. Ezek a következők:

Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. éhezőknek ételt adni,
2. szomjazóknak italt adni,
3. szegényeket ruházni,
4. utasoknak szállást adni,
5. rabok sorsát megkönnyíteni,
6. betegeket látogatni,
7. halottaknak a végtisztességet megadni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. bűnösöket meginteni,
2. tudatlanokat tanítani,
3. kételkedőknek jótanácsot adni,
4. szomorúakat vigasztalni,
5. bántalmakat békével tűrni,
6. ellenünk vétőknek megbocsátani,
7. élőkért és holtakért imádkozni.

Beszéljük meg!

A humanista emberiség beszél az egyenlőségről és testvériségről. E jelszavak első hirdetője és legtökéletesebb magyarázója Jézus volt. Hiszen számára minden ember isteni érték. Ezért mondja Szent Pál, hogy a keresztények között "nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindnyájan eggyé lettetek Krisztus Jézusban". (Gal 3,28) - Vajon mi egyformán nézünk a szegényre és gazdagra, a magyarra és cigányra, a csúnyára vagy szépre, a fiatalra és öregre, a számunkra kedvesre és az ellenszenvesre?