I. rész

AZ EM­BER KE­RE­SI IS­TENT

1. fejezet

Ér­de­mes-e ma a val­lás­sal fog­lal­koz­ni?

I. A val­lás - “ha­mis tu­dat” ?

- Fü­led­be csen­ge­nek az el­len­ve­té­sek. Nép­sze­rűbb szin­ten va­la­hogy így: A tu­do­mány szem­ben áll a val­lás­sal. A Bib­li­a mí­to­szok gyűj­te­mé­nye. Jé­zus a le­gen­dák vi­lá­gá­ba tar­to­zik. Az egy­ház tör­té­nel­me te­le van bű­nök­kel. Ki tud hin­ni a fel­hők fe­let­ti menny­or­szág­ban, ör­dö­gök­ben és an­gyal­kák­ban? - Ma­ga­sabb szin­ten így: a val­lás ha­mis tu­dat, a nép ópi­u­ma, az em­ber­nek a ter­mé­sze­ti-tár­sa­dal­mi erők­kel szem­ben ér­zett te­he­tet­len­sé­gé­nek ki­fe­je­ző­dé­se, el­ide­ge­ne­dett tár­sa­dal­mi vi­szo­nyok vi­ssza­tük­rö­ző­dé­se stb.
- Ta­lán is­me­red F. En­gels té­te­lét (a múlt szá­zad­ból), amely sze­rint a val­lás a tu­dat­lan­ság ter­mé­ke. S ahogy fej­lő­dik az em­be­ri­ség a tu­dás te­rén, úgy szo­rul vi­ssza a val­lás.

- Bi­zo­nyá­ra hal­lot­tál ar­ról is, hogy ha­zánk­ban és a volt kommunista országokban né­hány év­ti­zed­del ez­előtt egye­sek azt jó­sol­ták, hogy or­szá­ga­ink­ban a val­lás tíz év múl­va meg­szű­nik. Ez­zel szem­ben azóta is tanúi lehetünk egy újfajta vallási érdeklődésnek - éppen ezekben az or­szá­gok­ban, ame­lyek­ben év­ti­ze­de­ken át ti­los volt a hit­ok­ta­tás; olyan fi­a­ta­lok kö­ré­ben is, akik nem kap­tak val­lá­sos ne­ve­lést; s egé­szen kü­lö­nös­kép­pen olyan ré­te­gek­ben, ame­lyek ma­gas mű­velt­ség­gel ren­del­kez­nek.
Va­jon mi­ért érint meg ennyi em­bert a val­lás? Va­jon le­het-e vá­la­szol­ni a val­lás­sal vagy a ke­resz­tény­ség­gel szem­ben el­hang­zó köz­is­mert el­len­ve­té­sek­re? Egy­ál­ta­lán mi a val­lás, a ke­resz­tény­ség?
S leg­fő­képp: va­jon az em­ber szá­má­ra - szá­mom­ra - mi a mon­da­ni­va­ló­ja?

II. A val­lás kér­dé­sét nem ke­rül­het­jük ki

1. Mi a val­lás?

A tör­té­ne­lem és a ré­gé­szet iga­zol­ja, hogy ami­ó­ta em­ber él a föl­dön, min­den kor­ban meg­ta­lál­ha­tók a val­lás nyo­ma­i. Ma is bár­mely ré­szé­re mész or­szá­gunk­nak vagy a föld­nek, min­den­fe­lé ta­lálsz em­be­re­ket, akik azt vall­ják, hogy ők val­lá­so­sak. És min­den­fe­lé ta­lálsz temp­lo­mo­kat, amelyek­ben em­be­rek, sok­szor tö­me­gek imád­koz­nak. A val­lás a tör­té­ne­lem és a je­len té­nye.
Mi­ért hisz­nek és mi­ben hisz­nek a val­lá­sos em­be­rek?

Az em­be­ri­sé­get min­den kor­ban iz­gat­ták a vi­lág és az élet nagy kér­dé­se­i:


- A val­lá­sos em­be­rek azt vall­ják, hogy az élet­nek ezek­re a nagy kér­dé­se­i­re egy vi­lág fe­lett ál­ló (a vi­lág­ban és a lel­künk­ben mű­kö­dő) vég­te­len Va­la­ki: Is­ten tud tel­jes vá­laszt ad­ni.

2. Sokféle vallás van

Kü­lön­bö­ző ko­rok­ban kü­lön­bö­ző vi­dé­ke­ken az em­be­rek más­fé­le­kép­pen pró­bál­tak vá­laszt ad­ni a lét élet­be­vá­gó és kö­zös kér­dé­se­i­re. Így ala­kul­tak ki a tör­té­ne­lem és a je­len kü­lön­bö­ző val­lá­sa­i. Kö­zü­lük töb­bel ta­lál­koz­tál már: pél­dá­ul az ős­né­pek val­lá­sa­i­val, meg a ró­ma­i val­lás­sal, vagy a ko­runk­ban is élő val­lá­sok­kal: a ke­resz­tény­ség­gel és zsi­dó­ság­gal, a hin­du­iz­mus­sal, budd­hiz­mus­sal, mo­ha­me­da­niz­mus­sal stb. (Ezek­ről bő­veb­ben ol­vas­hatsz a lec­ke utá­ni ol­vas­mány­ban.)
Azon­ban egy­más­tól tá­vo­li ko­rok és né­pek val­lá­sa­i­nak leg­alap­ve­tőbb fel­is­me­ré­se­i - min­den kü­lön­bö­ző­sé­gük el­len­ére - kö­zö­sek. Ezek nagy­já­ból a kö­vet­ke­zők: Van egy vi­lág­fe­let­ti vagy vi­lá­got át­ha­tó Fel­sőbb Ha­ta­lom, aki­től füg­günk, aki­vel kap­cso­lat­ba ke­rül­he­tünk itt a föl­dön imák, szer­tar­tá­sok ál­tal; a ha­lál után pe­dig egy új élet kö­vet­ke­zik, amely a leg­több val­lás sze­rint a föl­di élet ju­tal­ma vagy bün­te­té­se.
A val­lá­sok te­hát az em­be­ri­ség kö­zös Is­ten­re utalt­sá­gá­ról, is­ten­ke­re­sé­sé­ről ta­nús­kod­nak. Ci­ce­ro ír­ja (Krisz­tus ko­rá­ban): “Min­den nép közt meg­ta­lál­ha­tó az egy­ér­tel­mű meggyő­ző­dés - hi­szen az mind­annyi­unk lel­ké­be van be­vés­ve -, hogy van­nak is­te­nek. So­kan hely­te­le­nül gon­dol­koz­nak ró­luk..., de egyek ab­ban, hogy egy is­te­ni erő és is­te­ni ter­mé­szet lé­te­zé­sét el­is­me­rik.”

3. Minden vallás egyforma? avagy tartalmaz-e a kereszténység “többletet”?

A következőkben először azt a kérdést tesszük fel, vajon igaz-e a nagy vallások közös meggyőződése: hogy kell léteznie egy végtelen erőnek, hatalomnak: Istennek (2. és 3. fejezet). Ezután térünk majd arra a kérdésre, vajon hozott e valami többletet, valami lényegileg újat a kereszténység (vö. 12. rész és következők)
- Ha a kereszténység minden vallás feletti szépségéről és isteni voltáról hallasz, elbizonytalaníthat a tény, hogy középszerű keresztények vagy egyházi vezetők gyakran nem tettek tanúságot Jézus tanításának tisztaságáról, hogy ők sem voltak jobbak más vallások követőinél. (A keresztények és katolikusok történelmi mulasztásairól - bár a vallás-ellenes ideológiák tolmácsolásában, és hatalmas nagyításokkal - sokat hallottál, tanultál! Erről egy reálisabb beállításban olvashatsz a 25. rész utáni olvasmányban.) Mindenképp megnyugtat és megerősít, ha megismered az egyház történelmének másik oldalát is: hogy a “legsötétebb” korszakokban is találkozunk keresztényekkel és keresztények tömegeivel, akik a ragyogóan tiszta Evangéliumot élték. A mai komoly keresztények is erre a tiszta evangéliumi életre éreznek hivatást.

4. A vallásosság értelmes magatartás?

Sokan úgy vélik, hogy a vallásosság valamiféle ráérzésre, sejtésre alapoz, de aligha igazolható. Ma­gyar Ér­tel­me­ző Szó­tár a “hit”-ről ezt ír­ja: Meggyő­ző­dés olyas­va­la­mi­ről, amit ta­pasz­ta­la­ti úton vagy tu­do­má­nyo­san nem tu­dunk iga­zol­ni és mé­gis igaz­nak, biz­tos­nak tud­nak. Meggyő­ző­dés va­la­mi­lyen is­te­ni ha­ta­lom lé­te­zé­sé­ről... Ez­zel az el­ter­jedt el­kép­ze­lés­sel, meg­fo­gal­ma­zás­sal szem­ben a kö­vet­ke­zők­ben lát­ni fo­gjuk, hogy a val­lá­sos hit alap­ja­i­ na­gyo­nis éssze­rű­ek és iga­zol­ha­tó­ak. S lát­ni fo­gjuk, hogy a hí­vők nem­hi­á­ba mond­ják: “Tu­dom, mi­ben hi­szek, tu­dom, ki­nek hi­szek!”

A vallás „értelmességével” kapcsolatban érdemes felfigyelni arra, hogy az em­be­ri tör­té­ne­lem nagy­ja­inak és tudósainak többsége is­ten­hí­vő vagy val­lá­so­s volt. - Is­ten­hí­vő volt az újabb­ko­ri tör­té­ne­lem leg­több nagy tu­dó­sa. Így a fi­zi­ka és csil­la­gá­szat nagy­ja­i: Ko­per­ni­kusz, Kep­ler, Ga­li­le­i és New­ton, - vagy az elekt­ro­mos­ság nagy ku­ta­tó­i: Gal­va­ni, Vol­ta, Am­pe­re és Ohm. És so­kan is­ten­hí­vők ko­runk nagy tu­dó­sa­i kö­zül is: pl. Planck, Eins­te­in, He­i­sen­berg, vagy a ma­gyar No­bel-dí­jas Szent-Györ­gyi Al­bert. Ott ta­lál­juk az Is­tent ke­re­ső vagy ben­ne hí­vő em­be­re­ket a nagy tör­té­nel­mi egyé­ni­sé­gek, va­la­mint az írók, a mű­vé­szek so­ra­i­ban is. Ilyen volt pél­dá­ul Hu­nya­di Já­nos, Rá­kóc­zi Fe­renc vagy Szé­che­nyi Ist­ván; a mű­vé­szek leg­na­gyobb­ja­i kö­zül pl. Le­o­nar­do da Vi­nci vagy Mi­che­lan­ge­lo; ze­né­szek, mint Bach, Hän­del, Be­et­ho­ven, Li­szt Fe­renc vagy Ko­dály; és írók mint Ba­las­si, Zrí­nyi, Köl­csey, Vö­rös­marty, Arany, Gár­do­nyi, Ba­bits, Ju­hász, Tóth Ár­pád, Kosz­to­lá­nyi, sőt Rad­nó­ti Mik­lós és Jó­zsef At­ti­la is; - vagy a kül­föl­di­ek kö­zül - hogy csak két ked­velt if­jú­sá­gi írót em­lít­sünk - An­der­sen és Ver­ne Gyu­la.

III. A ke­resz­tény­ség - élet

A kü­lön­bö­ző val­lá­soknak, vi­lág­né­ze­teknek van egy jel­leg­ze­tes el­lent­mon­dá­sa. Vagy az Is­ten­nel va­ló egye­sü­lést tű­zik ki cé­lul, de en­nek ára ál­ta­lá­ban a vi­lág, a tár­sa­da­lom épí­té­sé­nek elu­ta­sí­tá­sa, meg­ta­ga­dá­sa (mint pl. a budd­hiz­mus­ban), vagy a vi­lág épí­té­sét, az em­ber­tár­sért va­ló mun­kál­ko­dást tart­ják fő fel­ada­tuk­nak, de úgy vé­lik, hogy a val­lás el­for­dít a vi­lág­tól, ezért azt uta­sít­ják el (amint így tett pl. a mar­xiz­mus).
A ke­resz­tény­ség­nek (s ko­ráb­ban már a zsi­dó val­lás­nak) egyik nagy új­don­sá­ga, hogy a vi­lá­gon át, az em­ber­társ sze­re­te­te és szol­gá­la­ta ál­tal ha­lad Is­ten fe­lé. A ke­resz­tény val­lás azt ta­nít­ja, hogy az élet be­tel­je­se­dé­sé­re, az Is­ten­nel va­ló örök ta­lál­ko­zás­ra az jut­hat el, aki itt a föl­dön tel­jes em­be­ri éle­tet élt - iga­zság­ban és sze­re­tet­ben.

A ke­resz­tény­ség iga­zsá­ga­i el­mé­le­ti­leg meg­ala­poz­ha­tók, iga­zol­ha­tók. De még­sem csak el­mé­le­ti iga­zsá­gok. Az ért­he­ti meg őket, aki élet­re vált­ja azo­kat. Ez a könyv, mi­köz­ben vá­laszt ad sok el­mé­le­ti kér­dé­sed­re, ab­ban is se­gít­sé­ged­re lesz, hogy el­kezdj ezek­nek meg­fe­le­lő­en él­ni. S ak­kor meg­ta­pasz­tal­ha­tod, amit a hí­vők val­la­nak, hogy a val­lás egy tel­je­sebb em­be­ri élet­re ve­zet el.

Ér­zed lel­ked mé­lyén a vá­gyat, hogy örö­met okozz má­sok­nak?
Hogy eny­hítsd má­sok fáj­dal­mát? Hogy éle­ted so­rán majd dol­gozz em­ber­tár­sa­i­dért?! Ha ezt ér­zed, ak­kor meg­ér­ted a ke­resz­tény­sé­get, mert a ke­resz­tény­ség: élet - sze­re­tet­ben.
Tedd meg az el­ső lé­pést! Pró­bálj meg azon­nal tel­je­seb­ben sze­ret­ni! Ho­gyan? Vá­laszd ki azt az em­ber­tár­sa­dat isme­rő­se­id kö­zül, aki a leg­ke­vés­bé von­zó szá­mod­ra vagy aki­vel ép­pen fe­szült­ség van köz­te­tek! In­dulj el fe­lé­je! Te­remtsd meg új­ra a sze­re­tet­kap­cso­la­tot ve­le! - Ha si­ke­rül, nagy lé­pést tet­tél a tel­je­sebb em­ber­ség fe­lé, s afe­lé, hogy meg­sejtsd a ke­resz­tény­ség ta­ní­tá­sát.

Össze­fog­la­lás

1. Mi a val­lás?
A val­lás az em­ber (il­let­ve a kö­zös­ség) kap­cso­la­ta Is­ten­nel, aki­től éle­te nagy kér­dé­se­i­nek meg­ol­dá­sát re­mé­li.
1.a) Me­lyik nagy is­ten­hí­vő tu­dó­sok ne­vét is­me­red?
A ré­geb­bi­ek kö­zül pl. Ko­per­ni­kusz, Kep­ler, Ga­li­le­i, New­ton; - Vol­ta, Am­pe­re, Ohm. Ko­runk leg­na­gyobb­ja­i kö­zül: Planck, Eins­te­in, He­i­sen­berg, Szent-Györ­gyi Al­bert.

2. Mi­ért hat­ja át öröm a hí­vő ke­resz­té­nyek éle­tét?
A hí­vő ke­resz­té­nyek éle­tét öröm hat­ja át, mert tal­ál­koz­tak Jé­zus­sal, s ben­ne vá­laszt kap­tak az élet meg­old­ha­tat­lan­nak tar­tott nagy kér­dé­se­i­re.

3. Ki ért­he­ti meg a ke­resz­tény­ség ta­ní­tá­sát?
A ke­resz­tény­ség ta­ní­tá­sát csak az ért­he­ti meg, aki el­kezd sze­re­tet­ben él­ni.

Vá­la­szolj!

1. Mi­ért nem ke­rül­he­ti ki a gon­dol­ko­zó em­ber a val­lás kér­dé­sét?
2. Me­lyek a val­lá­sok kö­zös fel­is­me­ré­se­i?
3. Mi­ért vall­hat­juk, hogy a ke­resz­tény­ség nem­csak “egy a sok val­lás kö­zött” ?
4. Mi a ke­resz­té­nyek éle­té­nek alap­tör­vé­nye?

Fel­adat

1. Ke­resd meg azt az em­ber­tár­sa­dat, aki ne­héz szá­mod­ra! In­dulj el fe­lé­je a sze­re­tet tet­te­i ál­tal!
2. Gon­dold vé­gig, mit tudsz a fe­je­ze­tünk­ben em­lí­tett hí­res em­be­rek­ről? Mi­kor, hol hal­lot­tál ró­luk?
3. Köny­vünk kü­lön­bö­ző lec­kék­ben sok hí­res mű­vész, tu­dós, sok nagy egyé­ni­ség is­ten­hi­té­ről vagy val­lá­sos­sá­gá­ról tesz em­lí­tést. A könyv vé­gén lé­vő “név­mu­ta­tó” se­gít­sé­ged­re lesz, hogy utá­na nézz, mit tud­hatsz meg ró­luk.

Tu­dod-e?

Ho­gyan osz­la­nak meg a val­lá­sok a föl­dön? - Nézd meg a táb­lát a 35. lec­ke után!