III. rész



17. fejezet

Hogyan kell helyesen szeretni?


I. "A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megmentsem a gyöngéket" 

(1 Kor 9,22)


- Díszlövések jelezték a hajó érkezését, amely koporsóját hozta. A miniszterelnököt az ország nagyjai és hatalmas tömeg kísérte utolsó földi útján. Pedig de Veuster Damián (ejtsd: de Vöszter) csupán egyszerű pap volt. De ő volt az első egészséges ember, aki elment a leprások szigetére, a Csendes-óceáni Molokaira, hogy egész életére megossza a nyomorúságos bajban szenvedők sorsát. Egy akart lenni közülük, hogy szólhasson hozzájuk, hogy beszélhessen nekik Isten szeretetéről. S miután a betegek állatiassá alacsonyodott tömegét testvéri közösséggé alakította, maga is megkapta a kórt, s ott halt meg köztük 1899-ben. - Azóta újabb és újabb misszionáriusok léptek nyomába.

- 1951-ben Bordeaux-ban a 8054 számú dokkmunkásra rázuhant egy láda. Azonnal meghalt. Munkatársai megrendülten álltak a halott mellett. Ennek a 28 éves fiatalembernek volt valami titka: mindig mindenkinek segített. Most is egy öreg, beteges munkás helyett dolgozott... Csak a halála utáni napon derült ki, hogy ez az ember pap volt. A világ ekkor figyelt föl először azokra a papokra, akik elmentek a legszegényebb munkások közé, hogy eggyé váljanak velük, köztük éljenek. Ma is sokan vállalják ezt a hivatást.

Mi adott indítást ezeknek az embereknek? - És azoknak, akik Krisztus nevében a hitleri internálótáborokba mentek el önként vagy a nagyvárosi nyomornegyedekbe, az afrikai bennszülöttekhez, vagy a modern világ csavargói közé? És kitől tanulta már Szent Pál apostol is azt, hogy eggyé váljon azzal az emberrel, akivel éppen találkozott; hogy a zsidók közt zsidóvá legyen, s a pogányok közt olyanná, mint egy közülük; hogy a gyöngék közt gyöngévé legyen; hogy sírjon a sírókkal és örvendezzék az örvendezőkkel. (I Kor 9,19-23)

II. "Kiüresítette magát és hasonló lett az emberekhez" (Fil 2,7)


A keresztények Jézustól tanulják meg, hogyan kell élniük. Jézus pedig magának a Szentháromságnak az életét élte és tanította meg nekünk. - A Szentháromság egységének titka, hogy az isteni személyek tökéletesen eggyé válnak egymással. Jézus a Szentháromság életformáját hozta a földre. Eggyé vált minden emberrel. "Kiüresítette magát", így magába tudott fogadni mindent, ami az embereké. (vö. Fil 2,6-8)
Hogy ez mit jelent? Akkor érted meg, ha meggondolod, mennyi emberrel találkoztál, aki pl. csak beszélt, beszélt s nem hagyott szóhoz jutni téged, nem hallgatta végig gondjaidat; akiről érezted, hogy nem ért meg, mert önmagával van eltelve... - De közben az is eszedbe juthat, hányszor viselkedtél Te is hasonló módon: nem hallgattál végig, nem hagytál szóhoz jutni valakit, nem figyeltél rá vagy belevágtál szavaiba, mert Te valami "okosabbat" akartál mondani... Vagyis Te is tele voltál magaddal: nem üresítetted ki magad, nem váltál eggyé. Ily módon fájdalmat okoztál másoknak.
Figyeld meg, hogyan üresítette ki magát Jézus és hogyan vált eggyé másokkal!

1. Kiüresítette magát és emberré lett

Általában aki kicsit okosabb, erősebb, szebb, gazdagabb vagy híresebb, mint a többiek, az úgy járkál embertársai között, hogy mozdulataival, szavaival is kifejezi, hogy ő több nálunk. (Talán néha mi is így viselkedünk?) - S mit tesz Isten Fia?

Jézus Isten. A végtelen Bölcsesség, Erő, Gazdagság, Hatalom. Ő az egyetlen, aki joggal éreztethetné velünk, hogy Ő több, mint mi vagyunk. De Ő nem érezteti ezt... "Kiüresíti magát", szinte elveszíti istenségét, és annyira eggyé válik velünk, hogy mindenben hasonlóvá lesz hozzánk, a bűnt kivéve. (Fil 2,6-8) Hasonlóvá válik a szegényekhez, egyszerűekhez, megvetettekhez, üldözöttekhez, hogy eggyé váljon mindnyájukkal.

- Jézus beszélhetne szentséges isteni nyelven, de ő emberi nyelven szólal meg, hogy szót érthessen velünk.
- Lehetne erős, hatalmas. - Ehelyett menekülnie kell Heródes elől Egyiptomba, s így eggyé válik minden hontalannal, üldözöttel. (Mt 2,13-17)
- Lehetne csodagyerek, ehelyett növekszik, mint minden más gyermek, engedelmeskedik Máriának és nevelőatyjának Józsefnek, - hogy hasonló legyen a gyermekekhez. (Lk 2,51-52)
- Lehetne világhírű, ehelyett 30 éven át csendes életet él Názáretben, - hogy hasonlóvá váljék az egyszerű emberekhez.
- Lehetne előkelő úr, ehelyett nevelőatyja mellett ácsként dolgozik, - hogy szólni tudjon a kétkezi munkásokhoz.
- Tudna szólni ellenállhatatlan erővel, ehelyett három éves igehirdetése során elviseli a meg nem értéseket, rágalmakat, így hasonlóvá válik mindazokhoz, akik a félreértés ellenére is vállalják az igazságról szóló tanúságtételt életükben. (vö. Mk 3,21-30; 6,2 k; 9,32; 14,66 k stb.)
- Megsemmisíthetné isteni erővel ellenfeleit, ehelyett vállalja, hogy a farizeusok szembeszálljanak vele, majd féltékenységből keresztre feszítsék Jeruzsálemben, - így hasonlóvá válik azokhoz, akiket üldöznek az igazságért. (Mt 26,53; Mk 14,32-41)

2. Együttérez a szenvedőkkel

Jézus eggyé vált az emberekkel azáltal, hogy emberré lett. De eggyé vált velünk egész szívével. Nem úgy járt-kelt a világban, hogy lefoglalták saját gondolatai, s csak azokat akarta elmondani az embereknek! Ellenkezőleg. Kiüresítette magát. Figyelt azokra, akikkel találkozott. Együtt tudott érezni mindenkivel. Ha arra volt szükség, segített, ha meg szólni kellett, vigaszt adott. De mindig szeretetből szólt, és szeretetből tette csodáit is.

A Szentírás újra és újra ír Jézus együttérző jóságáról.

- A Jézust körülvevő tömeg éhes. "Sajnálom a népet... nincs mit enniük" - mondja Ő, és megszaporítja a kenyeret. (Mt 15,32).
- A kánai menyegzőn elfogy a bor. Jézus megszánja a zavarba jött vendéglátókat, és borrá változtatja a vizet. (Jn 2,1)
- Nagy tömeg ül Jézus körül. Vannak köztük szegények, szomorúak, üldözött, aggódó emberek. Jézus megszólal: "Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, hogy most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak... az Emberfia miatt. Örüljetek, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben". (Lk 6,20)
- Halottas menet jön. Halottat hoznak: egy özvegy egyetlen fiát. "Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: Ne sírj! Aztán odalépett a koporsóhoz és így szólt: Ifjú, mondom neked, kelj föl! A halott fölült és elkezdett beszélni". (Lk 7,11-16)
- Mária és Márta siratja elhunyt testvérét. Jézus "lelke mélyéig megrendült" és a sírókkal együtt "könnyekre fakadt". Hengerítsétek el a követ - szólt, majd kihívta a halott Lázárt a sírból. (Jn 11,33)
- "Csapatostul tódult hozzá a nép. Vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és más betegeket, s letették őket a lába elé. S ő meggyógyította valamennyit". (Mt 15,30)
- Még a halállal küszködve is másokkal törődik. A kereszthordozás közben vigasztaló szavakat szól az úton síró asszonyokhoz. Kereszten függve pedig gondoskodik anyjáról, és rábízza őt János apostolra. (Jn 19,26)

3. Együtt érzett a bűnösökkel

Jézus annyira megértette az embereket, hogy nemcsak a szenvedőkkel tudott együtt érezni, hanem a bűnösökkel is. Ez nagy öröm számunkra, kik magunk is sokszor hibázunk. Jézus kortársai körében mégis meglepetést, sokakban pedig botránkozást váltott ki:
- Egyszer betért egy Zakeus nevű vámszedőhöz. A zsidók megvetették a vámosokat, mert a római hatalom kiszolgálói voltak és kizsákmányolták a szegényeket. Ezért tiltakoznak, hogy miért éppen nála száll meg. - Zakeus viszont Jézus szeretetét megtapasztalva megtér és vagyona nagy részét szétosztja a szegényeknek. (Lk 19,1-9)
- Máskor egy másik vámoshoz, Mátéhoz megy ebédre. A farizeusok megkérdezték tanítványaitól: Miért eszik Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel? Jézus így válaszolt: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek..." A bűnös Máté pedig Jézus apostolává lesz... (Mt 9,9 k)
- Hasonló szeretettel viseltetik minden bűnös iránt. Még a házasságtörő asszonyok iránt is, akiket pedig a zsidó törvények szerint meg kellett kövezni. "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek" - mondja a megkövezésre készülő farizeusoknak. (Jn 8,7)

III. Sírj a sírókkal, örülj az örvendezőkkel!


- Don Bosco pap volt, a csavargók, javítóintézetbe került fiúk apostola. Megértette, hogy Jézus mindenkit szeret. Elment Olaszország csavargói közé, hogy megismertesse velük Jézust. Azok eleinte becsapták. Többször ellopták mindenét. De ő nem riadt vissza. Továbbra is ment közéjük, mert tudta, hogy Jézus meghalt értük is. S azok egyszercsak megérezték jóságát. Egyre többen gyűltek köréje és új életet kezdtek. Don Bosco kapott egy házat, de ez rövidesen kicsinek bizonyult. 1888-ban halt meg. Haláláig 250 kollégiumot alapított, ahol munkatársaival 130 ezer olyan fiút neveltek, akik korábban csavargók, utcagyerekek voltak. Közülük 6000-en lettek pappá. Don Bosco úgy próbált cselekedni, ahogyan Jézustól tanulta. S a csavargók megérezték belőle Jézus jóságának melegét.
Szeretnéd megismertetni másokkal Istent? Szeretnél beszélni Róla barátaidnak? Lesd el Jézustól, mit kell tenned! - Jézus elsősorban életével, cselekedeteivel tett tanúságot az Atyáról. Életével és szavaival arra tanít minket, hogy a szeretet útja számunkra is az, ha kiüresítjük magunkat, s így eggyé válunk másokkal. Sírni a sírókkal, örülni az örvendezőkkel csak akkor tudunk (akkor tudunk egész szívvel figyelni arra az emberre, akivel találkozunk, ha nem vagyunk eltelve önmagunkkal, örömeinkkel, fájdalmainkkal). A jövő héten próbálj naponta legalább egyszer valakinek örömet szerezni, elsősorban olyan módon, hogy magadat kiüresítve eggyé válsz vele: megteszed, amit kér, végighallgatod, "sírsz a sírókkal, örülsz az örvendezőkkel".

- Különösen figyelj arra, hogy ne ítélj meg mást hibái miatt! Mi emberek azzal próbáljuk igazolni mások előtt tökéletességünket, hogy más hibáit elbeszéljük, hogy a hibázó embereket megvetjük. Így tettek a zsidó nép vezetői, a farizeusok és főpapok is. Ezért háborította fel őket Jézus szeretete a bűnösök iránt. Jézus viszont arra figyelmeztet, hogy ne tartsuk magunkat jobbnak másoknál: szeressük és értsük meg a hibázó embereket is. Hiszen mindnyájan hibázunk, és mégis bocsánatot kapunk Istentől. Nekünk is meg kell tehát bocsátanunk embertársainknak, ha ők hibáznak (vö. Mt 18,21-35). Vajon nem azt imádkozzuk-e naponta: "Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek"?

Összefoglalás


48. Kicsoda Jézus Krisztus?
Jézus Krisztus a Fiúisten, a második isteni Személy, aki értünk emberré lett.

49. Ki volt Jézus édesanyja és nevelőatyja?
Jézus édesanyja Szűz Mária, nevelőatyja Szent József volt.

50. Mik Jézus életének legfontosabb állomáshelyei?
Jézus Betlehemben született, Názáretben nevelkedett, Jeruzsálemben halt meg.

51. Jézus tanítása szerint mikor szeretünk igazán?
Jézus tanítása szerint akkor szeretünk igazán, ha tudunk lemondani magunkról és "eggyé válni" másokkal (sírni a sírókkal és örülni az örvendezőkkel).

Válaszolj!


1. Mennyiben szentháromságos magatartás ez: eggyé válni másokkal?
2. Életének mely eseményeiben vált eggyé Jézus másokkal? (És a bűnösökkel?)
3. Hogyan ismertetheted meg Jézus szeretetét embertársaiddal?

Feladat


1. Jövő héten naponta legalább egyszer "válj eggyé" valakivel: tedd meg, amit kér, hallgasd végig, sírj a síróval, örülj az örvendezővel!
2. Figyeld meg, milyen összefüggés van a Fil 2,1-4 és a 2,5-11 rész között!

Beszéljük meg!


István elhatározta, hogy követni szeretné Jézust az eggyé válás életformájában. Környezetében ekkor sok volt a szenvedés. Egy jó barátja a sok tanulástól kimerült, s közben a hite is elbizonytalanodott. Egy rokona családi tragédiák súlya alatt öngyilkosságot kísérelt meg, majd életveszélyes állapotban kórházba került. Saját szülei között is súlyos feszültségek robbantak ki. István próbált segíteni mindegyiküknek, próbált eggyé válni mindnyájukkal, szinte magában hordozta mindnyájuk fájdalmát. De a sok teher alatt egy idő után maga is kezdett összeomlani. Éjszakákat nem tudott aludni, annyira aggódott hol egyik, hol másik "gondozottja" miatt. Már imádkozni sem tudott, amikor elmondta lelkiatyjának problémáját...

Vajon mit csinált rosszul István? Vajon mit válaszolt neki lelkiatyja? - A keresztény ember nem úgy válik eggyé, nem úgy vállalja magára embertársainak fájdalmát, hogy valamiképpen saját vállára veszi át a fájdalmakat, azaz ő akarja megoldani (megváltani) azokat. A keresztény Jézussal "kézen fogva", Vele egyesülve jár az életben. Amikor magára veszi mások fájdalmait, azonnal átadja azokat Jézusnak (rábízza azokat Jézusra), hiszen tudja, hogy a problémákat csak Jézus oldhatja meg. - Imádkozik és szenvedést vállal azokért, akiknek segíteni szeretne, de nem aggodalmaskodik (nem vonszolja magával a fájdalmat) akkor sem, ha nem lát azonnal eredményt. Mert rábízta gondját Jézusra, s tudja, hogy Ő nála jobban gondot visel szeretteire. Így képes folyton újra a jelen pillanatban élni, azaz elfelejteni az előző pillanatot (amelyben eggyé vált valakinek szenvedésével), s nem aggódni a jövőért, hanem az új jelen pillanatban újra eggyé válni azzal, akivel éppen találkozik (vö. 15.l./1-2).

Tudod-e kik a farizeusok?

A farizeusok a zsidók egy vallási csoportja. Nagy befolyásuk volt az ország életére. Az ószövetségi szabályokat szőrszálhasogató pontossággal megtartották, de egyrészt magabiztosak voltak még Istennel szemben is, másrészt a legfontosabbat, a szeretet előírásait elfelejtették. Sok jót is tettek, de büszkék voltak jóságukra. Azt gondolták, hogy jó tetteik (saját maguk által összeállított szabályrendszerük betartása) tökéletessé teszi őket, s maga Isten is "kötelezve van" arra, hogy ezek miatt üdvözítse őket. Jézus súlyosan megbírálta őket büszkeségükért. Ezért ellene fordultak és a főpapokkal meg az írástudókkal együtt elhatározták, hogy megölik őt. - (Mai szóhasználatunk a képmutató, álszent embereket nevezi farizeusoknak.) - Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében válaszol nekik: saját tetteinkkel sosem érdemelhetjük ki Isten végtelen kegyelmét (a megigazulást) - csak Jézus Krisztus az, aki halála által megváltott minket. S ha neki átadjuk magunkat hittel, akkor Ő emel fel bennünket az isteni életbe. (vö. 5. rész II/3/3 - a hitről! vö. Róm 3,21-29; 7,14-25)