15. fejezet

Élet - aggodalom nélkül

I. A bombázás alatt értették meg...

1977-ben Chiara Lubichnak (ejtsd: Kjára Lubik) ítélte egy nemzetközi bizottság a Templeton-díjat. (Ez a Nobel-díjhoz hasonló vallási díj.) Chiara Lubich egy olyan lelki megújulás elindítója, amelyet ma az egész világon milliók követnek: világiak és papok, családok és szerzetesek, idősek, fiatalok és gyermekek; sőt a nem katolikus és a nem keresztény vallások tagjai is.
Chiara Lubich tapasztalata Trentóban kezdődött. Döntő év életében 1943, a város bombázása. Ő 23 éves volt ekkor, első társnői 15-20 évesek. A háborúban minden megsemmisült, amiért eddig éltek. Lakásaik összeomlottak, egyikük vőlegénye a fronton maradt, a másik nem folytathatta kedves tanulmányait... A pusztulás azt világította meg számukra, hogy csak egy valaki létezik, aki nem pusztul el, akiért érdemes élni: Isten. - Istent választották tehát életük ideáljául. De hogyan éljünk ezért az Ideálért? - kérdezték. Az evangélium válaszol: "Nem mind az, aki mondja nekem: Uram, Uram, jut be a mennyek országába, hanem aki mennyei Atyám akaratát teljesíti." (MT 7,21). És mi számunkra Isten akarata? - kérdezték tovább. - "Ez az én parancsom: szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket" (Jn 15,12) - olvasták a választ.
Mindez már az óvóhelyen történt, ahová a bombázások elől menekültek. De a menedék nem volt biztonságos. A közelükben levő pincék közül többet átszakítottak a bombák. Ők is tudatában voltak, hogy bármely percben meghalhatnak. Nyilvánvalóvá lett számukra, hogy csak a jelen pillanat van a birtokukban: A múlt elmúlt, s a következő perc nem biztos, hogy élve találja őket. Úgy kell tehát cselekedniök minden pillanatban, hogy esetleg ez az utolsó lehetőség, hogy Isten akaratát megtegyék. Elkezdték úgy szeretni egymást és az óvóhelyre menekülteket, mintha ez volna utolsó cselekedetük életükben...

Ily módon meglepő új felfedezésekre tettek szert: Azt érezték, hogy életük minőségileg megújult: Ezelőtt lekötötte őket az elmúlt események emléke vagy a jövő teendők gondja, s most mindettől szabadok... Azt érezték, hogy éppen ezért most sokkal teljesebb odaadással tudnak figyelni egymásra és embertársaikra... Megtapasztalták, hogy újfajta odaadásuk által Istennel való kapcsolatuk is tökéletesen átalakult: Isten hallhatóan szól a lelkükben, vezeti őket... S különösen megtapasztalták, hogy kölcsönös szeretetükben Jézus ott van köztük. (Mt 18,20)
Amikor vége lett a bombázásnak, tudták, hogy továbbra is így kell élniük. Jézus jelenléte oly mértékben megtapasztalható volt bennük és köztük, hogy többen érdeklődni kezdtek életformájuk iránt. Példájuk nyomán azóta százezrek fedezték fel újra az egyszerű titkot: csak a jelenben tudjuk megtenni Isten akaratát, csak a jelenben tudunk szeretni... S csak ily módon tud megvalósulni közöttünk Jézus utolsó kívánsága, a szeretet egysége, amely azután a világ egységének kovásza lehet. (vö. Jn 17,23)

II. Ne aggódjatok! Keressétek Isten országát! (Mt 6,25-33)

1. Élj a jelenben!

Istennek nagyszerű terve van velünk: az, hogy Jézus éljen bennünk, hogy Jézussá váljunk. Ez a terv akkor teljesül, ha tesszük Isten akaratát: ha másokért élünk. De mikor és hogyan tudjuk megtenni Isten akaratát?
Az egyetlen idő, amely a miénk: a jelen pillanat. A múlt már elmúlt, a jövő még nincs itt. Istennel csak a jelenben találkozhatunk. Ő ebben a pillanatban szólít meg: akaratát ebben a pillanatban kell szeretnünk és megtennünk.
Ha mindig a jelenben élünk, biztosan remélhetjük, hogy jól fogjuk élni a jövőt is, amikor majd jelenné lesz.

XXIII. János pápa írja naplójában: "Úgy kell végeznem minden dolgomat, elimádkoznom minden imádságomat... mintha az Úr csupán azért küldött volna a világba, hogy ezt a feladatot jól teljesítsem: anélkül, hogy a jövőre vagy a múltra gondolnék; és mintha ennek jó kimenetelétől függne megszentelődésem."

2. Ne aggódj!

Az ember gyakran szomorkodik múltja miatt, aggódik jövőjéért. Ezért "nem ér rá" teljes szívvel, másokkal törődni. Elszalasztja az egyetlen lehetőséget, ami igazán az övé lehetne: a jelent.
A hívő megismerte Isten szeretetét és hisz benne. Tudja, hogy Isten atyaian gondját viseli. (Róm 8,28) Ez a hit teszi képessé arra, hogy a jelenben teljes szívvel másokért éljen. - A múlt hibáiért bocsánatot kér, nem rágódik rajtuk: rábízza azokat Isten irgalmára. A jövőért nem aggódik, mert tudja, hogy ha a jelenben teszi Isten akaratát, akkor Isten vezeti majd őt a jövőben.
Jézus sokszor felhívja követőit erre a magatartásra: "Ne aggódjatok életetek miatt - mondja. Nézzétek az ég madarait. Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket... Ne aggodalmaskodjatok hát és ne kérdezzétek: mit együnk? vagy: mit igyunk? vagy: mibe öltözzünk? Ezeket a pogányok keresik. Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy ezekre szükségetek van. Ti keressétek elsősorban Isten országát és annak igazságát, s ezeket is mind megkapjátok. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt. Elég a mának a maga baja". (Mt 6,25-34)
Azt jelenti ez, hogy az embernek nem szabad terveznie? - Nyilvánvalón nem. - Gyakran kötelességünk, hogy tervet készítsünk (pl. minden reggel meg kell terveznünk a napot, azután csinálunk éves és távolabbi terveket is). - Fontos azonban, hogy már a terv összeállításakor is csak egy vágyunk legyen: hogy teljesítsük Isten akaratát. Ha pedig a terv elkészült, ne aggódjunk - vajon sikerül-e teljesíteni -, hanem bízzuk rá magunkat Isten Gondviselésére, és éljünk tovább a jelenben.
A jelenben élni talán nehéznek tűnik. De gondoltál-e arra, hogy csak akinek sikerül Isten jelenjében élni, az tud egészséges, derűs, kiegyensúlyozott lenni? Míg aki a múlt és a jövő feszültségében él, az kiegyensúlyozatlan, ideges, nem tud figyelni a jelenben mellette levő embertársára sem. A múlt és jövő feszültsége oly súlyos lehet, hogy számos idegbetegséget okoz. Ezek gyógyításának lényege is abban áll, hogy megpróbálják a beteget elszakítani a múlt fájdalmaitól, a jövő aggodalmaitól, és a jelen feladataira, lehetőségeire irányítják tekintetét. A jelenben Istennel élni, az embertársakért élni: ez tehát nemcsak az Istennel való életnek, hanem az egészséges életnek is útja.

3. Légy készen!

A hívő ember is könnyen elfelejtkezik arról, hogy Isten jelen van. Mit kell ez ellen tennie? Jézus ad egy tanácsot: Azt mondja: Légy készen! Élj úgy, szeresd úgy Istent és embertársaidat, mintha egy nap múlva, egy óra múlva meghalnál!
Természetesen meghalni (a halálra késznek lenni) a keresztények számára nem valami félelmes dolgot jelent. Azt jelenti: átlépni Isten országába, a Szeretet, a Fény, az öröm, a béke országába, Isten, a szent Szűz, a szentek mennyei közösségébe, - átlépni abba az országba, amely már most is jelen van, csak még nem látjuk.
Ha megtudnánk, hogy ez a napunk, ez a cselekedetünk az utolsó - mielőtt Isten elé lépnénk -, biztosan (a holnaptól való minden félelem nélkül) teljes szívvel és teljes békével szívünkben próbálnánk végrehajtani feladatainkat, teljesíteni ezekben Isten akaratát. (vö. Mt 24,37; Lk 14,16 k)
Szent Alajost játék közben megkérdezték: "Mit tennél, ha tudnád, hogy egy óra múlva meghalsz? Elmennél imádkozni? Vagy valamilyen jócselekedetet végeznél? - "Játszanék tovább" - válaszolta ő. A játék, a pihenés is Isten akarata, ha annak ideje van. S akkor nem is tehetünk jobbat, mint hogy Istennek tetsző módon játszunk.

4. Hallgass a "hangra"!

- "Isten gyermekei azok, akiket Isten Lelke vezet". (Róm 8,14; Gal 5,16) - Isten nem hagy magunkra bennünket az isteni terv megvalósításában. Isten Lelke vezet. Isten Lelke azonban csak azt tudja vezetni, aki figyel rá, aki hallgat a hangjára.
- A Lélek hangja a jelenben szól. Csak az hallhatja meg, aki a jelenben él: akinek a lelke nincs tele az aggodalom zajával, hanem Isten gyermekének csendje él benne. Ő megtapasztalja, hogy a Lélek szólítja és vezeti a Cél felé: hogy mind teljesebben Jézus éljen benne.
Az Istenre figyelő hívőt Isten egészen személyesen szólítja meg és vezeti a Lélek hangja által. (vö. Róm 8,14; 8,26; Lk 12,12; Zsid 3,7; 1 Kor 2,10-14) - Lelkiismeretünk formálására pedig az egyházat és kelkivezetőnket állítja mellénk. Az ő segítségükkel tudjuk eldönteni, hogy mi a Lélek indítása bennünk, és mi csupán saját elgondolásunk.
A Lélek hangja különösen hallhatóvá válik ott, ahol kölcsönös szeretetben élnek. (vö. Fil 1,1-10) Mert az egyház egységében élő testvéri közösségben jelen van Jézus, és jelenléte érzékenyebbé tesz bennünket a Lélek hangjára. (Mt 18,20)
Isten a nem keresztényeket is vezeti tervének megvalósítására: Minden emberben van "lelkiismeret". Általa maga Isten hívja az embert, hogy tegye a jót és kerülje a rosszat. (Róm 2,14-16)

III. "Istenem, hogy szeresselek Téged, nincs másom, csak ez a pillanat"

A szentek mind a jelenben élő emberek voltak, azért tudták megvalósítani Isten tervét. - "Istenem, hogy szeresselek Téged, nincs másom, csak ez a mai nap" - mondta Kis Szent Teréz. Fiatalon, 24 éves korában halt meg, s korunk egyik legnagyobb szentje lett ennek az egyszerű jelszónak segítségével (+1897). - Mondását később mások így egészítették ki: "...nincs másom, csak ez a pillanat".
"Vagy ma leszek szent, vagy soha" - mondta Berchmans Szent János. Ő 22 éves korában halt meg, és szent lett (+1621).
Újra határozd el, hogy teljesíteni akarod Isten rólad való tervét: mindent megteszel azért, hogy Jézus jobban élhessen benned. Kezdj el a jelenben élni! És hallgass a "hangra"!
Gondold meg: Ha vonaton utazol, nem szaladgálsz előre meg hátra, hogy hamarabb elérd úticélodat. Nyugodtan ülsz a helyeden s hagyod, hogy a vonat vigyen. Ugyanígy tedd aggódás nélkül, ünnepi örömmel Isten akaratát a jelenben. Hiszen Isten gondoskodik arról, hogy az idő - és a te sorsod vonata - jó célhoz érjen.

Összefoglalás

42. Miért csak a jelen pillanatban tudjuk szeretni Istent és embertársunkat?
A múlt elmúlt, a jövő még nincs itt. Tehát csak a jelen pillanat van a kezünkben, hogy Istent és embertársainkat szeressük.

43. Ki tudja meghallani a Szentlélek hangját?
A Szentlélek hangját az tudja meghallani, aki a jelenben teszi Isten akaratát, és figyel a Lélek indítására.

Válaszolj!

1. Miért nehéz a jelenben élni?
2. Hogyan lesz képes a hívő arra, hogy a jelenben éljen?
3. Mit tanácsol Jézus? Mit kell tennünk, ha félelmek, aggodalmak miatt nem vagyunk képesek Isten "jelenjében" élni?
4. Milyen példabeszédeket ismersz, amelyekben Jézus arra figyelmeztet, hogy "legyetek készen"?
5. Miért lesz hallhatóvá a Lélek hangja a testvéri közösségben?
6. Hogyan vezeti Isten a"nem" keresztényeket?

Feladat

1. Sokszor mondd magadban: Istenem, hogy szeresselek Téged, nincs másom, csak ez a pillanat!
2. Olvasd el Borgia Szent Ferenc vagy Cortonai Szent Margit életét! Hogyan kapcsolódik ez leckénk anyagához?

Tudod-e?

Mi a Gondviselés?
Isten irányítja sorsunkat, gondot visel ránk. "Minden szál hajatok számon van tartva" - mondja Jézus. (Mt 10,30) "Az Istent szeretőknek minden javukra válik" - mondja Szent Pál. (Róm,28) Istennek ezt az életünk minden eseményére kiterjedő gondoskodását nevezzük isteni Gondviselésnek.

Beszéljük meg!

Azt mondtuk, hogy Isten gondot visel ránk, hogy az ő akaratát és szeretetét fedezhetjük fel minden eseményben. Két kérdés is támad bennünk.
Vajon Isten akarata az is, amikor az emberi gonoszság, rosszindulat stb. vesz körül minket, s ez okoz fájdalmat nekünk? - Hogyan fedezzük fel ebben Isten gondviselését? - Valóban sok fájdalmunkat okozza az emberi rosszaság és bűn. A bűn pedig nyilvánvalóan nem Isten akarata. Csak azért jöhet létre, mert Isten szabad akaratot adott az embernek, s ez azzal a következménnyel jár, hogy az ember tehet rosszat is. Isten gondviselése itt abban nyilvánul meg, hogy semmiféle gonoszság nem képes megakadályozni azt, hogy Isten terve megvalósuljon bennünk: abban, aki átadja magát Neki. (Róm 8,28)
És mit mondjunk a testünk törékenységéből, esendőségéből fakadó fájdalmakról, a betegségekről, testi szenvedésekről, idegzeti gyengeségekről és a halálról? Miért akar Isten ilyen fájdalmakat? Miért vannak pl. gyógyíthatatlan betegek? Hogy egyeztethető ez össze a gondviseléssel? - A szenvedés titkáról még fogunk szólni. (pl. 19., 20., 27.1.) Most csak annyit értsünk meg, hogy Isten adott egyfajta "öntörvényűséget" a világnak, s ez sajátosan megnyilvánul egyrészt az emberi szabad akaratban, másrészt abban, hogy az anyagvilág törvényeit és rendjét (amelyek magukkal hozzák pl. a betegséget és halált is) nem "javítja ki" folytonos csodákkal. Isten terve rólunk az, hogy ebben az adott világban (törékeny természetünkben) éljünk törvényei szerint, ismerjük fel szeretetét. Maga Jézus is ebbe a világba jött, és vállalta ennek minden terhét, a kimerültséget, a szenvedést és halált is. A gondviselés pedig azt jelenti, hogy Isten ebben az adott világban vezet minket. Ha átadjuk magunkat neki, minden látszólagos akadály egy lépés, egy lépcsőfok lesz előrehaladásunk útján.