16. fejezet

Szentháromságos élet

I. "Nézzétek, hogy szeretik egymást!"

A Kr. u.-i első századokban, a Római Birodalomban egyre többen figyeltek föl egy különös embercsoportra. Ott éltek minden városban ugyanúgy, mint többi polgártársaik, de életmódjukban volt valami egyedülálló: "Szegények és mégis sokakat gazdagítanak; szidják őket, de ők áldást mondanak; üldözik őket és ők mégis mindenkit szeretnek". - írja egy első századokból származó írás. (Diognétoszhoz írt levél - vö. 1 Kor 5,10-13).
A pogány Juliánusz császár felháborodva vetette a rómaiak szemére a szégyent: ezek nemcsak egymással törődnek, nemcsak saját betegeiket és öregeiket gondozzák, hanem a mieinket is.
Embertársaik - a szegények és nyomorultak - iránti szeretetüknél csak egy volt feltűnőbb: ahogyan egymást szerették. Pedig voltak köztük is feszültségek és hibák (erről is beszélnek az apostoli levelek). Mégis egy eddig ismeretlen kapcsolat fűzte őket össze. Az első századból származó "Apostolok Cselekedetei" beszámol arról, hogy "a hívek sokaságának egy volt a szíve-lelke... Mindenük közös volt... Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, s árát az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, szükségéhez mérten". (ApCsel 4,32-35).
A pogányok csodálattal figyelték őket. Szólásmondássá vált köztük: "Nézzétek, hogy szeretik egymást!" S egyre többen akarták megtudni, miben rejlik a titkuk. Hogy - amint az idézett Diognétoszhoz írt levél - "miféle Istenben hisznek; és mi az oka, hogy ez az új nemzedék vagy életforma csak most kelt életre, és nem korábban?"
A kereszténység későbbi századaiban is minden megújulásnak ugyanezek voltak a jelei. Az embertársak, szegények szeretete, és a kölcsönös szeretet. S ennek hatására tértek meg sokan.
Vajon mi tehát a titka az ősegyháznak és a keresztény megújulásnak? Vajon mi indította őket erre az újszerű életformára, amely felkeltette a világ figyelmét?

II. "Legyenek mindnyájan egy" (Jn 17,21)

1. A Szentháromság titka és a misztériumok

A kereszténység legalapvetőbb titka a Szentháromság. Az egész kereszténységet, - a jézusi életformát, a keresztény közösséget, az egyház titkát - akkor sejthetjük meg kissé, ha valamit megsejtettünk a Szentháromság titkából.
A nyugati egyház - különösen a hitoktatásban - sokáig alig beszélt a Szentháromságról. Annyit megtanult minden katolikus, hogy az egyetlen Istenben három személy él, hogy mind a három Isten, hogy egymással tökéletesen egyek és mégis önálló személyek... De a mai napig sokakban az a meggyőződés él, hogy az isteni életnek ez a titka teljesen megközelíthetetlen: a földön nem tudunk a mondottaknál sokkal többet megérteni (legfeljebb a teológusok, filozófusok elemezhetik tovább a kérdést).
A II. vatikáni zsinat óta döntő fordulat állt be e téren is. A Szentháromság a teológia és a hitoktatás központi kérdésévé vált. Kiderült, hogy minden keresztény különösebb teológiai képzettség nélkül is sokkal mélyebben megsejtheti azt, mint korábban gondolták. S kiderült, hogy egész keresztény életünket - az eddigieknél sokkal jobban - át kell hatnia ennek a titoknak.

I.) Mielőtt a Szentháromságról beszélnénk, szólnunk kell röviden hitünk úgynevezett misztériumairól.

Ezek hitünk titkai. A kinyilatkoztatásból ismerjük, de eszünkkel nem tudjuk tökéletesen megérteni őket. Ilyenek pl. a megváltásnak, az Oltáriszentségnek, a test feltámadásának titkai vagy a húsvéti titkok stb.
- Hittitkoknak is szokták nevezni őket, de ez a név nem fedi teljesen az igazságot. Titokról olyankor beszélünk, ha valami rejtve van előttünk. A misztériumokban viszont ellenkező a helyzet: Általuk Isten nem elrejt valamit, hanem éppenséggel beavat minket belső életének, szeretetének mélységeibe. Viszont az is igaz, hogy Isten titkait teljességgel nem tudjuk felfogni. - A misztériumok csak bepillantást adnak azokba.

- Elképzelhető, hogy legyenek olyan titkok Istenben, amelyeket nem tudunk tökéletesen megérteni? - kérdezed.


A hit titkainak megértését az teszi számunkra nehézzé, mert korunkban megszoktuk, (mert nagyon is hibásan ráneveltek minket arra), hogy csak azt fogadjuk el igazságnak, amit "természettudományosan", matematikailag igazolni lehet. Ezzel szemben mindannyian bizonyosan tudjuk, hogy az életnek számos igazsága van, amelyek ugyan nem igazolhatók a matematikai logikával (pl. a szépség, a szeretet, az önfeláldozás és a legtöbb humán érték), s amelyek mégis életünk legalapvetőbb, legemberibb igazságai, törvényei, céljai közé tartoznak.

A misztériumok igazságát is úgy fedezhetjük fel, ha szívünk mélyére tekintünk. Így megtapasztaljuk, hogy minden misztérium egy-egy mély emberi kérdésünkkel van kapcsolatban, s arra ad boldogító és emberi választ. Így logikusan levonjuk a következtetést: ha minden ember szívében él a vágy azután, amit egyik vagy másik misztérium ígér (pl. a bűnből való felkelés lehetősége után, amelyről a megváltás vagy a gyónás titka beszél; a szenvedés értelmessége-sikeressége után, amelyet pl. a kereszt- és a húsvét titka hirdet; az Istennel való egyesülés után, amit pl. az Oltáriszentség titka is jelez; az örök élet, a test feltámadása, az egymást szerető emberek elszakíthatatlan közössége stb. után, amiről más hittitkok beszélnek - vö. minderről részletesebben 19-21, 24-26, 27-29 stb. leckéket), akkor nyilvánvalóan nem ésszerűtlen, ha mindezek be is teljesednek. - S mindezt végiggondolva fedezzük fel azt is, hogy mennyire embertelen az a szemlélet, amely csupán a matematikai-anyagi logikát ismeri, s ennek alapján próbál elutasítani minden titkot, minden misztériumot.
A mondottakból az is kiderül, hogyan lehet megvilágítani a hittitkok ésszerűségét egy kereső számára: rá kell mutatni, hogy az ember lelke mélyén vágyik arra, amit ez a titok tanít.

II.) Ami a Szentháromság titkát illeti, ez a titok is közel jön hozzánk, ha nem elsősorban a matematikai-filozófiai (arisztotelészi) logikával közeledünk hozzá (amint tette hosszú időn át maga a teológia is), hanem ha önmagunkba tekintünk.
 Az ember különös benső ellentmondásokat tapasztal magában:


A jézusi életforma nem más, mint a Szentháromság életformája. Amikor hitelesen élő keresztények Jézust követve kölcsönös szeretetben élnek, a Szentháromság életformáját élik. Minden ember erre van teremtve, erre vágyik. Érthető hát, hogy ha a keresztények ezt élik, akkor - ahogy Jézus megígérte - a világ felfigyel rájuk. (Jn 17,21-22)
S vajon a három személy különbözősége is tükröződik valamiképpen bennünk? Igen. Például abban, hogy az emberben is háromféle szeretetképesség van: az atyai (átölelő, gondoskodó, felelősséget vállaló), a fiúi (önátadó, engedelmes, belesimuló), s a "szentlelkes"-összefogó (Pl. ha édesanyád melegen beszélget testvéreddel, vagy két barátod, barátnőd egymással, benned feltámadhat egy kis irigység is, hogy miért nem veled beszélgetnek. De arra is képes vagy, hogy "összefogó-szentlelkes" szereteteddel támogasd az ő kettejük kapcsolatát. - (vö. Jn 3,29-30) Lássuk most részletesebben a Szentháromság titkát, majd ennek megjelenését Jézus, a keresztények és az egyház életében.

2. Isten-három személy szeretetközössége

Jézus előtt a tisztult vallások (és az Ószövetség is) egy végtelenül hatalmas "magányos Istenről" tudtak. Jézus ezzel szemben azt tanítja, hogy Isten: szeretetközösség. Egy Isten, aki három személyben él: az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. E személyeket a páratlan mélységű, mindent átadó isteni szeretet teszi eggyé. Olyan teljességgel adják át egymásnak önmagukat, oly tökéletesen eggyé válnak, hogy mindenük közös. Már nem hárman vannak, hanem a három személy egy Isten.

Isten életformája (lényege) tehát a szeretet, az ajándékozás, a szeretetben való eggyéválás. (vö. 1 Jn 4,16)
Ha megkíséreljük e titkot jelzésszerűen ábrázolni, talán szemléletesebbé válik önmagunk számára is.

1. Jelezzük a három Személyt három körrel:

2. próbáljuk azt is ábrázolni, hogy a három Személy átadja magát egymásnak!

3. Ha a személyek mindenüket, egész lényegüket közlik egymással, ez nem azt eredményezi-e, hogy teljesen eggyé válnak? (A rajzon a 3 körből egy lesz!)

3. Jézus a Szentháromság életét élte a földön

Próbáld megfogalmazni magadban (mielőtt a könyvben megnéznéd a választ), mik Jézus életének legfontosabb irányító elvei! - Bizonyára ezek: 1. Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát tegyem, hanem azét, aki engem küldött. (Vagyis tenni az Atya akaratát - vö. 14.1.) - 2. "Azért jöttem, hogy életük legyen..." (Jn 10,10; vö.10,18 k). - "Az Emberfia azért jött, hogy váltságul adja életét sokakért." (Mt 20,28; 17.1.)

S az előzőek alapján arra rájössz-e, mi a magyarázata, hogy Jézus életének irányító elvei éppen ezek?
- Ha valaki idegen országba megy, magával viszi hazájának életmódját, szokásait. Amikor Isten Fia emberré lett, magára vette természetünket, de magával hozta isteni hazájának, a Szentháromságnak életformáját. Életében, magatartásában felfedezhetjük az isteni életformát, a szentháromságos szeretet titkát.
Jézus szentháromságos életet élt a földön: a). az Atyával b). és az emberekkel való kapcsolatában egyaránt.


Jézus ajándékozó, szentháromságos szeretete jelenik meg az emberek iránti magatartásában: a) amikor megtestesült, eggyé vált minden emberrel. Nemcsak hasonló lett hozzánk, hanem titokzatos kapcsolatba lépett mindnyájunkkal, magára vette minden ember sorsát. b) Tanító-gyógyító működése során együtt érzett minden emberrel. Tanításában egész szívét nekünk ajándékozta, mindent elmondott, amit az Atyától hallott. (Jn 17,7) c) Végül meghalt értünk, majd nekünk ajándékozta a Szentlelket, és a Szentháromság isteni életének részeseivé tett. (vö. 24. l.)

4. Jézus meghívja az embert a szentháromságos életre

Az előzők alapján gondold meg (még mindig magadtól!), mik a keresztény élet legfőbb szabályai? - Nemde Isten akaratának megtétele és a felebarát odaadó szeretete (Mt 22, 37)! - S gondold meg, hogy függ ez össze a Szentháromság, illetve Jézus életformájával.

Jézus azért jött, hogy meghívja az embert a szentháromságos életre: 1. arra, hogy mi is tegyük Isten akaratát (vö. 14. l.). 2. és hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett minket (vö. 17.18. l.). Aki elkezd így élni, az nemcsak utánozza az isteni életet, hanem abban maga a Szentháromság él, maga Jézus él. Aki így él - mondja Jézus -, azt Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. (Jn 14,23)

5. Jézus meghívja az embert a Szentháromság egységére

Ha az ember a Szentháromság képére van teremtve, akkor vajon mi lehet az egyén és a közösség ideális életformája, illetve beteljesülése? (Próbáld magadtól végiggondolni!) - S akkor vajon hogy kell kinéznie - illetve mi a modellje - annak a közösségnek (= az egyháznak), amelynek az a küldetése, hogy jelezze az emberiség számára a beteljesült emberi és közösségi (az isteni!) élet lehetőségét és módját?
Az ember csak a meleg testvéri közösségben találja meg beteljesülését. Jézus elhozta a Szentháromság életformáját a földre, de ez az életforma csak közösségben jelenhet meg a maga teljességében. És Jézus nem kisebb ideált állít követői elé, mint hogy akkora egység valósuljon meg közösségükben, mint a Szentháromságban: "Legyenek mindnyájan egy, amint Te, Atyám, bennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek ők is egy mibennünk". (Jn 17,21) A kölcsönös szeretet, illetve az egység megvalósulása Jézus legfőbb vágya és végrendelete. Ez az egyház és minden keresztény közösség célja. Ha az egyház ezt megéli, akkor jelzi az emberiség számára a beteljesült egyéni és közösségi élet lehetőségét és módját. S Jézus megígérte: ahol az egység megjelenik, "ebből megismeri a világ" Istent (Jn 17,22-23), azaz sokan megtérnek.

III. Élj ajándékozó életet!

Jézus első követői megértették Mesterük tanítását. Az első keresztények szentháromságos, ajándékozó életet éltek, s így jött létre köztük a szeretet egysége. S mivel ily módon Isten maga élt köztük, sokan megtértek.
Vajon Te ajándékozó életet élsz? Erre akkor is van módod, ha ebben egyedül vagy. Kezdj el azonnal így élni! Ne csak magadra gondolj, hanem figyeld, mivel szerezhetsz másoknak örömöt. Ha így élsz, előbb-utóbb mások is viszonozzák szeretetedet, s akkor megszületik a kölcsönös szeretet, az egység csírája...

Ha pedig többen vagytok keresztények, akik ezt megértettétek - pl. a hittanórán -, akkor kezdjetek el élni együtt: kölcsönös szeretetben! Így Isten megjelenik köztetek is, mint az első keresztények között. S ha valaki közétek jön, csodálkozva mondja majd: "hogy szeretik egymást!" És ha Jézus akarja, meg fog térni!

Összefoglalás

44. Mit tanít az Újszövetség Istenről?
Az Újszövetség azt tanítja Istenről, hogy az egy Istenben három Személy él: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

45. Mi teszi eggyé Istenben a három Személyt?
Istenben a három Személyt a tökéletes ajándékozó szeretet teszi eggyé.

46. Mit kell tennünk, hogy a Szentháromság élhessen bennünk?
Hogy a Szentháromság élhessen bennünk, - ajándékozó szeretetben kell élnünk.

47. Hol valósulhat meg leginkább a Szentháromság élete az emberek között?
A Szentháromság élete ott valósulhat meg leginkább az emberek között, ahol kölcsönös szeretetben élnek.

Válaszolj!

1. Mik a misztériumok?
2. Miért sejthetőek meg a misztériumok az ember számára?
3. Hogyan beszélj egy keresőnek a hit titkairól?
4. Az embernek milyen tulajdonságaiban tükröződik az, hogy a Szentháromság képére van teremtve?
5. Miért nem csupán "külső" parancs az ember számára a másokért adott élet?
6. Hogyan élte a földön Jézus a Szentháromság életét?
7. Mit jelent, hogy a keresztény élet Szentháromság-törvényű élet?
8. Mi a közösség, illetve az egyház modellje és célja? (Miért?)

Feladat

1. Ha egyedül vagy: élj egyedül is ajándékozó életet! Reggelente úgy indulj, hogy ma "ajándék" akarsz lenni mások számára!
2. A hittanos közösségben írjátok fel neveteket egy-egy papírra! Mindenki húzzon egy nevet! A jövő héten kérd Istent, hogy a csoport szeretetközösséggé váljék! Különösen sokszor imádkozzál azért, akinek nevét kihúztad, és próbálj neki örömet szerezni!
3. Figyeld meg, a szentmisében mikor imádkozunk az egységért!

Beszéljük meg!

A Szentháromság, illetve a szeretetegység titka jelenik meg a történelemben is.
A Szentírás szemléletében a történelem kezdete az emberek egysége Istennel és egymással. És a történelem végső célja ugyanez: hogy a Megváltó által az emberiség újra eljusson az Istennel - és az egymással való szentháromságos egységre.
- A Szentírás első könyvében a paradicsomkert-elbeszélés azt szemlélteti, hogy az emberiség ősi állapota és végső célja a paradicsomi béke és szeretet.
- Ádám és Éva bűne jelzi, hogy a bűn megtöri a szeretetegység ősi állapotát. Ennek következménye az önzés, a gyűlölet (Káin gyilkossága). Ezáltal megszűnik az emberek közti testvéri kapcsolat (bábeli nyelvzavar).
- A próféták ébren tartják a népben a vágyat az "elveszett paradicsom" után, és beszélnek Isten eljövendő békéjéről.
- Jézus beteljesíti a próféták jövendölését. Meghívja követőit Isten országába. Ennek alaptörvénye a szeretet, célja pedig, hogy "legyenek mindnyájan egy" Istenben. Az egyház célja tehát, hogy megélje ezt az egységet, s erre meghívja a világot. (Vö. Jn 17,20 k)
- A béke és egység teljes megvalósulásáról ír a Szentírás utolsó könyve: a Jelenések könyve. Megrajzolja Isten országát, a mennyei Jeruzsálemet, ahol nincs önzés, egyenetlenség, hanem Isten szeretete tesz eggyé mindenkit. (Jel 21,1-22,5)