IV. rész



Jézus köztünk marad



Az ember szeretne folyton együtt élni a Végtelen Szeretettel: Istennel. Szeretne az Ő jelenlétének biztonságában járni. Erről a vágyról beszélnek a különböző vallások, a népköltészet sok darabja és számos művészeti, irodalmi alkotás. Végigvonul ez a vágy pl. József Attila költészetén. (Ő is istenhívő volt, de nem tartotta magát vallási közösséghez tartozónak.) Sok költeményéből kicsendül Isten meleg közelségének érzete. (Pl. Istenem, Csöndes estéli zsoltár stb.) Máskor viszont kivert kutyához hasonlítja magát, aki "tömött sóhajtó templomok" után vágyik és "Istenhulladékot, istendarabkákat keresgél" (A kutya). Élete végén meg fuldokló módjára kap Isten után, akit szeretne közelebbinek, megfoghatóbbnak tudni: "Bukj föl az árból hirtelen, - ne rántson el a semmi sodra" (Bukj föl az árból).

Megjelenik ez a vágy még a nem hívőknél is. Szép példája ennek Szabó Lőrinc költészete. Ő, a hitetlen is nem egyszer szembenéz a sejtett Istennel:

"Maradj velem, mert beesteledett!"
Bibliát hallgat a gyülekezet.
Alkony izzik a templom ablakán.
Hitetlen vagyok, vergődő magány.
"Maradj velem, mert beesteledett!"
- Ha így idegen, vedd emberinek,
súgja egy hang, s ahogy látó szemem
elmereng a régi jeleneten,
az emmauszin és felejtem magam,
a sugár-hídon némán besuhan
egy örök Árny: lehetne Buddha is,
de itt másképp hívják és tövis
koronázza: én teremtem csupán,
mégis mint testvérére néz reám,
mint gyermekére, látja, tudja, hogy
szívem szakad, oly egyedül vagyok
s kell a hit, a közösség, szeretet.
S kezét nyújtja. Mert beesteledett.

(Az Árny keze)

Neki többek között Babits is válaszolhatna. Aki maga is átment a hitetlenség harcán, de az élete derekán mélyen hívő emberré lett. Ő így vall: Az Úr "nem ment el, itt maradt - Őbelőle táplálkozunk" (Eucharisztia). S én "érzem, valaki néz rám, visz, őriz, ezer baj között" (Az elbocsátott vad).
A kereszténység ebben hisz. Hiszi, hogy Jézus nem hagy el bennünket: hogy velünk és bennünk él. Hiszi, hogy a legkülönbözőbb módokon találkozhatunk Vele: otthon vagy a templomban, a magányban vagy a közösségben.
E részben arról beszélünk, miként van velünk Isten, hogyan maradt köztünk Jézus.