12/2.fejezet

Jézus? - Mi újat hozott?

I. Minden vallás egyforma?

Gyakran mondják: egy az Isten, következőleg minden vallás egyforma! Ebben van egy bizonyos igazság: amennyiben minden tisztult vallás tartalmaz mély emberi igazságokat, mindegyikben az emberek közös Isten-keresése nyilvánul meg. Minden vallásban lehet üdvözülnie annak, aki hittel és tiszta lelkiismerettel követi tanítását (vö. Rom 2, 14-16); mindegyikben éltek és élnek szent emberek is és súlyosan vétkező emberek is. (Lehetséges, hogy elbűvöl bennünket pl. egy buddhista tisztasága, életszentsége, míg elriaszt egyes katolikusok vagy akár egyházi vezetők méltatlan magatartása.)
A keresztény hittel való ismerkedés útján egyik legnagyobb kérdés, kicsoda Jézus. Hogyan kapcsolódik Ő a Végtelen Szeretet eddig már megismert valóságához? Mond-e valami lényegileg újat Jézus tanítása?

II. Lehet igazolni, hogy Jézus egyedülálló, isteni tanítást hozott?

Amikor az alábbiakban e kérdésekről beszélünk, gondolkozunk, egész szívünket össze kell szednünk. Le kell borulnunk a Végtelen Szeretet-Isten már megismert titka előtt. Mert az isteni titkokról csak imádkozó légkörben lehet (bár teljesen értelmesen is!) elgondolkozni, beszélni.

1. Hogyan jutottunk el Isten létének megtapasztalásához?

Ismételjük át: milyen következtetésekkel jutottunk el Isten létének igazolásához?
Isten létének titkát saját emberségünk mélyén láttuk tükröződni. Az ember lényege az, hogy keres. Keresése a mindig többre: a Végtelen Szeretetre, Igazra, Szépre, Jóra irányul. (Erről szólt könyvünk 3. fejezete.)

Arra a következtetésre jutottunk: ezek a keresések - különösen a végtelen szeretet, megértés, a végtelen igazság keresése - nem lehetnek anyagi eredetűek; ezeket nem hozhatta létre az anyag (az evolúció), hiszen lényegileg nem anyagi keresések. (A szeretet nem anyagi valóság!) Az anyag nem hozhat létre „nagyobb” vágyakat, mint önmaga. - Csak olyan valaki hozhatta létre e kereséseket, aki maga a Végtelen Szeretet, a Végtelen Megértés, a Végtelen Igazság, az Örök élet… Így jutottunk a szívünk és értelmünk legmélyéből fakadó felismerésre: Kell lennie valakinek, aki a Végtelen Szeretet, Megértés, Igazság, az Örök élet; aki az ember keresését, vágyait létrehozta. Őt neveztük Istennek. -Előtte borulunk le, Neki adjuk át magunkat imánkban (vö. 4. f.).

2. Milyen újdonságot hozott Jézus?

A Végtelen Anyag-feletti valóság, akiről imént szóltunk, valamiképpen (ha nagyon különböző módokon is), minden nagy vallás alap-felismerése. Az Ő létében valamilyen formában minden vallás hívei egyetértenek.
Erre alapozva sokan mondják, hogy ők egyaránt tisztelik Buddhát, Mohamedet és Jézust, mint nagy prófétákat, vallásalapítókat. Vajon igazolható e - a többi vallások iránti tisztelet fenntartásával, - hogy Jézus valami lényegi újat hozott?
A következőkben olyan utat vázolunk Jézus titkának megértéséhez, megsejtéséhez, amely az előbbi (és az eddigiek során) kifejtett logikát, saját lelkünk legbenső tapasztalatának útját követi.

Kicsoda Jézus? - Hogy megsejtsük őt, mindenekelőtt töröljük ki emlékezetünkből az összes képet, szobrot, elképzelést, amelyekből többnyire Jézus-képünk összeállt: amelyek által Jézust elsősorban embernek látjuk. (Érthető, hogy például a reformátusok tiltakoznak Jézus ábrázolásai ellen! Mert ez meghamisíthatja alakját.)
Jézus tanításának, a kereszténység hitének hihetetlen újdonsága, hogy azt tanítja: Jézus Isten! Ő emberré lett értünk, de ő teljességgel Isten is: az emberré testesült Isten (Fia). Istenről már megsejtettük, hogy Ő, a maga végtelen erejével, tudásával, szeretetével képes átölelni minden embert. A mindenséget, a minden embert és engem átölelő Végtelen Isten Jézusban emberré lett - ez a kereszténység újdonsága.


Vannak depressziós élmények: ahol minden sötétté válik, semminek nincs értelme, csak a halál látszik az egyetlen kiútnak.
A világban, a történelemben ismételten megjelennek az emberi gonoszság felfoghatatlan sötétsége: a náci és szovjet-rendszerek emberirtásai; a mai társadalom hazugságai, igazságtalanságai.
Előfordul, hogy hívők is olyan lelki sötétségbe jutnak, hogy távolinak érzik Istent; sőt azt érzik, hogy hitetlenné váltak, meghalt a hitük, azt érzik, hogy nincs Isten.

 Kedves olvasó: Csendesülj el jó néhány percre, és idézz fel ismeretségedből vagy saját életedből hasonló elsötétedett, reménytelen helyzeteket. Amikor az ember azt kiáltja, vagy már kiáltani sem tudja: "Miért? Isten, miért hagytál el? Nincs értelme tovább élni!"

Filozófiák, vallások olykor keresik a választ a rossz, a szenvedés kérdésére, máskor inkább elkerülik a témát. A pszichológia saját eszközeivel törekszik csillapítani a fájdalmakat. Valójában azonban a halálos fájdalmakra, az emberiség legsötétebb kérdéseire kielégítő választ egyetlen vallás, filozófia vagy pszichológia sem tud adni, csak Jézus és a kereszténység.
Mit mond a kereszténység? A kereszten függő Isten-Jézusra mutat.

Mit mond nekünk Isten a kereszten? - Akkor tudjuk folytatni gondolatmenetünket, ha lélekben a kereszrefeszített Isten elé térdelünk:
A hittel ismerkedő embernek ismét félre kell tennie a különböző keresztekről-feszületekről szerzett benyomásait, hogy a kereszten függő Krisztusban fel tudja fedezni Istent.
Ha megsejtem, hogy Jézus Isten, akkor sejthetem meg, hogy az Isten-Jézus - istenségének végtelen erejéből fakadóan - képes arra, hogy minden emberrel, és személyesen velem is, kapcsolatba kerüljön; képes arra, hogy minden ember bűneit, fájdalmait - az enyémet is - magára vegye és magába ölelje.
Egy anya képes hordozni gyermekei fájdalmát, úgy hogy - emberi mérték szerint a legteljesebben - azonosul azokkal, és a szíve megszakad a fájdalomtól. Már az ószövetségi Szentírás is, és még inkább az Újszövetség beszél Isten anyai-atyai szeretetéről (Pl. a tékozló fiú példabeszédben; illetve Jézus egész tanításában). Jézusban Isten végtelen atyai-anyai, átölelő szeretete jelenik meg, amely (isteni erejénél fogva) képes magába ölelni minden emberi bűnt, fájdalmat, nyomorúságot.
Gondoljuk meg, mi történik, ha a Végtelen Isten magához öleli a véges, elesett embert? Mi történik, ha a Végtelenül Tiszta és Igaz Isten magára veszi az emberiség minden tisztátalanságát, igaztalanságát, bűnét? - Olyan ellentmondás ez: mintha folyékonyan izzó vasra vizet öntenének. - Az Isten-Jézust, aki a Tisztaság, a Szeretet, mintegy szétszakítja, keresztre feszíti a magára vett emberi tisztátalanság, szeretetlenség, fájdalom.
Jézus keresztre szögezése nem csupán egy 2000 év előtti esemény: egy tiszta embernek, illetve Jézusnak igazságtalan elítélése. Nem is csupán annyit jelent, hogy Jézus felajánlotta saját halálát megváltó áldozatul az emberek bűneiért „cserébe”. Többről van szó. Ő szeretetből azt vállalta, hogy magába ölel bennünket: bűneinkkel, gyengeségeinkkel együtt, hogy Istenhez emeljen minket. -
(A megváltásnak itt kifejtett szemlélete még gyakoroló hívők vagy hitoktatók számára is újszerű lehet, mert ezt a titkot több módon próbálta maga a kereszténység is megérteni, illetve szemléltetni. A jelen látásmódot fogalmazta meg pl. II. János Pál pápa a Salvifici doloris c. enciklikájában. Erről részletesen szólunk a 19-20. és 26-27. fejezetekben.)

Próbáljuk a mondottakat ábrázolni. Az ábrán a felső ív Isten világát jelzi, a mennyet. Az alsó ív a földet. A kettő Jézusban ér össze.
Az ábrán a földi kis kereszteket, amelyek a mi szenvedéseinket szeretnék jelezni egy-egy ívvel kapcsoljuk bele Jézus keresztjébe! Az íves vonalak jelezni szeretnék, hogy Jézus nemcsak hozzánk hasonlóan szenvedett, nemcsak kapcsolatba került az emberi szenvedéssel, hanem magára és magába vette minden ember fájdalmát, bűnét - és így önmagában emelt Istenhez, és Istenbe bennünket.

Az újszövetségi Szentírás így ír erről: Jézus "Isten létére kiüresítette önmagát és hasonlóvá lett hozzánk" (Fil 2,5); átokká, "az átok hordozójává lett értünk" (Gal 3,13). „Bűneinket saját testében felvitte a keresztfára… Sebei szereztek nekünk gyógyulást” (1Pt 2,24; vö. 2Kor 5,21). - "Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, és általa békítsen ki magával mindent" (Kol 1,19; Ef 1,3-11).

Már az ószövetségi Szentírás is írt erről a titokról, noha a zsidó szentírás-magyarázók nem értették, mi a jelentése e jövendölésnek. Izaiás prófétánál olvassuk, jó 500 évvel Krisztus előtt: „Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta mi a szenvedés… A mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmaink nehezedtek rá, a mi gonoszságainkért történt össze… az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást… Odaadja életét engesztelő áldozatul… Szenvedésével sokakat megigazulttá tesz, mivel gonoszságaikat magára vállalta…” (Iz 53,4-5;10,11) Hasonlóan a 22. zsoltár: „Féreg vagyok és nem ember”.

Miért kellett Istennek ilyen abszurd utat választania? - Láttuk már: Isten valamilyen „jelet” akart találni, hogy megmutassa az embernek önmagát, és az embert átölelő, isteni szeretetet. Ez a „jel” - amely egyben a legistenibb valóság - maga Jézus.
Ha Isten minden embert, s az ember minden bűnét és fájdalmát magába öleli, akkor ez maga a lét szétszakítása, önellentmondása, maga a halál. Akkor Jézusban ott „sűrűsödik” egyrészt Isten, másrészt minden ember: minden fájdalom és bűn is. Így "megsejthetővé" válik az érthetetlen esemény, hogy Ő a kereszten függ, majd ott - Isten létére - így kiált: „Istenem, miért hagytál el engem!?” - Benne ott kiált az ember minden fájdalma. (Vö. 19-20. fejezet!)
Aki megsejtette az Isten-Jézus titkát, megsejti, hogy mióta az Isten-Jézus meghalt a kereszten, minden szenvedő, minden összeomlott ember rá nézhet: a kereszten függő Istenre, s benne találhatja meg a választ. Benne, aki halálában gyengeségeinket hordozta, de legyőzte a halált, és új életet adott nekünk is.

A szenvedő, reménytelen ember nem kap minden részlet-kérdésére választ Jézustól. De a legfontosabbra igen. Ő azt mondja: „Ismerem szenvedéseidet! Bennem Isten most is átölel és szeret téged! - Meghaltam érted, minden sötétségedért: nem vagy elveszve, új életet kezdhetsz!” Ez a keresztény ember legmélyebb bizonyossága: ez az alapja örömének, és Isten iránti hálájának, imádásának.
Ezt jelenti az ismert kifejezés: Jézus megváltott, Istenhez emelt bennünket. Ilyen módon Jézus örömhíre az, hogy ha hiszünk benne, ha elfogadjuk érünk adott isteni életét, akkor beteljesülhet bennünk az, amire minden ember vágyik: Általa és Benne valamiképpen isteni életet élhetünk.

3. A kereszténység többlete a nagy vallásokhoz és filozófiákhoz viszonyítva

Ha megismerjük a történelem nagy vallásait, azt tapasztaljuk, hogy mindegyik töredékes, illetve egyoldalú. A különböző vallások az Igazság egy-egy szeletét tartalmazzák (lásd a nagy vallások tulajdonságait az 1. fejezet végén levő olvasmányban!). Míg, aki megismeri a kereszténységet, felfedezi, hogy Jézusban az Igazság és Élet teljessége jelent meg. - Ez azt jelenti, hogy benne ott van az igazság egyik oldala is (amiről egyik vallás vagy filozófia tanít), meg az igazság ellenkező oldala is (amelyre az ellenkező felfogású vallás és filozófia alapul).
Ezt teljességgel akkor fogod megérteni, ha végigtanultad e könyvet, de vázlatosan máris megértheted:

Az emberben ellentétes vágyak, álmok, ideálok élnek. Az ember önmagában hordoz egy benső kettősséget: Egyszerre akar egyedül lenni, és közösségben is lenni; szabad lenni másoktól és eggyé is olvadni másokkal; egyszer szeretne önzetlen és tiszta lenni - míg másik pillanatban elutasítja az önzetlenséget; szeretne szabad lenni a világtól de ugyanakkor birtokolni is akarja a világot stb. stb. (Vö. e témához a 17. fejezet II/1. pontját!) A különböző vallások és filozófiák az emberben levő értékekre, vágyakra épülnek. De mivel ezek a vágyak bensőleg ellentmondásosak, a történelem vallásai és filozófiái is ezt a benső ellentmondást tükrözik, és szögesen ellentmondó alapelvekre épülnek. Az egyik vallás vagy filozófiai rendszer inkább az egyik szempontot hangsúlyozza, egy másik - vele szemben álló - pedig pont az ellenkezőt. S ez elkerülhetetlen.
Pl. A buddhizmus meg akarja szabadítani az embert az önzéstől, és a világhoz való mindenfajta ragaszkodástól. Ebben van egy nagy igazság; ezt bizonyos értelemben a keresztény is ideálnak tartja. De ezzel egy időben a buddhista valamiképpen elutasítja az anyagi világot (csak a pusztulásra, a megsemmisülésre tartja azt méltónak), idegennek érzi magát a világban. E vallásban a teljességet csak az elvonult szerzetes élheti meg. - Számos filozófia ellenkezőleg: felértékeli a világot (s ebben is van sok igazság), de követői rabjává válnak a világnak, az anyagi dolgoknak.
Voltak vallások, irányzatok, amelyek a szenvedést, az önsanyargatást tették központi helyre, mások próbálták elfeledni, letagadni, kiiktatni az életből vagy gondolatrendszerükből a szenvedést és a halált, pedig az elkerülhetetlen.

A kommunizmus filozófiája, ideológiája a közösség értékét hirdette. Ebben volt értéke. De eközben háttérbe szorult a személy: s mivel elsatnyultak a személyi kezdeményezések, ez a rendszer összeomlott. - Hazánkban ma az ellenkező véglettel, a szélsőséges kapitalizmussal és liberalizmussal találkozunk: Ez ideológiájában a személy szabadságát hangsúlyozza. Mennyire igaz, hogy az emberi személyt megilleti a szabadság! De a személy szabadságának hangsúlyozása is egyoldalúnak bizonyul. Míg egyesek élvezik e szabadságot (pl. jelentősen meggazdagodnak), a többiek, a gyengébbek (a társadalom nagy része) súlyos igazságtalanságot szenvednek el.

Végignézhetjük a történelem vallásait, filozófiáit. Mind tartalmaznak valami igazságot (ezért akadhattak követőik), de igazságuk egyoldalú. Minden filozófiával, vallással “szemben” találunk egy-egy másikat, amelyik ellenkező oldalról közelíti meg az igazságot.
Jézus tanítása abban is egyedülálló, és múlja felül a többi vallásokat, hogy benne az ellentétesnek látszó igazságok egységesülnek; s az ember választ kap minden - olykor teljesen ellentmondónak látszó - kérdésére. Ő egyszerre hív arra, hogy a világban éljünk, és hogy szakadjunk el a világhoz való ragaszkodástól; Ő azt mondja: ha elveszítjük magunkat a felebarátért, a közösségért, akkor találjuk meg személyes szabadságunkat stb. (Minderről szólunk a következőkben.)

III. "Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!" (Jn 15,12)


Feladat: Keresd minden nap, melyek azok a - sokszor kicsiny - lehetőségek, amelyekben te valamiképp "életedet adhatod" másokért. Néha csak azzal, hogy végighallgatsz valakit, aki nem szimpatikus számodra; vagy teljesítesz egy kérést, amelyre nem volna kedved; vagy rámosolyogsz valakire, akire eddig nem mosolyogtál. Tudd, hogy Te is Jézus szeretetét adhatod embertársaidnak!

Össze­fog­la­lás

32. Miben áll Jézus tanításának újdonsága?
Jézus tanításának legnagyobb újdonsága, hogy Benne maga Isten jött közénk.
Jézus továbbá választ ad az emberiségnek azokra a legnagyobb kérdéseire, amelyekre egyetlen vallás sem tudott választ adni: az élet értelemének, a szenvedésnek, a halálnak, a bűnnek, a reménytelenségnek kérdéseire.

32/a. Nem ellentmondás-e, hogy Isten emberré legyen?
Az ember legbensőbb lényegéhez tartozik, hogy a Végtelen Szeretettel való találkozásra vágyik. Isten válaszol az embernek erre a titkos keresésére - azzal, hogy Jézus emberré lesz.

Válaszolj!

1. Miért abszurd állítás, hogy az Isten-Jézus meghaljon értünk a kereszten?
2. Hogyan sejthetjük meg mégis, hogy Jézus meghalt értünk a kereszten?
3. Mit mond a Szentírás arról, hogy Jézus a mi bűneinket hordozta?