VII. rész

42.

Az egyház éve

(Nagyböjti óra)

I. Kosztolányi - az egyházi évről

Kosztolányi Dezsőifjú korában elvesztette hitét, és csak élete végén lett ismét vallásossá. De nem hívő korában is közelállónak érezte magához a katolicizmust, mert azt mondta, hogy ez a vallás szép.
Egy alkalommal így nyilatkozott egy pap-költő barátjának: „Olyan páratlan, tündöklő vallás egy sincs, mint a tiétek. Tiszta költészet... Ti nem is sejtitek, milyen széppé és változatossá tettétek az életet, amely magában fárasztó és unalmas. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet. Szolgálatába állítottátok fel a csúcsokat: építészetben, szobrászatban, festészetben, zenében, költészetben egyaránt. November 1-jén, amikor kezdődik az őszi vörös hervadás, kiviszitek az embereket a temetőbe és meggyújtjátok a kegyelet gyertyáit és mécslángjait. Virággal borítjátok a sírokat, és figyelmeztetitek a világot az elmúlásra... Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az „Ó fényességes szép hajnal , kezdetű ódon ádventi éneket. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok: nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget és sose látott fényt gyújt a világnak. Az ádventi emberek remélnek és várják a fényt. A várakozásban kicsordul az ajándékozási kedv. Titokban vásároljátok szeretteiteknek az emléktárgyakat, hogy szeretettel ünnepeljétek együtt a fény születését. És a sötétség mélypontján, december 24-én, amelyet „szentestének” neveztek, megrendezitek Jézus születésének mámorában azt a hallatlan és páratlan karácsonyi tűzijátékot, amelynek sziporkái New Yorktól Tokióig látszanak. - Akkora az öröm, hogy a világ táncra perdül. - De pár hét múlva ismét üstökön ragadjátok az embert és azt mondjátok neki: Elég volt! Hamut hintetek a kijózanult fejekre és azt mondjátok: Emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel! És igyekeztek meggyőzni a világot, hogy mindenkinek szenvednie kell. A Kálváriára járatjátok az embereket és a szenvedés szépségeit magyarázzátok nekik... És megjön a nagyhét. Elnémítjátok a harangokat. Felállítjátok a nagy Halott sírját. És döbbenve áll a világ a nagy ravatalnál. De nagyszombaton felzúgatjátok a Rómából visszatért harangokat. Aranyos karingbe öltöztök, és megindul az öröm mámorában ujjongó körmenet. - Alleluja! Föltámadt Krisztus e napon. A körmenet szegélyén sorfalat állnak a fák, zöld rügyekkel figyelnek rátok. - Igen! Igen! - mondogatják. Valóban itt van a feltámadás, a tavasz.
Olyan szép mindez, hogy az egyházhoz akkor sem volna szabad hozzányúlni, ha Isten nem volna sem égben, sem bennünk. Ha valami szörnyű hatalom kipusztítaná a világból a virágokat, a színeket és hamuszürkévé tenné a földet, vagy eltörölné a modern ember játékszerét a sportot, nem okozna akkora kárt, mintha az egyházat törölné el."
Ilyen csodálattal beszél egy - akkoriban nem hívő - költő az egyház ünnepeiről, az egyházi évről. És te ismered-e az egyházi év szépségét és mondanivalóját?

II. Jézus és az egyház titkait ünnepeljük

1. Az egyházi év

Isten megváltó jóságát ünnepeljük az Ige és a szentségek liturgiájában. De az egyház meghív, hogy az egész év körforgásában is ünnepeljük Krisztus titkait - a megtestesüléstől és a születéstől kezdve a mennybemenetelig, és pünkösdtől az Úr végső eljövetelének várásáig; meghív, hogy így az év folyamán bekapcsolódjunk Krisztus életének, illetve az egyház életének titkaiba. Krisztus misztériumainak ezt az egész évre kiterjedő ünneplését, illetve az évet, amely felöleli Krisztus művének ünnepeit, liturgikus évnek vagy egyházi évnek hívjuk. Ennek során emlékezünk Jézus és az egyház életének titkaira és egyesülünk azokkal.

a) Emlékezés. - Az egyházi évben az üdvtörténet nagy eseményeire emlékezünk. Üdvösségünk története az ószövetséggel és annak Messiás-várásával kezdődött. Az egyház erre emlékszik ádventben - az egyházi év elején. Karácsony a várakozás beteljesülését hirdeti. Isten Fia a földre lépett. Majd az egyházi év sorban követi Jézus életének eseményeit. Egymás után jönnek Jézus halálának (nagypéntek), feltámadásának (húsvét), mennybemenetelének, majd a Szentlélek eljövetelének (pünkösd) ünnepei. Jézus titka s az üdvtörténet folytatódik az egyházban. Ezért az év során megemlékezünk azokról is, akik Jézus útját járták. Mindenekelőtt a Szent Szűzről és mellette a szentekről. (Felfigyeltél-e arra, hogy az egyházi ünnepeket, sőt a szentek emléknapjait a nem vallásos világ is átvette, mint ünnepeket vagy mint „névnapokat”?!)

b) Egyesülés. - Az emberiség csak megemlékezni tud elmúlt eseményekről vagy elhunyt nagyjairól. Jézus azonban él, és folytatni akarja bennünk életét. Az egyházi évvel akkor élünk jól együtt, ha törekszünk egyesülni a megfelelő időszak titkaival. Például ádventben mi is felkészülünk: úgy élünk, hogy Jézus megszülethessék bennünk és környezetünkben. Karácsonykor köszöntjük a világba jött és köztünk, bennünk élő Megváltót. A nagyböjtben részt vállalunk áldozatából. Húsvétkor ujjongva egyesülünk föltámadásával., stb. - Sőt találkozásról, egyesülésről beszélhetünk a Szent Szűz és a szentek ünnepein is.
Máriával mint édesanyánkkal titokzatos egységben élünk. S a szentek egyességében élő kapcsolatunk van a többi szentekkel is.
Jézus életének titkai - születése, halála, feltámadása - folytonos valóság bennünk. S állandó valóság a Szent Szűzzel és a szentekkel való egységünk is. De nem tudunk egyszerre figyelni mindenre. Az egyház pedagógiája hol erre, hol arra a titokra irányítja a figyelmünket.


2. Bűnbánat, önmegtagadás, böjt

Az egyházi évben vannak bűnbánati napok és idők.
- Bűnbánati nap minden péntek és a nagyböjt hétköznapjai. Ilyenkor Jézus halálára emlékezünk. Iránta való szeretetből valamilyen bűnbánati cselekedetet végzünk, pl. az irgalmasság cselekedeteit, önmegtagadást, imádságot. - Nagyböjt péntekein azoknak, akik saját konyhájukról étkeznek és elmúltak 14 évesek az egyház előírja, hogy tartózkodjanak a húsételtől.
- Szigorú böjti nap hamvazószerda és nagypéntek. Az egyház előírja, hogy azok a katolikusok, akik a 18. évet betöltötték és a 60. évet még nem kezdték meg, ilyenkor napjában legfeljebb háromszor étkezzenek, egyszer lakjanak jól, illetve azokkal együtt, akik elmúltak 14 évesek, tartózkodjanak a hústól. És mindannyiunkat felhív, hogy végezzünk bűnbánati cselekedeteket.
- Bűnbánati idők: ádvent és nagyböjt.
Régebben a keresztények a bűnbánati, illetve böjti időkben súlyos böjtöket tartottak. Ma az egyház inkább arra figyelmeztet, hogy ilyenkor buzgóbban gyakoroljuk a szeretet tetteit. De ajánlja a megfelelő böjtöt, önmegtagadást is. (Van, aki ilyenkor beteget látogat, többször elmegy misére, nem eszik cukrot, csokit, nem néz tv-t, stb.)
Aki odaadó lélekkel élt már át bűnbánati időket, az tudja, mennyire megfelelnek ezek az emberi természetnek. Másokban azonban felmerül a kérdés: Mi a böjt, az önmegtagadás értelme? - Lássuk erre a választ!

a) Önmegtagadás és szeretet

A Jézus előtti vallások ismerték a böjtöt, a lemondást. Jézus azonban egy újfajta „böjtöt” hirdetett. Szemére is vetették, hogy az ő tanítványai nem böjtölnek a szokásos módon (Mt 9,14).
A böjt célja minden vallásban az volt, hogy általa az ember közelebb kerüljön Istenhez. Jézus új tanítása, hogy a szeretet által kerülhetünk legközelebb Istenhez. - A keresztények tehát a bűnbánati időkben elsősorban a szeretet tetteit gyakorolják, e téren vállalnak önmegtagadásokat. (És természetesen fokozottan élnek az Istennel való egyesülés egyéb eszközeivel is, az imával és a szentségekkel.)

b) Böjt, önmegtagadás, szabadság

De az is igaz, hogy Jézus és a szentek böjtöltek is. A nagyböjt 40 napja Jézus 40 napos böjtjére emlékeztet (Mt 4,1-11). - Mi tehát a böjt értelme?
- A böjt nem önsanyargatás. Ellenkezőleg. Célja az ember felszabadítása, emberré tétele (vö. Gal 5,13). Az emberben kettősség él. Küzd benne a „régi ember” és az „új ember”: az önzés és a szeretet. Aki rabja ösztöneinek, aki nem tud kilépni önzéséből, az embertelen ember. Edzenünk kell akaratunkat, hogy képesek legyünk uralkodni ösztöneinken. Az önmegtagadás egyfajta edzés, a szabadság érdekében (vö. 1 Kor 9,24-27; Kol 3,5).
- A keresztény böjt azonban nemcsak edzés, hanem egyesülés Jézussal, a húsvéti titokkal. Nagyböjtben a szenvedő Megváltó áll előttünk, aki magára vette fájdalmainkat. Önmegtagadásainkban Vele egyesülünk. Kiegészítjük, ami „hiányzik” megváltó szenvedéséből, testének, az egyháznak javára (Kol 1,24; vö. Mt 17,21).
- A böjt, illetve a bűnbánati cselekedetek (ima, önmegtagadás, szeretetgyakorlatok) célja így az engesztelés is. Általa jóvá akarjuk tenni Isten ellen elkövetett vétkeinket. Ki akarjuk Őt „engesztelni” hálátlanságunkért.
- A böjt, az önmegtagadás célja összefoglalva tehát az, hogy Istenre irányítsa figyelmünket: növelje bennünk az Isten- és emberszeretetet.
Sok szentről olvassuk, hogy vezeklő övet vagy durva, szúrós ruhát viseltek. Az volt a vágyuk, hogy szívükben folyton égjen az istenszeretet tüze, hogy sose feledkezzenek meg Róla. Az öv, a ruha minden szúrása figyelmeztette őket, hogy Isten jelen van, hogy újra mondják ki Neki szívükben: „Szeretlek”. Hasonló figyelmeztetés lehet számodra az önmegtagadás. Például elhatároztad, hogy nagyböjtben nem eszel csokoládét. Ha meglátod, először feltámad benned a vágy, hogy megedd. Azután eszedbe jut, mit fogadtál. Első pillanatban ez kellemetlen lemondás érzetét kelti benned. De ez lesz a figyelmeztetés, hogy kimondd: „Istenem, szeretlek.” Ez lehet a figyelmeztetés, hogy szeresd embertársadat, pl. hogy add oda a csokit valakinek, akinek örömet szerezhetsz vele.
A böjt legtökéletesebb útja, ha az emberek jelenléte figyelmeztet arra, hogy Jézust szeresd és szolgáld bennük, és ha kell, mondj le kedvükért elképzelésedről.

3. Az ünnepek

Az egyház két legnagyobb ünnepét - karácsonyt és húsvétot - bűnbánati, önmegtagadó idők előzik meg. A feltámadás heti ünnepeit, a vasárnapokat is megelőzi a heti bűnbánati nap, az emlékezés Jézus halálára. Mindebben a húsvéti titok jelenik meg. A búzamagnak meg kell halnia, hogy termést hozzon. Az embernek le kell mondania önmagáról, önzéséről, hogy találkozhasson Jézussal. Az önmegtagadás csak eszköz, hogy eljussunk az Istennel való találkozásra, vagyis az igazi ünnepre. - A keresztény vallás ünnepi vallás, az öröm vallása. Az a bizonyosság él benne, hogy Jézus legyőzött minden fájdalmat és elhozta a földre az Ünnepet.
A Szentírás és az egyház nyomatékkal figyelmeztet, hogy vegyük komolyan az ünnepeket. Erre vonatkozik a 3. parancs is: Az Úr napját szenteld meg!
Az egyház útmutatása szerint ez azt jelenti, hogy vasárnap és kötelező ünnepeken (karácsony, újév, Nagyboldogasszony napja) vegyünk részt szentmisén és ünnepeljünk. (Vagyis tartózkodjunk a terhes „köznapi” munkától, Istennek hálát adó lelkületben és pihenésben töltsük el a napot.)
Előfordulhat, hogy valakinek éppen néhány óra fizikai munka jelent pihenést, felüdülést. De tudatosan törekedni kell az ünnep lelkületének megtartására. - Legyen jelen életünkben Jézus győzelmének öröme, és próbáljuk továbbadni ezt környezetünknek!
Vannak úgynevezett „tanácsolt” ünnepek. Pl. karácsony és húsvét másnapja, gyertyaszentelő (febr. 2.) vagy Szent István ünnepe (aug. 20.), stb. Ilyenkor nem „kötelező” a szentmisén való részvétel. De a jó keresztény lélekben e napokon is együtt ünnepel az egyházzal és lehetőleg eljut misére.

III. Tervezd meg a nagyböjtöt!

Az első keresztények olyan világban éltek, amely egyáltalán nem ismerte az ő ünnepeiket. Természetesen nem volt munkaszünet sem. Családi és közösségi életüket mégis áthatotta az egyházi év légköre. - Élj te is együtt a liturgikus évvel!
Most, a nagyböjt folyamán csinálj magadnak tervet, hogy ez az időszak az egyház elgondolása szerint valódi „lelkigyakorlat” - Istenhez való közeledés - legyen számodra. Határozd el:
- Szeretetből és azonnal akarod teljesíteni Isten akaratát a kis dolgokban (reggeli felkelés, reggeli ima, engedelmesség, kötelességteljesítés). Mondd Jézusnak sokszor: „Neked”!
- Szolgáld embertársaidat szeretettel! Naponta legalább egyszer szerezz valakinek egy kis örömet!
- Válassz valami önmegtagadást, ami Isten jelenlétére figyelmeztet: pl. állandó szolgálatot, rendszeresebb imát, misét vagy lemondást csokiról, tv-ről, stb.
Bizonyos elhatározásokat közösen is tehettek a hittanórán. Pl. hetente egy közös hétköznapi mise, egy nap közös böjt egymásért felajánlva; keresztút, stb. Közösségben heti váltással is kitűzhettek elhatározásokat. Pl. egyik héten különösen az otthoni szolgálatra figyeltek, másik héten az iskolatársakra, majd az öregekre, betegekre; máskor a szenvedések örömteli elfogadására. Csinálhattok cukor- majd tv-mentes hetet; kihúzhatjátok egymás nevét, hogy egymásért vállaljatok önmegtagadást...stb.

Összefoglalás

106. Mi a keresztény önmegtagadás célja?
A keresztény önmegtagadás célja, hogy növelje bennünk az istenszeretetet és az emberszeretetet.

107. Mi módon növeli bennünk az önmegtagadás az Isten- és emberszeretetet?
Oly módon, hogy 1. szabaddá tesz ösztöneink rabságából, 2. egyesít Jézus megváltó áldozatával, 3. és figyelmeztet az Isten- és emberszeretetre.

108. Hogyan szenteljük meg az Úr napját?
Az Úr napját szentmisével és pihenéssel szenteljük meg.

Válaszolj!

1.Mi az egyházi év jelentősége?
2.Mit mond Kosztolányi az egyházi évről?
3.Mennyiben emlékezés és mennyiben egyesülés az egyházi év?
4.Mi az új a jézusi böjtben? (Van-e ennek előzménye az Ószövetségben?)
5.Mi a teendőd a bűnbánati napon (pénteken) és a szigorú böjti napon?
6.Mi az engesztelés?
7.Hogyan ünnepeljük meg a tanácsolt ünnepeket?
8.Melyek a kötelező ünnepek?
9.Hogyan kapcsolódnak a bűnbánati idők az ünnepekhez?
10. Miért a szabadság eszköze a böjt?

Feladat

1.Csinálj magadnak lelki tervet a nagyböjtre! Válassz ki szeretetgyakorlatot, önmegtagadást (vö. a rész III. pontja)!
2.Olvasd el Babits Mihály: Psychoanalysis Christiana és Intelem vezeklésre című verseit!

Tudod-e?

Mi a lelkigyakorlat?- Tágabb értelemben lelkigyakorlat a nagyböjt és az ádvent is. Szorosabb értelemben így hívjuk, amikor keresztények több napot arra szánnak, hogy csak Istennel és lelkükkel foglalkozzanak. Ilyenkor általában napjában többször elmélkedési gondolatokat kapnak, majd elmélkednek azokról. A lelkigyakorlat nagy kegyelmi erőforrás a hívőknek. Sokan indultak el általuk egy megújult életre.

Miért változik a miséző pap ruhájának színe?- A liturgikus ruhák színe az ünnepektől függően változik. Az öröm színe a fehér (karácsony, húsvét, a Szent Szűz és a nem vértanú szentek ünnepein), a vértanúságé és a Szentléleké a piros, a bűnbánaté a lila, a gyászé a fekete.
Az egészségre nézve hasznos-e a böjt?- Sok betegség származik túltápláltságból. Az egészségesen önmegtartóztató étkezés a legtöbb európai ember számára időnként szükséges és egészséges.


Görög katolikusoknála bűnbánati idők rendje némileg másként alakul. - Szigorú böjt: nagyböjt első napján és nagypénteken. (E napokon a hús, zsír, tej, vaj, tojás fogyasztása tilos.) - Megtartóztatás a húsos eledelektől: nagyböjt szerdáin és péntekjein; apostolfejedelmek, Nagyboldogasszony és karácsony ünnepe előtti bűnbánati időben: pénteken. - Bűnbánati napok: nagyböjt hétköznapjai, bűnbánati idők szerdái, Keresztelő Szent János fejvételének napja (aug. 29.) és a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe (szept.14.) - Ezeken a napokon imádsággal, az irgalmasság cselekedeteivel, a szeretet gyakorlásával teszünk eleget a bűnbánattartás kötelezettségének.