VII. rész
41. rész
A betegek erőforrása
I. „Kész vagyok ma este meghalni ”
Tudod-e, hogy hazánkban évente kb. 2 millió ember kerül kórházba? S még hányan betegeskednek saját lakásukban? Tudod-e, hogy Magyarországon minden ötödik ember nyugdíjas korú? S azt tudod-e, hogy hazánkban naponta kb. 400 ember meghal? Sőt a hozzáértők azt is meg tudják mondani, hogy a 13-14 évesek korosztálya hány évre számíthat még az életben: átlagosan még 58 évre (bár sok ezren jóval fiatalabb korban meghalnak).
Betegség, öregség, halál... Súlyos fogalmak ezek. Figyeld meg, hogy viszonyul e titkokhoz a világ, és hogyan a kereszténység!
a) Hogyan fogadja sok ember a betegséget, az öregedést, a halált?
Sokan kétségbeesetten összeroppannak. Nem is a betegségtől, hanem a tudattól, hogy súlyosan betegek. - Egyesek próbálják eltitkolni betegségüket környezetük elől, nehogy alacsonyabb rendűnek tartsák őket. Mások kétségbeesett panaszkodásukkal próbálják feloldani félelmüket. És sokan a gyógyíthatatlanok közül öngyilkosok lesznek.
S az öregek? Némelyek halálukig tiltakoznak szépségüknek, testi-lelki erejüknek elvesztése miatt. Fiatalkorúak álomvilágába menekülnek életük jelenéből. Hosszú időn át próbálják elrejteni öregedésüket: befestik hajukat, letagadják a korukat. Szégyenlik, hogy öregszenek.
S a halál? Mily sokan tagadják maguk előtt is az utolsó pillanatig.
b) Hogy tekint a betegekre, öregekre, haldoklóra környezetük?
- A magyar rádió egy adásában” egy asszony telefonon a következő kérdést tette fel a műsorvezetőnek: Férjem gyógyíthatatlanul megbetegedett. Én szeretem őt, de egy másik valakit is szeretek. Mi a teendőm? - A válasz: Önnek joga van az élethez. Nincs hozzákötve a beteg férjéhez.
- Hitler azon a véleményen volt, hogy a gyógyíthatatlan betegektől, a tehetetlen öregektől „meg kell szabadítani a társadalmat”. S elgázosította őket.
A humánusabb magatartás nem jut el eddig, de többnyire tehetetlenül áll meg a betegek, az öregek mellett. Aztán lehetőleg eldugja őket kórházakba, szociális otthonokba, hogy ne kelljen folyton találkozni velük. - Különösen sokan félnek a haláltól. Félelmükben úgy vélik, hogy haldoklóiknak is azzal tesznek jót, ha utolsó órájukig próbálják elhitetni velük, hogy nincs semmi komolyabb bajuk.
Sok nem hívő viselkedése a betegséggel, legyengüléssel, halállal szemben nagyon érthető. Annál feltűnőbb a mélyen hívők magatartása.
c) Hogyan áll e kérdésekben a kereszténység?
A keresztények Isten tervét, a feltámadásba vezető utat látják meg a betegségben, az öregségben, a halálban.
- A keresztényüldözés századaiban a szörnyű szenvedésekkel és a halállal minden megkereszteltnek szembe kellett néznie. Alig volt olyan család, amelyben ne lettek volna kivégzettek. Mégis a biztonság és öröm uralkodott életükben. A katakombák falai pl. telve vannak az olajág, a galamb, a horgony, a feltámadott Jézus jeleivel: az élet, az öröm, a remény jeleivel.
A kereszténység egész történelmében hasonló magatartást találunk a betegséggel, a halállal szemben. Most csupán két példát idézünk:
- Egy neves magyar pap és egyházi író - P. Mócsy Imre S.J. - utolsó napjait élte. Oxigénsátor alatt feküdt. Tudatában volt, hogy rövid ideje van hátra. De biztonság sugárzott belőle. „Rövid idő és a mennyben leszek... Ezek a szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez” - mondogatta. - Békéje és változatlan humora nagy hatást gyakorolt betegtársaira és ápolóira. - Jó előre ezt a keresztény derűvel telt gyászjelentést szövegezte meg: „Örömmel és Isten legszentebb akaratát mindig áldva jelentem, hogy a mai napon magához szólított az Úr... A boldog viszontlátás reményében maradtam a régi, - de már igazán el nem múló szeretettel.” Halálakor ezt a híradást kapták meg barátai.
- Egy 24 éves leány egyszerre letörten érkezett az ifjúsági hittanra. A hitoktató óra végén megkérdezte, mi van vele. „Ma egy daganatot találtak rajtam. Lehet, hogy rosszindulatú...” - Akik hallgatták a közlést, elnémultak. A hitoktató kérte őket, hogy imádkozzanak együtt. Hosszú ima után így szólt: „Lehet, hogy az a daganat rosszindulatú, de az is lehet, hogy rövidesen meghalsz. Átmész a mennybe. Jó, hogy ezt előre tudod. Indulj minden reggel azzal az elhatározással, hogy ma fel akarsz készülni arra, hogy este Jézus elé lépj. Hogy átlépj a Szent Szűz és a szentek társaságába. Mi is imádkozunk, és próbálunk ugyanígy élni veled és érted.” - A leány sápadtan válaszolt: „Megpróbálom.” - Egy hét múlva sugárzó arccal mesélte: „A szövettani vizsgálat eredményére még várni kell. De életem legszebb hete volt ez a mostani. Soha nem éltem át ennyire, hogy Isten szeret és hazavár. És soha nem tudtam ily szabadon szeretni embertársaimat...”
II. „Testünkben Jézus szenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön” (2 Kor 4,10)
1. Hogy tekint a kereszténység a szenvedésre, az öregségre, a halálra? A keresztény minden szenvedést a szenvedő Jézus, illetve a húsvéti titok fényében lát(hat):
a) A húsvéti titok fényében látja mások szenvedését és halálát.
- A keresztény minden fájdalomban (az eltorzult betegben és haldoklóban is) a szenvedő Jézust fedezheti fel. Tudja, hogy Jézus magára vette ezt a fájdalmat is. Tudja, hogy Jézus jelen van e fájdalomban. (Vö. 20. l.)
- Úgy próbál lépni minden szenvedőhöz (beteghez, öreghez, haldoklóhoz), mint Jézushoz. Jézust szereti és szolgálja bennük. („Amit egynek tettetek... nekem tettétek.”)
- És azért remél a szenvedés, a halál láttán, mert tudja, hogy a szenvedés Krisztusban feltámadássá válik.
b) A húsvéti titok fényében látja saját szenvedését és halálát.
- Fájdalmaiban egyesül a szenvedő Jézussal, s törekszik örömmel felajánlani azokat másokért (Kol 1,24). Tudja, hogy a szenvedés Isten eszköze számára. Tudja, hogy amint Jézus a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet, ő is azáltal jut el a Jézussal való mélyebb egységre, ha a fájdalomban is örömmel igent mond az Atyának.
- S hogyan tekint egy keresztény fiatal saját halálára? - Egyáltalán kell erre gondolnia egy fiatalnak? - Jézus azt mondja, hogy igen. Felhív, hogy légy minden nap készen arra, hogy végleg Isten és a szentek társaságába lépj. - De ha láttál már haláltusában vergődő beteget, talán megkérdezed: vajon miként készülhetek fel arra, hogy a halál nehéz pillanataiban is igent tudjak mondani Istennek?
- „Aki a kicsiben hű, az a nagyban is az” - mondja Jézus (Lk 16,10). Mondj igent a kis dolgokban! A mai napon. Akkor nyugodtan nézhetsz a halál elé. Mert akkor Jézus veled van, s Vele fogsz tudni igent mondani a nagy döntés pillanatában is. (Ezért is mondja Jézus, hogy minden nap - a „kicsiben” - légy készen arra, hogy ma Isten elé lépj). (Vö. 15. l.).
- A keresztény minden fájdalomban (az eltorzult betegben és haldoklóban is) a szenvedő Jézust fedezheti fel. Tudja, hogy Jézus magára vette ezt a fájdalmat is. Tudja, hogy Jézus jelen van e fájdalomban. (Vö. 20. l.)
- Úgy próbál lépni minden szenvedőhöz (beteghez, öreghez, haldoklóhoz), mint Jézushoz. Jézust szereti és szolgálja bennük. („Amit egynek tettetek... nekem tettétek.”)
- És azért remél a szenvedés, a halál láttán, mert tudja, hogy a szenvedés Krisztusban feltámadássá válik.
b) A húsvéti titok fényében látja saját szenvedését és halálát.- Fájdalmaiban egyesül a szenvedő Jézussal, s törekszik örömmel felajánlani azokat másokért (Kol 1,24). Tudja, hogy a szenvedés Isten eszköze számára. Tudja, hogy amint Jézus a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet, ő is azáltal jut el a Jézussal való mélyebb egységre, ha a fájdalomban is örömmel igent mond az Atyának.
- S hogyan tekint egy keresztény fiatal saját halálára? - Egyáltalán kell erre gondolnia egy fiatalnak? - Jézus azt mondja, hogy igen. Felhív, hogy légy minden nap készen arra, hogy végleg Isten és a szentek társaságába lépj. - De ha láttál már haláltusában vergődő beteget, talán megkérdezed: vajon miként készülhetek fel arra, hogy a halál nehéz pillanataiban is igent tudjak mondani Istennek?
- „Aki a kicsiben hű, az a nagyban is az” - mondja Jézus (Lk 16,10). Mondj igent a kis dolgokban! A mai napon. Akkor nyugodtan nézhetsz a halál elé. Mert akkor Jézus veled van, s Vele fogsz tudni igent mondani a nagy döntés pillanatában is. (Ezért is mondja Jézus, hogy minden nap - a „kicsiben” - légy készen arra, hogy ma Isten elé lépj). (Vö. 15. l.).
2. A testi szenvedők szentsége
A betegség, a testi szenvedés az élet egyik legsúlyosabb elbizonytalanodása. Az egyház e határhelyzetben is Jézust követi, aki annyi szeretettel gyógyította, erősítette a betegeket (Mk 6,13).
Szent Jakabapostoltól tudjuk, hogy a keresztény közösségben a legrégibb idők óta szokás volt, hogy a papok felkeresték a betegeket, s megkenték őket olajjal a gyógyító Krisztus nevében: „Beteg valamelyiketek? - írja. - Hívassa el az egyház elöljáróit. Kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja őt. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer” (Jk 5,14-15).
a) A szentkenet mint szentség
- E szentség az isteni élet erejét közvetíti a beteg számára. Megerősíti lelkét a szenvedésben, és ha üdvösségére válik, akkor testi egészségét is visszaadja. Ha pedig nem áll módjában gyónni, és előzőleg megbánta bűneit, megadja a bűnök bocsánatát.
- Az egyház e szentségben imádkozik a betegért és arra buzdítja őt, hogy önként egyesüljön a szenvedő Jézussal; hogy Vele ajánlja fel fájdalmait az egyház tagjai javára.
- A beteg viszont akkor veszi igazán gyümölcsözően a szentséget, ha szenvedésében egyesül a szenvedő Jézussal: ha felajánlja fájdalmát másokért. - Ahogyan Szent Pál mondja: Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének az egyháznak javára” (Kol 1,24).
b) A szentkenet a gyakorlatban
Kiszolgáltatója: a pap. Ő a kenet előtt lehetőleg meggyóntatja a beteget, majd utána meg is áldoztatja.
Felvevője: minden értelme használatára eljutott beteg, aki kész az imént ismertetett lelkülettel fogadni a szentséget.
Felvehetik olyan idősek is, akik nehezen hordozzák idős koruk terheit vagy olyan betegek, akik állapotszerűen betegségben élnek (pl. cukor- vagy szívbajosok), sőt műtét előtt álló személyek is.
- Általában öntudatnál levő embernek szolgáltatják ki. Eszméletét vesztettnek csak olyan esetben, ha feltételezhető, hogy önmagától is kérte volna.
- Minden új betegségben újra fel lehet venni, hiszen minden új szenvedés új határhelyzet. S a szentség ehhez akar erőt adni.
Kiszolgáltatása lehetőleg közösségbentörténik. - A jelenlevő közösség képviseli a betegért imádkozó egyházat. És kifejezi azt is, hogy a beteg az egyház fontos tagja, aki szenvedését embertársai javára ajánlja fel. - A közösség jelenlétét biztosítani kell. Ha lakáson veszi fel valaki a szentséget, össze kell hívni a rokonokat, ismerősöket, hogy együtt imádkozzanak a beteggel. (Ilyenkor a pap misét is mondhat a beteg ágyánál.) - Ha templomban szolgáltatják ki (évente néhány alkalommal), össze lehet hívni az egyházközösség betegeit és gyengélkedőit, hogy együtt részesedjenek a szentségben. Össze kell hívni az egész közösséget is, hogy együtt imádkozzanak a gyengélkedőkkel, és köszönjék meg nekik az értük felajánlott szenvedéseket.
Közvetlen halálveszélyben természetesen a közösség nélkül is kiszolgáltatható a szentség.
A szentség jele:- A pap megkeni a beteg homlokát és kezét a szent olajjal, s közben bűnei bocsánatért, megerősödéséért és a Szentlélek kegyelméért könyörög.
(A növényi olaj a régi népeknél közismert gyógyszer volt. Használták sebek bekenésére, égés okozta fájdalmak enyhítésére és egyéb gyógyító célokkal. A növényi olajnak, mint gyógyító jelnek alkalmazása tehát érthető volt a régiek számára.)
A te feladatod:Sokfelé csak a haldoklóhoz hívnak papot. Figyelmeztesd hozzátartozóidat, ismerőseidet, hogy a szentkenetet minden súlyosabb beteg felveheti. Ha súlyos betegről tudsz, szólj a lelkipásztoroknak!
Sokan nem tudják, hogy a szentkenet közösségi szentség. Te szívesen végy részt a betegekkel való közös imádkozásban. Vállalj részt a templomi közös szentségkiszolgáltatás ünnepélyessé tételében!
- E szentség az isteni élet erejét közvetíti a beteg számára. Megerősíti lelkét a szenvedésben, és ha üdvösségére válik, akkor testi egészségét is visszaadja. Ha pedig nem áll módjában gyónni, és előzőleg megbánta bűneit, megadja a bűnök bocsánatát.
- Az egyház e szentségben imádkozik a betegért és arra buzdítja őt, hogy önként egyesüljön a szenvedő Jézussal; hogy Vele ajánlja fel fájdalmait az egyház tagjai javára.
- A beteg viszont akkor veszi igazán gyümölcsözően a szentséget, ha szenvedésében egyesül a szenvedő Jézussal: ha felajánlja fájdalmát másokért. - Ahogyan Szent Pál mondja: Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének az egyháznak javára” (Kol 1,24).
b) A szentkenet a gyakorlatban
Kiszolgáltatója: a pap. Ő a kenet előtt lehetőleg meggyóntatja a beteget, majd utána meg is áldoztatja.
Felvevője: minden értelme használatára eljutott beteg, aki kész az imént ismertetett lelkülettel fogadni a szentséget.
Felvehetik olyan idősek is, akik nehezen hordozzák idős koruk terheit vagy olyan betegek, akik állapotszerűen betegségben élnek (pl. cukor- vagy szívbajosok), sőt műtét előtt álló személyek is.
- Általában öntudatnál levő embernek szolgáltatják ki. Eszméletét vesztettnek csak olyan esetben, ha feltételezhető, hogy önmagától is kérte volna.
- Minden új betegségben újra fel lehet venni, hiszen minden új szenvedés új határhelyzet. S a szentség ehhez akar erőt adni.
Kiszolgáltatása lehetőleg közösségbentörténik. - A jelenlevő közösség képviseli a betegért imádkozó egyházat. És kifejezi azt is, hogy a beteg az egyház fontos tagja, aki szenvedését embertársai javára ajánlja fel. - A közösség jelenlétét biztosítani kell. Ha lakáson veszi fel valaki a szentséget, össze kell hívni a rokonokat, ismerősöket, hogy együtt imádkozzanak a beteggel. (Ilyenkor a pap misét is mondhat a beteg ágyánál.) - Ha templomban szolgáltatják ki (évente néhány alkalommal), össze lehet hívni az egyházközösség betegeit és gyengélkedőit, hogy együtt részesedjenek a szentségben. Össze kell hívni az egész közösséget is, hogy együtt imádkozzanak a gyengélkedőkkel, és köszönjék meg nekik az értük felajánlott szenvedéseket.
Közvetlen halálveszélyben természetesen a közösség nélkül is kiszolgáltatható a szentség.
A szentség jele:- A pap megkeni a beteg homlokát és kezét a szent olajjal, s közben bűnei bocsánatért, megerősödéséért és a Szentlélek kegyelméért könyörög.
(A növényi olaj a régi népeknél közismert gyógyszer volt. Használták sebek bekenésére, égés okozta fájdalmak enyhítésére és egyéb gyógyító célokkal. A növényi olajnak, mint gyógyító jelnek alkalmazása tehát érthető volt a régiek számára.)
A te feladatod:Sokfelé csak a haldoklóhoz hívnak papot. Figyelmeztesd hozzátartozóidat, ismerőseidet, hogy a szentkenetet minden súlyosabb beteg felveheti. Ha súlyos betegről tudsz, szólj a lelkipásztoroknak!
Sokan nem tudják, hogy a szentkenet közösségi szentség. Te szívesen végy részt a betegekkel való közös imádkozásban. Vállalj részt a templomi közös szentségkiszolgáltatás ünnepélyessé tételében!
III. Szeresd a betegeket, öregeket!
A keresztények Jézussal találkoznak, Vele egyesülnek a szenvedésben, a halálban. Te is ismerd fel Őt minden szenvedésben. És készülj a végső találkozásra azáltal, hogy hű vagy a kis dolgokban! - Ilyen magatartásoddal és örömöddel tégy tanúságot arról, hogy Jézus értelmet adott a szenvedésnek és legyőzte a halált.
A keresztények a szenvedő és elhagyott Jézust fedezik fel minden szenvedőben és elhagyottban: minden öregben, minden haldoklóban. Kutasd fel e héten családod, környezeted betegeit, öregeit! Ha kell, hívj hozzájuk papot! Mindenképpen szerezz nekik valamilyen örömet! (Pl. egy kedves levéllel!) Ha hívők, mondd el nekik, hogy milyen nagy jelentősége van a szenvedésüknek az egyház életében!
Összefoglalás
171. Ki veszi fel jól a betegek kenetét?
A betegek kenetét az veszi fel jól, aki Jézussal egyesül a szenvedésben és felajánlja azt másokért.
Válaszolj!
1. Miért néz a keresztény bátran a szenvedésre, öregségre és halálra?
2. Ki veheti fel a betegek kenetét?
3. Miért van jelen a közösség a szentkenet kiszolgáltatásakor?
4. Mit jelképez a szentkenetben használt olaj?
5. Mit mond a Szentírás a szent kenetről?
6. Egy fiatal hogyan készül fel jól a halálra?
7. Mit mond Szent Pál a szenvedésről (és örömről)?
Feladat
Ismerd fel a szenvedő és feltámadott Jézust minden szenvedésben! Szolgáld Őt a héten különösen környezeted öregeiben és betegeiben!
Beszéljük meg!
Hogyan tudnátok lelkipásztorok vezetésével öregek és betegek napját rendezni az egyházközségben? Hogyan tehetnétek széppé e napot? (Jó előkészítéssel, szolgálatokkal, imával, verssel, énekkel, stb.)
Tudod-e?
Mi a haldoklók szentsége?- Az Eucharisztia. Míg a szentkenet elsősorban a betegek szentsége.
Hogyan készítjük elő a betegszobát a pap érkezésére?- Rendet csinálunk a szobában, majd egy asztalkát leterítünk fehér kendővel és gyertyát, feszületet helyezünk rá: ide fogja letenni az atya az Oltáriszentséget és a szent olajat. Az asztalra helyezünk egy kevés kenyérbelet vagy vattát is, hogy a pap ezzel letörölhesse kezéről a szent olajat; és egy pohár ívóvizet, amellyel szükség esetén a beteg áldozását megkönnyíthetjük. - Végül legyen a szobában egy szék, amelyre a pap gyóntatás közben leülhet.