VII. rész
40. rész
Az újrakezdés szentsége
I. Egy kalandor megtérése
Charles de Foucauld-t (ejtsd: Sárl dö Fukó) a világ mint Marokkó első kutatóját, mint a tuareg-szótár megszerkesztőjét, a Francia Földrajzi Társaság kitüntetettjét ismeri. (+1916). Ez a különös életutat bejárt ember azonban mindenekelőtt az újkori kereszténység nagy alakja. - Először úgy ismerjük meg, mint gazdag francia család könnyelmű pénzt szóró sarját, mint katonatisztet, akit kicsapongó élete miatt megfosztottak rangjától. Később mégis úgy jelenik meg, mint aki veszélyt nem ismer, és kitűnik a legkeményebb harcokban. Majd felfedező-utazóként találkozunk vele Marokkó életveszélyes tájain, álöltözetben. Ezután éri a kitüntetés, és válik mint felfedező, híres emberré. S ezután? Még mindig nem tudja, hogy miért is él. Kérdések és kétségbeesés közepette vívódik. S ekkor szinte véletlenül belebotlik egy gyóntatószékbe. Volt ugyan elsőgyónó és -áldozó, de gyermeki hitét rég elveszítette... S most újra gyónik. Ezután ezt írja naplójába: „Nem tehetek mást, mint hogy egészen Istenért éljek. Isten végtelenül nagy...” - Hosszú keresés után pap lesz. Egész életében - annak külsőségeiben is - a szolgáló, szegény Krisztust akarja követni. Életpéldája halála után új szerzetesrendet hív életre, amely azóta elterjedt mind az öt világrészben (Jézus Kis Testvérei).
És mi történik abban az ezernyi és milliónyi gyónásban, amelyekről a világ nem tud semmit, de amelyekből emberek ezrei indultak el új életre? Miért gyónt Rákóczi vagy Széchenyi, Babits vagy Radnóti, Mozart vagy Liszt, Volta vagy Ampere? Mit tud adni a gyónás azoknak az embereknek, akik nemcsak húsvéti szokásból térdelnek le egy-egy pap előtt?
- Széchenyi István, „a legnagyobb magyar” Naplójában (amely mély vallomás vallásosságáról is) így ír egy gyónás után:
„Vallásomban a tökéletes alázat érzését magasztosnak tartom, és a magunkon aratott győzelem diadalát a legkellemesebb és tiszta erkölcsi örömnek, amit az ember csak érezhet!... Megalázhatja-e magát jobban az ember, mint amikor minden vétkét egy másik, csekély értékű embernek elmondja, és minden hiúságát elfojtva oly rossznak és gyarlónak mutatkozik, amilyen a valóságban, és amilyennek egyébként nem szeretné, ha tartanák? - Volt erőm e győzelmet kivívni magam fölött... s a pap előtt nem restelltem keserű könnyekre fakadni, és elbeszélni életem legszertelenebb élményeit... Megáldoztam. Mit tartok erről? - Senki emberfiának nem akarom elmondani. De nagy magasságba verődtem fel. Isten felé tudtam szállni, és ezentúl még hitem szokásait is pontosan meg fogom tartani. Az, amit Istenről és a mi jövőnkről tartok azonos mindazok hitével, akik férfiasan gyakran készülnek a halálra.... ”
II. „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer” (Jn 20,23)
Feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak: „Békesség nektek” - mondta. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket... Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,21-23). Ettől kezdve az apostolok és utódaik Isten nevében gyakorolták a bűnbocsátást.
Az ember legfájóbb élménye, hogy bűnös. Hogy bűnével jóvátehetetlenül elrontott valamit. Ebben a reménytelenségben hangzik el Jézus biztatása: Nincs semmi végleg elrontva - új életet kezdhetsz.
Isten megbocsátó szeretetének tanúja az Egyház és szentsége a gyónás. A gyónás nem az újrakezdés egyetlen módja. Hiszen újat kezdhetünk a tökéletes bánat által is. De ez a bűnbocsánat szentsége: jele és megvalósítója.
1. Miért van szükség gyónásra?
A
gyónás abban áll,hogy bocsánatot kérünk Istentől, megbánjuk bűneinket
és az egyház képviselője (papja) előtt megvalljuk azokat. A pap pedig a
Krisztustól, illetve az egyháztól kapott megbízatás erejében feloldoz
bennünket bűneink alól. Ezáltal új, élőbb kapcsolatba kerülünk
Krisztussal és egyházával: Ez azt jelenti, hogy átjár minket az isteni
élet és erőt kapunk, hogy megújult életet élhessünk.Miért kell bűneinket egy papnak elmondanunk?Miért nem elég megbánnunk azokat? - A bánat és bűnbocsánat rendjét Jézus alapította. Ő mondta apostolainak (és azok utódainak): „Akiknek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer...” - De a bűnbocsátás ilyen módja a legnagyobb mértékben megfelel az ember és a bűn természetének is.
Az ember igényli, hogy elmondhassavalakinek szorongását, bűnét. A pszichológusok egyik legjelentősebb tevékenysége, hogy végighallgatják a szorongó embereket. - S még inkább igényelnénk, hogy valaki mutasson kiutat a bűnből; hogy valaki mondja azt nekünk: ne aggódj, nincs semmi végleg elrontva. - Ember minderre nem képes. A gyónásban viszont a pap Krisztus erejében mondja ki a bűnbocsátó és az újrakezdésre biztató szavakat.
Az ember hajlamos arra, hogy mások előtt hibátlannak mutassa magát. A gyónás az őszinte lelkületre nevel. Amikor Krisztus képviseletében egy embernek megvalljuk bűnünket, kényszerítve vagyunk arra, hogy őszintén szembenézzünk az igazsággal: saját gyengeségünkkel.
A bűn nem magánügy. Megsértjük vele az egyház kegyelmi közösségét. Még kicsiny mulasztásainkkal is kárt okozunk másoknak: Hiszen nem szerezzük meg számukra azt a kegyelmet, amit Krisztussal egyesülő életünk közvetíthetett volna (vö. Kol 1,24). Ezért érthető, hogy bűneinkért az egyház hivatalos képviselője előtt kérünk bocsánatot. Ő pedig Krisztus és az egyházi közösség nevében mondja ki a bűnbocsátó szavakat.
Végül a gyónással az egyház tagjai tanúságot tesznek arról, hogy tudatában vannak gyöngeségüknek. - Nem tartják magukat tökéletesnek, de hisznek Krisztus megbocsátó jóságában. Az Ő erejében mernek minden hiba után új életet kezdeni.
2. A gyónás módja
A gyónás feltételei a gyónó részéről a helyes lelkület: az őszinte bánat, és az erős elhatározás, hogy új életet akar kezdeni. A gyónásra való felkészülés, a gyónás és a hálaadás segítségünkre vannak, hogy a bűnbocsánat szentsége valóban a megtérés és megújulás szentsége legyen számunkra:
a) A gyónás előtt
a Szentlélek segítségét kérjük, hogy képesek legyünk bűneinket
felismerni és megbánni. Ezután megvizsgáljuk lelkiismeretünket és
megbánjuk bűneinket. Ha valakivel haragban vagyunk (amennyiben rajtunk
múlik) ki kell vele békülnünk. Ha valakit megbántottunk, bocsánatot
kell kérnünk tőle (vagy más módon kell engesztelődnünk egymással).
Amikor gyónni megyünk, tudatosítjuk, hogy Krisztusnak gyónunk.
b) A gyóntatószékbe lépve köszönünk (Dicsértessék a Jézus Krisztus).
- Letérdelünk. Miközben a pap áldást ad, mi keresztet vetünk. Ezután ezt mondjuk: „Gyónom a mindenható Istennek és neked, lelkiatyám: utoljára gyóntam... (ekkor és ekkor), azóta ezeket a bűnöket követtem el.” (Itt felsoroljuk bűneinket)
- A gyónásban meg kell vallani a halálos (illetve gyakorlatilag a súlyos) bűnöket, azok számát (gyakoriságát) és esetleges súlyosbító körülményeit. (Pl. súlyosbítja a lopást, ha nagyon szegénytől loptam.) Ha valaki valamely halálos bűnt szándékosan elhallgatna, gyónása érvénytelen. Minél hamarabb újra gyónnia kell.
Meg szoktuk vallani a kevésbé súlyos bűnöket is. Ugyancsak ajánlatos meggyónni gyakori hibáinkat.
c) A bűnök felsorolását így fejezzük be: „Más bűnömre nem emlékszem.” Ekkor a pap néhány tanácsot ad. Mi is tehetünk fel neki kérdéseket. Majd kijelöli az „elégtételt”.
d) Azután a pap így szól: „Bánd meg bűneidet!” - ekkor bánatunk kifejezésére elmondjuk a bánatimát. A pap pedig feloldozást ad a bűnök alól. („Én feloldozlak téged bűneidtől az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.”) - Amikor a feloldozás közben keresztet rajzol felettünk, mi is keresztet vetünk. Ezután köszönünk (Dicsértessék...) és távozunk.
e) A gyónás után néhány percig hálát adunk Jézusnak a szentség kegyelméért. Majd minél hamarabb elvégezzük az elégtételt.
A bánatima szövege így hangzik: „Istenem, szeretlek téged. Ezért teljes szívemből bánom, hogy bűneimmel megbántottalak. Kérlek, bocsáss meg nekem! Ígérem, hogy ezentúl a jóra törekszem és a bűnt elkerülöm. ”
A feloldozás után lehetséges, hogy a pap így szól: „Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk.” - Válaszod: „Mert örökké szeret minket.” - Majd e szavakkal bocsát el: „Isten megbocsátotta bűneidet. Menj békével!” - Válaszod: „Istennek legyen hála!”
Ha egy súlyos bűnt elfelejtettél megvallani, s ez gyónás után eszedbe jut, nem kell rögtön visszamenned. Bánd meg, s majd a legközelebbi gyónáskor mond el azt. - Ha belezavarodsz a gyónásba vagy félsz elmondani valamit, mondd ezt meg a gyóntatónak. Ő majd segíteni fog.
A bűn bevallásától nem kell félned! Tudnod kell, hogy a) a gyóntató papot a legszigorúbb titoktartás kötelezi. A gyónásban hallottakat még élete árán is titokban kell tartania. b) A pap ismeri a lelket és a bűnök mélyét: egyrészt mert sokakat gyóntat, másrészt mert tudja, hogy önmaga is botló ember.
b) A gyóntatószékbe lépve köszönünk (Dicsértessék a Jézus Krisztus).
- Letérdelünk. Miközben a pap áldást ad, mi keresztet vetünk. Ezután ezt mondjuk: „Gyónom a mindenható Istennek és neked, lelkiatyám: utoljára gyóntam... (ekkor és ekkor), azóta ezeket a bűnöket követtem el.” (Itt felsoroljuk bűneinket)
- A gyónásban meg kell vallani a halálos (illetve gyakorlatilag a súlyos) bűnöket, azok számát (gyakoriságát) és esetleges súlyosbító körülményeit. (Pl. súlyosbítja a lopást, ha nagyon szegénytől loptam.) Ha valaki valamely halálos bűnt szándékosan elhallgatna, gyónása érvénytelen. Minél hamarabb újra gyónnia kell.
Meg szoktuk vallani a kevésbé súlyos bűnöket is. Ugyancsak ajánlatos meggyónni gyakori hibáinkat.
c) A bűnök felsorolását így fejezzük be: „Más bűnömre nem emlékszem.” Ekkor a pap néhány tanácsot ad. Mi is tehetünk fel neki kérdéseket. Majd kijelöli az „elégtételt”.
d) Azután a pap így szól: „Bánd meg bűneidet!” - ekkor bánatunk kifejezésére elmondjuk a bánatimát. A pap pedig feloldozást ad a bűnök alól. („Én feloldozlak téged bűneidtől az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.”) - Amikor a feloldozás közben keresztet rajzol felettünk, mi is keresztet vetünk. Ezután köszönünk (Dicsértessék...) és távozunk.
e) A gyónás után néhány percig hálát adunk Jézusnak a szentség kegyelméért. Majd minél hamarabb elvégezzük az elégtételt.
A bánatima szövege így hangzik: „Istenem, szeretlek téged. Ezért teljes szívemből bánom, hogy bűneimmel megbántottalak. Kérlek, bocsáss meg nekem! Ígérem, hogy ezentúl a jóra törekszem és a bűnt elkerülöm. ”
A feloldozás után lehetséges, hogy a pap így szól: „Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk.” - Válaszod: „Mert örökké szeret minket.” - Majd e szavakkal bocsát el: „Isten megbocsátotta bűneidet. Menj békével!” - Válaszod: „Istennek legyen hála!”
Ha egy súlyos bűnt elfelejtettél megvallani, s ez gyónás után eszedbe jut, nem kell rögtön visszamenned. Bánd meg, s majd a legközelebbi gyónáskor mond el azt. - Ha belezavarodsz a gyónásba vagy félsz elmondani valamit, mondd ezt meg a gyóntatónak. Ő majd segíteni fog.
A bűn bevallásától nem kell félned! Tudnod kell, hogy a) a gyóntató papot a legszigorúbb titoktartás kötelezi. A gyónásban hallottakat még élete árán is titokban kell tartania. b) A pap ismeri a lelket és a bűnök mélyét: egyrészt mert sokakat gyóntat, másrészt mert tudja, hogy önmaga is botló ember.
3. Lelki vezetés - lelki előrehaladás
Néha elszomorodunk, hogy mindig ugyanazokat a bűnöket kell meggyónnunk. Talán el is megy a kedvünk a gyónástól. Jézus azonban folytonos újrakezdésre hív. Csak így alakulnak ki bennünk az erények: a jóra való készség. A lelki fejlődés egyik legfontosabb eszköze, ha rábízzuk magunkat valakinek a vezetésére. (Általában olyan valakire, aki sokkal tapasztaltabb a lelki életben, mint mi.) A lelki vezető ma általában pap szokott lenni, de lehet a lelki életben jártas világi keresztény is. A lelki vezetőnek Isten megadja a kegyelmet, hogy segítségünkre legyen az előrehaladásban.
A lelki fejlődés feltétele, hogy folytonosan akarjunk előrehaladni az Isten- és emberszeretetben. A lelki vezető ebben van segítségünkre. A rendszeres találkozások alkalmával megbeszélhetjük vele, hogy a következő időszakban különösen mire törekedjünk.
A lelki előrehaladás legbiztosabb útja tehát, ha van jó lelki vezetőd. De ha ilyen nincs, illetve ha a gyónásban nem kaptál tanácsot arra vonatkozóan, hogy az elkövetkező időben hogyan élj, akkor rendszeres időközönként (pl. minden gyónás után) magadnak kell kiválasztanod egy-egy feladatot. Így növekszik majd benned az Isten- és emberszeretet. - A feladatok kiválasztásában segítségedre lehet pl. a hittanórák anyaga. (E könyvben a legtöbb rész III. pontja és a Feladat 1. pontja különösen megfelel ilyen célra.)
III. „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad” (Jak 4,6)
Hogy tudnánk összefoglalni a mondottak után teendőidet?
- Gyónj rendszeresen! Lehetőleg havonta.
- Ha lehet, válassz lelki vezetőt. Bizalommal tárd fel előtte lelkedet és kövesd tanácsait!
- Minden gyónásban tégy egy konkrét jó elhatározást, s ehhez légy hű a következő gyónásig!
- És mindenekelőtt: a bánatban, a gyónásokban, egész életedben ismerd be gyengeségedet és add oda ezt Jézusnak. Isten csak annak tud kegyelmet adni, aki őszinte, aki alázatos, aki nem akarja nagyobbnak mutatni magát, mint ami (1 Pt 5,5; Jak 4,6). Gyengeséged fájdalmában köszöntsd Jézust! S az Ő erejében tudj folyton újat kezdeni! Így megtapasztalod testedben a halált, de méginkább azt, hogy győz benned a feltámadás.
Összefoglalás
113. Milyen szavakkal alapította Jézus a bűnbocsánat szentségét?
„Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20,23)
114. Hogyan készülünk a gyónásra?
A gyónásra úgy készülünk, hogy 1. a Szentlélek segítségét kérjük, 2. megvizsgáljuk lelkiismeretünket, 3. megbánjuk bűneinket, 4. és egész szívünkkel Isten felé fordulunk. (Az őszinte bánat feltételezi, hogy jóvá akarjuk tenni bűneinket, kibékülünk embertársainkkal és komolyan elhatározzuk, hogy megjavulunk.)
115. Mit kell mindenképpen meggyónnunk?
Meg kell gyónnunk a halálos (súlyos) bűnöket, azok számát és súlyosbító körülményeit.
116. Mit teszünk a gyónás után?
A gyónás után megköszönjük Istennek, hogy megbocsájtotta bűneinket és elvégezzük a feladott elégtételt.
Válaszolj!
1. Hogyan nevel őszinteségre a gyónás?
2. Mi a teendő, ha elfelejtünk egy súlyos bűnt meggyónni?
3. Miben van segítségünkre a lelki vezető?
4. Mi a teendőnk, ha nincs lelki vezetőnk?
Feladat
Valahányszor megtapasztalod gyengeségedet, e fájdalomban köszöntsd Jézust, aki magára vette gyengeségeinket. Ajánld fel neki gyengeségeidet! Így találkozol Vele: a Feltámadottal.
Tudod-e?
A) - Mi az életgyónás? - Nagyobb életfordulókon lelki hasznunkra válik, ha egész elmúlt életünket áttekintjük. Ilyenkor súlyosabb bűneinket újra megbánjuk és ha akarjuk, meggyónhatjuk azokat. Ez esetben említenünk kell a gyónásban, hogy életgyónást végzünk. Külön meg kell mondanunk, hogy utolsó gyónásunk óta milyen bűnöket követtünk el.
- Mi a bűnbánati ájtatosság? - Az egyház ajánlja, hogy a keresztények közössége legalábbis a bűnbánati időkben végezzen bűnbánati liturgiát. Ennek célja, hogy: 1. legyen a hívők segítségére a komoly lelkiismeret-vizsgálat elsajátításában; 2. vezessen el annak tudatosításához, hogy a bűn az egész egyházi közösséget és az egész emberiséget megsérti (illő tehát a közösségi bűnbánat); 3. figyelmeztesse a közösség tagjait, hogy béküljenek ki egymással és jussanak Isten előtt lelki egységre (hiszen Isten bocsánatát csak így nyerhetik el); 4. juttassa kifejezésre, hogy az egyház bűnbánó, megújulásra vágyó közösség.
A bűnbánati ájtatosságot egy bűnbánatra vonatkozó szentírási olvasmány és prédikáció vezeti be. Ezt követi a vezető által megadott szempontok alapján a közös lelkiismeret-vizsgálat. Azután csendben ki-ki felindítja magában a bánatot és a jó elhatározást. Majd - ha több gyóntató van jelen - következhet az egyéni bűnvallomás és feloldozás. Végül közös hálaadás zárja a liturgiát.
- Mi az általános feloldozás? -” Ha közeli halálveszély áll fenn (pl. bombázáskor, süllyedő hajón) és sok ember egyéni gyónására nincs idő, a pap „általános feloldozást” adhat. Ez azt jelenti, hogy a jelenlevők megbánják bűneiket, és a pap (bűnbevallás nélkül) feloldozza mindnyájukat. - Ilyen esetben - ha alkalom adódik - a halálos bűnöket utólag meg kell gyónni.
B) - Mi a búcsú? -Az egyház egyes korszakaiban a nyilvános bűnösökre hónapig sőt évekig tartó vezeklést, vagy távoli szent helyekre való zarándoklatot róttak ki elégtételként. Az elégtételt vagy annak egyes részeit bizonyos esetekben elengedték. Az üldözések korában ez olyankor történt meg, ha egy életben maradt vértanú közbenjárt a bűnösökért... Továbbá a vezekléseket át lehetett „váltani” a felebaráti szeretet tetteire. Pl. ahelyett, hogy Jeruzsálembe zarándokolt volna valaki, az erre szánt pénzt a szegényeknek adhatta. A büntetés ilyen elengedéséből vagy átvállalásából fejlődött ki a „búcsú” fogalma.
A reformáció korában súlyos kritikát váltottak ki az ún. „búcsúcédulák” : Azoknak a vezeklőknek ugyanis, akik megbánták bűnüket, és Isten iránti szeretetük kifejezéseként adakoztak a római Szent Péter bazilika építésére, az egyház elengedte az egyéb vezeklést. Az adományt tanúsító cédulák azt a látszatot keltették egyesekben, hogy a bűnbocsánatot pénzért meg lehet vásárolni. Ezért később az egyház ezt a gyakorlatot megszüntette.
Ma azt hívjuk búcsúnak, ha az egyház bizonyos feltételek mellett vagy bizonyos ünnepi alkalmakkor (pl. szentév, templombúcsú, halottak napja) „kegyelmi kincseket” oszt. Azaz részben vagy egészében elengedi a híveknek bűneikért való „tartozásukat” , illetve az „ideigtartó büntetést” (vö. 28.l./4.). A búcsú kegyelmeiben természetesen az részesülhet, akiben él a bűnbánat és az Isten-szeretet lelkülete.
C) Mi a teljes búcsú?
1. Mi a teljes búcsú? - A bűnbánat, illetve a gyónás visszavezet a kegyelem állapotába, az isteni életbe. De a bűn "nyomai", a kialakult rossz szokások megmaradnak bennünk (lelkünkben, pszichénkben, reflexeinkben); ezért van szükségünk megtisztulásra, vezeklésre, illetve ezért jutnak emberek” az "ideigtartó" büntetésre, a "tisztítótűzbe". A teljes búcsú az "ideigtartó" büntetéstől, vagyis (ha most meghalnánk) a tisztítótűztől szabadít meg minket, illetve a tisztítótűzben szenvedőket a mennybe juttatja. - A teljes búcsút így felajánlhatjuk a tisztítótűzben szenvedő lelkekért vagy önmagunkért.
2. Mik a teljes búcsú elnyerésének feltételei?
a) Minden esetben alap-feltétel: természetesen a búcsú elnyerésének vágya és
1. a szentáldozás aznap; szentgyónás (bizonyos időn belül);
2. a szív megtérése: vagyis hogy Isten első helyre kerüljön életünkben, s mentesek legyünk még a bocsánatos bűnökhöz (bármilyen hibához) való szándékos ragaszkodástól is;
3. imádság a "pápa szándékára", hogy ezzel is megéljük az Egyházzal való egységünket (egy Hiszekegy, egy Miatyánk, egy Üdvözlégy!) .
2. a szív megtérése: vagyis hogy Isten első helyre kerüljön életünkben, s mentesek legyünk még a bocsánatos bűnökhöz (bármilyen hibához) való szándékos ragaszkodástól is;
3. imádság a "pápa szándékára", hogy ezzel is megéljük az Egyházzal való egységünket (egy Hiszekegy, egy Miatyánk, egy Üdvözlégy!) .
b) A fentiek mellett, azokon kívül, az alábbi valamelyik jócselekedet: - legalább félórás szentségimádás; vagy félórás elmélkedő szentírásolvasás; vagy 5 tized rózsafűzér elimádkozása közösségben; vagy keresztút elvégzése.
4.
A tisztítótűzben szenvedő lelkekért miért lehet búcsút felajánlani? - A
tisztítótűzben szenvedő lelkek magukon már nem tudnak segíteni, de a
kegyelem állapotában vannak. A búcsú által megnyilvánul irántuk is az
Egyház szeretete.
5. Miért nem nyerhető búcsú földön élő felebarátaink részére? - Földön élő embertársainkért imádkozhatunk, de búcsút nem nyerhetünk számukra. Aki szeretne” búcsúban részesülni, annak - amíg a földön él - magának is van módja búcsú nyerésére.
6. Mit tehet másokért az, aki valami ok miatt nem áldozhat (nem gyónhat)? - Aki nem áldozhat, az nem nyerhet teljes búcsút. De ha Isten szeretetében él, ő is "kiegészítheti testében, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből" (Kol 1,24), és hozzájárulhat embertársai, illetve az Egyház kegyelmi életének növekedéséhez. - Tehát számára is különösen kegyelemszerzőek mindazok a gyakorlatok, amelyeket az Egyház a szentévben, illetve búcsú feltételeként ajánl; hiszen ezek által ő is az egész Egyház közös imájához csatlakozik
7. Mi a pápa szándéka? - A pápa szándékai az Egyház nagy szándékai. (A 2000 évi Szentévi szándékait pl. megfogalmazta ő maga Incarnationis Mysterium c. bullájában. Ezek: a megváltás nagyságának felismerése és érte való hála a hívek szívében; az Eukarisztikus Jézus tisztelete; az életszentség növekedése, az egyházi közösségekben a szeretet (communio) megerősödése, s ezáltal az "új evangelizáció" megvalósulása; a keresztények közötti egység (ökumené) előrehaladása és ápolása; minden istenhivő vallás közötti egység és minden jóakaratú ember közötti párbeszéd megerősödése; a szegényeknek és hátrányos helyzetűek számára emberhez méltó körülmények biztosítása.)
8. Hányszor lehet teljes búcsút nyerni? - Minden nap, naponta legfeljebb egyszer.
9. Miért nevezzük "búcsúnak" ezt az ajándékot? - Eredeti neve "elengedés" (latinul: indulgentia) volt. Ez azt fejezte ki, hogy Isten az Egyház által elengedi az "ideigtartó"0 büntetést. A magyar "búcsú" kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől, Jézusnak az Egyház révén közvetített kegyelme által.
10. Milyen gyümölcsei vannak, ha élünk a búcsúnyerés lehetőségével?
Mivel törekszünk arra, hogy a legkisebb bűn szándéka se maradjon bennünk (hiszen ez a teljes búcsú feltétele), lélekben megújulunk.
Segítünk a szenvedő lelkeknek, hogy a mennybe jussanak.
Kapcsolatba kerülünk a túlvilággal(a szenvedő és a megdicsőült Egyházzal): a tisztítótűzben szenvedőkkel (akikért imádkozunk); és a mennyben levőkkel is, hiszen oda kerülnek azok akikért a búcsút felajánlottuk. A megdicsőült lelkeknek pedig kérhetjük közbenjárását. (Megéljük az örömöt, hogy bekapcsolódhatunk Krisztus megváltó művébe (Kol 1,24), hogy segíthetünk egymásnak; hogy élők és holtak együtt tartozunk Krisztus titokzatos Testébe.)
Elmélyül a kapcsolatunka földön élő (küzdő) Egyházzal: hiszen az Egyház közvetítésével lehetünk részesei a búcsúnyerés kegyelmének. Magunk erejéből erre sose volnánk képesek. Tehát hálával, s az Egyházzal együtt érezve, imádkozunk a pápa szándékára.
Bensőségesebb kapcsolatba kerülünk Jézussal: hiszen ő minden kegyelem és búcsú forrása - a kegyelmeket az Egyház is csak általa kaphatja.
Feltámad bennünk a vágy, hogy ha ma ilyen értelmesen és hasznosan is élhettünk, akkor mindig értelmesen és Jézusnak adottan éljünk.
11. Honnan van az Egyháznak joga arra, hogy búcsút engedélyezzen? - Minden kegyelem Krisztustól származik. Az Egyház, mint Krisztus teste, részesedik Krisztus kegyelméből, a hívő keresztények és szentek pedig abban az isteni kitüntetésben részesülnek, hogy valamiképpen "kiegészíthetik testükben" a megváltás kegyelmeit (Kol 1,24). E kegyelmek összességét hívjuk az "Egyház kegyelmi kincstárának"... A búcsú elnyeréséért imádkozni azt jelenti, hogy belépünk az Egyház lelki közösségébe, s megnyílunk az "egyház kegyelmi kincstára" felé. - Jézus Péternek és apostolainak hatalmat adott: "Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is" (Mt 16,19). Erre a felhatalmazásra alapozva engedélyeznek az egyházi előljárók bizonyos kegyelmi alkalmakkor a hívőknek búcsút, amely által részesedünk az Egyház kegyelmi kincseiből, s feloldozást kapunk az "ideigtartó" büntetések alól.
5. Miért nem nyerhető búcsú földön élő felebarátaink részére? - Földön élő embertársainkért imádkozhatunk, de búcsút nem nyerhetünk számukra. Aki szeretne” búcsúban részesülni, annak - amíg a földön él - magának is van módja búcsú nyerésére.
6. Mit tehet másokért az, aki valami ok miatt nem áldozhat (nem gyónhat)? - Aki nem áldozhat, az nem nyerhet teljes búcsút. De ha Isten szeretetében él, ő is "kiegészítheti testében, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből" (Kol 1,24), és hozzájárulhat embertársai, illetve az Egyház kegyelmi életének növekedéséhez. - Tehát számára is különösen kegyelemszerzőek mindazok a gyakorlatok, amelyeket az Egyház a szentévben, illetve búcsú feltételeként ajánl; hiszen ezek által ő is az egész Egyház közös imájához csatlakozik
7. Mi a pápa szándéka? - A pápa szándékai az Egyház nagy szándékai. (A 2000 évi Szentévi szándékait pl. megfogalmazta ő maga Incarnationis Mysterium c. bullájában. Ezek: a megváltás nagyságának felismerése és érte való hála a hívek szívében; az Eukarisztikus Jézus tisztelete; az életszentség növekedése, az egyházi közösségekben a szeretet (communio) megerősödése, s ezáltal az "új evangelizáció" megvalósulása; a keresztények közötti egység (ökumené) előrehaladása és ápolása; minden istenhivő vallás közötti egység és minden jóakaratú ember közötti párbeszéd megerősödése; a szegényeknek és hátrányos helyzetűek számára emberhez méltó körülmények biztosítása.)
8. Hányszor lehet teljes búcsút nyerni? - Minden nap, naponta legfeljebb egyszer.
9. Miért nevezzük "búcsúnak" ezt az ajándékot? - Eredeti neve "elengedés" (latinul: indulgentia) volt. Ez azt fejezte ki, hogy Isten az Egyház által elengedi az "ideigtartó"0 büntetést. A magyar "búcsú" kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől, Jézusnak az Egyház révén közvetített kegyelme által.
10. Milyen gyümölcsei vannak, ha élünk a búcsúnyerés lehetőségével?
Mivel törekszünk arra, hogy a legkisebb bűn szándéka se maradjon bennünk (hiszen ez a teljes búcsú feltétele), lélekben megújulunk.
Segítünk a szenvedő lelkeknek, hogy a mennybe jussanak.
Kapcsolatba kerülünk a túlvilággal(a szenvedő és a megdicsőült Egyházzal): a tisztítótűzben szenvedőkkel (akikért imádkozunk); és a mennyben levőkkel is, hiszen oda kerülnek azok akikért a búcsút felajánlottuk. A megdicsőült lelkeknek pedig kérhetjük közbenjárását. (Megéljük az örömöt, hogy bekapcsolódhatunk Krisztus megváltó művébe (Kol 1,24), hogy segíthetünk egymásnak; hogy élők és holtak együtt tartozunk Krisztus titokzatos Testébe.)
Elmélyül a kapcsolatunka földön élő (küzdő) Egyházzal: hiszen az Egyház közvetítésével lehetünk részesei a búcsúnyerés kegyelmének. Magunk erejéből erre sose volnánk képesek. Tehát hálával, s az Egyházzal együtt érezve, imádkozunk a pápa szándékára.
Bensőségesebb kapcsolatba kerülünk Jézussal: hiszen ő minden kegyelem és búcsú forrása - a kegyelmeket az Egyház is csak általa kaphatja.
Feltámad bennünk a vágy, hogy ha ma ilyen értelmesen és hasznosan is élhettünk, akkor mindig értelmesen és Jézusnak adottan éljünk.
11. Honnan van az Egyháznak joga arra, hogy búcsút engedélyezzen? - Minden kegyelem Krisztustól származik. Az Egyház, mint Krisztus teste, részesedik Krisztus kegyelméből, a hívő keresztények és szentek pedig abban az isteni kitüntetésben részesülnek, hogy valamiképpen "kiegészíthetik testükben" a megváltás kegyelmeit (Kol 1,24). E kegyelmek összességét hívjuk az "Egyház kegyelmi kincstárának"... A búcsú elnyeréséért imádkozni azt jelenti, hogy belépünk az Egyház lelki közösségébe, s megnyílunk az "egyház kegyelmi kincstára" felé. - Jézus Péternek és apostolainak hatalmat adott: "Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is" (Mt 16,19). Erre a felhatalmazásra alapozva engedélyeznek az egyházi előljárók bizonyos kegyelmi alkalmakkor a hívőknek búcsút, amely által részesedünk az Egyház kegyelmi kincseiből, s feloldozást kapunk az "ideigtartó" büntetések alól.
A gyónás és a húsvéti titok
A gyónás a húsvéti titok sajátos megjelenítője. A halál jelenik meg benne, amely feltámadássá válik:
Megjelenik Krisztus halálának és feltámadásának egysége: Krisztusnak meg kellett halnia a bűnökért (a gyónásban megvallott bűnökért is) - hogy bevihessen minket a feltámadásba.
Megjelenik a lélek átmenetele a halálból az életbe. Súlyos bűnök esetén az ember lelki halottként lép be a gyóntatószékbe, s feltámadottan lép ki onnan.
Az ember azért tud a gyónásban „átmenni a halálból az életbe”, mert újra elhatározta, hogy vállalja Krisztus életformáját: az önmagáról is lemondani kész szeretetet (vö. 1Jn 4,,16).
A gyónás - illetve a lelkiismeret-vizsgálat és a bánat - „meghalásai” közé tartozik a szembenézés gyengeségeinkkel. Meg kell halnia bennünk a gőgnek, hogy képesek legyünk elfogadni gyengeségünket. Erre azért vagyunk képesek, mert hiszünk Jézus erejében, aki gyengeségünk ellenére is felemel, új életre támaszt bennünket. Ahogyan nő bennünk a Krisztus erejébe vetett hit és csökken saját erőnk túlbecsülése, úgy növekedhet bennünk a feltámadott élet.
A gyónás sajátos „meghalása” a bűnbevallás. Itt gőgünknek kell meghalnia, megalázkodnia. (A gőgös ember nem tud gyónni.) Gőgünk halála által viszont megszületik az őszinteség és az alázat. Ezek képessé tesznek arra is, hogy jobban másokért éljünk. Így ismét „átmegyünk a halálból az életbe”, mert jobban szeretünk.