VII. rész
38. rész
Jézus halálát és feltámadását ünnepeljük
(A szentmiseáldozat)I. A keresztények áldozata
Plinius,Bithynia kormányzója több levelet írt Trajánusz császárhoz. Az egyikben beszámol arról, hogy a kereszténység (már Kr. u. 110 táján!) elterjedt egész Kis-Ázsiában: „nemcsak a városokban, hanem a falvakban és tanyákon... Minden korból, rangból, mindkét nemből sokan vannak érdekelve ebben az ügyben...” A keresztények szokásai közül különösen arra figyel fel, hogy „meghatározott napokon napkelte előtt összegyűlnek, és Krisztusnak mint Istenüknek énekeket zengenek.” - Plinius itt nyilvánvalóan a szentmiséről ír, amelyre a keresztények a legősibb idő óta összejöttek, s az ott megjelenő Krisztust valóban énekkel köszöntötték.
A Szentírásból is kitűnik, hogy a szentmise (= kenyértörés) Jézus halála után a keresztény közösség erőforrása és ünnepeinek középpontja (vö. 1 Kor 10,16 k; 11,17 k; ApCsel 2,42 k).
Amíg korábban a zsidó és pogány vallás központi eseménye az ünnepi áldozat bemutatása volt, addig a keresztények azt vallották, hogy számukra nincs szükség állati vagy egyéb áldozatra. Az ő áldozatuk az Eucharisztia (vö. Zsid 9; 10,1-18).
Áthatotta életüket az eucharisztikus áldozattal való egyesülés gondolata: „Tégy minket is örök áldozattá” - imádkozzák (a mai napig) a misében. Egyes vértanúk pedig - mint pl. Antiochiai Szent Ignác (+110 k) - a vértanúhalálban is a szentmiseáldozattal való egyesülést élték át. - Szent Ignácot fogolyként szállították Rómába, hogy vadállatok elé vessék. Útközben több levelet írt. Ezekben ilyen - a szentmisére (ostyára, áldozatra) utaló - sorokat olvasunk: „Szívesen halok meg Istenért... Isten gabonája vagyok. Őröljön meg a vadállatok foga, hogy Krisztus tiszta kenyerévé legyek. Könyörögjetek értem, hogy Isten szent áldozatává legyek. Őt keresem, aki értünk meghalt. Őt akarom, aki értünk feltámadt. Születés előtt állok... ”
Mi a szentmise mondanivalója a keresztények számára? És miként áldozat a mise? (A témához vö. 24. rész!)
II. „Az Úr halálát hirdetjük” (1 Kor 11,26)
A keresztség az első szentség: bevezet a krisztusi életbe. Az Eucharisztia a szentségek „koronája”, mert általa valósul meg a legteljesebben az összes szentség célja: az egyesülés Krisztussal és az ő közösségével.
Az Eucharisztia titkát az egyház kezdettől fogva meghatározott „keretben”, a szentmisében ünnepli. Figyeld meg, hogyan lesz a szentmise a legillőbb keret az eucharisztikus titok számára!
1. Az ige és az áldozat liturgiája
A szentmise két nagy részből áll: az ige liturgiájából és az áldozat liturgiájából; - más néven: tanító és áldozati részből.
a) Az ige liturgiájában Isten szól hozzánk. - E rész két fő eleme:
Isten igéjének elhangzása: az olvasmány, a rész és evangélium olvasása.
Az egyesülés Isten szavával: az ige hallgatása és a szentbeszéd által.
b) Az áldozat liturgiájában megjelenik Krisztus, Krisztus áldozata. Két fő része:
Krisztus áldozatának megjelenése: a kánon, illetve az átváltozás szavai által.
És az áldozat-Krisztussal való egyesülés: - a szentáldozásban.
I.)
Az ige liturgiája önálló része a misének. Ezt jelzi az is, hogy a pap
az olvasóállványnál végzi azt, és csak az áldozatbemutatásra megy az
oltárhoz. De ugyanakkor felkészülés is ez az áldozati részre:
felkészülés, mert az Eucharisztia gyümölcsöző vételének feltétele, hogy
az áldozóban éljen a vágy Jézussal és áldozatával való egyesülés után,
valamint az egyház, illetve a keresztény közösség egysége után.
Márpedig: a) az ige felébreszti bennünk a Krisztussal való egyesülés
vágyát. b) Az ige liturgiájában való odaadó részvétel pedig közösséggé
formálhatja a jelenlevőket: A közös bűnbánat, a közös ének és imák, az
ige közös átelmélkedése, majd a közös könyörgés és hitvallás (ha
szívvel végzik azokat), hozzájárul a krisztusi közösség kialakulásához.
- Jézus megígérte, a nevében (= szeretetében) együtt levő közösségnek,
hogy ott lesz köztük (Mt 18,20). - A közösség szentségi megpecsételése
azután az Eucharisztiában való közös részesedés.
II.) Az ige és az áldozat liturgiájának szerkezete hasonló. Mindkét résznek van bevezető és befejező része:
Az ige liturgiájáraa közös bűnbánattal, az Uram irgalmazz könyörgéssel, majd a Dicsőséggel készülünk. Utána pedig hálásan mondjuk el az egyetemes könyörgést, és valljuk meg hitünket.
Az áldozat liturgiájátbevezeti a kenyérnek és a bornak (a mi adományainknak) felajánlása, és befejezi az áldozás utáni hálaadó könyörgés, majd az elbocsátó áldás.
II.) Az ige és az áldozat liturgiájának szerkezete hasonló. Mindkét résznek van bevezető és befejező része:
Az ige liturgiájáraa közös bűnbánattal, az Uram irgalmazz könyörgéssel, majd a Dicsőséggel készülünk. Utána pedig hálásan mondjuk el az egyetemes könyörgést, és valljuk meg hitünket.
Az áldozat liturgiájátbevezeti a kenyérnek és a bornak (a mi adományainknak) felajánlása, és befejezi az áldozás utáni hálaadó könyörgés, majd az elbocsátó áldás.
2. Jézus áldozatával egyesülünk
a.)Mi az áldozat?
„Láttam Uram a hegyeidet
s olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
hogy küszöbödre ülhessek Uram.
Odatenném a szívemet...” - írja József Attila, Isten c. versében.
Amikor az ember találkozik Istennel, első élménye, hogy Isten Végtelen, a Minden - Ő pedig: a semmi. S érzi, hogy egyetlen helyes magatartása Istennel szemben (különösen ha megsejtette jóságát is), hogy átadja magát - egész valóját, mindenét - neki. Minden áldozat lényege ez: Isten végtelenségének és az ember kicsinységének elismerése; elismerése annak, hogy nem én vagyok a „világ közepe” (pedig szerettem volna az lenni), hanem Ő; illetve kifejezése annak, hogy át akarom adni magamat Neki.
Ismerjük az áldozatbemutatás torzulását is, pl. amikor az ember valamiképp „le akarta kenyerezni” az istenséget áldozatával: áldozott, hogy Isten teljesítse az ő akaratát, de az az áldozat lényegén nem változtat. Az áldozat lényeges elemei közé tartozik Isten dicsőítése és a hálaadás nagyságáért, jóságáért, valamint az engesztelés a bűnökért, amelyekkel megsértettük Istent. - Az áldozatbemutató kedves tárgyait, állatait vagy önmagát áldozta fel, hogy jelezze önátadását, hogy így dicsőítse Istent, adjon hálát neki, engesztelje őt. - Az engesztelő áldozat sajátosan jóvá akarja tenni a bűnt: s a bűn Istennel való szembefordulásával ellentétben most teljes létével Igen-t mond Istennek (vö. Lev 4; 50., 51. zsolt.).
b.)Hogyan volt Jézus áldozat?
Jézus áldozatának lényege, hogy teljesen átadta akaratát az Atyának a halálig (vö. 15.1.). Ezzel igazi dicsérő és hálaadó áldozatot mutatott be egész életével és halálával. S ez volt engesztelő áldozatának lényege is, mert amíg az Istennel szembeszegülő emberi akarat a bűnben Nem-et mondott Istennek, Jézus egész életével és halálával Istennek kimondott Igen volt (vö. 26.1.).
c.)Miként áldozat a szentmise?
Gyakran mondjuk: a szentmisében Krisztus halála jelenik meg. De azt is szoktuk mondani, hogy a mise az utolsó vacsora emléke. Máskor a feltámadott Krisztus megjelenéséről beszélünk. Most tehát melyik a három közül?
Az utolsó vacsorán Jézus ünnepélyesen felajánlotta életét áldozatul: a kenyér és bor színe alatt jelenvalóvá tette (mintegy „elővételezte”) kereszthalálát. („Ez az én testem... ez az én vérem, amelyet sokakért kiontok” Mt 26,28). Amikor a szentmisében Jézus parancsára az utolsó vacsora titkát megújítjuk, Krisztus kereszthalálára is emlékezünk (1 Kor 11,26).
Krisztus a mennyben feltámadottan él. Tehát a szentmisében is a Feltámadott jelenik meg, aki azonban ma is örök közvetítőnk - „aki mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk” (Zsid 7,25; vö. 1 Tim 2,5-6) - és örök áldozatunk (vö. Zsid 8,1-3; 9,24-27; 10,10). Vagyis a szentmisében Jézus jelenik meg, aki maga az élő Húsvéti Misztérium: a Feltámadott, aki feltámadottan is ugyanaz aki értünk meghalt. Ő egy örökkévalóságon át magán hordozza szeretetből vállalt sebhelyeit (mondják az egyházatyák): Ő egy örökkévalóságon át az Atyának kimondott Igen marad. A mise így egyesülés Jézus halálával (áldozatával) és feltámadásával: a húsvéti titokkal.
„Őáltala, Ővele és Őbenne a tiéd mindenható Atyaisten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség” - imádkozza a pap, kezében az átváltozott kenyérrel és borral. - Igen, mert az Eucharisztiában az értünk áldozattá vált Feltámadott jelenik meg, s az Ő megváltó áldozata által állhatunk újra az Atya elé, kezdhetünk folyton új életet. Rámutathatunk, s azt mondhatjuk az Atyának: én ugyan méltatlan vagyok arra, hogy eléd álljak, de fogadd el Fiad áldozatát értem is. Őáltala és Ővele és Őbenne merek eléd állni.
A szentmisében Jézus jelenik meg, aki az Ajtó a menny és a föld között, az Újszövetség megkötője. Senki sem juthat az Atyához, csak általa (Jn 14,6; 10,7-10). De általa a mi gyenge emberi tetteink és Igen-jeink kedvessé válnak az Atya előtt. Általa és Benne egész életünk Istennek tetsző és másokat megváltó áldozattá válhat. (vö. Kol 1,24).
d.) Hogyan kapcsolódok be a szentmise-áldozatba?
I.)
A szentmisében a Test és Vér jelenléte sajátosan jelzik Jézus
áldozatának, illetve a húsvéti titoknak a megjelenését. Jézus
áldozatának lényege az Ő teljes önátadása. Ha igazán részt akarok venni
a szentmisén, egyesülnöm kell Krisztus áldozati lelkületével. Meg kell
tehát vizsgálnom magam, hogy állok e téren: kész vagyok-e mindent,
egész életemet, akaratomat átadni a Szeretet-Istennek?
Ha egy csodálatos műszer érzékelni tudná a bennem levő vágyakat, törekvéseket, kivetítené ezeket egy képernyőre, mit látnék? Vajon a képernyőt: tanulnivalók, munka, barátok, szórakozás, szerelem, siker stb. töltenék be, és Isten csak egy kis sarokban kapna helyet, mint valaha a pogányok házi bálványa a szoba sarkában? Vagy vajon a Minden-e számomra Isten, az Első, akiben aztán többi vágyaim is megtalálják helyüket? - Földi vágyaink mindig újra el akarják foglalni az első helyet szívünkben, s ki akarják szorítani Istent az első helyről... Ezért folyton újra döntenünk kell Mellette. S épp itt van önző akaratunk folytonos „feláldozásának” szükségessége. Ha folyton újra meghalunk önös énünknek, s átadjuk magunkat Istennek, akkor tapasztaljuk meg, hogy bár a magunkról való lemondás fáj (egyfajta halál), de Isten a százszorosát adja vissza (megtapasztaljuk a feltámadást).
Az Istennek való önátadás Jézus tanításában mindig a felebarát szeretetét is jelenti. A szentmise sem magányos egyesülés Jézussal, hanem Benne találkozás és egyesülés az egész jelenlevő közösséggel. (vö. 1 Kor 10,17) A szentmisébe való helyes bekapcsolódás feltétele tehát az is, hogy nyitott szívvel forduljunk embertársaink, különösen a jelenlevők felé.
II.) Krisztus a szentmisében három módon jelenik meg: a közösségben, az igében és az áldozatban. Ha Krisztus áldozati lelkülete él benned, akkor meghallod majd az igében hozzád szóló Krisztus hangját, aki megtanít az Isten és embertárs iránti szeretet módjára. S akkor találkozhatsz a közösségben jelenlevő Krisztussal: hiszen Ő azok között tud jelen lenni, akik az Ő nevében jönnek össze, akik készek úgy szeretni egymást, ahogy Ő szeretett minket (vö. Jn 15,13; Mt 18,20). S akkor élő lesz áldozatod is.
Ha egy csodálatos műszer érzékelni tudná a bennem levő vágyakat, törekvéseket, kivetítené ezeket egy képernyőre, mit látnék? Vajon a képernyőt: tanulnivalók, munka, barátok, szórakozás, szerelem, siker stb. töltenék be, és Isten csak egy kis sarokban kapna helyet, mint valaha a pogányok házi bálványa a szoba sarkában? Vagy vajon a Minden-e számomra Isten, az Első, akiben aztán többi vágyaim is megtalálják helyüket? - Földi vágyaink mindig újra el akarják foglalni az első helyet szívünkben, s ki akarják szorítani Istent az első helyről... Ezért folyton újra döntenünk kell Mellette. S épp itt van önző akaratunk folytonos „feláldozásának” szükségessége. Ha folyton újra meghalunk önös énünknek, s átadjuk magunkat Istennek, akkor tapasztaljuk meg, hogy bár a magunkról való lemondás fáj (egyfajta halál), de Isten a százszorosát adja vissza (megtapasztaljuk a feltámadást).
Az Istennek való önátadás Jézus tanításában mindig a felebarát szeretetét is jelenti. A szentmise sem magányos egyesülés Jézussal, hanem Benne találkozás és egyesülés az egész jelenlevő közösséggel. (vö. 1 Kor 10,17) A szentmisébe való helyes bekapcsolódás feltétele tehát az is, hogy nyitott szívvel forduljunk embertársaink, különösen a jelenlevők felé.
II.) Krisztus a szentmisében három módon jelenik meg: a közösségben, az igében és az áldozatban. Ha Krisztus áldozati lelkülete él benned, akkor meghallod majd az igében hozzád szóló Krisztus hangját, aki megtanít az Isten és embertárs iránti szeretet módjára. S akkor találkozhatsz a közösségben jelenlevő Krisztussal: hiszen Ő azok között tud jelen lenni, akik az Ő nevében jönnek össze, akik készek úgy szeretni egymást, ahogy Ő szeretett minket (vö. Jn 15,13; Mt 18,20). S akkor élő lesz áldozatod is.
III. „Tégy minket is örök áldozattá!”
Régen ismerős volt a kifejezés: „misét hallgattunk”. Ehelyett azt kell mondanunk: a szentmisén „részt veszünk”.
A szentmisén való részvétel több dologra meghív: Végy részt a misén azáltal, hogy
- teljes szívvel figyelsz Isten igéjére, s próbálsz egyesülni vele
- egyesülsz az Eucharisztiával (áldozol!), hiszen a mise nagy ajándéka éppen az, hogy áldozhatsz
- együtt énekelsz és imádkozol a jelenlevő közösséggel, s próbálod átélni, hogy Isten családjaként, testvérekként vagyunk együtt.
- ha lehetséges részt vállalsz a liturgikus feladatokból (felolvasás, ministrálás, stb.)
De a misén való részvétel alapja az legyen számodra, hogy újra döntesz Isten mellett, hogy Teremtődnek és Uradnak ismered el őt, s Jézussal együtt átadod életedet, akaratodat, sorsodat. Ha nehéz ledöntened bálványaidat, ne félj! Gondold meg, mit kíván tőled ma Isten szeretete, s azt tedd meg! Akkor majd kapsz elegendő fényt a holnaphoz. Napról napra próbálj újra Igen-né lenni: ez lesz a te „lelki áldozatod”. Így leszel Jézussal „örök áldozattá”. S így válhatsz Jézus örömének hordozójává: így tapasztalhatod meg, hogy aki elveszíti életét, százannyit kap...
Összefoglalás (vö. 23.1.)
107. Melyek a szentmise fő részei?
A szentmise fő részei: 1. az ige liturgiája és 2. az áldozat liturgiája.
108. Hogyan kapcsolódunk be az ige és az áldozat liturgiájába?
Az igeliturgiában Isten igéjével, az áldozat liturgiájában Krisztus áldozatával egyesülünk.
109. Mit kell tennünk minden szentmise előtt?
Minden szentmise előtt fel kell indítanunk magunkban 1. a bánatot: a Jézus utáni vágyat, 2. és az emberek különösen a jelenlevők iránti szeretetet.
Válaszolj!
1.Milyen fő részekből áll az ige és az áldozat liturgiája?
2.Hogyan készít elő az ige liturgiája az áldozati részre?
3.Mi a dicsőítő áldozat?
4.Mi az engesztelő áldozat?
5.Hogyan jelenik meg a misében a húsvéti titok?
6.Mit jelent, hogy a szentmise Krisztus áldozata?
7.Hogyan kapcsolódhatunk be a szentmise-áldozatba?
8.„Hányféleképpen” van jelen Jézus a szentmisén?
Feladat
1.A jelenlevők (öregek, fiatalok, ellenszenvesek) iránti szeretettel végy részt a misén! Így lelked fogékonyabbá válik az isteni ige megértésére, és mélyebben találkozol Jézussal az áldozatban is. (Vö. 1 Jn 4,19-20)
2.Jézus áldozatával egyesülten távozz a miséről! Vele együtt mondj Igen-t az Atya akaratára minden örömben és fájdalomban!
3.Olvasd el Babits Mihály: Eucharisztia c. versét!
Beszéljük meg!
1.Miért mondjuk legtöbb imánk végén: „A mi Urunk Jézus Krisztus által”?
2.Jézus minden misében mond valamit számodra? Hogyan kapcsolódik ez bele áldozás utáni imádba?
Tudod-e?
A misével kapcsolatban...
- Miért „kell” részt vennünk a szentmisén? - Miért nem elég otthon imádkoznunk? - Mert Jézus azt akarja, hogy hívei közösséget alkossanak. A mise a Krisztussal és a közösséggel való találkozás csúcspontja. A keresztényeknek törekedniük kell arra is, hogy saját közösségük (egyházközségük) miséjére járjanak, hogy így is építsék a krisztusi közösséget.
- Milyen gyakran áldozhatsz? - Minden nap áldozhatsz, sőt néha egy nap kétszer is, ha egyszer áldoztál már, és valami ok miatt egy másik misén veszel részt.
- Mi a két szín alatti áldozás? - Azt jelenti, hogy áldozáskor nemcsak a szentostyából, hanem az átváltozott borból is részesülünk. Jézus a kenyér és a bor „színe” alatt egyaránt valóságosan jelen van. Mivel nagy embertömeget nehéz volt két szín alatt áldoztatni, a nyugati egyház gyakorlata úgy alakult, hogy általában csak a szentostyát vesszük áldozáskor. Bizonyos ünnepi alkalmakkor vagy kisebb létszámú közösségben azonban van mód a két szín alatti áldozásra is. (A keleti szertartású keresztények mindig két szín alatt áldoznak, de ők ritkábban áldoznak, mint mi.)
- Mi a szentségi böjt? - Az Eucharisztia iránti tiszteletből az áldozás előtt egy órával nem veszünk magunkhoz táplálékot, sem folyadékot (gyógyszer és tiszta víz kivételével).
- Mi a pap szerepe a szentmisében? - 1. A szentmise bemutatására a papok kaptak felhatalmazást Krisztustól. 2. A miséző pap egyrészt Krisztust jeleníti meg (az Ő nevében imádkozik az Atyához, az Ő nevében mondja ki az átváltoztató szavakat stb.), másrészt a népet képviselve fordul az Atyához. 3. A misén akkor veszünk jól részt, ha lélekben egyesülünk a pap mozdulataival, imáival.
- Mi a szentmisemondatás? - Ősidők óta szokás az egyházban, hogy a hívek megkérik a papot, hogy a szentmisében imádkozzék élő és elhunyt hozzátartozóikért vagy más szándékra. Ilyenkor meghatározott összeget is fel szokás ajánlani.
Mit tudsz róla?
- Gyertya - Ég; melegít, fényt ad. - Elég: odaadja életét. - A gyertya általában a feltámadott Krisztust jelzi a liturgiában. Őt jelzi elsősorban a nagy méretű húsvéti gyertya. Ezt húsvét éjszakáján a feltámadási szertartásban gyújtjuk meg, majd ott áll az oltár mellett a húsvéti időben; de ez ég a kereszteléskor és a halotti misében is. A feltámadást jelzik a halottak napján a sírokon meggyújtott gyertyák is. (Nézd néhány percig az égő gyertyát s közben elmélkedj mondanivalójáról!)
- Kéztartás - Az egész test a lélek eszköze, de különösen az arc és a kéz. Nemcsak az arc, hanem a kéz is ki tudja fejezni az ember legkülönbözőbb érzéseit, gondolatait. Érthető tehát, hogy a kéz is szükségszerűen „szóhoz jut” ott, ahol a lélek sokat akar mondani: az imában. Az imádságos kéztartások eredetileg természetszerűen a lélekből fakadtak. Valaki összeszedi magát, hogy egyedül legyen Istenével: akaratlanul összekulcsolja kezét. Lehet ez a kéztartás könyörgő, a fájdalomban görcsösen összekulcsolt, s lehet finoman összezáruló: az odaadás mozdulata. - Az Isten felé való kitárulás jelenik meg a kitárt kar imájában (amilyet rendszeresen a miséző papnál látsz), vagy a hódolat tükröződik a mellen keresztbe tett karokon (amilyet inkább imádkozó keleti népeknél tapasztalsz.) - A te kezed imádkozik-e?
- Oltár - A különböző vallások oltáron mutatják be áldozatukat. Mi keresztények, oltáron mutatjuk be a szentmisét. - Az oltárnak ezért számunkra szimbolikus jelentése is van. Emlékeztet a Golgota hegyére és a keresztre, amelyen Krisztus bemutatta áldozatát. De elsősorban magát Krisztust jelöli. Erre utal, hogy a pap megcsókolja azt vagy hogy ünnepi dísszel, virágokkal veszik körül. Nagycsütörtökön pedig, amikor Jézust elfogták és megfosztották ruháitól, emlékezésül az oltárt „fosztjuk meg” díszeitől. - Amikor a mise elején és végén a pap megcsókolja az oltárt, köszöntésében legyen ott a tiéd is.
- Ostya - Kovásztalan kenyér, amelyet a szentmisében használunk. Jézus is ezt használta az utolsó vacsorán a zsidó húsvéti előírásnak megfelelően. Szentostyának hívjuk az átváltoztatott kenyeret. Az ősegyházban nagy kenyereket változtattak át a szentmisében, majd ezeket széttörték s kiosztották az áldozóknak. Így lett a mise neve: kenyértörés (vö. ApCsel 2,42 k). Az ostya a latin hostia (= áldozati ajándék) szóból származik. (A keleti szertartás kovászos kenyeret változtat át a szentmisében.)
- Szenteltvíz - Ha templomba lépünk, megszentelt vízbe mártjuk kezünket és úgy vetünk keresztet. Ha meg akarod érteni a jel szépségét, ezentúl imádságos lélekkel használd azt. Kérd Istentől, hogy megtisztuló lélekkel léphess templomába! (Jusson eszedbe a keresztség megtisztító vize.)
- Templom - Mit jelent a számodra: Isten háza? Ezt szokták mondani, de ez nem tökéletes meghatározás. Hiszen Isten háza az egész világ (vö. Jel 21,22 k). A templom inkább keresztény közösségi életünk középpontja. Itt találkozunk közösségi istentiszteletünkön (elsősorban a szentmisén) Jézussal és a közösség tagjaival. - „Haza”-mész-e a templomba?
- Térdelés - Mit csinál a gőgös ember? Kihúzza magát. S aki tudatában van kicsinységének? Az összehúzza magát vagy meghajlik. Hol érezzük magunkat kisebbnek, mint Isten előtt? Az ember szeretne megsemmisülni... Legalább térdet hajt, legalább letérdel előtte. - S ha alázatos, igazi lélekkel térdelsz, átéled, hogy Isten szeretete felemel (vö. Lk 18,9 k; 1 Pt 5,5).
- Tömjén - Drága nemes anyag, amely kellemes illatot árasztva elég az oltár előtt a parázson. Az Isten felé szálló ima kifejezésére használták már a kereszténység előtti vallások, majd a kereszténység is. Olyan lélek imáját jelképezi, aki izzani akar és elégni Isten magasztalásában, az Isten iránti szeretetben (vö. Jel 8,3-4).
Mit jelent?
- Alleluja = ujjongjatok az Úrnak; magasztaljátok az Urat!
- Ámen = így van; úgy legyen. (A nép helyeslő, erősítő szava ez: válaszul a pap imájára.)
- Hozsanna = üdv; éljen! (Örömkiáltás ez vagy köszöntés - vö. Mt 21,9.)
- Kánon = az áldozat liturgiájának központi imája, amelyben az átváltoztató szavak is elhangzanak (a prefációtól a Miatyánkig tart).
- Koncelebráció = amikor több pap misézik (celebrál) együtt.
- Ministráns = segédkező (tudniillik az oltárnál a szentmisében stb).
- Passió = szenvedés. - Így nevezzük Jézus szenvedéstörténetét, amelyet nagypénteken és virágvasárnap ünnepélyesen is énekelünk vagy olvasunk (Bach és más zeneszerzők megzenésítették).
- Prefáció = a kánont bevezető hálaének (így kezdődik: „Mert bizony méltó és igazságos... ”)
- Requiem: a gyászmise neve (requiem aeternam = örök nyugodalmat - e szavakkal kezdődött a gyászmise szövege). - Amint az ünnepélyes misét, a gyászmisét is több zeneszerző megzenésítette pl. Mozart, Verdi stb.
Nézz utána!
A szentmisével, szertartásokkal az előzőkön kívül még sok fogalom, tárgy, idegen szó áll kapcsolatban. Ellenőrizd, ismered-e ezek jelentését. Ha nem, érdeklődj utánuk!
1. A mise szertartásai között hol helyezkedik el és mi a szerepe a következő részeknek: bűnbánati rész - egyetemes könyörgés - Úrfelmutatás - szent csend - áldás.
2. Írd le, mit jelent: Kyrie... Gloria... Credo... Sanctus... Benedictus... Agnus Dei... (Ezeket az elnevezéseket zenei misék tételeiként is ismered.)
3. Mi célt szolgálnak a következő tárgyak, eszközök: kehely, paténa, szentségtartó, oltárszekrény, örökmécs, stóla?