VII. rész

39. rész

Az ember csődje - a bűn

I. A félelmetes bűn

- Megjelenik a képernyőn a férfi, aki megölte feleségét és gyermekeit. Nyugodtan szembenéz a riporterrel... Egy másik elítélt viszont eltakarja arcát: „Nem értem, hogy tehettem...” - és elsírja magát.
- Dosztojevszkij, a nagy orosz regényíró munkásságát végigkíséri a ” bűn és bűnhődés” problémája. A bűn magában hordozza büntetését - vallja. A bűnöst haláláig üldözi, furdalja lelkiismerete... - Sok író, költő sorai közt feltűnik ugyanez a gondolat: „Minden volt dolgom egy-egy átok, szégyen” - érzi Ady egyes pillanataiban (A patyolat üzenete).
József Attilából is felszakad: „Nagyon félek a büntetéstől” (Kiáltozás).

- Ismerős a téma a vallásokban és a Biblia lapjain. Az áldozatok, az engesztelés, a Megváltó-várás hátterében a bűnösség tudata áll. Dávid király egy életen át siratja vétkeit: „A mélységből kiáltok, Uram, Hozzád - Hallgasd meg szavamat, Uram... Bűnöm előttem lebeg szüntelen... Fordítsd el arcodat bűneimtől... Teremts új szívet belém...” (130. és 51. Zsolt.). Szent Pál pedig meg szeretne szabadulni a bűnt hordozó „halálra szánt” testtől (Róm 7,14-8,9).
- A bűntudat szorongást szül. A szorongás pedig megbénítja az embert. Az sokakat arra sarkall, hogy letagadják a bűnt. De a bűn valóságát és problémáját ezzel a hazugsággal csak tovább növelik.
- Ilyen háttérben értjük meg, mit jelentett, amikor Jézus így szólt az inaszakadthoz, a bűnös asszonyhoz, s hasonló értelemben a jobbján felfeszített latorhoz stb.: „Bűneid meg vannak bocsátva” (Mt 9,2; Lk 7,48; 23,43). Érthető, ha e szavakra Jézus hallgatói megdöbbentek. Hiszen ki bocsáthatja meg a bűnt? Nem egyedül Isten? S ha Jézusnak erre van hatalma, akkor valóban eljött Isten országa. Akkor valóban megszűnhet a lelkiismeret-furdalás, a szorongás. Akkor az ember új életet kezdhet.

II. „Vessétek le a régi embert és öltsétek fel az újat” (Kol 3,10)

Jézus a szentségekben válaszol az emberi élet megrendült pillanatainak kérdéseire. Az élet egyik megrendítő határhelyzete a bűn elkövetése. Amikor egyrészt tudom jól, hogy vétkezem, másrészt „magam sem értem, mit teszek”. (Róm 7,15) S a bűnt követi a bűntudat mardosása.
A bűnben az ember úgy érzi, hogy két ember él benne: az egyik a jóra, a másik a rosszra húzza. Ki szabadít meg ettől a kettősségtől? - Krisztus: Megváltónk. Ő ad erőt, hogy tudjunk folyton új életet kezdeni. Hogy - amint Szent Pál mondja - levessük az ösztönös, rosszra hajló, „régi embert”, s magunkra öltsük az „újat”, (= Krisztust) (vö. Ef 4,22; Kol 3,10).
Érthető, ha Jézus a bűnből, a bűntudatból való kilépés számára külön szentséget rendelt. (Mostani leckénkben a bűnről és a lelki megújulás útjáról szólunk, a következőkben a bűnbocsánat szentségéről.)

1. Mi a bűn?

a) Bűnt az követ el, aki tudva és akarva nem engedelmeskedik Isten, lelkiismerete szavának. - Véletlenül vagy tudatlanságból elkövetett bűn nincs. Csak az a bűn, ha tudatosan elfordulunk a megismert jótól. Ezért hívő és nem hívő egyaránt követhet el bűnt. Hiszen a nem hívőt is irányítja lelkiismerete. Érzi, hogy az igazság és szeretet „irányába” kellene haladnia. Ha ettől elfordul: bűnt követ el.

b) A bűn fajtái: - Az egyház hagyományos tanítása szerint lényegileg kétféle bűn van: a bocsánatos és halálos bűn (vö. 1 Jn 5,16-21; Mt 12,31).

- Bocsánatos bűnt az követ el, aki nem teljes tudatossággal vagy kisebb dologban nem engedelmeskedik Istennek, illetve lelkiismerete szavának.
- Halálos bűnt az követ el, aki teljes tudatossággal és akarattal súlyos dologban nem engedelmeskedik Istennek, illetve lelkiismerete szavának (vagyis aki szembe fordul az igazsággal, szeretettel - Istennel).
Például halálos bűn lehet, ha valaki szándékosan öl, nagyon súlyosan megkárosít valakit pénz vagy becsület dolgában, házasságot tör, súlyosan paráználkodik, tudatosan káromkodik; katolikusok esetében, ha vasárnap vagy „kötelező ünnepeken” rosszindulatú hanyagságból misét mulaszt, stb.
A halálos bűn elszakít Istentől és az egyház közösségétől. Ezért elkövetője csak akkor részesülhet az Istennel és az egyházzal való egység szentségében, az Eucharisztiában, ha előzőleg „nyilvánosan” is kibékül Istennel és egyházával: a szentgyónásban. - Aki viszont bánat nélkül halálos bűnben hal meg, annak sorsa az örök halál: a kárhozat.
Hogy hányan halnak meg halálos bűn állapotában, arról semmit sem tudunk. Szent Tamás szerint: „egyetlen ember üdvösségében sem kell kételkednünk ebben az életben, ha Isten mindenhatóságát és irgalmát szemléljük” (STh II/II q. 14). De ha arra gondolunk, hogy a bűn lázadás a végtelen Jóság és Igazság ellen, akkor megértjük, hogy a Szentírás többször beszél a kárhozatról, Szent Pál pedig figyelmeztet: „Félve és remegve munkáljátok üdvösségteket” (Fil 2,12).

- Azt, hogy egy súlyos bűnünk halálos bűn volt-e, nem tudjuk mindig pontosan megállapítani. Ezért azokat a bűnöket, amelyeket súlyosnak érzünk, gyónjuk meg! - Bűnt el lehet követni: gondolattal, szóval, cselekedettel, mulasztással. (Gondold meg, milyen jellegzetes bűnöket szoktak elkövetni a különböző módokon!)
Van-e egyáltalán bűn?- kérdezik egyesek. Nemcsak az emberi gyengeségek, hajlamok vagy a rossz közösség visznek a rosszra? Ki tudja pl. hogy egy bűnöző mennyi rossz befolyás hatására követte el vétkét? S akkor lehet őt hibáztatni? - Bizonyos, hogy csak az a bűn, ha valaki tudva és akarva követi el a rosszat. Embertársunkról tehát sohasem tudhatjuk pontosan, hogy mennyire bűnös, mert körülményeit, ösztöneit nem ismerjük. Ezért mondja Jézus, hogy senkit meg ne ítéljünk. (Mt 7,1; vö. Róm 2,1) Viszont önmagunkban mégis nyilvánvalóan tapasztaljuk a bűnt: kisebb-nagyobb dolgokban sokszor érezzük, hogy lelkiismeretünk a jóra hív, s mi tudatosan ellenszegülünk. Ez a bűn. Ha súlyos dologról van szó, akkor súlyos bűn. Bűnünk súlyosságának mértékét ugyan sokszor magunkban sem látjuk tisztán; mert nem tudjuk eldönteni, hogy mennyire befolyásoltak minket a körülmények vagy az ösztönök. De azt, hogy vétkeztünk, gyakran nyilvánvalóan érezzük.

Óvakodj attól, hogy a „kis bűnöket” semmibe vedd! Aki könnyen elkövet kis hibákat, az csakhamar hozzászokik ehhez, és lelke megkeményedik Istennel szemben. (vö. Mt 18,31) Ez a legsúlyosabb bűn... (Aki a kicsiben nem hű, az nagyban sem az...)

2. A bánat és erős fogadás

Minden egészséges lelkű ember érzi, hogy bűnével megsértette az igazság, a szeretet rendjét, s valamiképp megsértette az emberi közösséget. A keresztény ezen kívül azt is tudja, hogy Isten jóságát sérthette meg: Krisztust, akinek az ő bűneiért kellett meghalnia). Emiatt fájdalom támad szívében, bocsánatot kér Istentől, és erősen elhatározza, hogy többé nem akar vétkezni. Ilyenkor bánatról beszélünk. S ha e fájdalom tisztán Isten szeretetéből fakadt: akkor ezt „tökéletes bánatnak” hívjuk.

A bűn elfordulás Istentől, a tökéletes bánat visszafordulás hozzá. A tökéletes bánatban ezért a lélek azonnal megtisztul: a halálos bűntől is. Fontos tehát, hogy bűneinket minél hamarabb bánjuk meg: kérjünk bocsánatot Istentől és kezdjünk új életet. Így lelkünk a bánat által azonnal elindul a megújulás útján. (Katolikusoknak akkor van tökéletes bánatuk, ha elhatározzák, hogy adandó alkalommal meg is gyónják halálos bűnüket!)
A bánathoz lényegileg hozzátartozik az „erős fogadás”, is; hogy „a jóra törekszem és a bűnre vezető alkalmakat elkerülöm”.
A bánatot bűneink után, gyónás előtt és lehetőleg minden nap estéjén fel kell indítanunk. A tökéletes bánat felkeltésének módja, hogy Isten szeretetére gondolunk, illetve a keresztre szögezett Jézusra, aki bűneinkért vállalta a halált, s Tőle kérünk bocsánatot. Az esti és a gyónás előtti lelkiismeretvizsgálat végén jó, ha legalább néhány percet időzünk lélekben a Keresztreszögezett előtt.
A bűnre vezető alkalmatminden áron el kell kerülni (Mt 5,29 k). Pl. ha valakit baráti köre bűnre visz, annak el kell szakadnia barátaitól. Ha valakinek ez nem sikerülne másként, még iskoláját vagy munkahelyét is meg kell változtatnia. Másoknak egy pohár bor vagy egy rossz könyv lehet bűnre vezető alkalom...

3. A jóvátétel

A bánatban az ember visszatért Isten útjára, de bűne károkat okozott embertársainak is. Ezt jóvá kell tennie.
- Jóvá kell tenni pl. a lopással okozott anyagi kárt vagy mások becsületén okozott sérelmet.
- Jóvá kell tenni, ha bármi módon megsértette az emberi kapcsolatokat. (Ennek módja lehet: bocsánatkérés vagy a kiengesztelődés tettei.) - „Mielőtt áldozatodat az oltárhoz viszed, békülj ki előbb felebarátoddal” - mondja Jézus (Mt 5,24).
- Előfordulhat, hogy bűnünk nem okozott látható kárt, de Istent és Krisztus Testének közösségét mégis megsértette. Illő, hogy ilyenkor is kiengesztelődjünk Istennel, és jóvá tegyük az egyháznak okozott lelki kárt. Az ősegyházban csak néhányszor gyóntak életükben a keresztények. De azt tudták, hogy minden bűnüket (miután megbánták) jóvá kell tenni: az irgalmasság cselekedeteivel vagy imával és önmegtagadással.
- Előfordulhat, hogy akinek anyagi kárt okoztunk, nem érhető már el. Ilyenkor más jó célra fordítjuk a jóvátétel összegét. - Ez esetben, vagy ha nem állna módunkban a kár megtérítése, lelkivezetőnkkel beszéljük meg a jóvátétel lehetséges módját.

4. A lelkiismeret-vizsgálat

- A lelkiismeret rögtön jelez, ha hibáztunk. De sajnos gyakran túlságosan "el vagyunk foglalva”: nem halljuk meg a Lélek hangját. Ezért fontos, hogy legyenek biztos időpontok életünkben, mikor megvizsgáljuk lelkiismeretünket. A lelkiismeret-vizsgálat alkalmával először is hálát adunk Isten jóságáért, a Lélek vezetéséért. Ezután átgondoljuk, mikor hibáztunk, amikor nem követtük a Lélek indításait, s ezért bocsánatot kérünk.
- A lelkiismeret-vizsgálat állandó időpontjai: 1. minden este, 2. minden gyónás előtt, 3. röviden a szentmisék elején.
- A keresztény önvizsgálat fontos tulajdonsága, hogy nem kesereg a gyengeségen, hanem 1. megbánja a bűnt (bocsánatot kér Istentől), 2. majd az Úr erejében bízva azonnal nekilendül, hogy tegye Isten jelenlegi akaratát (vö. Fil 3,13; vö. 21. rész).
A lelkiismeret-vizsgálásnak különböző formái vannak. Az esti önvizsgálat célja, hogy visszatekintsünk a napra. Először is adjunk hálát a kegyelmekért, amelyeket kaptunk; majd bánjuk meg a bűnöket, illetve fedezzük fel azokat a pontokat, ahol napközben nem figyelünk a Lélek hangjára. (Fedezzük fel, a lelkünk mélyén megbújó hibákat, az észre nem vett mulasztásokat, a bűnre vezető alkalmakat, stb.). - A helyes önvizsgálat elvezet a bánathoz és a jó elhatározáshoz is.
A gyónás előttivizsgálódásnak az elmúlt időszakot összefoglaló szerepe van. A súlyosabb és gyakrabban előforduló hibákra, illetve lelkünk alakulására kell figyelnie.
A mise elejénlevő lelkiismeret-vizsgálat általában rövid. Részletes vizsgálódásra nem ad módot. Ilyenkor a bánatot indítjuk fel, és megújítjuk magunkban a készséget az istenszeretetre és emberszeretetre.

III. Hogyan alakulnak ki az erények?

A lelki életben az „edzett” embert erényesnek hívjuk. Az erények (= Krisztus vonásai) hosszú gyakorlás, sok bánat és újrakezdés által alakulnak ki, a Szentlélek vezetése alatt. Kezdj folyton újat, hogy a Lélek erényessé alakíthasson.
Határozd el!
- Hibáid után minél hamarabb bocsánatot kérsz Jézustól, s megújítod iránta való hűségedet.
- Ha észreveszed, hogy hibáztál, rögtön próbálsz tenni valami jót. Lehetőleg a szeretet valami konkrét tettével, de legalább egy fohásszal.
- Minden este megvizsgálod lelkiismeretedet; megbánod a hibákat s megújítod jó elhatározásodat.
- Gyengeségedben, a hibáid miatt érzett fájdalomban nem mulasztod el köszönteni a szenvedő Jézust, aki önként gyengévé lett, hogy levegye rólunk bűneink terhét. (Ha felismered Őt gyengeséged „halálában”, találkozol majd vele föltámadásában.)
A bűnbánat és újrakezdés állandó feladatunk. De az egyház bizonyos időszakokban különösen is erre irányítja a figyelmünket. Ezek a „bűnbánati idők”: az advent és a nagyböjt. Ilyenkor a bűnbánat megtisztító erejében két legnagyobb ünnepünkre készülünk.

Összefoglalás

110. Ki követ el bűnt?
Bűnt az követ el, aki tudva és akarva nem engedelmeskedik Istennek, illetve lelkiismerete szavának.

111. Mikor van tökéletes bánatunk?
Tökéletes bánatunk akkor van, ha 1. Isten iránti szeretetből sajnáljuk, hogy Őt bűneinkkel megbántottuk, 2. és erősen elhatározzuk, hogy megjavulunk.

112. Milyen hatása van a tökéletes bánatnak?
A tökéletes bánat azonnal megtisztít minden bűntől és az isteni élet részesévé tesz. (A súlyos bűnöket természetesen később meg kell gyónni.)

Válaszolj!

1.Hogyan folytatnád? („Nem kell minden bűnt meggyónni, de... ”
2.Miért veszélyesek a „kis” bűnök?
3.Mi a halálos bűn?
4.Hányan halnak meg halálos bűn állapotában?
5.Mikor tapasztaljuk, hogy a bűn valóban létezik?
6.Hogyan indíthatjuk fel legkönnyebben a tökéletes bánatot?
7.Hogyan alakulnak ki az erények?

Feladat

1. Ha észreveszed, hogy hibáztál, rögtön bánd meg! Gyengeségedben ismerd fel az értünk gyengévé lett Jézust! Iránta való szeretetből minél hamarabb tégy valami jót! (Esténként vizsgáld meg lelkiismeretedet, hogyan sikerült megvalósítanod elhatározásodat.)
2. Olvasd el: Weöres S.: Vonj sugaradba c. versét!

Beszéljük meg!

Az emberek azért követik el a bűnt, mert valami jóra vágynak. Mi a bűnben levő jó? És miért lesz egy tett mégis bűnné, noha az emberek valami jót keresnek benne?