vvvvv 

VII. rész


37. rész

Krisztusba öltözünk

(Keresztség, bérmálás)

I. Az újjászületés éjszakája


Az Egyház legnagyobb ünnepe húsvét. Az ünnep mondanivalóját megrázóan szép liturgia jeleníti meg. (Különösen élő volt e liturgia az ősegyházban, de az egyház akarata, hogy napjainkban is hasonló legyen.) - A történeti beszámolók alapján pontosan tudjuk, milyen volt az ősegyház húsvétja. Képzeletben vegyünk részt az ünneplés csúcsán: a húsvét vasárnapra virradó éjjeli vigília-szertartáson.
- A templomban sötét van. A hívek imába merülten, csendben állnak a homályban. A sötét, Krisztus halálára, a nagypéntek fájdalmára emlékeztet. De ebben a sötétben ott feszül a feltámadás győzelme. Erről beszél az egész liturgia. Tűz gyullad, majd a papok és hívek kezében gyertyák: a sötétet legyőzi a világosság, a gyűlöletet a szeretet, a halált az élet. „Krisztus feltámadt, alleluja” - ujjonganak a hívek.
A liturgia felemelő eseménye a felnőttek keresztelése. A jelöltek hosszú idő (1-3 év) óta készültek, hogy beléphessenek a „krisztusiak”, közösségébe. S most itt várják életük legnagyobb eseményét. - Imák, szentírási olvasmányok hangzanak el. Majd a pap külön kápolnába vezeti őket, amelyben vízmedencét pillantunk meg. Alámeríti őket a vízben, s közben a keresztelés szavait mondja. - S a kereszteltek és hívek átélik a titkot: ezen az éjszakán, amelyen Isten kimentette választott népét az egyiptomiak fogságából, Isten kivezeti őket is a bűn rabságából. Ezen az éjszakán, amelyen Krisztus legyőzte a halált és föltámadt, Krisztussal ők is meg akarnak halni régi önző tulajdonságaiknak, és vele fel akarnak támadni új életre. Ahogyan Szent Pál mondja: Levetkőzik magukról a „régi embert”, és magukra öltik az újat: Krisztust (Ef 4,22 k). Mindnyájan fehér köntöst kapnak, majd gyertyát a kezükbe: jelezve új, megtisztult életük kezdetét.
Egy korábbi éjszakán egy Nikodémus nevű farizeus osont be Jézushoz. Szerette volna megtudni, hogyan léphet be az ember Isten országába. - „Aki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát” - mondta neki Jézus. Nikodémus értetlenkedett: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék? Erre Jézus azt mondta: "Aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be Isten országába” (Jn 3,4-5).
Ezek a keresztelkedők itt megértették, amit Nikodémus nem értett. S az egyház azóta is vallja, hogy a keresztség valóságos újjászületés: új élet kezdete.

II. „Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal 3,27)


A szentségek Krisztussal és az egyházzal egyesítik a hívőt. Az egyesülés első lépése és feltétele a hit. A hit megelőzi a szentségeket, viszont a Krisztusba és egyházba vetett hitüket a hívők azzal fejezik ki, hogy élnek a szentségekkel. - Az első hatékony jel, amely kifejezi és megvalósítja a Krisztussal és egyházával való egyesülést: a keresztség. (Eredeti neve: vízbemerítés, alámerítés.)

1. „Akik megkeresztelkedtünk Jézusban, az Ő halálában keresztelkedtünk meg” (Róm 6,3)

Az ősegyház felnőtteket keresztelt. Ők hosszú időn át készültek a Krisztus melletti döntésre. Döntésük végleges kimondását a keresztelkedés jelentette.
Felnőtteknek, fiataloknakma is komolyan fel kell készülniük a keresztségre: I) Meg kell ismerniük hitüket, II) életüket az evangélium szerint kell alakítaniuk, s III) be kell kapcsolódniuk az egyház, a keresztény közösség életébe. Felkészülésük időtartama így legalább 1-2-3 év. (Vö. Könyvünk Függelékében: A katekumenátus és tananyaga c. rész!)

- Hogyan történik a keresztelés?
- A keresztelkedőt víz alá merítik (vagy vízzel leöntik), s közben e szavakat mondják: „N. én megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.”
- Hogyan jelzi az alámerítés (leöntés) a Krisztussal egyesülő élet titkát?
a) A víz, a vízbe merülés, az ivás - az élet jele. - Jelzi az új, isteni életet Krisztusban, a Szentlélek által (vö. Róm 6,4; Gal 3,37).
b) A vízbemerülés, a mosdás, a megtisztulás jele. - Jelzi a keresztelkedő vágyát a megtisztult élet után; és jelzi, hogy akit átjár a szentháromságos élet, az megtisztul a bűntől (ApCsel 22,16; 1 Pt 3,21; 1 Kor 6,11).
c) A víz alá merülés a megfulladás, a halál jele - a vízből való kiemelkedés pedig az új életre támadásé (Róm 6,3.5; Kol 2,12). - Jelzi, hogy amint Krisztus értünk meghalt, mi is egyesülünk a krisztusi életformával: életünkben állandóan meghalunk a régi, önző magunknak, s így a feltámadást hordozzuk testünkben (vö. 1 Jn 3,14; Ef 4,22 k).

A keresztség tehát a húsvéti titok és a szentháromságos élet szentsége. A húsvéti titkot, a halál és feltámadás egységét jelzi a víz alá merítés és a kiemelkedés. A szentháromságos életre külön utalnak a keresztelés szavai: A szentháromságos szeretet életformáját vállaljuk, és Isten ajándékaként a Szentháromság életének részeseivé leszünk.
A vízbe merülés, alámerítés érzékletes módon fejezi ki a bűntől való megtisztulást, illetve az új életet kezdeni akarást: bűnös emberségünk halálát és a megtisztult ember feltámadását. (A sivatagos vidékek népei különösen megértették, hogy a víz, az élet, az új élet jele lehet.) Érthető tehát, hogy a jelet már Krisztus előtti vallások is fölhasználták említett vágyuk kifejezésére. Krisztus e közismert jel alkalmazását írta elő, bár lényegileg új mondanivalót szemléltet vele. (Mt 28,19).



2. „Egy lélekben egy testté lettünk a keresztség által” (1 Kor 12,13)

a) A keresztségben egyesülünk Krisztussal.
b) És Krisztusban egyesülünk mindazokkal, akik Benne élnek: vagyis Krisztus Titokzatos Testének, az egyháznak tagjaivá válunk.
A keresztség kegyelmeiben részesülnek, s így az egyházhoz tartoznak azok is, 1. akik életüket áldozzák a keresztény hitért (vérkeresztség), 2. és akik nem ismerték meg ugyan Krisztust, de vágynak az igazi életre és a szeretet életformáját élik (vágykeresztség). (Vö. 25. l./2. c.)


3. Keresztség és bérmálás

a)Az egyház eredetileg felnőtteket keresztelt. Az idők folyamán azonban felmerült az igény, hogy a keresztény családok gyermekei is részesülhessenek a keresztségben. Azóta az egyház csecsemőket is keresztel, amennyiben legalább az egyik szülő megvallja hitét és vállalja a gyermek vallásos nevelését.
A megkeresztelt a kegyelem „csíráját” kapja meg. Gyermekkeresztség esetében a szülők és keresztszülők ígéretet tesznek, hogy ők biztosítják azt a környezetet, amelyben e csíra kifejlődhet majd a gyermekben.
És mi lesz azokkal a csecsemőkkel, akik keresztség nélkül halnak meg? - Az egyház hangsúlyozza, hogy megkeresztelni csak hívő szülő gyermekét szabad (kivéve a közvetlen halálveszélyt). Ugyanakkor biztosak vagyunk abban, hogy Isten minden embert üdvözíteni akart (1 Tim 2,4), hogy Jézus minden emberért meghalt, s mindenki számára elhozta a megváltást (2 Kor 5,18 k; 1 Kor 15,22; Jn 3,17). - Így bizonyosan üdvözíti ezeket a gyermekeket is. A keresztség nem az üdvösség kapuja, hanem az egyházi közösségé.
De mi akkor a megkereszteltek „többlete” a meg nem kereszteltekkel szemben? a) Részesednek az evangéliumi élet „százszoros” kegyelmeiben (Mk 10,30) és a szentségek éltető erejében. b) Azt a kitüntető küldetést kapják a keresztségben, hogy az egyház tagjaiként Isten szeretetének tanúi, „a föld sója", a "világiak világossága”, a nem hívők szentsége legyenek.

b)A család döntően hozzájárul ahhoz, hogy egy gyermekben kibontakozik-e a keresztség kegyelme. De a hit mellett mindenkinek magának kell döntenie.
A csecsemőkorban kereszteltek esetében az önálló, nagykorú hitbeli döntés, a keresztény nagykorúság szentsége a bérmálás. A bérmálkozó már maga teszi le a keresztségi fogadalmat. Elkötelezi magát, hogy az egyház felnőtt tagja, Krisztus tanúságtevője akar lenni. E küldetéséhez megkapja a Szentlelket; s az Ő kegyelmi „ajándékait” (vö. 55. l.).
A bérmálás természetesen csak abban lesz gyümölcsöző, aki valóban teljes szívvel elkötelezi magát Krisztus és az egyház mellett. Ezért a bérmáláshoz csak olyan személyek járulhatnak, akik képesek erre az érett döntésre. (A keleti szertartású keresztények viszont a csecsemőknek egyszerre szolgáltatják ki a keresztséget és a bérmálást.) (A bérmálásról részletesen szól az 51-58. rész.)

4. Keresztszülő - bérmaszülő

Ha az ősegyházban egy pogány Krisztus követőjévé akart lenni, rábízták egy megbízható keresztényre. Annak feladata volt, hogy a lelkipásztor irányítása mellett segítse a megtérőt a vallási, lelki fejlődésben, a szentségek vételére való készületben, és bevezesse őt a keresztény közösség életébe. Belőle lett általában a keresztszülő. Megbízatása folytatódott az első szentségek vétele után is: támogatta pártfogoltját, hogy fejlődjék benne a krisztusi élet.
A felnőtt keresztség esetében a keresztszülők, illetve a bérmaszülő küldetése ma is ugyanaz, mint az ősegyházban.
A csecsemő keresztség esetében a szülők nevelő szerepe az elsődleges. A kereszt- és bérmaszülők feladata ilyenkor, hogy a szülőkkel együtt támogassák védencüket a hitbeli fejlődésben.
Kereszt- és bérmaszülőtehát olyan keresztény lehet, aki alkalmas erre a nevelő, példamutató feladatra: 1. Aki hite szerint él. 2. Aki meg van bérmálva. 3. Aki betöltötte a 16. évet. (Ennél fiatalabbak csak a lelkipásztor engedélyével lehetnek, ha különösen érett keresztények.)

III. „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14)


Mit gondolsz, ha egy felnőtt megkeresztelkedik, érez-e valami különöset?
A keresztség nem varázslat. Nem olyan, mint egy gyógyszer bevétele (s a többi szentség sem ilyen). Inkább egyfajta elindulás ez az isteni életre. Megadja az isteni élet csíráját, de a csíra csak abban tud bontakozni, aki megéli keresztségét, aki Krisztus törvényei szerint próbál élni. Az ilyen bizonyosan megtapasztalja a keresztség kegyelmét. Megtapasztalja, hogy az ő gyönge törekvését Isten százszoros segítségével kíséri; hogy Krisztus „világít” életében embertársai számára.
Éld meg keresztséged titkát! Indulj el ezen a héten minden nap azzal az elhatározással, hogy kész akarsz lenni meghalni önző magadnak, hogy így Krisztus és az Ő szeretete élhessen benned. S ha bérmálásra készülsz, még inkább tégy így. Hiszen arra vállalkozol, hogy a krisztusi élet tanúja leszel. Így Krisztus és az Ő világossága fog fényleni benned.

Összefoglalás


105. Mivé tesz a keresztség?
A keresztség Isten választott gyermekeivé és az egyház tagjává tesz.

106. Mit kapunk a bérmálásban?
A bérmálásban a Szentlelket kapjuk, hogy általa az egyház nagykorú tagja és Krisztus tanúja lehessünk.

Válaszolj!


1.Mit jelez a vízbe merítés?
2.Hogyan fejezi ki a keresztségi jel a húsvéti titkot?
3.Kik az egyház tagjai?
4.Mi a „többlete” a megkeresztelteknek a kereszteletlennel szemben?
5.Mikor szabad csecsemőt keresztelni?
6.Ki lehet keresztszülő?
7.Mikor érzi az ember a szentségek hatását?

Feladat


1.Éld meg keresztségedet! E héten minden nap indulj azzal, hogy ma kész akarsz lenni meghalni önzésednek, hogy így Krisztus melegét adhasd embertársaidnak, és építsd a keresztény közösséget.
2.Nézz utána, mikor és hol kereszteltek meg!

Tudod-e?


- hogy te is keresztelhetsz? - halálveszélyben vagy nagy szükségben mindenki keresztelhet: csecsemőt vagy olyan értelmét használni tudó személyt, aki méltó a keresztségre. - Fejére öntünk vizet s ezt mondjuk: N. én téged megkeresztellek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.

Beszéljük meg!


Mit jelentenek Krisztus szavai, hogy neki a halál által kell megkeresztelkednie (Mk 10,38; Lk 12,50)? Van-e ennek mondanivalója a számunkra?