VIII. rész

44. rész

A világban - de nem a világból

I. Szeressük az ellenséget?

Filmek, drámák, regények gyakran fejeződnek be azzal, hogy a sértett fél bosszút áll. Lúdas Matyi háromszor veri vissza a jogtalan ütéseket...
Halld Jézust a kereszten: imádkozik keresztre feszítőiért. És figyeld Jézus követőit: Szent István és a többi vértanúk ugyancsak imádkoznak gyilkosaikért. M. Luther King a béke Nobel-díjas protestáns lelkész, a néger egyenjogúság harcosa, a krisztusi ellenségszeretetre építi mozgalmát, s kitart amellett, amíg a gyilkos golyója véget nem vet földi életének (+1968). II. János Pál pápának élet és halál között van ereje kimondani, hogy megbocsát a terroristának, aki életére tört. Ugyanígy imádkozik Apor Vilmos püspök az orosz katonáért, aki belelőtt.
Hogyan térhet el ennyire a kereszténység tanítása a világ felfogásától? Már az első keresztények azt tapasztalták, hogy Jézus mondása igaz: követői a világban élnek, de törvényeik mások, mint a világéi.
A Római Birodalom keresztényei hatalomra törő világban éltek, s ők az embertárs szolgálatát tűzték ki céljuknak. Egy erőszakra építő világban ők egyedül a szeretet fegyverét használták a gyűlölettel szemben. Egy vagyont halmozó világban ők szétosztották, amijük volt. A szórakozást, testi gyönyöröket hajhászó világban ők távol maradtak a cirkuszokból, szórakozóhelyekről, fürdőktől, mert embertelennek, erkölcstelennek tartották azokat.
Az igazi keresztények és a “világ” közötti feszültség 2000 éve tart. De 2000 év óta éppen ott indulnak el sokan Jézus felé, ahol olyan keresztények élnek, akik mindenestül követik az evangéliumot, s akik ha kell vállalják, hogy ezért idegenek legyenek a világban.
Mit jelent, hogy a keresztények idegenek a világban? Hiszen azt mondtuk, hogy otthon vannak a világban. Azt mondtuk, hogy küldetésük a világhoz szól. És azt mondtuk, hogy Jézus annyira szereti a világot, hogy meghalt érte...

II. A világban - de nem a világból

1. “Nem vagytok e világból valók” (Jn 15,19)

A világban és önmagunkban is kettősséget tapasztalunk. (Az áteredő bűn gyümölcse ez.) Érezzük, hogy nagy dolog a szeretet, az önzetlenség. Valami mégis az önzésre, a szeretetlenségre vonz. Érezzük, hogy a társadalom akkor volna boldog, ha az önzetlenség uralkodnék benne. Mégis sokfelé törvénnyé lesz az önzés, az erőszak, az ösztönök korlátlan kielégítése.


Aki Jézus törvényei szerint él, az idegennek érzi magát az önzés által megfertőzött világban (Jn 15, 18-19; 17,17, stb.).
Néha azt érzi, hogy nehéz jézusi módon cselekednie, mert vonzza a többiek példája. De egyúttal arról is bizonyságot szerez, hogy a krisztusi életformára minden ember vágyik, s ez hívja meg az emberiséget a teljesebb emberi életre, az igazi testvériségre. - A keresztény tehát “nem e világból való”. De ez nem világidegenséget jelent. Ellenkezőleg. Éppen azért lehet a föld sója, a jövendő világ kovásza, mert nem e világból való, hanem Isten országának hírnöke.

Minden ember vágyik arra, hogy szeretetben éljen. Hogyan lehetséges mégis, hogy a világ törvénye nem a szeretet, hanem többnyire az önzés? Mert sokan nem merik vállalni az önzetlenség kockázatát. - Ki biztosít engem arról, hogy érdemes, hogy ez a magatartás célra vezet? - kérdezik. Hiszen a gyűlölet, az erőszak sokszor hatalmasabb, mint a szelídség, az önzetlenség. - Valóban úgy tűnik - válaszolja a kereszténység. Még Jézust is keresztre lehetett feszíteni. De feltámadt. S így igazolta, hogy végül mégis az igazság győz. És megígérte, hogy aki Őt követi, aki szeret, abban Isten él.
Jézus tehát választ adott az emberiség, a világ legnagyobb kérdésére. Igazolta, hogy van értelme a feltétlen szeretetnek. És elküldte övéit, hogy hirdessék ezt az örömhírt a világnak.

2. “Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20)

A világban való idegenségnek van egy sajátos következménye: “Ha a világból valók volnátok, mint övéit, szeretne titeket a világ. De mivel nem vagytok a világból, gyűlöl titeket a világ” - mondja Jézus. Majd hozzáfűzi: “Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,18-20).

Már az első keresztények ellen gyanakvást, sőt gyűlöletet keltett, hogy ők “mások”. Hogy nem járnak a véres gladiátori játékokra, nem vesznek részt az erkölcstelen szórakozásokban, stb. És egyesekből gúnyt, majd haragot váltott ki jóságuk is: hogy nem voltak bosszúállóak, nem bántak állatként a rabszolgákkal, embernek nézték a szegényeket és nyomorultakat is.

Jézus “forradalmát” csak az hordozhatja, aki kész vállalni ennek minden következményét. Aki kész arra, hogy távol tartsa magát mindentől, ami nem egyeztethető össze a jézusi élettel. Aki kész “szembe úszni az árral”. S aki kész, hogy emiatt elviselje a meg nem értést, gúnyt, üldöztetést.

Miért képes minderre a keresztény? Mert felismerte, hogy Jézus valóban az Élet: saját maga és embertársai számára is. Mert felelősnek érzi magát embertársaiért és tudja, hogy az ő Jézussal egyesülő élete vezetheti el azokat az evangéliumhoz. Mert hisz ennek az életnek isteni erejében és végső győzelmében.
S aki kitart a jézusi életben, az meg is látja annak hatását: egyszer csak éppen a legjobban gúnyolódók indulnak el az evangélium útján. Beigazolódik számára Jézus ígérete: aki hisz “ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én, sőt még nagyobbakat is fog tenni azoknál” (Jn 14,12).

A történelemben sok Egyház elleni támadásnak a keresztények hite és az emberi gonoszság (vagy félreértés) volt az oka. Máskor viszont sajnos az keltett felháborodást, hogy egyes keresztények vagy egyházi vezetők nem éltek eléggé az evangélium elvei szerint. Különösen sok botrányt váltott ki, amikor egyes Egyházak a vagyon vagy a földi hatalom bűvkörébe kerültek, s elfelejtették az evangélium ezekre vonatkozó útmutatásait. (Ezzel is összefüggött a reformáció valamint egyes kis-egyházak keletkezése. Vö. 35.l.)

3. “Boldogok a békességszerzők” (Mt 5,9)
(Béke és háború)

Az önzés világának törvénye az “erősebb joga”. Jézus ezzel szemben azt mondja: Ha megütik a jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is (Lk 6,29). - Keresd a megbékélést a felebarátoddal akkor is, ha nem te vagy a hibás (Mt 5,24). - Hetvenszer hétszer bocsáss meg annak, aki megbántott (Mt 18,22). - Boldogok a szelídek. Boldogok a békességesek, a békességszerzők (Mt 5,5-9). - Ugyanígy beszélnek az apostolok is: Kövessetek el mindent, hogy fenntartsátok magatok közt a béke kötelékét. Ha másként nem megy, “viseljétek el inkább az igazságtalanságot” (1 Kor 6,7). - “Győzd le jóval a rosszat” (Róm 12,21), stb. - Jézus tehát a béke pártján áll. Ha irányelveit megtartanánk, soha nem volna gyűlölködés, háború.
Az Egyház ennek megfelelően azt tanítja, hogy semmiféle háború nem engedhető meg, amely mások leigázására, elpusztítására irányul. - Felszólítja a keresztényeket, hogy a világ békéje érdekében működjenek együtt minden jóakaratú emberrel - vallásra és világnézetre való tekintet nélkül (Egyház a mai világban 92).










Az Egyház hosszú időn át azt tanította, hogy egyedül az önvédelem teheti jogossá a háborút. A II. vatikáni zsinaton és azóta többször kijelentette, hogy a természettudományos fegyverek, pl. az atombomba alkalmazása viszont semmilyen esetben sem jogos (az önvédelem sem igazolhatja azt). Hiszen “egész városoknak és széles területek lakosságának különbségtétel nélkül való elpusztítását eredményezi. S ez a bűncselekmény Isten és ember ellen egyaránt” (u. o. 80.) - A népek, nemzetek kiirtására kiadott parancsok is bűncselekmények - mondja a zsinat. “A vak engedelmesség nem mentheti végrehajtóikat. Ugyanakkor dicséretet érdemel azok bátorsága, akik nem félnek nyíltan ellenállni az ilyen parancsok kibocsátóinak.” (u. o. 79.)
Az egyes nagyhatalmak a fegyverkezési versennyel vélik fenntarthatónak a világ egyensúlyát. Az Egyház határozottan elutasította ezt a felfogást. “A fegyverkezési verseny az emberiség legsúlyosabb csapása. Ahelyett, hogy kiküszöbölné a háború okait, inkább súlyosabbá teszi a helyzetet. Amíg mérhetetlen pénzt fordítanak újabb és újabb fegyverek gyártására, addig nem lehet orvosolni a mai világban tapasztalható sok nyomorúságot. (u. o. 81.) - A világon mintegy 55 millió ember valóságosan éhezik. A fegyverezési kiadások kicsiny töredéke is megoldhatná a világéhséget.

III. “Mint bárányokat a farkasok közé...” (Lk 10,3)

Az Egyház történelmében és az egyes keresztények életében újra és újra jelentkezik a kísértés, hogy a világ törvényei szerint próbálják terjeszteni Krisztus örömhírét. Jézus viszont arra figyelmezteti övéit, hogy küldetésükben ne bízzanak a világ eszközeiben: a pénzben, a hatalomban, az erőben; csak a szeretetben, illetve Istenben, aki bennünk él a szeretet által. - “Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé... Ne vigyetek magatokkal se botot, se tarisznyát, se pénzt” - (azaz semmit, ami földi biztonságot ad). (Lk 10,3-4; 9,3).
Döntöttél Krisztus “forradalma” mellett? Kész vagy elindulni, mint bárány a farkasok közé - egyedül Istenben bízva? Akkor is, ha olykor le kell mondanod ösztönös vágyaidról? Akkor is, ha kigúnyolnak? - Nem kell félned! Isten erős! Akiben Ő él, abban csodákat tud művelni. S egyszer csak megszelídülnek a farkasok is.

Jézus a világba küld. Indulj el hát! Tudd, hogy a világ Rá vár, Benned is Őt várja. De ne feledd, csak úgy lehetsz a föld sója, ha a világban élsz, és mégsem vagy az önzés világából való. Ebben a tudatban menj az utcára, az iskolába, a strandra; így nézd (vagy ne nézd) a tévét, a mozifilmet!
És lépj előre a szeretet útján! Keresd meg ismerőseid között vagy osztályodban azokat, akik “ellenségeid”, akik megbántottak vagy akik kevésbé szimpatikusak! Szerezz nekik valami örömet! Kezdj el imádkozni értük...

Úgy érzed, nem tudod elviselni ezeket az embereket? Az igazi szeretet elsősorban nem érzelem. Gondold át, hogy Jézus meghalt értük is. Ő látja bennük is a szépet. Őt is meghívta az isteni életre. - S gondolj arra is, hogy ha nem tudod elfogadni őket, ez azt jelenti, hogy benned nincs jézusi érzület. Tehát először is neked kell megtérned. Ha megtértél, Jézus jobban fog tudni hatni általad. S akkor hozzájárulsz, hogy mások is eljussanak a jézusi élet örömére.

Összefoglalás

122. Mit jelent, hogy a világban élünk, de “nem vagyunk a világból valók”?
Ez azt jelenti, hogy Isten országát és a szeretetet hirdetjük a világban, ezért nem vagyunk az önzés világából valók.

123. Melyek azok a jézusi törvények, amelyek különösen szemben állnak a közfelfogással?
- “Aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.”
- “Add el amid van és árát oszd szét a szegények között.”
- “Aki követni akar, tagadja meg magát.”
- “Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal.”
- “Ha a búzaszem nem hal el, egymaga marad. De ha elhal, bő termést hoz.”

Válaszolj!

1. Mit jelent, hogy a kereszténynek “szembe kell úsznia az árral”?
2. Miért képes a keresztény elviselni az üldöztetéseket és a gúnyt?
3. Mi Jézus véleménye a háborúról és a békéről?
4. Mi az Egyház véleménye az atomháborúról?

Feladat

1. Vizsgáld meg magad! Hol vannak azok a pontok életedben, ahol óvakodnod kell, hogy el ne ragadjon az önzés, az ösztönök világa? (Szórakozás, barátok, tévé, olvasmányok stb.?)
- Tervezd meg, mit kell tenned, hogy mindig Jézust-hordozó lehess!
2. Keresd meg környezetedben azokat, akiket kevésbé kedvelsz és szerezz nekik örömet!
3. Olvasd el József Attila: Milyen jó lenne nem ütni vissza c. versét!

Beszéljük meg!

A Szentírás figyelmeztet, hogy életünkben, környezetünkben vannak pontok, amelyeket el kell kerülnünk, mert veszélyt jelenthetnek számunkra (vö. Mt 5,29. k. 2 Kor 7,31; 1 Jn 2,16; Pt 1,4; Róm 12,2). Melyek ezek? Hogyan kerüljük el ezeket úgy, hogy egyúttal segítségére lehessünk embertársainknak is?