VIII. rész

47. rész

Szerzetesi és világi hivatások

I. Jézus élő igéi

- “Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok közöttük” - mondja Jézus. (Mt 18,20). - És Keleten Remete Szent Antal (+356), Nagy Szent Vazul (+379), stb. Nyugaton Szent Benedek (+547) megalapítják (illetve megszervezik) az első szerzetesközösségeket.
- “Add el amid van, és árát oszd szét a szegények között”. (Mk 10,21) - olvassa Assisi Szent Ferenc (+1226) az evangéliumban. Szétosztja mindenét, s közösséget alapít, amely erre az evangéliumi mondatra épít.
- “Tegyetek mindent Isten dicsőségére” (1 Kor 10,31) - írja a Szentírás. Loyolai Szent Ignácot (+1556) megragadja a gondolat. Létrehozza a jezsuita rendet, amelynek jelmondata: “Minden Isten nagyobb dicsőségére” az Egyház szolgálatában.
- “Amit egynek tettetek legkisebb testvéreim közül... nekem tettétek” - mondja Jézus. És szerzetesrendek és keresztény közösségek indulnak el a legkülönbözőbb korokban, akik életre akarják váltani Jézus e szavát. (Gondolj a betegápoló, szegénygondozó, stb. rendekre.)
- “Szüntelen imádkozzatok” - írja a Szentírás. (1 Tessz 5,17; Lk 18,1) És Nagy Szent Teréz (+1582) megalapítja a Karmelita-rendet, amelynek sajátos célja a folytonos Istennel egyesülő imádságos élet.
- “Tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19) - mondja Jézus. - Lavigerie Károly (+1868), majd Jansens Arnold (+1909) és mások missziós szerzetes-közösségeket hoznak létre, amelyek tagjai elmennek távoli országokba, hogy hirdessék az evangéliumot.
- “Aki első akar lenni, legyen mindenkinek szolgája” (Mk 10,44) - mondja Jézus. És Charles de Foucauld (+1916) nyomán létrejönnek a “kis testvérek” és “kis nővérek” közösségei, amelyeknek egyik legfőbb jellemzője a csendes szolgálat.
- “Legyetek mindnyájan egy...” (Jn 17,20) - imádkozik Jézus. És korunkban világszerte közösségek alakulnak, amelyek az egység megélését, az egységről való tanúságtételt tűzik ki célul. (vö. 15. rész 1; 35. rész 1).
És sorolhatnánk tovább... Mintha az Egyház különböző korszakaiban Jézus egyik-másik szava, igéje új pompában virágozna ki egy-egy szent, egy-egy keresztény közösség által...

II. Hivatások kolostorban és a világban

1. Szerzetesi hivatások

Jézus minden keresztényt tökéletességre hív. Egyesek mégis külön hívást éreznek, hogy sajátos teljességgel adják Istennek életüket. Ilyen hivatással rendelkeznek a szerzetesek.
A legtöbb szerzetesrend, egy-egy kor igényére válaszként jött létre, - hogy a szükségnek megfelelően szegényen éljenek, tanítsanak, beteget ápoljanak, prédikáljanak, stb. De a szerzetesközösségeket még inkább felfoghatjuk úgy, mint Jézus egy-egy megvalósult szavát. Világító fáklyák ezek, amelyek emlékeztetik az emberiséget Jézus egy-egy tanítására: pl. a felebaráti szeretetre, a szolgálatra, a gyermekek vagy az ifjúság nevelésének fontosságára, az Istenre hagyatkozásra, az imádságra, engedelmességre, alázatra, önmegtagadásra, apostolkodásra vagy az egységre - attól függően, hogy mi a rend sajátos “karizmája”.
A Szentlélek titokzatos terve, hogy a különböző embereket az evangélium különböző titkainak megélésére hívja. S így az Egyházban láthatóvá válik az evangélium színes gazdagsága (vö. 56. rész 3).

2. Az evangéliumi tanácsok

Amellett, hogy minden szerzetesrendnek van egy sajátsága, vannak közös vonásaik is. - a. Osztatlan teljességgel akarják odaadni magukat Istennek, - b. s ezt Jézus útmutatásának megfelelően testvéri közösségben valósítják meg. (vö. Mt 18,20; Jn 17,23).

a.) Az Istennek való teljes átadás vágyától hajtva élik az evangéliumi tanácsokat: a szegénységet, a tisztaságot és engedelmességet. - Lemondanak a földi kötöttségekről: a vagyonról, az ösztönös vágyakról és önző akaratukról, hogy egyedül Isten szeretete töltse be őket.

b.) Az evangéliumi tanácsok vállalásának másik gyökere az emberszeretet.

A szegénységre, tisztaságra és engedelmességre Jézus általános értelemben minden keresztényt meghív...

De egyesek sajátos meghívást kapnak: a) Hogy legyenek lélekben és valóságban is szegények, mint Krisztus. Így hagyatkozzanak teljesen a Gondviselésre (Mt. 6,25) és tanúskodjanak arról, hogy kincsük a mennyben van. b) Hogy “a mennyek országáért” (Mt 19,12) mondjanak le a szép házas- és családi életről, és egyedül Isten szerelme töltse be szívüket. - Így tanúsítsák a világnak, hogy Isten él és szeret, s hogy így váljanak szabaddá embertársaik szolgálatára. - c) Hogy Krisztus példáját követve adják oda Istennek akaratukat a teljes engedelmességben (Jn 4,34; Mt 20,28). - Így legyenek képesek megvalósítani azt az egységet, amelyre Jézus vágyott, (Jn 17,20-23) s amely nem jöhetne létre, ha mindenki a maga feje szerint akarna cselekedni.
Sajnos ismerősek az Egyház történelmében szerzetesi közösségek, amelyek a Jézusnak-adottság lelkesedésében a krisztusi közösség vágyában indultak, de az idők múltával ellanyhultak. Kialudt bennük a teljes Istennek-adottság, a szegénység, a kölcsönös szeretet tüze. Ezekben a közösségekben nem élt már Jézus (Mt 18,20), és nem tudtak többé Isten jelei lenni a világban. Ilyenkor vagy jött egy szent újító, aki felszította az eredeti odaadás lelkületét közöttük, vagy küldetésüket vesztve megsemmisültek.

3. Világi hivatások

A Szentlélek egyeseket arra indít, hogy hagyjanak el mindent és úgy kövessék Jézust. Másokat Isten valóságosan meghív ugyan, mégsem hív ki régi környezetükből. Ilyen volt a Szent Szűz meghívása is. Ő a világban maradt, és ott élte meg teljes Istennek adottságát.

Évszázadokon át többnyire az az elképzelés élt az Egyházban, hogy Krisztus teljesebb követését csak az valósíthatja meg, aki elvonul a világból. Korunkban viszont jobban tudatosult, hogy minden keresztény meg van híva az életszentségre. Ebben a légkörben új, világi hivatások születnek: közösségek alakulnak, amelyek tagjai a világban vagy a családban maradnak, s ott adják teljesebb módon Istennek életüket. Új módon valósul meg általuk Jézus szava: “Ti vagytok a föld sója”. Vagy a másik: “Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól”. (Jn 17,15)

a) Világiak a lelkipásztori szolgálatban

A hívek általános felelősségét és papságát tudatosítva egyre több világi vállal részt - másod- vagy főállásban - az Egyház lelkipásztori munkájából is. (pl. világszerte több mint kétszázötvenezer főállású működik, stb.)
Az Egyház pedig lehetővé teszi, hogy a világiak bekapcsolódjanak a lelkipásztorkodásba (hitoktassanak, áldoztassanak, stb.); hogy önálló közösségeket vezessenek (összhangban a plébánossal); sőt hogy bizonyos esetekben plébániák vezetői legyenek.

Dél-Amerikában, Afrikában gyakori és Európában, sőt hazánkban is egyre gyakrabban előfordul, hogy világiak (köztük nők is) vagy világi közösségek plébániát vezetnek: misézésen és gyóntatáson kívül majdnem minden lelkipásztori munkát végeznek.
Magyarországon évente 4-500 világi férfi és nő tanul a Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Levelező Tagozatán, és további sok százan az ország különböző városaiban: Szegeden, Egerben, Szombathelyen, Győrben, Pécsett, Veszprémben, Vácott stb. levő teológiai levelező tanfolyamokon. A teológiai karok nappali tagozatán is többen végzik tanulmányaikat. Közülük sokan készülnek arra, hogy részt vállaljanak az Egyház lelkipásztori munkájában. Mások már aktívan be is kapcsolódtak abba.

b) Hivatások a világban

Ha valaki lelkipásztori munkát vállal vagy teológiát tanul, remélhetőleg az Isten és az Egyház iránti szeretetből teszi. Hivatásról azonban olyankor beszélünk, ha valakinek Isten betölti az életét, ha a Lélek indítására vállalja a jézusi életet, illetve csatlakozik egy elkötelezett közösséghez.
A világon számos olyan közösség, közösségi mozgalom létezik, amelynek tagjai Istent választják életük ideáljának. Vannak köztük férfiak, nők és családosok. Sokan elkötelezik magukat az evangéliumi tanácsok vállalására, továbbá valamilyen apostoli munkára vagy egyszerűen csak arra, hogy szeretetükkel, szeretetközösségükkel az isteni szeretet jelei akarnak lenni a világban (vö. Jn 17,23). Az egyházi vezetés sokszorosan hangsúlyozta, hogy ezeknek az új mozgalmaknak is az ún. “világi intézményeknek” rendkívülien jelentős szerepük van korunkban. (vö. A szerzetesekről 11; Új Egyházi Törvénykönyv: 710-746. c.). A világon 2000-ben mintegy 160 világi intézmény működik, tagjaik száma 30.700. A lelkiségi megújulási mozgalmak tagjainak száma mintegy 20 millió.

III. “Add el, amid van!” (Mk 10,21)

a) Imádkozzunk tovább a hivatásokért! Hogy azok, akikről Istennek az a terve, ismerjék fel és kövessék a hívást. És az Egyház megújuljon a hivatások által is.

b) E héten a szegénység példáján keresztül kerüljünk közelebb az evangéliumi tanácsokhoz. Jézus egyeseket arra hív, hogy véglegesen osszák szét mindenüket. (Ez az evangéliumi tanács.) - De minden kereszténynek azt mondja: Istentől kaptad, amid van. Nem azért kaptad, hogy ragaszkodjál hozzá, hanem, hogy embertársaid és a magad javára hasznosítsd (vö. 1 Kor 12,7; Mt 6,19-20).

Nézz körül tehát játékaid, holmid között. Mi az, amire nincs szükséged? Gondold meg, kinek mivel szerezhetnél örömet, s add oda neki. “Így kincsed lesz a mennyben” (Mk 10,21).

Egy hittanos mesélte: “Amikor arról a szentírási mondatról beszélgettünk, hogy “adjátok el amitek van”, a beszélgetés közben megjelent előttem a fiókom, és benne kedves dolgaim, amikhez nagyon ragaszkodom. Már aznap este nekifogtam, hogy kiválogassam azokat a dolgokat, amelyeket szeretek, de igazában nincs rájuk nagyon szükségem. Néhány nap alatt szétosztottam azokat. Lehetőleg olyanoknak adtam, akikről tudtam, hogy örömet szerez nekik. Talán legnehezebb volt naptárgyűjteményemtől megválnom. Régóta gyűjtöm a naptárokat, és sikerült régieket is összeszednem, úgy hogy születésemig visszamenőleg minden évből voltak naptáraim. Egy ismerős kisfiúnak adtam, aki gyűjti. Nagyon örült. - Amikor mindent odaadtam, olyan nagy szabadságot éreztem, amit nem is tudok elmondani. Örültem, hogy másoknak örömet szereztem, de úgy éreztem, sok hely szabadult fel bennem a jó Isten számára.”
Egy egyházközségben felnőttek és gyerekek együtt próbálják élni azt, hogy mindenüket amijük van, azért kaptak, hogy másokat szolgáljanak vele. - A templom ajtajára minden héten kitesznek két lapot. Az egyikre az van írva: Kérések. Erre ilyeneket írnak: (Egy öreg néni): Kérek kedden valakit favágásra. - Szükségem volna valakire, aki szombat este vigyáz a gyerekekre. - Segítséget kérek az orosz tanuláshoz. (egy VI. osztályos). - A másikra ez van írva: Felajánlások. Ezen ilyeneket olvashatunk: Szívesen segítek bevásárolni. - Vasárnap időseket el tudok hozni kocsival a szentmisére. - Vállalok segítséget, felolvasást, betegápolást délutánonként. (Természetesen mindenki feltünteti címét is.) - Mindkét lapra a kérések vagy felajánlások mellé “fel lehet iratkozni”. - Ez a szellem megfelel az ősegyház szellemének (vö. ApCsel 4,32-35).

Összefoglalás

127. Mik a szerzetesrendek?
A szerzetesrendek 1. olyan férfiakból vagy nőkből álló közösségek, 2. amelyeknek tagjai szerzetesközösségben élnek, 3. s az evangéliumi tanácsok vállalásával elkötelezik magukat Isten és az emberek szolgálatára.

128. Mik az úgynevezett “világi intézmények”?
A “világi intézmények”, 1. olyan férfiakból, nőkből vagy házaspárokból álló közösségek, 2. amelyeknek tagjai a világban élnek, 3. s elkötelezik magukat a világ megszentelésére, a szeretetben való tökéletesedésre, s gyakran az evangéliumi tanácsok vállalására.

129. Melyek az evangéliumi tanácsok?
Az evangéliumi tanácsok: a szegénység, tisztaság és engedelmesség.

Válaszolj!

1. Mit jelent, hogy a szerzetesrendek Jézus megvalósult igéi?
2. Mit jelent, hogy az evangéliumi tanácsokra tágabb értelemben minden keresztény meg van híva?
3. Milyen lelkipásztori szolgálatot láthatnak el világiak?
4, Mikor beszélünk egy világi “hivatásról”?
5. Mik a világi intézmények?
6. Milyen új katolikus mozgalmakról hallottál?

Feladat

1. Imádkozz a papi, szerzetesi, világi hivatásokért!
2. Nézz körül, mi az, amire holmid közül nincs szükséged. Oszd szét olyanoknak, akiknek örömet szerzel vele!

Tudod-e?

Hogy hazánkban is vannak szerzetesrendek?- 1950-1989-ig csak a következő rendek működhettek: Miasszonyunk nővérek Budapesten és Debrecenben, bencések Pannonhalmán és Győrött, ferencesek Esztergomban és Szentendrén, piaristák Budapesten és Kecskeméten. Minden rend 2-2 katolikus gimnáziumot tarthatott fenn (a jelzett városokban), ahol katolikus lányoknak és fiúknak volt és van módjuk tovább tanulni. -1989 óta számos női és férfirend nyitotta meg újra kapuit. 2000-ben hazánkban mintegy 90 szerzetesrend működik, 990 férfi és 2300 női szerzetessel. Évente átlagban 60 fiatal férfi és ugyanannyi nő lép tagjaik közé.

Kik az állandó diakónusok?- A diakónusok olyan férfiak, akik a papszentelés első fokozatában részesültek. Állandó diakónussá olyan - többnyire házas - keresztényeket szentel a püspök, akik elkötelezik magukat a lelkipásztori szolgálatra. Feladatuk elsősorban a “legkisebbek”, a szegények, a betegek szolgálata, de megtaláljuk őket a lelkipásztori munka különböző területein. Számuk 2000-ben 25.000, és sokan készülnek e hivatásra.

A lelkiségi mozgalmakról- már többször beszéltünk könyvünkben. Ide tartozik a karizmatikus, a fokoláre, a Taizé-i mozgalom (keresd ki a tárgymutatóban, hol találkoztunk velük!). Sok lelkiségi mozgalom létezik a világon és Magyarországon is. Céljuk egyrészt közösségben, egymást támogatva mélyebben élni az evangéliumot, másrészt több mozgalom egy sajátos célt tűz maga elé: pl. a betegekkel, sérültekkel való foglalkozást (Hit és Fény mozgalom) vagy a családok, házasságok megújítását (Házas Hétvége; Schönstatt mozgalom). Hazánkban egyik legelterjedtebb az elsősorban Budapesten tevékenykedő Regnum Marianum mozgalom, amely a kommunista rendszer alatt is fennállt, összefogott családokat és fiatalokat. Sok pap és világi tagjuk járta meg emiatt a börtönöket.