VI. rész
34. rész
A „kis egyházak”
Újfajta közösségek?
„Arról fognak megismerni titeket, hogy szeretitek egymást” - mondta Jézus. De általában megismerhetők-e kölcsönös szeretetről az egyházközségek és a keresztény közösségek? És megtérnek-e szeretetük láttán a nem hívők? És a környező világ rálép-e hatásukra a testvéri egység útjára? - Pedig Jézusnak ez volt a terve az egész egyházról, és a helyi egyházakról, az egyházközségekről és a keresztény közösségekről.
Az egyházban ma hatalmas megújulás indult. Plébániák és egyházi közösségek - a II. vatikáni zsinat indítására - sokfelé első céljuknak a testvéri közösség, a kölcsönös szeretet megvalósítását tűzik ki, hogy ezáltal maga Jézus jelenjék meg köztük, Ő működjék bennük (vö. Mt 18,20).
Úgy tűnik, hogy Jézus valóban működik általuk. Mintha láncreakció indulna el körülöttük. Megtérésük és elmélyülő keresztény közösségek jönnek létre hatásukra.
Ez az életvitel valójában nem is olyan új. Hiszen az ősegyház sok közösségének fő célja sem volt más, mint az, hogy Jézus jelenjék meg körükben. Erről tanúskodik pl. az egyház egyik első szerzetesi szabályzata, Nagy Szent Vazul (+379) regulája. Alapelve, hogy a keresztények (és a szerzetesek) azért jönnek össze közösségbe, hogy Jézus ott lehessen köztük. - Korábbról, a keresztényüldözések idejéről ismerős, hogy az egyház atyái így biztatták a híveket: ha valamilyen ok miatt nem tudtok eljönni a közös áldozatra, imádkozzatok otthon. De lehetőleg jöjjetek össze ketten vagy hárman, hogy Jézus megjelenhessék a körötökben. S ilyenkor megvalósul ott is az egyház.
A II. vatikáni zsinatkülönböző dokumentumaiban újra és újra hangsúlyozta: a keresztények mindig úgy jöjjenek össze, hogy Jézus lehessen ott köztük. Így újuljanak meg az egyházközösségek! Így jöjjenek össze a világiak, akik Krisztusról akarnak tanúságot tenni. Így jöjjenek össze a liturgiára a hívek. Így jöjjenek össze a papok és szerzetesek. Így találkozzanak a különböző keresztény egyházak tagjai stb. (Vö. a zsinat rendelkezései: A világiakról 18,30; A liturgiáról 7; A papságról 8; Az ökumenizmusról 8. stb.)
Vajon mit ért a zsinat és mit értenek a keresztények azon, hogy Jézus megjelenik egy közösségben?
II. „Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben...” (Mt 18,20)
Krisztus testének tagjai vagyunk. Krisztus művét folytatjuk. De az egyház nem valami távoli, elvont fogalom. Krisztustól kaptunk egy nagy lehetőséget, hogy az egyházat egész közelről megtapasztalhassuk és megélhessük: Az egyház titka megvalósulhat közöttünk egy plébánián, vagy akárcsak ha ketten vagy hárman összejövünk Jézus nevében. Ez a kicsiny közösség (ha egységben van a „nagy egyházzal ) igazi „kis egyház” lehet, a „nagy egyház” egy sejtje. Hiszen e közösségben ugyanaz a Jézus van jelen, aki a „nagy” egyházban. Éppen ezért a kicsiny közösség ugyanazt a feladatot töltheti be kicsiben, amit az egyház nagyban: Tanúságot tehet Jézusról a világ előtt, és közvetítheti Őt a világnak.
1. Hogyan van Jézus jelen köztünk?
Jézus azt ígérte övéinek: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok köztük” (Mt 18,20). Vajon szó szerint kell ezt érteni? Vajon Jézus valóban megjelenik? Ugyanúgy, mint az Oltáriszentségben? Jézus többféleképpen van jelen a világban. Jelen van: Igéjében - az Eucharisztiában - az egyházban - papjaiban - a szenvedésben - a kegyelemben élő emberekben - valamiképpen minden emberben... - És valóságosan megjelenik ott, ahol ketten vagy hárman összejönnek nevében. Jézus e jelenléti módjai különbözők, de mégis valóságosak.
Az ősegyház már felismerte, micsoda isteni lehetőség ez a keresztények számára: bármikor maguk közé „hívhatják” Jézust - ha az Ő „nevében” jönnek össze. E lehetőség kihasználására biztat szüntelenül a II. vatikáni zsinat is. - De mi a feltétele, hogy Jézus valóban megjelenjék közöttünk?
2. Kik jönnek össze Jézus „nevében ? (azaz mikor van köztünk Jézus?)
A keresztények sokszor összejönnek, de „ritkán jönnek össze Jézus nevében” - írja Aranyszájú Szent János.
a) Kik jönnek össze Jézus nevében? - teszik fel a kérdést többen az ősegyház nagy tanítói. - Akikben Jézus lelkülete él - válaszolják: 1. Akikben él a vágy az egyház egysége után. (Vagyis akik egyházi elöljáróikkal teljes egységben akarnak élni.) - 2. Akik úgy próbálnak szeretni minden embert és egymást, ahogyan Jézus: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” - mondja Ő (Jn 15,12-13).
Annak, hogy Jézus megjelenjék, nem az a feltétele, hogy szentek vagy tökéletes emberek jöjjenek össze. Jézus ígérete két vagy három „akárkire” vonatkozik. A feltétel csupán az, hogy az Ő nevében, az Ő szeretetében legyenek.
Mindenekelőtt tagjainak leghőbb vágya, hogy Jézus megjelenjék köztük. Ennek szellemében:
- úgy jönnek a közösségbe, hogy „adni” akarnak és nem „kapni” (vö. Jn 13,14);
- készek lemondani akaratukról mások kedvéért, akkor is, ha ez fáj. Mert legfőbb akaratuk az, hogy szeretet legyen köztük, s így maga Jézus;
- készek vállalni a szenvedést az egység fenntartásáért (vö. Jn 12,24);
- örömmel követik annak irányítását, akit a hivatalos egyházi elöljárók a közösség összefogásával megbíztak (legyen az egy pap, egy világi vagy fiatal), mert hisznek abban, hogy megbízatása által megvan a kegyelme, hogy Isten akaratának megfelelően döntsön, s mert tudják, hogy csak vele egyetértésben jöhet létre a közösség egysége, s lehet köztük Jézus (vö. 47. és 48. l.);
- tudatában vannak, hogy küldetésük van (= a köztük levő Jézust „adni” másoknak), s nagy szeretettel és felelősséggel fogadnak mindenkit, aki a közösségbe jön;
- a tagok így foglalják össze törvényüket: „A szeretet több, mint az én igazságom, az egység több, mint az én okosságom . (Például egy kiránduláson a közösség a hosszabb úton indul el a cél felé. Valaki ismer egy rövidebb utat. Hívja arra a többieket. A közösség vezetője és a többség azonban azt mondja: maradjunk ezen az úton, ahol elindultunk. - Ez a valaki megteheti, hogy elválik a csoporttól, s a rövidebb útra megy. De így esetleg szétszakítja a közösséget - és Jézus nem tud ott lenni köztük... Vagy lemond az egyetértés kedvéért a saját okosságáról, és Jézus köztük lehet.)
Ezek után nyilvánvaló, miért nincs ott sok egyházközségben, sok közösségben Jézus. Mert tagjai nem arra törekszenek, hogy a többieknek szerezzenek örömet (hogy a többiekért „adják életüket ), hanem saját örömüket, akaratukat keresik. Így aztán senki sem találja meg örömét.
A jézusi közösség tagjai azonban megtapasztalják, hogy „aki elveszti életét, megtalálja azt : aki az egyetértés fenntartásáért tud lemondani elgondolásairól, az átéli az önzetlenek örömét, s a jézusi közösség megszületését (vö. Mt 10,39).
3. A krisztusi közösség titkai
E közösségben isteni titkok valósulnak meg:
a) Megvalósul itt „kicsiben” az egyház, hiszen Jézus él itt és működik.
b) Megvalósul „kicsiben” Jézus vágya, hogy „legyenek mindnyájan egy . („Amint Te, Atyám, bennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk . (Jn 17,21). - Ennek megvalósulásáról tanúskodik az Apostolok Cselekedetei, amikor az ősegyház közösségeiről így ír: „A hívek sokaságának egy volt szíve-lelke...” (ApCsel 4,32; 2,46).
Ilyen „szentháromsági” egységet emberek nem tudnak megvalósítani. Jézus nem is mondta ezt. Csak annyit mondott: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket...” - Hogyan jöhet akkor ez létre? A jézusi egység a kölcsönös szeretet gyümölcse, de Isten műve: 1. Akik szeretnek, azokban Isten él. Az egység az Istenben élő emberek egysége: - Istenben (vö. Jn 17,21-23). - 2. Az egységet a közöttünk megjelenő Jézus hozhatja létre. Akik között megjelenik Jézus, azokat Ő teszi eggyé - önmagában.
c) Megvalósul itt az az egység, amelyből a világ felismerheti Istent.
Az ősegyházi közösségekről nemcsak azt írja a Szentírás, hogy a híveknek „egy volt a szíve-lelke , hanem azt is: „A hívek száma pedig egyre növekedett . (ApCsel 5,14; 2,47; 4,33).
- S az egyház történelmében, napjainkig mindig ott volt a megtérések száma, ahol a közösség tagjai egyek voltak Jézusban, ahol Jézus élt a közösségekben. (A zsinat többször is írja, hogy a tanúságtétel, az apostolkodás akkor a leghatékonyabb, ha jézusi közösségben történik. - A világiakról 18; A papságról 6,8 stb)
d) Megvalósul itt sajátos formában a szentháromságos élet. Hiszen ennek lényege az ajándékozó, önátadó szeretet. - S e közösségben valamiképpen megkezdődik a mennyország élete. Hiszen tagjai már most a mennyei életet, a Szentháromság életét élik. Hiszen Istenben élnek, Isten van közöttük.
e) Végül Jézus jelenléte békét és világosságot ad a közösség tagjainak. Jézus az Ő fényével vezeti azokat, akik között ott van. Így nyer különös értelmet a zsinat felhívása is: hogy mind a világi keresztények, mind a papok közösségben beszéljék meg teendőiket. S így érthető, hogy a zsinat a keresztények közötti egység ápolásában ugyancsak kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az olyan imatalálkozóknak, amelyeken Jézus ott van a nevében összejöttek között (vö. A világiakról 30; Az ökumenizmusról 8).
b) Megvalósul „kicsiben” Jézus vágya, hogy „legyenek mindnyájan egy . („Amint Te, Atyám, bennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk . (Jn 17,21). - Ennek megvalósulásáról tanúskodik az Apostolok Cselekedetei, amikor az ősegyház közösségeiről így ír: „A hívek sokaságának egy volt szíve-lelke...” (ApCsel 4,32; 2,46).
Ilyen „szentháromsági” egységet emberek nem tudnak megvalósítani. Jézus nem is mondta ezt. Csak annyit mondott: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket...” - Hogyan jöhet akkor ez létre? A jézusi egység a kölcsönös szeretet gyümölcse, de Isten műve: 1. Akik szeretnek, azokban Isten él. Az egység az Istenben élő emberek egysége: - Istenben (vö. Jn 17,21-23). - 2. Az egységet a közöttünk megjelenő Jézus hozhatja létre. Akik között megjelenik Jézus, azokat Ő teszi eggyé - önmagában.
c) Megvalósul itt az az egység, amelyből a világ felismerheti Istent.
Az ősegyházi közösségekről nemcsak azt írja a Szentírás, hogy a híveknek „egy volt a szíve-lelke , hanem azt is: „A hívek száma pedig egyre növekedett . (ApCsel 5,14; 2,47; 4,33).
- S az egyház történelmében, napjainkig mindig ott volt a megtérések száma, ahol a közösség tagjai egyek voltak Jézusban, ahol Jézus élt a közösségekben. (A zsinat többször is írja, hogy a tanúságtétel, az apostolkodás akkor a leghatékonyabb, ha jézusi közösségben történik. - A világiakról 18; A papságról 6,8 stb)
d) Megvalósul itt sajátos formában a szentháromságos élet. Hiszen ennek lényege az ajándékozó, önátadó szeretet. - S e közösségben valamiképpen megkezdődik a mennyország élete. Hiszen tagjai már most a mennyei életet, a Szentháromság életét élik. Hiszen Istenben élnek, Isten van közöttük.
e) Végül Jézus jelenléte békét és világosságot ad a közösség tagjainak. Jézus az Ő fényével vezeti azokat, akik között ott van. Így nyer különös értelmet a zsinat felhívása is: hogy mind a világi keresztények, mind a papok közösségben beszéljék meg teendőiket. S így érthető, hogy a zsinat a keresztények közötti egység ápolásában ugyancsak kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az olyan imatalálkozóknak, amelyeken Jézus ott van a nevében összejöttek között (vö. A világiakról 30; Az ökumenizmusról 8).
III. Indulj el egyedül is!
Mit kell tennem, hogy Jézus megjelenhessék a mi egyházközségünkben, hittanos közösségünkben, az én életemben? - kérdezed.
1. Az egyházközösségi munkáról már beszéltünk (31. l. III.)
Légy tehát az egyházközség építő tagja! De mindig figyelj arra, hogy bármit teszel, az egyetértést ápold, hogy Jézus köztetek lehessen!
2. Az egyházközség építésében legsajátosabb feladatod: úgy élni szűkebb környezetedben, hogy Jézus megjelenhessék köztetek. Élj így akkor is, ha egyedül vagy e vágyaddal!
- Mit tegyek, ha egyedül vagyok? - Először is fontos, hogy ne azért vágyódj egy közösségre, hogy ott te jól érezd magad, hanem másoknak akarj örömet szerezni. Jézust kell ideálodnak választanod, aki a keresztet, az elhagyottságot is vállalta övéiért (vö. 20. és 27. rész). Vele kezdd el egyedül is szolgálni embertársaidat! És ne légy türelmetlen! Akkor se, ha mások nem veszik észre szolgálatodat. Jusson eszedbe ilyenkor: kit választottál ideálodnak. Ha így cselekszel, Jézus élni fog benned. S akkor egyszer csak valakit bizonyosan megérint szereteted. És ő is elkezd hasonló módon cselekedni. Ha pedig már ketten-hárman lesztek, akkor megígérhetitek egymásnak, hogy úgy akarjátok szeretni egymást, ahogyan Jézus szeretett minket. S akkor Ő ott lesz köztetek.
- S mit kell tennünk, ha többen vagyunk? (Pl. a hittanórán). Vajon készek vagytok arra, hogy lemondjatok egymás kedvéért elképzeléseitekről? Készek vagytok, hogy a keresztre szegezett - önmagát feláldozó - Jézust válasszátok ideálotoknak? - Ha igen, akkor határozzátok el, hogy közösségtek első célja az lesz, hogy Jézus legyen köztetek.
A te feladatod azonban ebben az esetben is hasonló ahhoz, amit az imént mondottunk: Kezdd el Jézussal szolgálni társaidat (vö. Mk 10,44). Mert ha többen így cselekedtek, Jézus köztetek lesz. - S ha úgy látnád, hogy mások nem tartják meg ígéretüket, ne szomorodj el!
Szolgálatod hatására néhányan elkezdenek majd hasonlóan cselekedni.
S akkor Jézus megjelenhet köztetek.
- Természetesen az, hogy „egymásért élünk , nem azt jelenti, hogy másokkal nem törődünk. Ellenkezőleg. Akkor élünk jól egymásért, ha Jézussal élünk: ha mindenkinek szolgálunk. Jézus akkor tud megjelenni köztünk, ha mindenki felé az Ő szeretetével fordulunk. - S hogy Jézus megjelenjék köztünk, arra sem azért vágyunk, mert kívánjuk, hogy Ő köztünk legyen, hanem azért is, mert szeretjük az embereket és tudjuk, hogy akkor ismerhetik meg Jézust, ha Ő köztünk van. (vö. Jn 17,21)
Összefoglalás
134. Kik jönnek össze Jézus nevében?
Jézus nevében azok jönnek össze, 1. akik készek arra, hogy mindenkit szolgáljanak, 2. akik próbálják úgy szeretni egymást, ahogy Jézus szeretett minket, 3. és akik az egyház egységében jönnek össze.
135. Mi a jézusi közösség legfőbb szabálya?
A jézusi közösség legfőbb szabálya, hogy tagjai adni akarnak és nem kapni.
Válaszolj!
1.Miért jöttek össze közösségbe az ősegyház első szerzetesei?
2.Mit ajánlottak az egyházatyák az üldözések idején a keresztényeknek?
3.Jézusnak milyen jelenléti módjairól tanultunk?
4.Mikor nevezhető egy közösség kis egyháznak?
5.Miért azok a közösségek tudnak tanúságot tenni Istenről, amelyekben a kölcsönös szeretet uralkodik?
6.Ki tudja megvalósítani az „egységet ?
Feladat
1.Tégy meg mindent azért, hogy Jézus megjelenhessék közösségedben! Úgy menj oda, hogy adni akarsz.
2.Ha vállaljátok, kezdjetek el a héten egymásért élni! Ajánljátok fel egymásért szolgálataitokat, fájdalmatokat, hogy Jézus köztetek lehessen.
Beszéljük meg!
Miért kell a szenvedő Jézussal eggyé válnunk ahhoz, hogy jó közösségünk alakulhasson ki, hogy Jézus köztünk lehessen?
- Milyen következményekkel jár” a közösségben - ha nem tudunk lemondani elképzelésünkről mások kedvéért; - ha nem tudjuk elviselni mások hibáit, és nem tudjuk szeretni őket úgy, ahogy vannak; - ha nem tudunk uralkodni hangulatunkon (pl. rosszkedvünket bevisszük a közösségbe)?
- Hogyan oldódnak meg ezek a problémák abban, aki szereti a keresztre szögezett Jézust és egyesül Vele? (vö. 20. rész)
Sok egyházközségben vannak „szakosított” csoportok. - Egyesek az öregek-betegek gondozását, mások a templomi ünnepek megrendezését, mások a hitoktatásban való segítséget, ismét mások a közös imádságot stb. tartják fő feladatuknak. Így sok oldalról építik a közösség életét. És sokfelé 13-14 évesek is alkotnak ilyen közösségeket - szerves egységben az egyházközséggel.
Hogy néz ki egy ilyen csoport élete?
1. E csoportok sokfelé a hívek vagy a fiatalok egyéni buzgóságából születtek (felsőbb indítás nélkül). Például néhányan elkezdték látogatni utcájukban vagy különböző intézményekben a betegeket és öregeket. Aztán új „munkatársak” csatlakoztak hozzájuk...
2. Az önálló kezdeményezés alapján létrejött csoportokban spontán kialakult a vezetés rendje. Más csoportok választanak (vagy a lelkipásztor jelöl ki) vezetőt, „egységesítőt . A vezetőt néhol időnként váltják. Így mindenki átéli a munka felelősségét. - A csoport tagjai vele egyetértésben dolgoznak.
3. A csoport a hittanon kívül is havonta egy-kétszer összejön, egyetértésben az egyházközösség vezetőjével. Az összejövetel igazi testvéri találkozás. Ilyenkor megbeszélik a tennivalókat, de van helye a közös imának, éneklésnek, lelki tapasztalatok kicserélésének (egymás megerősítésének) is.
- A II. vatikáni zsinat ismételten buzdít ilyen - az egyházi vezetéssel egyetértésben élő - csoportok létrehozására. Gondold meg, te mit tehetnél? (Vö. A papságról 6; A világiakról 17, 18, 30).