VI. rész

33. rész

Az egység útja

(Ajánlott anyag)

I. Egy szökött rabszolga visszatér

A Szentírás egyik legkülönösebb írása egy levél, amelyet egy szökött rabszolga érdekében írtak. - Tudod, milyen sorsa volt az ókorban a rabszolgáknak! Arról is hallottál, hogy ha elszöktek, bárki megölhette őket. S ha egy ilyet elfogtak, a legcsekélyebb büntetés az volt, hogy tüzes vassal homlokára égették a szököttek jelét.
Szent Pál fogságban volt Efezusban. Itt került kapcsolatba egy Onezimusz nevű férfival, akit megtérített. Később megtudta róla, hogy rabszolga. Az is kiderült, hogy olyan gazdától szökött el, Filemontól, aki közben maga is keresztény hitre tért - ugyancsak Szent Pál hatására.
Pál különös dolgokat tesz. Azt mondja Onezimusznak, hogy térjen vissza urához. Viszont egyidejűleg levelet küld Filemonnak is. Ez maradt fenn a Szentírásban. Ebben ilyeneket ír: „Visszaküldöm neked őt, mint saját szívemet... Már nem mint rabszolgát, hanem mint szeretett testvért... Szívesen magamnál tartottam volna... Jóváhagyásod nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótéteményed ne kényszerből, hanem önként történjék...” (Filemon 12-16).
Egyesek szemére vetették a Szentírásnak, hogy nem hirdet lázadást. Hogy a szolgáktól is azt kéri, hogy engedelmeskedjenek uraiknak (vö. Ef 6,5; 1 Pt 2,18). Viszont ez az „engedelmesség” egészen mást jelent, mint amit általában e fogalmon értenek. - A történelem arról tanúskodik, hogy a rabszolgatartó urak a rabszolgák hatására nem egy esetben kereszténnyé lettek, majd felszabadították rabszolgáikat.
S így elsősorban éppen a kereszténység volt az első, amely néhány évszázad alatt belülről alakította át a rabszolgatartó világot.
Mi adott erőt a szökött rabszolgának, hogy visszatérjen urához? Miféle erő működött azoknak a szolgáknak „engedelmességében , akiknek urai megtértek? Hogyan értette Szent Pál és hogyan érti azóta is a kereszténység ezt a felhívást: „Engedelmeskedjetek Krisztus iránti szeretetből"? (Ef 5,21)

II. „Az Úrnak szolgáltok, nem embereknek” (Ef 6,7)

Könyvünk e részében az egyháznak, illetve a keresztény közösségnek küldetéséről beszélünk. Láttuk, hogy Krisztus egyetértésre hívta meg követőit. (Vö. Róm 15,16; 1 Kor 1,10; Fil 2,2 stb) Ő az egységben tud jelen lenni. Miért van mégis annyi egyenetlenség a világban, sőt olykor a keresztények között is? És mi az útja az egyetértésnek, a lelki egységnek?

1. Akiknek törvénye - a Nem

a) Hogyan találom meg szabadságomat? - Erre a kérdésre sokan azt válaszolják (és gyakran mi magunk is): akkor vagyok erős, akkor találom meg szabadságomat, ha tudok Nem-et mondani másoknak.
A kisgyermek a dackorszakban azzal akarja kifejezni önállóságát, hogy Nem-et mond. Hasonlóan viselkedik sok serdülő: azt hiszi, akkor erős, ha dacol az utasításokkal.
b) Hogyan vihetem előbbre az igazság, a jóság ügyét? - Erre a kérdésre sokan azt válaszolják (és gyakran mi magunk is): úgy vihetem előbbre az igazság, a jóság ügyét, ha mindenütt kikutatom a hibát, hogy szembefordulhassak azzal, hogy Nem-et mondhassak rá.
Sok ember úgy szeretné megjavítani gyermekét, barátját vagy házastársát, hogy figyeli benne a hibákat és figyelmeztet, kritizál, Nem-et mond rá. - Vallások, világnézetek sokszor úgy próbálják diadalra vinni „igazságukat , hogy megkeresik más nézetek hibáit, és bírálják, elutasítják azokat.

2. Jézus törvénye - az Igen

Jézus talpra állította az előző fordított világlátást, és azt mondta: az élet törvénye az Igen (vö. 2 Kor 1,19-20):
a) Akkor találom meg szabadságomat, akkor vagyok erős, akkor tudom kibontakoztatni magamat, ha tudok igent mondani Istennek s embertársamnak.
Valóban, aki nem folyton ellenszegül, hanem megérti embertársát (szülőjét, gyermekét), aki képes lemondani akaratáról más kedvéért - aki tud Igent mondani - az erős: és az megtalálja boldogságát és lelki szabadságát.
Figyeld meg: a Szentháromságnak és Jézus életének törvénye is az Igen: A Szentháromság személyei azáltal találják meg magukat, hogy akarják egymást, hogy Igent mondanak. - Jézus a földön a Szentháromság életét élte. Nem úgy akarta megtalálni magát, hogy saját akaratát tette, hanem Igent mondott az Atya akaratára. Nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem Ő szolgált: Igent mondott az embernek.
b) Akkor vihetem előre az igazság és jóság ügyét, ha megkeresem mindenkiben a jót, a szépet, s arra Igent mondok.
Ha valakit úgy próbálok nevelni, hogy folyton hibáira figyelmeztetem, az szembefordul velem. Úgy érzi, hogy nem fogadom el Őt, csak a hibáit látom. De ha valaki megtapasztalja, hogy észreveszem benne a jót, a szépet, az érzi, hogy szeretem őt. - Vajon édesanyánk szeretetében nem az-e a boldogító, hogy képes meglátni bennünk a jót akkor is, ha hibázunk? Ez a magatartás megerősíti a jót az emberben, és hozzájárul, hogy elpusztuljon a benne levő rossz. - Jézus ilyen magatartásra hív meg minket. Azt mondja: az ítélet Istené, a mi dolgunk a szeretet (vö. Mt 7,11; Róm 2,1-3; Jn 5,22). A mi feladatunk, hogy gondozzuk Isten szántóföldjét, a jó növényeket a lelkekben. A konkoly kigyomlálását Ő magának tartja fenn (Mt 13,25-30).
A vallások és világnézetek párbeszéde sem akkor halad előre, ha csak azt keressük, ami szétválaszt, hanem ha azt, ami összeköt.

Figyeld meg: ez az Igen valósul meg a Szentháromság és Jézus életében. - A Szentháromság személyei mindenestül elfogadják egymást, Igen-t mondanak egymásra. A három Személyt egymás elfogadása, igenlése élteti. - Jézus a földön szerette az embereket, tetszését találta bennük. Meglátta a szépet a bűnösökben is. - S a bűnösök megtértek (vö. Lk 19,1-10). - (Természetesen a bűnre Nem-et kell mondanunk. De az Emberre ilyenkor is Igen-t mondunk!)

3. „Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus iránti szeretetből” (Ef 5,21)

A fentiek alapján érthető a keresztény szeretet és eggyé válás titka (vö. 17. rész/b) és az engedelmesség titka.

a) Szeretet és eggyé válás

Az igazi keresztény törekszik arra, hogy lelkileg eggyé váljon embertársaival, hogy szeretetből szolgálja őket. Miért?
- Mert tudja, hogy így követi Jézust, aki szolgált, aki eggyé vált, aki engedelmes volt. Tudja, hogy így éli a szentháromságos életformát és a húsvéti titkot: A szeretetben folyton elveszíti és folyton megtalálja önmagát (Mt 10,39).
- Mert vágyik arra, hogy Istenben éljen. Istenben pedig az él, aki szeret (1 Jn 4,16). - Azt is tudja, hogy a szeretet szolgálatot jelent. Számára mások kérésének teljesítése örömteli alkalom arra, hogy szolgáljon, hogy Igen-t mondjon.
- Mert meglátja embertársaiban a szépet. És tudja, hogy ez az „isteni csíra” az „igenlés” által bontakozhat ki. - Amikor eggyé válik másokkal, azért is teszi, hogy bontakoztassa bennük az isteni életet.
- Mert tudja, hogy a szeretet a legnagyobb erő a világon. Tudja, hogy ezáltal Isten él benne, és Ő előbb-utóbb megérinti majd környezetét. (Azokat is, akik esetleg igazságtalanul bánnak vele.) S ily módon Isten viszi győzelemre az igazságot.
- Mert tudja, hogy Jézus vágya, az egység csak a szeretetszolgálat, az eggyé válás által jöhet létre. Igen-t mond minden jóra, s így ápolja a közösség egységét.

b) Az engedelmesség

Az emberi közösségben egyeseknek az a feladatuk, hogy másokat a helyes emberi fejlődésre vezessenek (pl. szülők, nevelők), vagy az, hogy a közösség, a társadalom egységét, békéjét biztosítsák. Ezeknek az embereknek „engedelmeskedünk . (Természetesen az engedelmesség csak addig kötelez, amíg valaki bűnt nem parancsol - vö. ApCsel 5,29).

A keresztény számára az engedelmesség nem kényszerű cselekedet, hanem a Jézus akarta egység (Jn 17,20) építésének egy sajátos formája (az imént mondottak értelmében). Ezért minden esetben törekszik az egyetértést ápolni és „Krisztus iránti szeretetből” engedelmeskedik elöljáróinak (Ef 5,21).
Isten terve az, hogy a gyermek szülei vezetése alatt fejlődjék kész emberré és hogy a családokban egyetértés uralkodjék. Ezért a szülőknek való engedelmesség, a szülők tisztelete különösen súlyos kötelesség. Erre figyelmeztet a VI. parancs is! (Vö. Ef 6,1-3).
Jézus azt akarta, hogy egyháza egy legyen. Azt akarja tehát, hogy engedelmeskedjünk az egyház elöljáróinak. A keresztény különös biztonsággal mond igent az ő útmutatásukra. Hiszi, hogy Jézus megadja nekik azt a kegyelmet, amely a rájuk bízott közösség vezetéséhez szükséges. (Vö. Lk. 10,16).

4. „Viseljétek el inkább az igazságtalanságot...” (1 Kor 6,7)

A szolgálat, az engedelmesség olykor könnyűnek tűnik, máskor elviselhetetlenül nehéznek.
Amikor a keresztény úgy érzi, hogy most szinte „meg kell halnia” azzal, hogy lemond akaratáról, akkor is képes örömmel vállalni ezt. - Tudja, hogy az egység csak ilyen lemondások által jöhet létre. - Tudja, hogy a legnagyobb szeretet az, ha valaki életét adja embertársaiért. - Hiszi, hogy ilyenkor a szenvedő Jézussal egyesül; Vele együtt vállalja a „halált” és hordozza a feltámadást.

De mi a teendő, ha az engedelmesség által az igazság szenvedne csorbát?

a) Ha valakivel csak úgy lehetne egyetértésben maradni, hogy ezzel megsértenénk Isten igazságát, parancsait, akkor természetesen mindig „inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek (ApCsel 5,29).
b) Embertársi kapcsolatainkban azonban többnyire nem az isteni igazságokat vitatják, hanem a mi véleményünket. Valamit, amit én igaznak tartok, de mások nem. Vagyis ilyenkor az én vélt igazságomról van szó. - Szent Péter és Pál minden levelükben figyelmeztetik híveiket, hogy „mindenekelőtt” tartsák fenn és ápolják maguk között a lelki egységet (1 Pt 4,9; Róm 13,8; Gal 5,15; Fil 2,2 stb.). Még azon az áron is, ha le kell mondaniuk saját igazságukról. „Viseljétek el inkább az igazságtalanságot” - mondja Szent Pál (1 Kor 6,7). Miért van ez így? - Mert a keresztény számára a legnagyobb igazság a szeretet. Ahol szeretet van, ott van Isten. - Ha tehát valaki az egyetértés (Isten) kedvéért lemond saját igazságáról, az bizonyos lehet, hogy Isten előbb-utóbb diadalra segíti az Igazságot (vö. Mt 10,39).

III. „Ne látszatra... hanem mint Krisztus szolgája” (Ef 6,5)

- Isten szolgálatra küld. A szeretetszolgálat által Ő él benned. Általa bontakozik környezetedben is az isteni élet. Így valósul meg közösségedben a testvéri egység.
E héten folytasd korábbi elhatározásodat: Szolgálatoddal építsd a keresztény közösséget! Figyelj a közösség vezetőjére és kövesd indításait! Így működj közre, hogy Jézus ott lehessen köztetek!
Emellett figyelj e héten különösen családodra! Keresd az alkalmat, kinek miben szolgálhatsz! Szüleidnek pedig kezdj el új módon engedelmeskedni! „Ne látszatra,... hanem mint Krisztus szolgája: aki szívesen teljesíti Isten akaratát” (Ef 6,5).
S ha nehezedre esik? Figyelmeztessen ez arra, hogy egy akarsz lenni a szolgáló Jézussal. Ő a halálig szolgált minket. Köszöntsd Őt örömmel a fájdalomban. És megismered békéjét és szabadságát (vö. Gal 5,13). - Így a béke és egyetértés hordozója leszel családodban és környezetedben.

Összefoglalás

94. Mikor találja meg az ember szabadságát?
Az ember akkor találja meg szabadságát, ha szeretetből szolgál másokat (ha értük él).

95. Hogyan tudjuk kibontakoztatni másokban a jót?
Úgy, hogy a jót észrevesszük és értékeljük bennük.

96. Miért teljesíti örömmel egy keresztény embertárs (vagy elöljárója) kívánságait (ha ez nem ellenkezik Isten törvényével?)
Mert számára alkalom ez 1. a szeretetre 2. és az egyetértés ápolására.

Válaszolj!

1.Miért nem érzi megalázónak a keresztény, ha másoknak szolgál?
2.Hogyan építi az emberek közti egyetértést az, ha meglátjuk másban a jót?
3.Miért tud lemondani a keresztény mások kedvéért saját igazságáról?

Feladat

1.Örömmel használd ki az alkalmat, ha teljesítheted valakinek a kívánságát. Különösen figyelj erre a héten közösségedben, családodban! Így járulj hozzá, hogy Jézus köztetek lehessen!
2.Ha más beszél, ne azt figyeld mire mondhatsz Nem-et, hanem keresd meg azt a jót, amire Igen-t mondhatsz!

Jegyezd meg!

Széchenyi István mondását: „Akkor élsz, ha másokért élsz!

Tudod-e?

Ki az egyház védőszentje?- Jézus nevelőapja, Szűz Mária jegyese: Szent József. Ez a csendes férfi, aki jegyesével együtt folyton Igen-t mondott Isten akaratára.