VI. rész

32. rész

Az Egyház egységének szolgái

I. Úgy hallgatnak az elöljárókra, mint magára Krisztusra?

Az egyház történelme bemutatja, hogy a keresztények olyan mély kapcsolatban álltak pápájukkal, püspökeikkel, papjaikkal, általában elöljáróikkal, amilyen kapcsolat világi közösségekben ismeretlen. - Már az I.-II. századból maradtak ránk keresztény írások, amelyekben ilyeneket olvasunk: „Ahol a püspök van, ott legyen az egyházközség.” A keresztényeknek úgy kell hallgatniuk püspökeikre, mint magára Krisztusra. „Olyan összhangban kell lenniük a püspökkel, mint a lant húrjainak egymással.” Aki a püspökkel egyetértésben van, az bizonyos lehet abban, hogy nem tér le Krisztus útjáról (Antiochiai Szent Ignác levele az efezusiakhoz - Kr. u. 100 k.).

És noha az egyháztörténelem során voltak feszültségek és szakadások is, a mélyen hívő keresztényeket átjárta a meggyőződés, hogy ha egyházi elöljáróikat követik, akkor Krisztus útján járnak.

- Amikor például Assziszi Szent Ferenc és társaik elkezdték élni az evangéliumi szegénységet, az egyházi vezetők jelentős része - a pápa is - gazdagságban élt. Szent Ferenc mégis a püspök, majd a pápa döntésétől tette függővé, hogy folytassa-e megkezdett útját.

- A II. vatikáni zsinat hatalmas megújulást hozott a katolikus egyházban. E megújulás előkészítéseiben a kor legnagyobb hittudósai vettek részt. Ők már néhány évtizeddel a zsinat előtt elkezdték terjeszteni az új gondolatokat. Az akkori egyházi vezetők azonban nem tartották érettnek az időt a megújulásra, és egyes esetekben nem is értettek egyet az új nézetekkel. Ezért sorba megtiltották ezeknek a teológusoknak, hogy tanaikat terjesszék. És ők? Meg voltak ugyan győződve, hogy igazuk van (s néhány évtized múlva az egyház legfőbb testülete, a zsinat őket igazolta), de engedelmeskedtek.

Mi alapozza meg a keresztények e magatartását? Hogy tudnak úgy hallgatni vezetőikre, mint magára Krisztusra? Mi adott erőt a történelem nagy keresztényeinek, hogy hűek maradhassanak az egyház elöljáróihoz olyankor is, ha azok véleménye nem egyezett meg az ő - jobbnak gondolt - elképzelésükkel?

II. „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16)

1. „Legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21)

a) Minden ember vágyik egy igazi testvéri közösségre. De - tapasztaljuk - ezt nem olyan könnyű megvalósítani. A társadalmak telve vannak feszültségekkel, közösségek és házasságok felbomlanak, mert az ember nem ismeri a közösség titkát.
Jézus azért jött, hogy elvezesse az embereket a beteljesült emberi életre, az isteni életre, - azaz 1. az Istennel (Szentháromsággal) való egyesülésre, 2. és az emberek közti szentháromságos közösségre (Jn 17,20 k) (vö. 16, 25. l.). Az egyháznak és keresztényeknek feladatuk, hogy tanúskodjanak Jézus megváltó örömhíréről: hogy megéljék az Istennel való egyesülést és az egymással való egységet, valamint életükkel meghívják a világot erre az életre.
A keresztény élet ebből következően lényegileg közösségi élet. Hiszen a szentháromsági életet közösségben lehet megélni, és tanúskodni is közösségben lehet róla.
- Jézus azért imádkozott halála előtt, hogy övéinek közössége a Szentháromság földi „másolata” legyen: „Legyenek mindnyájan egy, amint Te, Atyám, bennem vagy, és én Tebenned, úgy legyenek ők is bennünk... Legyenek egy, amint mi egy vagyunk. S így tudja meg a világ, hogy te küldöttél engem és szereted őket...” (Jn 17,21-23).

b) Azok a keresztények tehát, akik megértették Jézus tanítását, megértik, hogy a keresztény élet közösségi élet. Megértik, hogy ha Jézus egyházat alapított és abba hívta meg övéit, akkor nekik minden áron a közösségen belül kell Jézussal élniük és Róla tanúságot tenniük.
Akik tehát azt mondják: Jézust elfogadom, de az egyházra (vagy annak vezetőire) nincs szükségem, valójában nem fogadják el sértetlenül Jézus tanítását; és nem értik az ember (szentháromságos) titkát.

2. „Erre a sziklára építem egyházamat” (Mt 16,18)

Egy közösség nem létezhet soká vezető, „egységesítő” nélkül. Az egyházi közösség sem. Jézus kiválasztotta tehát az apostolokat, hogy legyenek „egységesítői” követőinek. Rájuk bízta azt is, hogy ünnepeljék az utolsó vacsora emlékét és bocsássák meg a bűnöket (1 Kor 11,26; Jn 20,21).
Az apostoli közösség vezetésére is kiválasztotta egyiküket. Megbízásakor az új Péter (= Szikla) nevet adta neki. Így jelezte, hogy reá (a Sziklára) fog épülni az egyház. Majd rábízta a híveket: jelképesen így szólt hozzá: „Legeltesd juhaimat” (Jn 21,15-17)

Péter utóda a római pápa. A mai napig ő a vezetője a katolikus egyháznak. Az apostolok utódai a püspökök és segítőik a papok (1 Tim 5,17; Tit 1,5).
A helyi egyházi közösségek, a plébániák vezetői általában a papok. De az egyházi közösségek „egységesítői” nemcsak papok lehetnek. Pl. a szerzetesi közösségek vezetői szerzetesek. Továbbá világi férfiak és nők is megbízást kaphatnak a püspöktől, hogy vezessenek egy keresztény közösséget. (Vö. 47. l./33).

- A pápa, a püspök vagy a keresztény közösség más vezetői” nem „teljesebb értékű” keresztények. Hiszen az egyház minden tagja egyenlő értékű Krisztusban (1 Kor 12,12-16). Az egyházi közösség vezetői nem magasabb rangúak; hiszen feladatuk az egység szolgálata (Mk 10,42). - Szerepük mégis pótolhatatlan, hiszen az egyház egysége csak velük egyetértésben valósulhat meg.

- Az apostolok kézrátétellel adták tovább Jézustól kapott megbízásukat utódaiknak (1 Tim 4,14; 2 Tim 1,6). A püspököket, papokat, diakónusokat azóta is kézrátétellel szentelik a püspökök. Bármelyik katolikus püspök vagy pap „családfáját” vissza lehet vezetni - a kézrátételek útján - az apostolokig, illetve a Jézustól kapott megbízásig.

- A plébániák vezetője a plébános. Az ő segítségére vannak a káplánok és a hitoktatók. Több plébánia egy esperesi kerületet alkot. Ennek összefogója az esperes. Az esperesi kerületek az egyházmegye részei, amelynek irányítója a püspök. Több püspökség összefogója az érsek. Az egész egyház élén pedig a pápa áll. - A bíborosok a pápa tanácsadói, ők választják a pápát.

3. „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16)

Jézus tehát azt akarta, hogy közössége az igazság tanúja, a Szentháromság egységének jele legyen a világban. A történelem folyamán azonban sok közösség alakult, amely később szétszakadt, megsemmisült. Vajon hogyan biztosította Jézus, hogy az ő közössége ne hulljon szét, hogy képes legyen megvalósítani az egységet?

Egy közösség nem szakad szét, ha tagjai biztosak abban, hogy ha a vezetőt követik, akkor a legjobb úton járnak.


A fentiek alapján valljuk, hogy ha a pápa vagy az egyház püspökeinek közös tanácskozása (az egyetemes zsinat) ünnepélyesen és az egyház számára kötelező erővel nyilatkozik hit és erkölcs kérdésében, akkor nem tévedhet. Az ilyen tévedhetetlen tanítást „dogmának” hívjuk. (Az ilyen nyilatkozatok azonban nagyon ritkák.)

Kell-e engedelmeskednia „nem tévedhetetlen” egyházi tanításoknak? És kell-e engedelmeskedni olyankor, ha az egyházi vezetők nagyon is gyarló emberek? Vagy ha nem a legjobb döntéseket hozzák?
- Amikor Jézus emberek vezetésére bízta egyházát, jól tudta, hogy ezek az emberek nem lesznek mindig a legtökéletesebbek, a legokosabbak, azaz nem lesznek tévedhetetlenek. Jézus mégis azt mondta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat." Azt akarta tehát, hogy az egyház egysége velük egyetértésben valósuljon meg.

- A keresztény ezért mindig törekszik az egyetértésre az egyház vezetőivel, a közösség „egységesítőivel”. (Kivétel csupán az, ha valaki bűnt kívánna.) - Tudja, hogy ha Isten rájuk bízta az egységesítést, akkor ad nekik elegendő kegyelmet is a feladathoz. S akkor Ő kezeskedik azért, hogy aki velük egyetértésben cselekszik, az Isten útján jár. (Erről bővebben szól a 33. rész)

A reformáció elutasította a „látható” egyházat és annak vezetőit (a pápát, a papságot), mondván: nincs szükség közvetítőre Isten és ember között. E tanítás kialakulásának hátterében egyrészt az áll, hogy a kor egyházi vezetőinek élete sokszor egyáltalán nem volt példamutató; másrészt hogy e kor vallási szemlélete individualista volt. Többet beszélt az egy Istenről, mint a Szentháromságról; s következőleg többet az Istennel való egyéni kapcsolatról, mint a krisztusi közösség fontosságáról. Érthető tehát, hogy a reformátorok is inkább csak az Istennel való személyes kapcsolat fontosságát hangsúlyozták, s azt mondták: a hívőnek nincs szüksége „közvetítőkre”.

III. A közösség felelős tagja vagy

Jézus azt akarja, hogy övéi szentháromságos közösséget alkossanak az apostolok utódainak vezetésével. Ott, ahol élsz, te is felelős vagy a közösség kialakulásáért.

- Szoktál imádkozni az egyház egységéért? - a pápáért, püspöködért? (Megfigyelted-e, hogy minden misében imádkozunk értük? Ezentúl különös szeretettel kapcsolódj ebbe az imába!)
- Teszel valamit a helyi egyházi közösség egységéért? Legtöbb plébánián van egyházközségi tanács. És vannak keresztények, akik felajánlják segítségüket a lelkipásztori munkában. (Pl. részt vállalnak a családlátogatásban, beteggondozásban, énekkarban, ministrálásban stb.) Sokan anyagilag járulnak hozzá az egyházközség kiadásaihoz (ez az „egyházi hozzájárulás”). Tervezd el, mit fogsz tenni a helyi egyház egységéért!

- Vannak helyek, ahol nincs egyetértés a hívek közösségében. Előfordul, hogy valaki azt mondja: nem járok templomba, mert nem tetszik nekem néhány hívő vagy maga a pap. Te úgy tekints az ilyen feszültségekre, mint felnőtt keresztény, aki felelős az egyházért! Ha a közösség tagja vagy akár vezetője hibáznék, a közösség többi tagjának annál inkább kellene templomba járnia és ápolnia a kölcsönös egyetértést. „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz. Inkább te győzd le jóval a rosszat!” - mondja Szent Pál (Róm 12,21). Ilyen esetben tehát imádkozz a feszültségek megszüntetéséért! Példáddal, szolgálatoddal pedig járulj hozzá, hogy a jó győzze le a rosszat! És légy biztos abban, hogy a szeretetben jelen van Isten, s Ő végülis győz a nehézségeken!

Összefoglalás

90. Mely szavakkal adta át Jézus apostolainak saját küldetését?
Jézus e szavakkal adta át apostolainak saját küldetését: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” - „Aki titeket hallgat, engem hallgat”.

91. Mely szavakkal bízta Jézus Péterre az egyház vezetését?
„Te Péter vagy (azaz Szikla). S erre a sziklára építem egyházamat. S a pokol hatalma sem vesz erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is. S amit föloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyben is."

92. Miért nem tévedhet az egyház döntő hitbeli kérdésekben?
Az egyház döntő hitbeli kérdésekben azért nem tévedhet, mert Krisztus Teste, s a Szentlélek vezeti.

93. Miért téved, aki azt mondja: Jézust elfogadom, de az egyházra nincs szükségem?
Aki elfogadja Jézust, annak az egyházat is el kell fogadnia: 1. mert az egyházat Jézus alapította; 2. mert jézusi (szentháromságos) életet teljességgel csak közösségben élhetünk.

Válaszolj!

1.Miért lényegileg közösségi élet a keresztény élet?
2.Hogyan adták át az apostolok a megbízatást utódaiknak?
3.Mennyivel értékesebb egy egyházi vezető, mint egy egyszerű keresztény?
4.Ki lehet az egyházi közösség vezetője?
5.Mikor nem tévedhet a pápa és az egyetemes zsinat?
6.Miért kell engedelmeskedni a „nem tévedhetetlen” egyházi útmutatásoknak?
7.Mit jelent a „Péter” név?

Feladat

1.Fejezd ki a héten valamilyen formákban készségedet, szeretetedet a helyi egyházi közösség vezetői iránt!
2.A hittanos közösségekben készüljetek fel egy „lelkicsokorral” és küldjétek el azt püspökötöknek!

Tudod-e?

Kik a görögkatolikusok? - A kereszténység misztériumait Kelet keresztényei másféle jelképekkel, szertartásokkal (= rítusokkal) fejezték ki, ünnepelték, jelenítették meg, mint a nyugati keresztények. Így alakult ki az úgynevezett keleti és nyugati szertartás. - Nyugat katolikusai egységesen római (latin) szertartásúak. A keleti kereszténység szertartásai nem egységesek. De többségükben az ún. bizánci (görög) rítust követik.

A keleti és nyugati kereszténység 1054-ben elszakadt egymástól. A keletiek elutasították a pápa főségét. Később egy részük újra egyesült Rómával. Így egyesültek a Magyarországon élő bizánci rítusú keresztények is. Őket hívjuk görögkatolikusoknak. Nevük a görög (bizánci) szertartás használatára utal. Hazánkban 6,5 millió római katolikus mellett mintegy negyedmillió görögkatolikus él.

Melyik volt a legutóbbi egyetemes zsinat?- A II. vatikáni zsinat (1962-65).

Mi a lelkicsokor?- Lelkicsokornak azt hívjuk, ha összeírjuk pl. egy szentképre azokat a kegyelemszerző tetteket, amelyeket valakiért felajánlottunk (misét, imát, szeretetgyakorlatot, önmegtagadást). Mélyen hívő embernek ezekkel a jócselekedetekkel, az érte való imával okozunk legnagyobb örömet. A lelkicsokrot tehát átadhatjuk neki szeretetünk és imánk jeleként.

Nézz utána!

- Hogy hívják a mostani pápát?
- Melyik egyházmegyébe tartozol?
- Hogy hívják egyházmegyénk püspökét?
- Hogy hívják plébánosodat?
- Hogy hívják hitoktatódat?

Egy, szent, egyetemes, apostoli

A keresztények az első századok óta vallják, hogy Krisztus egyházának „egy, szent, egyetemes és apostoli” egyháznak kell lennie. (Vö. Apostoli hitvallás) Mit jelent ez?


- Krisztus egyházának e négy tulajdonsága állandóan megvalósítandó feladat. Állandó feladat ez a katolikus egyház számára, hogy mind jobban egy, szent, egyetemes és apostoli legyen. - És állandó feladat az összes keresztény egyházak számára, hogy keressék az utat: hogyan valósulhatnak meg e vonások egy minden keresztényt magába foglaló krisztusi egyházban (vö. 35. rész).