VI. rész

Szekták - szabadegyházak (Olvasmány)

Egy katolikus fiatalt meghívtak egy „keresztény közösségbe". Meghívói nem voltak katolikusok, de azt állították, hogy náluk mindenféle egyház tagjai békében megférnek együtt. Elment hát, gondolva, hogy a keresztények közti kapcsolatot ápolja ezzel. A közösségben nagyon jól érezte magát. Azért is, mert látta, hogy mélyen foglalkoznak a Bibliával, és próbálják élni annak tanításait; hogy gondozzák a betegeket, öregeket stb. Amikor már többedszer volt köztük, s kezdte otthonosan érezni magát, elkezdtek neki beszélni a katolikus egyház bűneiről, meg arról, hogy csak ők élik az igazi kereszténységet... Ekkoriban kezdett gyanakodni arra, hogy egy „szektába” került. (A közösség tagjai ugyan határozottan tiltakoztak az ellen, hogy ők „szekta” volnának!)...

Mi a „szekta"?

Többnyire valamelyik nagy egyházról leszakadt, annak tanítását, életét felülbíráló kisebb csoportosulás, amely saját véleményét gyakran tévedhetetlennek és egyedül üdvözítőnek tartja, s amelynek tagjait áthatja a kiválasztottság, a megtérés, a világtól és az egyháztól való elkülönülés tudata.
A katolikusok (illetve a nagy egyházak tagjai) általában minden csoportot, amely a nagy egyházakból kiszakadt, szektának neveztek. Ma az egyházi dokumentumok figyelmeztetnek, hogy mivel ez a megnevezés elmarasztaló, negatív, óvatosan bájunk vele, illetve általában inkább használjuk a szabadegyházak vagy kis egyházak kifejezést. Biztos azonban, hogy létezik egy szektás magatartás, amelyről szóltunk: amely magát tartja az egyedül üdvözítőnek, következőleg nem tud, s aligha akar érdemi párbeszédet folytatni más keresztényekkel. (S ha párbeszédbe kezdenek, egyetlen céljuk vele a másik meggyőzése saját igazukról.)
A legutóbbi időkig Európában keresztény eredetű egyházjellegű közösségekkel találkozhatunk. De napjainkban - amikor növekszik a vallás, illetve a nem anyagi világ iránti érdeklődés - szaporodnak a nem keresztény szekták és a különböző vallási-spirituális áramlatok is, amelyek bizonyos „titokzatos tanokba" „mélyebb ismeretekbe” akarják bevezetni követőiket: pl. a nagy keleti vallások - a buddhizmus, a taoizmus - egyes tanításaiba (a lélekvándorlás titkába és a zen meditációba) vagy a teozófiába, az asztrológiába (a csillagok titkaiba), illetve ezek modern változataiba. (Erről- az un. New Age-ről - a 34. rész utáni olvasmányban lesz szó.)
Most elsősorban a keresztény eredetű szektákról, ill. egyházjellegű közösségekről szólunk, de a mondottak némi változtatással nagy részben vonatkoztathatók az egyéb hasonló jellegű mozgalmakra, csoportokra.

Hogyan jönnek létre a közösségek?

Általában úgy, hogy néhány keresztény valamit kifogásol a nagy egyház életében. Majd kifogásaik alapján új különálló közösséget alakítanak, amely így kiszakad a nagy egyházból. Sokszor valódi hibákra, hiányokra mutatnak rá. Pl. az odaadás-, a hit-, a szeretetközösség, stb. hiányára. S tagjaik valóban sokszor mélyebben megélnek egy-egy bibliai tanítást (pl. a megtérést, a Szentlélek hangjára figyelést, a Biblia tiszteletét, illetve életre váltását, a bátor tanúságtételt, a kölcsönös szeretetet és vagyonközösséget) mint sokan az átlagos keresztények közül. Ezért is tudnak nagy hatással lenni egyes őszintén kereső emberre, különösen olyanokra, akik azelőtt csak „langyos” keresztényekkel találkoztak.
Sőt a közéjük lépő gyakran nemcsak elkötelezett emberekkel találkozik, hanem azt tapasztalja, hogy Isten ereje is működik köztük: nemcsak a közösség szeretetében, hanem egyéb rendkívüli kegyelmekben is: pl. a közös imákban, vagy Isten kegyelmét jelző egyéb eseményekben. - S ilyenkor sok keresztényben felmerül a kérdés: Ha Isten ennyire jelenvaló itt, akkor miért ne volna elfogadható számomra is ez a közösség?

Vajon valóban működhet Isten kegyelme a közösségekben?

A II. vatikáni zsinat hangsúlyozta, hogy a Szentlélek nemcsak a katolikus egyházban, s nem is csak a keresztények közt működik, hanem működhet (rendkívüli erővel is) mindenütt, ahol jóakaratú emberek élnek (vö. 24.l.). Nem ellentmondás tehát, hogy egy Istennek adott emberekből álló „szabadegyházban” erősebben tapasztalható Isten jelenléte, mint egy langyos katolikus plébánián. - De ha ez így van, akkor miért nem helyeseljük, hogy egy katolikus közéjük lépjen?

Jézus leghőbb vágya, hogy övéi egyek legyenek(Jn 17,20 k).

A világ erről az egységről ismerheti fel Istent (Jn 13,35). S Jézus az egység megőrzését a Szentírás szerint botladozó emberekre: apostolaira bízta. Jézus tudta, hogy Péter nem a leghűségesebb apostolai közül (hiszen meg is tagadta őt), mégis őt tette egyháza fejévé. Tudta, hogy apostolai, majd egyháza vezetői nem lesznek mindig a legtökéletesebbek, mégis arra hívta övéit, hogy kövessék vezetésüket, s ezáltal legyenek egyek (vö. 25/4-5, 32,33.l.). A Szentírás” több helyen beszámol az induló egyház, illetve a keresztény közösség hibáiról, mégis mindig újra arra inti Krisztus követőit, hogy ennek ellenére ne szakadjanak szét, hanem őrizzék meg maguk közt az egységet (Ró 14,13 k; 15,16 k; 1 Kor 1,10 k; 3,3; Fil 2,2-4), még azon áron is, ha igazságtalanságot kell elviselniök (1 Kor 6,7)...
A „szekták , illetve az egyházból kiszakadó vallási csoportok legalapvetőbb tévedésetehát az (s ez az, amiért egy katolikus nem léphet közéjük), hogy bár sok mindent megértettek Jézus örömhíréből, de nem értették meg számos tanítását, így elsősorban az egységre vonatkozót. Tévedésük, hogy nem az egyházon belül akarnak dolgozni az egyház megújulásáért, hogy szakadatlanul újabb sebet vágnak az egységen. Azonkívül a Bibliát számos kérdésben egyénileg (önkényesen), egyoldalúan értelmezik, egyikük így, másik ellenkezőképpen.
Kétségtelen, hogy az egyház történelmében sokszor jelentkezett a középszerűség veszélye. S az egyház nagy szentjei - Benedek, Assziszi Ferenc, Loyolai Ignác, Avilai Teréz - gyakran ilyen hibákkal „szemben , illetve a megújulás érdekében lépnek fel, ugyanúgy, ahogy korunk nagy keresztény megújulási mozgalmai. De ők tudták és tudják, hogy az egyház megújulását csak úgy mozdíthatják elő, ha megmaradnak az egyház egységében. S így lettek valóban a maradandó megújulás eszközei. (Egyébként meg kell jegyeznünk, hogy azok a megújulási törekvések és pozitív vonások, amelyek által a „szabadegyházak” vonzanak, mindig és ma is megtalálhatók az egyházi megújulásokban, megtalálhatók az egyházban ott, ahol élő az egyházi közösség.)
Ha helyes ítéletet akarunk alkotni a szektákról, segítségünkre lehet, hogy a történelem távlatában vizsgáljuk meg őket. „Gyümölcseiről ismeritek meg a fát” (Mt 7,16) - mondja Jézus. - Az egyház történelmében sok tízezer szekta jött létre, majd semmisült meg, gyakran 5-10-50 év múlva, néha hosszabb idő után. A szekta magában hordja ítéletét. Mert ahogyan önmaga az egyházi közösség elleni kifogásai alapján szakadt el attól, ugyanígy amint egy kicsit megnövekszik, rövidesen támadnak sorain belül emberek, akik nem értenek egyet irányelveivel, s erre új csoportot alapítanak. Afrikában, Amerikában ma több tízezer különböző keresztény egyházjellegű közösség működik. Sok „híres” szekta (pl. az adventisták vagy pünkösdisták) is 40-50-100 féle ágra szakadtak már, amelyek közt nincs egyetértés. Nyilvánvalóan utal arra, hogy a lényegi kérdésben (az egység kérdésében) nem Jézus alapjain állnak - s a Szentlélek nem igazolja őket.

Milyen kapcsolatunk legyen e közösségekkel?

A Vatikán 1986-ban részletes dokumentumot adott ki ezzel kapcsolatban. Ennek fő irányelvei a következők:
- Először is legyünk irántuk igazi keresztény szeretettel. Tiszteljük hitüket és odaadásukat, amelyből sokszor tanulhatunk.
- Azok iránt, akik korábban egyházunkhoz tartoztak, legyünk különös szeretettel. Mert sokan néhány év alatt kiábrándulnak, s akkor szeretetünk teszi lehetővé számukra, hogy visszatérjenek.
- A velük való konkrét kapcsolatokkal azonban óvatosnak kell lennünk (minél járatlanabb valaki a hitben, annál inkább!). Mert pozitív vonásaik mellett (amelyeket felsoroltunk) más vonásokkal is rendelkeznek. Bizonyos különbséget kell tennünk. Vannak ui. egyházjellegű közösségek (általában a nagylétszámú és nagyobb múlttal rendelkezőek között), amelyek tiszteletben tartják más közösségek vagy a nagy egyházak meggyőződését. Ezekkel lehetséges ökumenikus kapcsolat. Más (különösen a kisebb és fiatalabb) közösségek viszont gyakran erősen „szektás” vonásokat mutatnak fel és többnyire nehéz párbeszédet folytatni velük, mert rendkívülien „fűtöttek", s nehezen képesek mások véleményét meghallgatni, illetve átgondolni. (Ez sajátos személyiségalkat kérdése is!) Tagjaik általában a Szentírás néhány részét rendkívülien jól ismerik, s folyton ezekre hivatkoznak, míg más részekről nem vesznek tudomást (tipikusan pl. az egységről szóló részekről!). Meg vannak győződve, hogy őket a Szentlélek közvetlenül vezeti, míg a nagy egyházak tagjai a tévedés sötétségében, illetve az egyház rabságában élnek. - Egyes szekták módszeresen és eszközökben nem válogatva próbálják behálózni a gyanútlan keresőket vagy keresztényeket. Eleinte ökumenikus kapcsolatot ígérnek, majd pszichológiai manipulációkat is felhasználva megkísérlik magukhoz láncolni, akit tudnak, s ezt követően esetleg szembefordítani őket korábbi egyházukkal, közösségükkel, családjukkal. (Nem szólunk most azokról a szektákról, amelyek különböző politikai manipulációk eszközei.) Nem ritka, hogy közéjük kerülve egyesek súlyos pszichikai károsodást is szenvednek. (Ezért az ilyen összejövetelekre való meghívásnak általában ne tegyünk eleget, illetve beszéljük meg a kérdést tapasztalt testvérekkel vagy lelkipásztorunkkal.)
- Végül (mondja a római dokumentum) a szekták és egyéb vallásos spirituális áramlatok vonzása mindenképpen jelzés is számunkra, amely lelkiismeretvizsgálatra ad okot: Mert a szekták többnyire ott tudnak hatékonyak lenni, ahol az egyházi közösségekben hiányzik néhány lényegi evangéliumi elem. pl. a közösségi szellem, az egymás iránti konkrét szeretet, a szenvedők szolgálata, a hívők egyéni kezdeményezésének lehetővé tétele stb. S a szekták éppen azért vonzanak, mert - tévedéseik ellenére - ezeket az alapvetően emberi és keresztény értékeket látványosan és jobban megélik mint a nagy egyházak közösségei.
S ott, ahol a mi keresztény életünk és közösségeink vonzóbbak (éppen az evangélium hitelesebb megélése által), ott kis tere marad ezeknek a csoportoknak.

A kisegyházak - szabadegyházak ismertetése

Bevezetőben hangsúlyozni kell, hogy a szabadegyházak vagy egyházi jellegű közösségek nevei általában nem egységes „egyházat", közös elveket valló, közös „fegyelmet" követő, egységes vezetés alatt álló közösséget jeleznek, hanem sok különféle, önálló közösséget, amelyeket bizonyos közös tulajdonságok azért összekapcsolnak! - Lényeges különbséget kell tennünk azok között a kisegyházak között, a) amelyek kereszténynek nevezhetők, illetve amelyek nem és b) amelyek párbeszédre készek, ökumenikusan nyitottak, s azok között, amelyek (a szektákra jellemzően) dialógusra nem készek, s gyakran agresszíven evangelizálnak.
Ma Magyarországon állami a kisegyházak közé sorolják nemcsak a keresztény eredetű csoportokat, hanem mindazokat akik magukat egyháznak, vallási célú közösségnek jelentik be. Nagyobb létszámú a nem keresztény gyökerű gyülekezetek között a buddhista eredetű Krisna-tudatú Hívők Közössége (kb. 9000 taggal) vagy a Szcientológiai egyház elnevezésű kétes célú és eredetű csoport (9000 körüli taggal). A témához vö. a New Age-ről szóló olvasmányunkat a 34. l. után!

Baptisták

A név a 16. sz.-tól ismerős. Sokféle közösség gyűjtőneve. Közös vonásaik: a felnőttkorban való „bemerítkezés”, keresztség hangsúlyozása. Az egyház tagjává a megtérés, a hit és bűnbánat által lesz valaki, s a keresztség csak ezek jele. (A gyermekkorban megkeresztelteket újrakeresztelik.) Szervezetük laza - a helyi közösségeknek van jelentős szerepe. A világon a megkeresztelt felnőttjeik száma 30 millióra tehető. Gyermekekkel és meg nem kereszteltekkel együtt 75 milliót szoktak e közösségek tagjaiként számontartani. Magyarországon kb. 11.000 a megkereszteltjeik száma (de ha meg nem keresztelt családtagjaikat is számon tartjuk, legalább háromszor ennyien vannak). - Mélyen áthatja életüket az evangélium. Keresik a kapcsolatot, a párbeszédet más keresztény közösségekkel. (Közülük szakadt ki hazánkban az Agapé gyülekezet- 1000 körüli taglétszámmal.)

Metodisták

Hazánkban alig ismertek, világviszonylatban viszont a nagy egyházak után lélekszám tekintetében egyik első helyen állnak (több mint 30 millióval). A 18. sz.-ban a hanyatló anglikán egyház talaján indultak virágzásnak. Működésükben bizonyos „metódust", módszert követtek, innét a nevük. Központi fontosságúnak tartják a megtérést. Nagy teret engednek a vallásos érzések megnyilatkozásának. Elismerik a gyermekkeresztség és Úrvacsora szentségi jellegét. Önfeláldozó keresztény életet élnek, jelentős szociális munkásságot fejtenek ki. Magyarországon két águk van 1-2000 taggal: a Magyarországi Metodista egyház és az ún. „Evangéliumi Testvérközösség” Nyíregyházán.

Pünkösdisták

A vallási élményeknek fontos helyet adó, a világvége távlatában élő, demokratikus szervezetű közösségek, amelyek a Szentlélek kiáradására, karizmáira építenek. Központi jelentősége van a Szentlélekben való megkeresztelkedésnek, a nyelveken szólásnak és a gyógyítás stb. adományának. A 19. sz.-ban az USA-ban keletkezett mozgalom. Számuk a világon 5-6 millióra tehető és növekszik. Jelentőségükre utal, hogy részben hatásukra indult a katolikus pünkösdi (karizmatikus) mozgalom (vö. 51.l./I.). Magyarországi megjelenésük az Evangéliumi Pünkösdi Gyülekezet (kb. 6000 taggal) és az Őskeresztyén Apostoli egyház (kb. 1500 taggal).

Nazarénusok

A református egyházból váltak ki az 183o-as években. Tanaikból ki kell emelni az eskü és fegyverfogás tilalmát, valamint a szigorú erkölcsi követelményeket. Tanaik rokonságban vannak a baptistákkal. Más keresztényekkel nem keresik a kapcsolatot. (Tagjainak száma 2000-24000)

Adventisták

A múlt században amerikai talajról indultak, a baptistákból váltak ki. A világ végét (az Úr eljövetelét = adventus) újból és újból konkrét időpontokra várják. A Szentírást, pl. a teremtéstörténetet is szó szerint értelmezik; a szombatot ünneplik; tiltják a dohányzást, alkoholt, a „tisztátalan állatok” fogyasztását (ószövetségi hatások). Magyarországon az un. hetednapos adventisták élnek, mintegy 4000-en, valamint a Keresztény Advent közösség (kb. 1500-an). A név a szombat (hetedik nap) megszentelésére utal.

Üdvhadsereg

A 19. sz. elején az anglikán, ill. metodista közösségből váltak ki. Evangelizációs munkájukat elsősorban a társadalom elbukottjai, kitaszítottjai között végezték; teljes alkohol- és nikotintilalmat hirdetnek. Erősen katonai jellegű szervezetet tartanak fenn. A nők egyenjogúságának harcos hirdetői. Vallás és szociális tevékenység szorosan összefonódott náluk. Erős propagandát folytatnak. Amerikai stílusú szervezet. (Létszámuk nálunk kb. 100)

Hit gyülekezete

Az 197o-es évek végén alapította Budaörsön a katolikus családból származó, teológiát is tanult Németh Sándor, protestáns karizmatikus hatásokra. Központi szerepe van közösségeikben a lélekben való megkeresztelkedésnek, a nyelveken szólás és gyógyítás adományainak. Ma a legexpanzívabb, legnagyobb lélekszámú hazai kis egyház, mintegy 6o helyi gyülekezettel. Tagjai jelentős részét a nagy egyházak, elsősorban ifjúkorú tagjai közül térítették át. Kb. 30 év fennállásuk után erős feszültségek támadtak tagjaik között. Többen kiszakadtak közülük. Erős katolikus ellenességük talán lassan csökken. Taglétszámuk kb. 35.000.

"Mormonok"

Az USA-ban élő, 19. sz.-i eredetű szélsőséges protestáns csoport. Egy ideig a bibliára hivatkozva poligámiában (többnejűségben) éltek. A Biblia mellett szent könyvük a „mormonok könyve”, amelyet alapítójuk írt. - Számuk a világon kb. másfélmillióó. - Magyarországon 1988 óta jelentek meg. Elegáns sötét ruhában, nyakkendővel, kettesével járnak lakásról lakásra, hogy híveket toborozzanak. Tanításuk első látásra keresztény elvekre alapul. De szerintük a világmindenség több világból áll, ahol más-más isteneket tisztelnek. A főisten a Kolob nevű csillagon lakik. Földünk lakosainak a Bibliát követve a Szentháromságot kell tisztelniök. Várják Jézus második eljövetelét, amely Jeruzsálemben és a Missouri állambeli Independence-ben fog bekövetkezni. (2000-re számuk, a nagyon aktív apostoli tevékenység hatására néhány százról kb. 3000-re nőtt.)

Jehova tanúi

Az adventistáktól a 19. sz. végén elszakadt protestáns irányzat, erősen Szentháromság-ellenes jelleggel. Hitük szerint egy Isten van: Jehova. Jézus teremtmény, Szent Mihály angyal megtestesülése. A test feltámadásában nem hisznek. Várják Jehova 1000 éves földi uralmát. A világ vége tűzzel fog eljönni, s csak ők fognak megmenekülni. Pacifisták (fegyvert nem fognak). Jó szervezés és apostoli elkötelezettségük az utóbbi évtizedekben sok hívőt szerzett nekik. Módszerük: elsősorban jóindulatú keresztényeket szemelnek ki a megtérítés céljával. Kettesével látogatják a lakásokat. Többnyire a csalhatatlanság látszatával idézik a Bibliát, mást nehezen hagyva szóhoz jutni. A Szentírásban kevéssé járatos ember számára imponáló, ahogy dobálódznak a bibliai idézetekkel és helyek pontos megjelölésével. Valójában bibliai ismereteik általában felületesek, s csak saját céljaikra összegyűjtött helyeket idézgetik folytonosan. Azt állítják, hogy a többi egyházak papjai csak félrevezetik a hívőket, s az igazság csak náluk van. Ezért általában párbeszédet nem is folytatnak másokkal. Amiben példaadóak: az összetartás és egymás segítése a gyülekezetein belül, valamint a missziós elkötelezettség, amelyek másokat tanaiknak megnyerni igyekeznek: Elkötelezik magukat a hithirdetésre („akár alkalmas, akár alkalmatlan"). Folyóirataikat 70 nyelven, összesen ötmilliós példányszámmal jelentetik meg. Hazánkban tagjainak száma” 18- 20.000.

Unitáriusok

Tagadják a Szentháromságot.Jézust ugyan Üdvözítőnek hívják, de istenségét nem fogadják el. - Elsősorban Lengyelországban terjedtek el, majd onnan a jezsuita ellenreformáció nyomására Erdélybe menekültek, ahol első közösségeik alapítója Dávid Ferenc volt. Ma a szabadelvű protestáns közösségek hívei elsősorban Erdélyben és Magyarországon élnek. Mivel a Szentháromságban nem hisznek, keresztségük sem érvényes. (Angliában és Amerikában is vannak más antitrinitárius, Szentháromságot tagadó, közösségek kb. egymilliónyian, hazánkban kb. 30.000-en)