II. rész


6. fejezet

Isten szavát leírták


I. A Szentírás az ítélőszék előtt


Jó száz éve történt... Ásatások során előkerültek az ókori kelet irodalmi, vallási művei. Az írások megfejtése után egyes tudósok így következtettek: A régészeti kutatások bebizonyították, hogy a Biblia nem Isten szava. - Mivel igazolták állításukat? - Azzal, hogy a felfedezett babiloni mítoszok kifejezési formája, sőt egyes elbeszélései is hasonlítottak az ószövetségi elbeszélésekhez. Tehát a Biblia nem isteni könyv - mondták. A zsidók csupán a keleti mítoszokat alakították át a maguk számára!
Ez a megrázkódtatás megismétlődött az 1950-es években. Ekkoriban Palesztinában a Holt-tenger partján barlangokra bukkantak, s a barlangokban egy körülbelül 2000 éves könyvtárra. A tudósok első benyomása hasonló volt, mint a Babilon-kutatóké: A felfedezett Holt-tengeri tekercsek nyelve, kifejezési formái is egyes gondolatai hasonlítottak az újszövetségi Szentíráshoz. Egyesek ezért ismét levonták a következtetést: Az Újszövetség sem isteni eredetű könyv. Hiszen hasonlít ezekhez a Jézus-korabeli zsidó írásokhoz.
Mások a tudományra hivatkozva állítják: A Szentírás nem isteni könyv! - Az ószövetségi Szentírás arról beszél, hogy Isten hat nap alatt teremtette meg a világot. Arról beszél, hogy a világ középpontja a Föld, a Nap és a csillagok pedig a Föld fölé boruló “kupolára”, az égboltra vannak felfüggesztve. Ezek pedig tudománytalan állítások. Ha a Szentírás Isten szava volna, akkor nem tévedhetne!
Vajon van ezekre a kérdésekre megoldás?

II. Isten leírt szava


1. A Szentírás fő szerzője Isten

Az Ószövetség és a kereszténység vallja, hogy a Szentírás Isten leírt szava, a kinyilatkoztatás írásba foglalt része. De hogyan állíthatják egy nyilvánvalóan emberek által írt könyvről, hogy az Isten szava? Hogy volna képes ember egyáltalán leírni az isteni szót?
Isten megszólította az embert a kinyilatkoztatásban. De Isten nemcsak azokhoz kívánt szólni, akik a prófétákat vagy Krisztust hallgatták. Akarta, hogy szavát minden kor embere megismerje. A kinyilatkoztatást ezért le kellett írni. Isten nyilvánvalóan azt is akarta, hogy a kinyilatkoztatott igazságok tisztán és tévedésmentesen jussanak el az emberekhez. Ha ezt akarta, akkor gondoskodnia kellett arról, hogy a Szentírás írói képesek legyenek hamisítatlanul leírni az isteni tanítást. - Isten Lelkének azt a működését, amellyel a Szentírás íróit megvilágosítja és vezeti, hogy azt írják, amit Isten az embernek mondani akar, sugalmazásnak nevezzük. A Szentírás sugalmazott könyv (vö. 2Pét 1,16-21).
De ha a Szentírás Isten szava, akkor hogyan lehetséges, hogy vannak benne részek, amelyek tudományosan tévesek, vagy amelyek hasonlítanak az ókori vallási mesékhez, a mítoszokhoz?

2. A Szentírás társszerzője az ember

A sugalmazás azt jelenti, hogy Isten Lelke vezeti a Szentírás íróját. De ezt nem szabad úgy elképzelni, mintha Isten “diktálná” a könyvet vagy egyenesen átnyújtaná azt az emberi szerzőnek. A Szentírás szerzője Isten, de valóságos szerzője, társszerzője a Lélek által vezetett ember is. Ez két súlyos kérdést old meg:

a) A Szentírás és a mítoszok
Az írók isteni indítást és támogatást kaptak arra, hogy Isten igazságát leírják, de azt ők maguk írták le. Vagyis természetes, hogy saját koruk stílusában írtak, és a kortársak előtt ismerős gondolatokat, elbeszéléseket is felhasználtak tanításuk szemléltetésére. Ha nem így írtak volna, nem értették volna meg őket kortársaik. Ezért érthető, ha a 2500-3000 évvel ezelőtt íródott ószövetségi könyvek sok formai vonatkozásban hasonlítanak azoknak a koroknak egyéb írásaihoz: így a korabeli mítoszokhoz is. A 2000 évvel ezelőtt írt újszövetségi írások ugyancsak hasonlítanak a korabeli művekhez: például a Holt-tengeri iratokhoz. Igaz tehát, hogy a Szentírás és a korabeli mítoszok között sok stílusbeli és formai hasonlóság van. De áthidalhatatlan a köztük lévő tartalmi különbség.
A vízözönről például nemcsak a Szentírás ír, hanem a pogány mítoszok, így a “Gilgames-eposz” is. A két leírás között sok formai hasonlóság van. De lényegiek a tartalmi különbségek. A Gilgames-eposz haragvó, gonosz istenségekről ír, akik ostoba bosszúból küldik a vízözönt a földre. Azután maguk is megbánják, amit tettek, de már nem képesek elzárni az ég csatornáit. - Ebben a szemléletben az emberiség gonosz istenségek kényének-kedvének van kiszolgáltatva. - A Biblia Istene ezzel szemben igazságos: Gondját viseli az igazaknak, s a gonoszokat bünteti a vízözönnel. (Arra a kérdésre, hogy miért sújtja a szenvedés az igaz embereket is, ez a kor még nem ismerte a választ. Ezt csak Jézus adta meg. Vö. 19., 41. rész.)

b) A Szentírás és a természettudomány
A Szentírás írói úgy gondolkoztak, mint kortársaik. Mondanivalójuk szemléltetésére is az általuk ismert ókori világképet használták fel. De a Szentírás, a kinyilatkoztatás nem tudományos ismereteket akar közölni, hanem vallási igazságokat: Isten szeretetének és az ember helyes életének titkait. - Tehát a Szentírás nem foglal állást tudományos kérdésekben: ezért nem is kerülhet szembe a természettudománnyal. A tudomány túlhaladhatja a 2000 évvel ezelőtti világképet. De a Szentírás kinyilatkoztatott vallási mondanivalója ettől függetlenül ma is érvényes.
Galilei esete éppen a mondottak figyelembe nem vételén alapult: Galilei helyes megsejtésével szemben egyes vezető egyházi emberek arra hivatkoztak, hogy a Szentírás “tudományos szemléletét” (a geocentrikus világképet) is el kell fogadniuk a hívőknek (legalább addig, amíg az ellenkezője be nem igazolódik.) Voltak ugyan híres paptudósok, akik Galilei pártját fogták. De a végső döntés mégis az lett, hogy amíg Galilei nem tudja bizonyítani feltételezését, addig nem hirdetheti azt. (Vö. 25. L. Olv. 4.)
Hasonló félreértés következménye egy másik állítás. Egyes keresztények ugyanis a Biblia hat napos teremtés-elbeszélésére hivatkozva bizonygatták, hogy a fejlődéselmélet téves. Azaz, hogy az élőknek egymásból, az embernek az állatvilágból való kiemelkedése (az evolúció) szemben áll a Szentírással.

A mondottak után már látod, miért voltak tévesek ezek az állítások. Azért, mert a Szentírás írója csupán a lényegi tanítás szemléltetésére használta fel korának világképét. És a Szentírásban csak a vallási tanítás a kinyilatkoztatott.

3. A kinyilatkoztatás és a Szentírás őrzését Krisztus Egyházára bízta

A kinyilatkoztatás csúcsa nem az volt, hogy Isten “könyvet írt ”, hanem az, hogy Isten szava, Igéje megjelent: megtestesült Jézusban (vö. Jn 1,1-18). Jézus az Ige = Isten kimondott, élő Szava. Jézusnak nemcsak minden szava, hanem egész élete, minden tette “Szó” volt. Isten Általa tanította, szólította meg az embert.

Jézus nem könyvet írt, hanem egyházat alapított, hogy az folytassa művét, az legyen a “könyv”, Isten élő szava a történelem folyamán. Az egyházban Krisztus, az Ige akarja folytatni a Szentlélek által életét, Krisztus akarja kimondani magát a világ végéig (vö. Mt 28,19-20; Jn 14,26). Ezért hívjuk az egyházat “egyetemes igének” .

Az isteni Ige többféleképpen nyilvánítja ki magát az egyházban:

a) Isten megszólal az egyház életében, tanúságtételében. Az egész egyház és minden keresztény titka az, hogy Jézus ( = az “Ige”) él bennük. S következőleg az egyház és minden keresztény arra van híva, hogy Jézus élő Igéje legyen: hogy azok, akik nem ismerik az evangéliumot, az egyház, illetve a keresztények életéből megismerhessék azt (az élő Igét, Krisztust). Az egyház történelmében gyakran szembeötlően és csodálatosan megvalósult ez a küldetés (vö. 31. l/I.), és megvalósul ma is számos egyházi közösség és keresztény életében. (Sajnos máskor viszont egyes közösségek vagy keresztények nem töltötték be vagy nem töltik be a hivatásukat.)

b) Isten megszólal az igehirdetésben. Az apostolok, majd az egyház igehirdetése nem csupán emberi szó és nem is csupán emlékezés Krisztusra, hanem titokzatos módon maga az élő Krisztus szólít meg minket általa. Mi “Isten igéjét hirdetjük” - hangsúlyozzák az apostolok (2 Kor 2,17; 4,2), maga a Szentlélek, maga Krisztus szólal meg szavainkban (vö. 1 Tessz 2,13; 1,5; 1 Kor 2,4; ApCsel 15,28; 4,31; 7,55; Jn 14,26).
Sok ember, sok szekta különféleképpen magyarázza a Szentírást. Krisztus azonban maga akarja értelmezni önmagát egyházában. Ezért bízta apostolaira az ige hirdetését és értelmezését (Lk 10,16). S az egyház ezért ad a “hivatalos” igehirdetőknek hivatalos megbízatást.
De hogyan lehetséges akkor, hogy oly különféle súlyú igehirdetésekkel találkozunk az egyházon belül is? - kérdezed. Minél jobban átadja magát valaki a Szentlélekben Krisztusnak, annál teljesebben tud az élő Ige megszólalni szavaiban, életében. De a hívő hallgató még az emberileg gyengének vélt igehirdetésből is “ki-hallja” azt, amit Isten neki mondani akar az emberi szó által (vö. 1 Kor 1,20-21).

c) Isten megszólal a Szentírásban. Jézus életét, szavait, a vele való együttlét élményét az apostolok nemcsak hirdették, hanem közülük egyesek és tanítványaik a Szentlélek sugalmazására le is írták az újszövetségi szentírásban. De ez a könyv nem “holt betű”, holt törvénykönyv, hanem az Igéből és Ige által élő egyház életének könyve. - a) Élő könyv, amely folyton táplálja az egyház, a keresztények életét (tükör, amelyben a földön élő egyház szemléli Istent). - b) Élő könyv, amelyet élve lehet csak igazán megérteni, mert csak az életben lehet az élő Igével, Krisztussal találkozni. - c) Élő könyv, amelyet a történelemben élő egyház a Szentlélek által a kornak és körülményeknek megfelelően egyre újabb módon ért meg és magyaráz (és korról korra áthagyományozza a Szentlélek által szerzett ismereteit).

III. Isten hozzád szól a Szentírásban


Sokak életét megújította már a Szentírás. Példaként csak egy nevet idézünk, egy világhírű gondolkodóét: Szent Ágostonét. Ő olyan közismert személy, akiről mindenütt a világon tanulnak. - Hazánkban a középiskolások azt tanulják róla, hogy ő a modern gondolkodás és a modern irodalom egyik első mestere .
Ágoston pogány volt. Híres szónok volt, a szónoklás művészetének tanára. De ugyanakkor a pénz, a hírnév, az erkölcstelenség rabja. Egy napon belső ösztönzésre kézbeveszi a Szentírást. Felnyitja, s egy mondatra esik tekintete: “Éljünk tisztességesen... ne kicsapongásban és versengésben... Inkább öltsétek magatokra Jézus Krisztust” (Róm 13,13-14). Az olvasottak megrendítik. Érzi, hogy ez neki szól. És hallgat a hívásra. Szakít előző életével. Megkeresztelkedik, otthagyja a nagyvárost, a hírnevet és visszavonul, hogy imádkozzék. Megtapasztalja, hogy Isten valóban vezeti. Néhány év múlva úgy átalakul, hogy pappá, majd püspökké szentelik. Az egyház nagy szentje, az emberiség egyik nagy gondolkozója és írója lett (+430).

- Isten gondoskodott arról, hogy szava eljusson minden kor emberéhez - hozzád is.
- Van Szentírásod? Ne mulaszd el beszerezni! Olvass naponta legalább néhány sort belőle! (Csinálhatod úgy is, hogy e könyvet tanulva kikeresed a leckékben jelölt, vagy a témához vágó részeket és ezekből olvasgatsz minden nap.)
- Úgy olvasd a Szentírást - úgy figyelj, ha felolvasnak belőle a szentmisén, hogy Isten szól hozzád benne!
(Gyakorlati tanács: Kíséreld meg a következő héten a “három fázisú” szentírásolvasást! 1. fázis: néhány perc bevezető csend: Isten van itt és szólni akar hozzám (2-3 perc). 2. fázis: olvasd el a kiválasztott részt (2-5 perc). 3. fázis: csendben gondold át, mit mond ez a számodra (2-3 perc)!

Összefoglalás


16. Mi a Szentírás?
A Szentírás Isten írásba foglalt üzenete.

17. Mi történik a sugalmazásban?
A sugalmazásban Isten Lelke vezeti a Szentírás íróját, hogy azt írja, amit Isten mondani akar az embernek.

18. Lehet-e ellentét a Szentírás és a tudomány között?
A Szentírás és a tudomány között nem lehet ellentét. Mert a Szentírás vallási kérdésekről tanít és nem természettudományos ismereteket akar közölni. (Tudományos kérdésekben kora szemléletét tükrözi.)

Válaszolj!


1. Milyen kérdést vetett fel a babiloni és a qumráni tekercsek-írások megtalálása?
2. Ki a Szentírás szerzője?
3. Kire bízta Krisztus a Szentírást?
4. Milyen kapcsolat van a Szentírás és a mítoszok között?
5. Honnan tudjuk, hogy a Szentírás szövege épen maradt ránk?
6. Vajon miért nem írt könyvet Jézus?
7. Miért nevezzük Jézust “Igének” ?
8. Hogyan szólal meg az isteni Ige az egyházban?

Feladat


1. Olvass minden nap néhány sort a Szentírásból!
2. Érdeklődj ismerőseid körében, kinek az életében jelentett sokat a Szentírás!
3. Olvasd el Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába c. versét!

Tudod-e?


1. Mit jelent ez a szó: Biblia?
A Biblia görög szó. Magyar jelentése: “könyv” (illetve “könyvek” ). Az emberiség évszázadokon keresztül a Szentírást tartotta a világ legfontosabb könyvének, ezért egyszerűen “A könyv”-nek nevezte.
2. Mik a mítoszok?
A mítoszok pogány vallási mesék és tanítások. A pogány istenek születéséről, életéről, olykor veszekedéséről, harcairól szólnak, - de elbeszéléseik által a mélyebb emberi kérdéseikre is választ szeretnének adni.

* * *

A Szentírás szövege épen maradt ránk


A Szentírás 2000-3000 évvel ezelőtt íródott. Vajon megvan-e a szentírási könyvek eredeti példánya? S ha nincs meg, akkor honnan tudhatjuk, hogy a kezünkben levő Szentírás híven őrizte meg számunkra a kinyilatkoztatást?
Az ókori írásokat kézzel írták. Ezért nem volt annyi példány belőlük, mint ma, a nyomtatás korában, egy könyvből. Ez a kevés példány a háborúkban, tűzvészekben vagy csupán a használat által is hamar elpusztult. Az újszövetségi könyvek anyaga nem is pergamen (bőr) volt, hanem papirusz. Ez a növényből készült anyag a levegő nedvességének hatására idővel elporladt. Mindebből érthető, hogy ránk csak az ókori írások másolatai maradtak. A római vagy görög írók (Vergilius vagy Homerosz) műveinek ránk maradt másolatai sokszor 1500 évvel későbbiek, mint az eredeti művek.
De az ókor egyetlen könyvének sincs oly nagyszámú és régi “szövegtanúja” , mint a Szentírásnak. Az újabb idők ásatásai során ezer és ezer olyan régi kézirat került elő különböző vidékekről, amelyek a Szentírás egy-egy részét tartalmazzák. Az ószövetségi könyveknek egyes részleteit (pl. Izaiás könyvét) megtalálták Krisztus előtti korból származó másolatokban; az Újszövetség egyes részeit pedig már a megírásuk után 20-30 évvel keletkezett töredékeken. A sok kézirat igazolja, hogy a Szentírás, amelyet ma olvasunk, lényegileg azonos az eredetivel.