25. rész

Él tovább Egyházában

I. Az Egyház titokzatos ereje

Az Egyház hajója óriási viharokon ment át a történelem folyamán. Olyan hullámveréseken, amelyekben az emberiség legnagyobb alakjai alámerültek, országok és nemzetek megsemmisültek. Az Egyház azonban nemcsak hogy átélte ezeket a vészeket, hanem mindig újra csodálatos virágzásnak indult.
Háromszáz éven át irtották a keresztényeket. De az történt velük, amit egyik korabeli egyházi író, Tertullián (+220) megfogalmazott: "Feszítsetek keresztre, kínozzatok, törjetek össze bennünket! Annál többen leszünk, minél többet megöltök. A keresztények vére a kereszténység magvetése."
Később a hatalom, a gazdagság mételye ütötte fel a fejét az Egyházban, vagy vezetői váltak politikai erők játékszerévé. De túlélte. S e korszakokban is ott találjuk a szent rügyfakadásokat.
Majd a tudomány vagy a felvilágosodás nevében támadták. Jogosan és jogtalanul szemére vetettek mulasztásokat és bűnöket. És sokan elszakadtak tőle. Korunkban mégis az élet forrásai fakadtak fel belőle, új mozgalmak keletkeznek és ismét megújulás előtt áll.
Honnan van az Egyháznak ez a hatalmas életereje? Milyen belső forrásból merít erőt? Honnan születtek 2000 év folyamán - a bűnökkel terhes korokban is - folyton új és új szentek, szent megújulások? És hogyan lehetséges, hogy - az emberi gyengeségek ellenére is - minden korban sokak számára volt jel és meghívás, sokakat indított el az evangélium útján? - Mi a kereszténység történelmének, az Egyház életének titka?

II. Mi az Egyház?

Jézus velünk marad a világ végéig: embertestvéreinkben, igéjében, a kegyelem által lelkünkben, a kenyér színe alatt az Eucharisztiában. De Jézus még egy sajátos módon is a világban marad: övéinek közösségében, Egyházában.
Az Egyház misztérium (vö. 16. l.). Titokzatos, összetett, isteni-emberi valóság: egyrészt látható, szervezett emberi közösség, másrészt isteni valójában láthatatlan, természetfeletti. Egyrészt hibák-bűnök terhelik, másrészt Krisztus él és működik benne, a Szentlélek hatja át, a Szentháromság jele, szentsége a világban.
A Szentírás (illetve az Egyház tanítóhivatala) számos névvel próbálja kifejezni, megfogalmazni az Egyház lényegét. Közülük talán a legjelentősebbek: a Krisztus Titokzatos Teste, az Isten népe és a Krisztus jegyese elnevezések. Mindhárom név az Egyház egy-egy fontos vonását húzza alá, mutatja be.

1. Krisztus Titokzatos Teste

A Szentírás és az egyházi hagyomány leggyakrabban így nevezi az Egyházat: Krisztus Titokzatos Teste (vö. 1 Kor 12,12 k; Róm 12,4; Ef 1,22 k; Kol 1,18-24. stb.). Ez az elnevezés az Egyház természetfeletti, krisztusi valóságát fejezi ki. Lássuk részletesebben ennek mondanivalóját.

a) Hogyan született az Egyház?

Egy közösség több ember közös elhatározása által jön létre. Az Egyházat viszont nem Jézus követőinek megegyezése hozta létre, mégcsak nem is az ő kölcsönös szeretetük (ami ugyan lényeges eleme az Egyháznak); Krisztus halála és feltámadása, illetve a Szentlélek eljövetele által született meg.
Földi életében Jézus egy adott helyen élt, mint mi (s nem volt jelen minden emberben). Jézus a kereszten odaadott életével "érdemelte ki", hogy az Atya - a Szentlélek által - neki adja a világot, az emberiséget (vö. Zsid 1,2; Kol 1,15-20; Jn 12,24.32). Ekkor valósult meg, hogy az Atya az egész Egyház fejévé tette Őt: "Benne mint főben foglalt össze mindent" (Ef 1,22.10). Vagyis Krisztus húsvétkor, illetve pünkösdkor vált "egyetemes", mindenkit magába ölelő Krisztussá. S ekkor, ezáltal született meg az Egyház: ekkor gyűjtötte össze önmagában "Isten szétszórt fiait" (Jn 11,51-52; vö. Kol 1,21-22; Zsid 10,10). - Az Egyház tehát nem más, mint Krisztus halála és feltámadása gyümölcseként, a Szentlélek által Krisztusban egyesített emberek közössége (= Krisztus Titokzatos Teste).

b) Mit jelent a "Titokzatos Test" elnevezés?

E név az Egyház legbensőbb titkát fogalmazza meg. Azt, hogy 1. Krisztus él és működik benne, 2. hogy tagjai a Krisztussal való egyesülésben élnek..., 3. s hogy a tagok egybetartoznak - a Lélek által Krisztusban -, mint egyetlen test tagjai.

I.) Az Egyházban a Feltámadott él és működik. Ő folytatja benne - a Szentlélek által - tanítói, prófétai, megszentelő, megváltó működését, illetve maga Krisztus az, aki Testének tagjai (világiak és papok) által tanúságot tesz az Atyáról (vö. 31. l.), hirdeti az Igét, megszenteli az embereket (közli a kegyelmet).
"Ez az én testem, amelyet értetek adok" - mondja Jézus kenyérben megjelent testéről (1 Kor 11,24). De ezt mondja Egyházában megjelent Testéről is. Jézus ma az Egyházban akarja életét adni az emberiségért.

II.) Az Egyház tagjai Krisztussal való egyesülésben élnek. - Az Egyházhoz tartozás szükségképp bekapcsolódást jelent Krisztus életének, halálának és föltámadásának titkába: "Akik megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra" (Gal 3,27; Róm 6,3 k).
Mi volt Krisztus életének titka? Az, hogy egy volt az Atyával egészen a halálig: hogy odaadta magát áldozatul az emberekért, s ezért lett méltó a feltámadásra, ezért küldhette el a Szentlelket, s ezért emelhette magához és magába az emberiséget (vö. Jn 12,33).
Az Egyház életének titka ugyanaz, mint Krisztusé. Ha tagjai azonosulnak Krisztus leghőbb vágyával: hogy a lemondások, a "halál" árán is fenntartják maguk között a lelki egységet, akkor növekszik a Test és építi fel önmagát szeretetben" (Ef 1,4. 15-16). Illetve minél jobban azonosul az Egyház - s annak egyes tagja - Krisztus lelkületével, annál jobban hatja át a Szentlélek és a feltámadás ereje (vö. 2 Kor 4,8-17; Jn 12,24; vö. 27.1.), s annál inkább képes ő is "magához vonzani mindenkit" (vö. Jn 12,33). Vagyis a Test "külső növekedése arányos "belső" növekedésével.
Az Egyház tehát élő Test, amelyben a tagoknak is élniök, növekedniök kell Krisztus felé. Egyébként "beteg vagy holt" tagok (vö. Ef 4,16; 1 Kor 11,30).

III.) Az Egyház minden tagja a Test tagja. - A keresztény nem csupán egyéni kapcsolatban áll Jézussal, hanem benne összekapcsolódik a Test minden tagjával. Magányos keresztény nem létezik. Ez azt is jelenti, hogy a "helyi Egyházak" és a kisebb közösségek vagy az egyes keresztények - ha az Egyházzal egységben élnek - egyedül is az egész Krisztust, az egész Egyházat képviselik, egyedül is "Krisztus követségében járnak" (2 Kor 5,20).
- Krisztus misztikus Testében olyan törvények uralkodnak, amelyek az ember legmélyebb vágyait váltják valóra. - a) Az ember vágyik arra, hogy olyan közösségbe tartozzék, ahol mindenki egyenlő, mindenki testvér. Krisztus Testében "akár zsidó, akár pogány, akár rabszolga, akár szabad" volt valaki azelőtt - mondja Pál -, mindenki egyenlővé lett. - b) Az ember vágyik arra, hogy szoros, élő kapcsolatban legyen azokkal, akiket szeret. S itt ez is egyedülálló módon megvalósul. - c) Az ember vágyik arra, hogy segíthessen távol eső szeretteinek. - Krisztus Testében ezek a megvalósíthatatlannak tűnő álmok mind beteljesülnek: imádkozhatunk, szenvedhetünk egymásért, segíthetünk a távollevőkön, hiszen egy Test tagjai vagyunk (vö. 19. l.).

2. Isten népe

A II. vatikáni zsinat, s ezt követően korunk előszeretettel hívja az Egyházat Isten népének. Az Egyház számos tulajdonságát akarja megvilágítani ezzel a szentírási kifejezéssel. (vö. Jer 31-31-34; Pét 2,9-10; Jel 21,3) Azt, hogy az Egyház közösség, hogy tagjai egyenlőek, hogy az Egyház a világban él - kapcsolatban a világ többi népével, hogy számos területen folytonos megújulásra szorul stb.

a) Az Egyház közösség. Sokan úgy képzelik, hogy vallásosságuk lényege az ő egyéni kapcsolatuk Jézussal, illetve úgy gondolják, hogy Jézussal vagy az Egyházzal való kapcsolatuk valamiképpen magánügy. A zsinat viszont - a Szentírás alapján - azt tanítja, hogy Jézus útjára lépni azt jelenti: Isten népéhez, egy közösséghez tartozni: "Úgy tetszett Istennek, hogy ne külön-külön üdvözítse az embereket, hanem néppé... (közösséggé) tegye őket...". (Az Egyházról 9). A keresztény tehát nem csupán önálló egyedként áll Isten előtt, hanem mindig Isten népének tagjaként. Kereszténységének lényegi alkotó eleme az összetartozás és a felelősség Isten népének többi tagjaiért. - De ez nem is lehetne másként. Hiszen a Szentháromság képére teremtett (a közösségi) ember csak közösségben találja meg magát, emberi beteljesedését. Így az Egyház az a közösség, amelyben az ember megtalálhatja magát: benne találkozhat Istennel és Istenben embertársaival.

b) Tagjai alapvetően egyenlőek. - Az elmúlt századokban sokan úgy vélték, hogy a püspökök, papok, szerzetesek alkotják az Egyház gerincét, s a világiak legfeljebb másodrangú keresztények. A zsinat viszont a Szentírás szellemében úgy látja az Egyházat, mint Isten népét, amelynek minden tagja meg van híva a Krisztussal való egyesülésre; mint amely egészében - minden tagjában - arra hivatott, hogy Krisztus életét élje (Krisztus Teste legyen), és Krisztust adja a világnak. (vö. 1 Pét 2,12; 3,15; Róm 12,1) Így Isten egész népének papi-prófétai küldetése van a világban. (vö. 1 Pét 2,4-10) A szolgálati papság tagjai nem értékesebb keresztények, hanem egy sajátos szolgáló hivatással rendelkeznek, hogy Isten népe jól betölthesse a világban papi ("máriás") küldetését. (vö. 47. 48. l.)

c) Kapcsolatban áll a világ többi népével. - A zsinat előtti korban sok katolikus, illetve keresztény úgy képzelte, hogy a keresztények és nem keresztények, Egyház és világ közt szinte áthághatatlan szakadék húzódik; hogy aki nem tagja az Egyháznak, nem lehet tetsző Isten előtt; következőleg, hogy az Egyház szemben áll a világgal, idegenként él a világban. - A zsinat ezzel szemben - mindig a Szentírás alapján - hangsúlyozta, hogy Isten népe kapcsolatban (rokonságban) áll az emberiség minden tagjával:

I.) Krisztus nem azért alapította az Egyházat, hogy elkülönüljön a többi embertől, hogy elítélje a világot (vö. Jn 3,17; 12,47), hanem hogy folytassa az ő megváltó művét; hogy Isten szeretetének tanúja és közvetítője (szentsége) legyen minden nép számára, hogy az egész emberiséget meghívja és elvezesse a Jézussal való találkozás teljességére. (vö. 43. 44. l.)

II.) Sőt a II. vatikáni zsinat azt tanítja, hogy az Egyháznak nemcsak küldetése van az emberiséghez, hanem valamiképpen az egész emberiség élő, kegyelmi kapcsolatban áll az Egyházzal. (vö. Az Egyházról 14-16) E kapcsolat alapja, hogy Jézus az egész emberiséget megváltotta (1 Tim 2,4; 2 Kor 5,19), és Krisztus megváltó kegyelme - amely az Egyházat élteti a Szentlélek által - valamiképpen működik minden emberben. A zsinat tehát arra a kérdésre, hogy "kik tagjai az Egyháznak, illetve Krisztus Testének?" új módon válaszol:

- Szűkebb értelemben azok, akik meg vannak keresztelve és meg akarják valósítani a Krisztus-rendelte látható Egyházi közösséget, a pápa egységesítő vezetése alatt. Ok éppen arra kapnak külön kegyelmet a keresztségben, hogy képesek legyenek betölteni e küldetésüket.
- Tágabb értelemben minden megkeresztelt: Krisztusban testvéri kapcsolat fűz tehát össze bennünket ortodox és protestáns testvéreinkkel is.
- Még tágabb értelemben minden ember, aki az önzetlen szeretet életformáját éli. Hiszen ők - ha nem is tudják - a szentháromságos életet élik. S így ők is élő kapcsolatban vannak Krisztussal és a keresztényekkel. (1 Jn 4,16) (Azt szoktuk mondani, hogy ezek az emberek egyfajta "lelki" keresztségben részesülnek: ez az ún. "vágykeresztség". (Vö. Róm 2,14 k; 1 Tim 2,4; vö. 37. l./2.)
- Legtágabb értelemben minden ember. Hisz Jézus megtestesülésében és halálában minden emberrel egyesült: Mindenki meg van váltva.

d) Folytonos megújulásra szorul. - A zsinat korában sokan azt mondták: az Egyház szent, tehát nincs szüksége változásra. Ezért az Egyházban levő minden újítás ellen tiltakoztak. (Pl. a liturgia latin nyelvének vagy idejét múlt formáinak megváltoztatása ellen, a papok és hívek testvériesebb kapcsolata vagy a világiak helyzetének imént vázolt átértékelése ellen stb.) Az Isten népe fogalom a pusztában vándorló választott népre is utal. Amint a zsidók úton voltak az -Igéret Földje felé, úgy Isten új népe is úton van az örök haza felé (akkor is, ha egyidejűleg már Isten országában él). Úton van: folyton le kell bontania, s új körülmények közt fel kell vernie "sátrát", vagyis folytonos átalakulásra, a körülményekhez való alkalmazkodásra szorul.
Úton van: nincs még a Célnál, a teljesség, a tökéletesség birtokában, azaz folytonos megújulásra van szüksége. (vö. Róm 8, 19 k)

Az Egyház megújulása a Szentlélek műve. Amint az emberiség történelmében a Szentlélek, a szabadság, a fejlődés, a megújulás Lelke, ugyanez Ő az Egyház történelmében is. (vö. 24. l./4; 2 Kor 3,17)

3. Krisztus jegyese

Az ószövetségi próféták előszeretettel hasonlították Isten és a választott nép kapcsolatát a jegyesi kapcsolathoz. (Iz 52,2-5; 54,11-12; Oz 2,16-18; 21-22; Én). Számos esetben ugyanezzel a képpel ábrázolja az Újszövetség. (Ef 5,21-33; 2 Kor 11,2; Jel 19,7-8; 21,1-3; 22,17; vö. Mt 9,14-15), majd az Egyházatyák, a liturgia s legutóbb a II. vatikáni zsinat is (Az Egyházról a 4, 6, 8, 39 stb) Jézus és az Egyház kapcsolatát.
Ez az elnevezés aláhúzza, hogy az Egyház nem teljességgel azonosítható Krisztussal (hiszen akkor nem lehetnének bűnös tagjai). Az Egyházban Krisztus él, az Egyház feje Krisztus. De ugyanakkor párbeszédes kapcsolatban is áll Krisztussal. Azáltal él és fejlődik, hogy Jézus kezdeményező szeretetére (a Szentlélek indítására) folytonosan a jegyesi szeretet igenjével válaszol.
E jegyesi kapcsolat a Szentlélek kiáradása által jött létre. A Lélek hozta létre az Egyház és Krisztus titokzatos egységét; Ő az Egyház és Krisztus közti Szeretetkötelék; s általa tudunk igent mondani Jézusnak és az Atyának (vö. Róm 8,16; 1 Kor 2,11; Gal 4,6).

Az Egyház jegyesi magatartásának mintaképe a Szent Szűz, aki mindvégig Igen volt Isten megszólítására.. (vö. 30. l.).

4. Az Egyház egysége

Az egység és az Egyház lényegi tulajdonsága. Szükségszerű, hogy a keresztények törekedjenek arra és reméljék megvalósulását. (vö. 1 Kor 1,10 k; Róm 15,5 k; Fil 2,2; Kol 3,15; 1 Pét 4,9 stb).


I.) Krisztus azért jött a világra és azért halt meg, hogy "összegyűjtse Isten szétszórt fiait", hogy "legyenek mindnyájan eggyé". (Jn 11,53; 17,21) Halálával és feltámadásával létrehozta az Egyházat: amelyben "mi mindnyájan egy lélekben egy testté lettünk a keresztség által". (1 Kor 12,13) Tehát az Egyház - mint Krisztus Teste - természete szerint egy.
Krisztus az Egyház egységét akarta biztosítani azzal is, hogy egyeseket vezetőkké tett közösségében. (vö. 32. l.; Ef 4,7-16)
A Szentlélek ajándékai, karizmái és maguk a szentségek (sajátosan a keresztség és az Eucharisztia) is mind a Test egységének felépítésére-táplálására szolgálnak. (vö. 24. 37. l.; 1 Kor 12,4-8; 10,17)

II.) Az Egyház egységének biztosítéka a Szentlélek. Ő egyesíti a tagokat Krisztussal és egymással. (Ef 2,22; 1 Kor 12,13)
- A Szentlélek ugyanakkor a szabadság Lelke. (2 Kor 3,17) Amint a Szentháromságban három különböző Személy egysége valósul meg, úgy a Szentlélek az Egyházban sem egyformaságot hoz létre, hanem egységet a sokféleségben.

III.) Az Egyház egységének nagy titkai közé tartozik: a) hogy Isten az egységben jelenik meg, a világ a keresztények egységéből ismerheti fel Őt, hogy az Egyház így lesz Isten jele (szentsége) a világban (vö. 31. l.; Jn 17,23). b) hogy maga Krisztus jelenik meg ott, ahol övéi - akárcsak ketten vagy hárman - egyek az Ő nevében. (Mt 18,20; vö.34. l.)

5. A látható Egyház kettőssége

Aki először találkozik az Egyháznak mint Krisztus Testének, Isten népének, Krisztus jegyesének titkával, gyakran csak az Egyház isteni vonásait csodálja meg. S amikor szembesül emberi arculatával - tagjainak vagy vezetőinek mulasztásaival, bűneivel -, úgy érzi, hogy csalódott: Ő egy tökéletes, isteni közösségről álmodott, s most látja, hogy az Egyház nem az. - Valóban az Egyház egészen isteni és egészen emberi. Mindhárom imént megismert megnevezése utal nemcsak isteni, hanem emberi valójára is...
Ha az Egyházat például Krisztus jegyesének neveztük, a jegyesi kapcsolat képe a Szentírást ismerőben szükségképp felidézi az Ószövetséget, amelyben Jahve mindvégig tartó hűségével szemben a választott nép ismételten a hűtlen jegyes alakjában jelenik meg, aki elhagyta vőlegényét. (vö. Oz 2,4. 11. 14; Ez 16,15. 60-62; Iz 54,4-8) Ez a kép utal az Egyház emberi arcára, a botlás lehetőségére és a bűnbánat, a megtérés, a megújulás folytonos szükségességére.

Sajátosan megvilágítja e fájó titkot a Krisztus Teste elnevezés is. Aki meg akarja érteni az Egyházat, annak elsősorban arra kell tekintenie, aki azt létrehozza: a keresztre szögezett és feltámadott Krisztusra, aki él Egyházában és élteti azt. Ez a Krisztus kiüresítette önmagát, emberként élt a földön. A kereszten pedig "oly dicstelennek látszott, hogy alig volt emberi ábrázata... utolsó volt az emberek között... aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat". (Iz 52,14-53,3) Krisztus vállalta a megtestesülés és a kereszt botrányát. A történelem folyamán pedig azt a botrányt, hogy Egyházában gyenge és botló emberek által éli keresztrefeszített-feltámadott életét a világ végéig. (vö. 20. 27. l.)
Ha bánt bennünket az Egyház, illetve a benne élő keresztények (hívek és papok) tökéletlensége, vizsgáljuk meg magunkat. Próbáljunk egy hétig olyan tökéletes életet élni, amilyet az Egyház más tagjaitól vagy vezetőitől elvárunk... Vajon Isten nem bocsátja-e meg a mi vétkeinket minden nap újra? Vajon nem működik-e bennünk, annak ellenére, hogy újra és újra hűtlenek vagyunk? Hasonlóan működik Ő az Egyház többi tagjaiban és egész közösségében - a botlások ellenére.
Az Egyház történelmének sokat emlegetett mulasztásairól részletesen a leckénk végén levő olvasmányban szólunk.

III. Mindnyájan "Jelöltek"

Töltse be szívedet az öröm, hogy Isten népének, Krisztus Testének tagja vagy! Hogy egy Testbe tartozol Krisztussal és összes tagjaival: korunk (és minden kor) nagy keresztényeivel, a szentatyával és Teréz anyával, és a kicsinyekkel, névtelenekkel, például azzal a betegágyon haldoklóval, aki talán ismeretlenül érted is felajánlja szenvedését vagy a világ bármely keresztényével. Tárd ki szívedet a Test összes tagja felé!
De ne feledd, hogy Krisztus mindenkit megváltott s azt akarja, hogy minden ember eljusson a Vele való teljesebb egyesülésre, az Egyház közösségébe. Egyházát azért alapította, hogy általa is jelen legyen az egész világ számára. - Mit tehetnél, hogy minél többen eljussanak ismerőseid közül a jézusi élet teljességére?

Összefoglalás

70. Mi az Egyház?
Az Egyház Isten népének közössége, Krisztus titokzatos Teste, Krisztus jegyese.

71. Miben áll az Egyház kettőssége?
Az Egyház kettőssége abban áll, hogy Krisztus él benne, de tagjai hibázó emberek.

72. Miért a keresztények egysége tesz leginkább tanúságot Istenről?
Azért a keresztények egysége tesz Istenről leginkább tanúságot, mert az egységben levők között megjelenik Jézus (megjelenik a Szentháromság).

73. Mit tett az Egyház az emberiség haladásáért?
Az Egyház hirdette elsőnek az emberi szabadságot, testvériséget és egyenlőséget. Ő alapította az első népiskolákat, kórházakat. Évszázadokon át egyedül ő törődött a szegényekkel, valamint a tudomány, a kultúra és a felemelkedés ügyével. (A világ legjelentősebb tudósai és kutatói között számos papi ember volt: pl. Kopernikusz vagy Jedlik Ányos.)

Feladat

1. Ezen a héten minden nap tégy valamit annak érdekében, hogy a hittanos közösség egysége növekedjék! (Szerezz örömet, lépj oda valakihez.)
2. Úgy nézz nem hívő ismerőseidre, hogy ők is "jelöltek" a krisztusi életre és egységre!

Válaszolj!

1. Hogyan (mikor) született meg az Egyház?
2. Mit jelent, hogy az Egyház Krisztus Titokzatos Teste?
3. Hogyan működhetünk közre, hogy a Test növekedjék?
4. Mit jelent, hogy magányos keresztény nem létezik?
5. Milyen emberi vágyak valósulnak meg Krisztus Testében?
6. Mit jelent, hogy Isten népének papi küldetése van?
7. Kik tagjai az Egyháznak?
8. Milyen rokonságban van Isten népe az emberiség többi tagjaival?
9. Mit jelent, hogy az Egyház Krisztus jegyese?
10. Miért szükségszerű, hogy minden keresztény törekedjék az egység megvalósítására?
11. Mit tett Jézus az egység megvalósítása érdekében?
12. Mire kell gondolnod, ha bírálat ébred benned az Egyház vagy annak tagjai, vezetői iránt?