24. rész

Bennünk él a Szentlélek által

I. A pünkösdi fordulat

"Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna... Majd lángnyelvek lobbantak, s leereszkedtek mindegyikükre. Mindnyájan elteltek Szentlélekkel, s különböző nyelveken kezdtek beszélni..." - Így kezdi a Szentírás a pünkösdi csoda leírását. De a legkülönösebb e napon az apostolok átalakulása volt. Ők három éven át együtt voltak Jézussal, hallották tanítását, látták csodáit. S mégis telve voltak értetlenkedéssel: Halálakor otthagyták Őt és elfutottak, feltámadását nem akarták elhinni. Bizonytalanságuk akkor sem múlt el, amikor meggyőződtek arról, hogy él. - S ugyanezek az apostolok most egyszerre félelem nélkül a nép elé léptek, s hirdetni kezdték Krisztust. (ApCsel 2,1)

Pünkösd fordulat volt az apostolok életében. Gyávaságukat mintha elfújta volna a pünkösdi szél. Feltartóztathatatlanul hirdetni kezdték Krisztust. Pétert és Jánost röviddel később letartóztatták Krisztusért. Ekkor kiszabadultak ugyan, de csakhamar a többi apostollal együtt újra lefogták és megbotozták őket. Azután általános üldözés tört ki Krisztus követői ellen. Jakab apostolt kivégezték, Pétert elfogták. De Pétert és az apostolokat mindez nem riasztotta vissza. Krisztus utasítása szerint elindultak a világ négy tája felé, hogy hirdessék az örömhírt. A kor viszontagságos utazási viszonyai között is (vö. 2 Kor 11,23-28) eljutottak Kis-Ázsiától Észak-Afrikáig és Hispániától Indiáig. Életüket mindnyájan vértanúhalállal fejezték be (János kivételével), de még halálukban is tanúskodtak Krisztusról.
Megdöbbentő szavuk ereje és bölcsességük. Különösen, ha tudjuk, hogy egyszerű halászemberek voltak, akik ráadásul mindeddig alig értették meg Jézust. És most mintha lángra gyújtotta volna őket a pünkösdi tűz. Egyszerre értenek... És koruk bölcseit megszégyenítő erővel kezdik hirdetni Krisztust.

Mi történt ezen a bizonyos pünkösd ünnepen? Miért nem tudta Jézus elérni azt az átalakulást, amit megadott a Szentlélek?

II. Isten lelke lakik bennetek (1 Kor 3,16)

1. "Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők" (Jn 15,5)

A feltámadt Jézus azt mondta, hogy velünk marad a világ végéig. De Ő nemcsak mintegy "kívülről" akar velünk maradni, hanem bennünk akar élni.
Jézus lehetővé teszi övéi számára, hogy olyan közeli kapcsolatba kerüljenek Vele, amilyen kapcsolat emberek között nem is jöhet létre. A Szentírás különböző példákkal világítja meg ezt. Jézus mondja: "Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők... Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok... Aki bennem marad, az bő termést hoz". (Jn 15,1-5) Máskor így szól: "Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni". (Jn 14,23) Szent Pál azt mondja, hogy Krisztus követői oly szorosan Krisztushoz tartoznak, mint az Ő testének tagjai (1 Kor 12,2 k); hogy az Atyának az a terve az emberekkel, hogy Krisztus éljen bennük, hogy "magukra öltsék Fiának képmását". (Róm 8,29)
Jézus egyes esetekben a hagyományos kifejezéssel élt, és az Ő "követésére" szólította fel tanítványait. (Mk 1,17) De amikor meghittebb körben beszélt, akkor a Vele való egyesülésre hívott meg. (vö. Jn 15,1 k; 6,57 stb.) Szent Pál pedig már alig használja a "Krisztus követése" kifejezést, helyette 164 helyen beszél arról, hogy mi "Krisztusban" élünk és Ő bennünk él.

2. "Akiben nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik hozzá" (Róm 8,10)

Jézus mennybemenetele előtt többször megmondta apostolainak, hogy még várniok kell arra, hogy eljussanak a jézusi élet teljességére. "Várjátok a Szentlelket!" - mondta nekik. Ő tesz majd egy végleges tanúságot rólam. Ő vezet el majd titeket a teljes igazságra. (Jn 15,27; 16, 13) Általa részesültök majd isteni erőben és fogtok újjászületni. (ApCsel 1,8; Jn 2.5)
Jézus e szavait és a pünkösd jelentőségét a Szentháromság titkában érthetjük meg. Jézus azért jött, hogy meghívjon bennünket a Vele egyesülő életre. De Krisztus a Szentháromság életét éli: egyesülten az Atyával és a Lélekkel. Jézussal csak akkor lehetünk egyek, ha egyek vagyunk a másik két isteni Személlyel: az Atyával és a Lélekkel is. Vagyis a Krisztussal való egyesülés a Szentháromsággal való egyesülést is jelent.
Jézus megtestesülése és földi élete által testvérünkké lett, az Atya gyermekeivé tett minket. De a Szentlelket, a harmadik isteni Személyt csak halála árán, illetve pünkösdkor kaptuk meg. S csak a Lélek által kapcsolódtunk be teljességgel Krisztus életébe, a Szentháromság életébe. - Ezért változott meg pünkösdkor az apostolok élete. Ezért kaptak új erőt és bölcsességet.
Egy faluban felszerelik a lámpákat, a villanyvezetékeket... De amíg az áramot nem kapcsolják be, a villany nem éghet. - Egy háromfázisú motornál elég, ha az egyik fázisban nincs áram, s a motor nem működik. - Jézus is mindent előkészített földi tartózkodásával. De a szentháromságos-, a jézusi élet keringése csak a Szentlélek eljövetelekor jött létre bennünk. Csak a Lélek által lettünk szőlővesszők a szőlőtőn: általa lettünk Jézus testének tagjai (1 Kor 12,13). S általa mondhatjuk Jézussal az Atyának, hogy: Abba, Atyánk (Róm 8,16). Általa lettünk egymás testvérei Jézusban: általa született meg az Egyház.

3. "Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20)

Fenséges lehetőség, hogy az ember Krisztussal, a Szentháromsággal egyesülő életet élhet. Ez Isten szeretetének ingyenes ajándéka. Az ember ezt soha ki nem érdemelhette volna. Az ingyenes ajándékot más szóval "Kegyelemnek" nevezzük. Isten minden segítsége, indítása kegyelem (segítő kegyelem). - Isten legnagyobb kegyelme az, hogy Jézussal egyesülhetünk, hogy Jézusban, a Szentlélek által bekapcsolódhatunk a Szentháromság életébe. Azt, hogy Krisztus a Szentlélek által az Ő szentháromságos életét éli bennünk kegyelmi életnek vagy megszentelő kegyelemnek hívjuk. ("Megszentelő", mert a bennünk élő Isten megszentel, szentté tesz minket.)

Az isteni élet, a kegyelmi élet az ember létének beteljesülése. Ez az élet a Krisztusba vetett hit által kezdődik el (s ennek látható megpecsételése a keresztség).
Kezdetben csak olyan, mint egy csíra, mint a mustármag.
Növekednie kell, hogy Krisztus egyre jobban kibontakozhassék bennünk, hogy megvalósuljon, amit Szent Pál mond: "Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem". (Gal 2,20)
A Szentírás különféleképpen beszél a kegyelmi életről. Elsősorban beszél arról, hogy Jézus él bennünk és mi Jézusban élünk. De beszél arról is, hogy az Atya és a Fiú él bennünk. (Jn 14,23), vagy hogy a Szentlélek él bennünk, hogy "a Szentlélek temploma" vagyunk. (1 Kor 6,19; 1 Kor 3,16; Róm 8,11) Az imént mondottak után érthető, hogy ezek a kifejezések mit jelentenek: A Krisztussal egyesült élet akkor lett valósággá, amikor részesültünk Krisztus Lelkében. A megszentelő kegyelem tehát nemcsak Krisztus élete bennünk, hanem úgy is mondhatjuk, hogy a Szentlélek vagy a Szentháromság élete bennünk. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy mi a Szentlélek által Krisztusban élünk, s Benne vagyunk az Atya gyermekei.

4. A Lélek "ott fúj, ahol akar" (Jn 3,9)

A katolikusok általában tudják, hogy a Szentlélek Krisztus halála és feltámadása által kiáradt Krisztus követőire, kiáradt az Egyházra. De az nem mindannyiuk számára ismerős, amit az újabb teológia hangsúlyoz, hogy a Lélek a) működött már Krisztus eljövetele előtt is, b) és működik a katolikus Egyház, illetve a kereszténység látható keretein kívül is.


Hogy mi a különbség akkor a katolikusok, a keresztények és a nem keresztények között? (A választ lásd 53. l. II/5.)

III. Várjátok a Szentlelket!

Várjátok a Szentlelket, mondta Jézus apostolainak. Azok vártak. S amikor megkapták a Lelket, bekapcsolódtak Krisztus életébe, és nagy hatású tanúságtevői lettek.
Várjátok a Szentlelket! - figyelmeztet bennünket is az Egyház. A mi várakozásunk más, mint az apostoloké, mert a Szentlélek már eljött. Mégis várnunk kell Őt! Kérnünk kell, hogy fejlessze mustármagnyi hitünket, hogy izzítsa fel bennünk a kegyelem pislákoló parazsát. (vö. Róm 28,23 k; 2 Tim 1,6; Jel 2,4-5)

A keresztény várakozás nem tétlenség, hanem aktív feladat: Krisztus megtanított bennünket a szentháromságos élet szabályaira (ajándékozó szeretet, kiüresedés, eggyéválás). Minél inkább ezek szerint él valaki, annál tevékenyebben várja Isten kegyelmét s a Lelket.
De mégis valóságos várakozás ez; a Szentlélek folytonos segítségül hívása. - Mert tudjuk, hogy az Ő segítsége nélkül nem tudnánk kitartani és haladni a jézusi úton. És várakozás azért is, mert olyan ajándékokra várunk, amelyeket emberi tevékenységünkkel soha ki nem érdemelhetnénk. Hiszen arra várunk, hogy Krisztus élete bontakozzék, hogy Ő éljen bennünk a Szentlélek által.

- Ki lehet nagyobb példaképünk a Lélek várásában és a Krisztussal való egyesülésben, mint Szűz Mária? Az angyal "kegyelemmel teljesnek" nevezte őt. S a Lélek ereje által Krisztus testet öltött benne. Ő csendes életében nagyobb apostol volt, még a világot bejáró apostoloknál is. Mert Jézust Ő adta a világnak. Ezért is hívjuk "apostolok királynőjének".

A Szent Szűz élete nagy meghívás számodra. Azt jelenti, hogy egy olyan egyszerű életben, mint az övé - és mint a tiéd - a Szentlélek által Isten legnagyobb terve valósulhat meg. - Hogyan követheted Őt? Figyelj a Lélek indításaira (a jóra való "hívásokra", amelyeket lelkedben hallasz). Tedd az Atya akaratát: szeresd embertársaidat! Akkor a Lélek vezet majd, s általa Krisztus egyre inkább megtestesül benned, - mint egy "kis Máriában". S így apostol leszel: embertársaid mind jobban megérzik belőled Krisztus erejét és jelenlétét.

Összefoglalás

66. Miért akar Jézus élni bennünk?
Jézus azért akar élni bennünk, mert azt szeretné, hogy mi a lehető legjobbakká váljunk, s így embertársaink Vele, magával találkozhassanak bennünk.

67. Ki a Szentlélek?
A Szentlélek a harmadik isteni Személy; valóságos Isten, az Atyával és a Fiúval együtt.

68. Mi a kegyelmi élet?
A kegyelmi élet Isten szentháromságos élete bennünk. (Isten bennünk lakik és vezet minket.)

69. Miért volt szüksége az emberiségnek a Szentlélek eljövetelére?
Az emberiségnek azért volt szüksége a Szentlélek eljövetelére, mert Ő vezet minket Istenhez, általa kapcsolódunk be Jézus és a Szentháromság életébe.

Válaszolj!

1. Milyen példákkal szemlélteti a Szentírás Krisztussal való bensőséges egységünket?
2. "Krisztus követése" helyett melyik kifejezést használja szívesebben a Szentírás?
3. Miért mondhatjuk, hogy a kegyelem olyan bennünk, mint a mustármag?
4. Mióta működik a Szentlélek?
5. Csak a hívők lelkében működik?

Feladat

1. E héten különösen figyelj a Lélek "kicsi" indításaira, és azonnal engedelmeskedj azoknak! Gondolj arra, hogy Krisztus ily módon tud "megtestesülni" benned (s így leszel hasonló Szűz Máriához).
2. Olvasd és gondold át a tanultak alapján: Róm 8,15-17; 1 Kor 3,6-16; 12,1-13.

Tudod-e?

Mit jeleznek a pünkösdi jelek?

- Pünkösd Krisztus korában a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál. A pünkösdi jelek - a tűz, a szélzúgás (Isten kegyelmének kiáradása) - a sínai szövetségkötésre emlékeztetnek. Ott is tűz és zúgás-dörgés jelezte Isten jelenlétét. Pünkösd az új szövetség megkötésének beteljesülése. Erről jövendöl az Úr a próféták által: Új szövetséget kötök veletek... akkor majd... új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek... Az én Lelkemet oltom belétek...." (Ez 36,25-27; 11,19; Jer 31,31k)

- S az új szövetséget jelzi az is, - a próféták szerint (Jo 3,1 k) - hogy az apostolok prófétálnak és mindenféle nyelvű ember megérti szavukat. (ApCsel 2,1-12; 17-19) - Ez a jel - hogy a soknyelvű nép egy nyelvet ért - az egység jele. Amíg a bűn szétszakította és egyet nem értővé tette az emberiséget (ezt ábrázolja a bábeli nyelvzavar elbeszélése - Ter 11,1-9), addig a Szentlélek által eddig idegen emberek egymásra találnak, s megvalósul a világ eredeti egysége. - Az Egyház feladata pedig ettől kezdve, hogy - a Lélek által - megvalósítsa a szétszakadt világ egységesítését Krisztusban.

- Pünkösd az új Isten-kapcsolat megvalósulása, amelyről Keresztelő Szent János is jövendölt: Jézus majd "Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni" (Lk 3,16).