II. rész


5. fejezet

Isten szól hozzánk


I. A történelem tanúsítja...


Amióta ember él a földön, az emberiség keresi a világ rendezőjét, keresi a Végtelen Személyt, aki értelmet ad életének. A történelem egy korszakában azonban egy nép egyszer csak azt kezdte állítani, hogy ő találkozott is azzal, akit keresett: A Végtelen Szeretet, Isten megszólította őt.
Ábrahámmal kezdődött... Ábrahám, a zsidó nép ősatyja, nyugodt életet élt Mezopotámia északi részén. Egyszerre váratlan fordulat következett be életében. Elhagyta addigi hazáját, s elindult a “vak világba” , mert azt állította, hogy Isten hívta. Hasonló fordulatok gyakoriak voltak a zsidó nép nagyjainak életében. Mindannyian állították, hogy az Úr szólt hozzájuk.
Sokszor vitába szálltak az isteni hivatással, mert az elviselhetetlenül súlyosnak tűnt számukra. Mózes alkudozott az Úrral, hogy ne kelljen teljesítenie a neki szánt küldetést. Jeremiás próféta egyenesen perlekedett Istennel és szemére vetette, hogy túl sokat kíván tőle. Jónás elmenekült az Úr elől.
Nyilvánvaló tehát, hogy ezek az emberek nem tekintélyt akartak szerezni maguknak azzal, hogy állították: - Az Úr szólt hozzájuk. Hiszen sokuknak folytonos gúnyt vagy éppenséggel a halált kellett vállalniuk Isten szavának hirdetéséért. És mégis újra és újra e szavakkal léptek a nép elé: “Halljátok az Úr szavát” (Iz 1,1). A zsidó nép viszont, ha időnként el is űzte, vagy megölte Isten küldötteit - egész történelmében mégis meg volt győződve, hogy az Úr szól hozzá. És megrendülten hallgatta Isten szavát a próféták szájából, vagy leírt szavát a Szentírásból (MTörv 5,23-27; Neh 8,6-9).
Ez a meggyőződés folytatódott a kereszténységben: Isten szólt. A Szentírás Isten leírt szava. - Az egyik oldalon vértanúk ezrei haltak meg ebben a bizonyosságban, a másik oldalon minden korban találkozunk emberekkel, akiket úgy megrázott ez a Szó, mint valaha a prófétákat, és új életre indította el őket.
De vajon lehetséges, hogy Isten szóljon az emberhez? És lehetséges, hogy a Biblia szavai Isten megszólítását tartalmazzák a mai ember számára is?

II. Isten szól a kinyilatkoztatásban


1. Lehetséges, hogy Isten szóba álljon az emberrel?

Elképzelhető-e, hogy a végtelen Isten szóba álljon a kicsinyke emberrel? - Láttuk, hogy az ember végtelenbe nyúló keresését csak maga Isten ültethette az emberbe. Célja az volt, hogy az ember keresse Őt és eljusson Hozzá. De ha ez így van, akkor érthető az is, hogy Isten segít az embernek a keresésben: szól hozzá, utat mutat neki. Ezt hívjuk kinyilatkoztatásnak.
A Krisztus előtti korban élt egy nép, amelyik különös odaadással figyelt Isten hívására. Isten ezt a népet, a zsidóságot választotta ki; számára fedte fel, nyilatkoztatta ki titkait, s általa vezette el a világot az igazság mélyebb megismerésére. Isten e nép által készítette fel az emberiséget a kinyilatkoztatás beteljesedésére, Krisztus eljövetelére. A kinyilatkoztatás tehát a zsidó nép életében kezdődött, ahol Isten a próféták által szólt a néphez; majd Jézus Krisztusban teljesült be, akiben Isten a Fia által szólt hozzánk (Zsid 1,1).

2. A kinyilatkoztatás isteni eredetét jelek igazolják

Vajon Isten üzenetének közvetítői milyen bizonyítékokkal igazolták, hogy éppen az ő tanításuk tartalmazza Istennek az emberekhez intézett szavát? Mi bizonyítja, hogy az isteni kinyilatkoztatás éppen a Szentírásban van leírva és nem más vallások könyveiben?
Ha Isten szólt, akkor valamiképp tanúskodnia kellett azok mellett, akik által szólt, azaz a próféták mellett és Jézus mellett. Ezért érthető, ha a kinyilatkoztatás isteni eredetét Isten jelekkel igazolta az emberek előtt. E jelek közül legfontosabbak a) a csodák és a jövendölések, b) valamint a kinyilatkoztatott tanításnak isteni bölcsessége.

a) Csodák és jövendölések

A csoda a világ megszokott rendjétől eltérő jelenség, amely jelzi Isten jelenlétét és erejét. - A jövendölés valamilyen, a jövőben bekövetkező és természetes módon előre nem látható esemény megmondása.
Isten csodákkal és jövendölésekkel igazolta az embereknek azt, hogy küldötteinek tanítása isteni eredetű. Az ószövetségi zsidóság látva a csodákat, ismételten megállapította: Nincs még egy nép, amely olyan isteni jeleket és csodákat tapasztalt volna meg, mint mi (MTörv 4,32-38; Iz 64,2). Jézus hallgatói közül is sokan levonták a következtetést a csodák láttán: “Te vagy az Isten Fia... Te vagy a Messiás... Ilyet még sohasem láttunk.” (Mt 8,27; 9,8; 9,26 stb)
Az ószövetségben sok csodáról olvasunk. Pl. Mózes előtt kettévált a tengervíz, és ő átvezette rajta a népet. Majd vizet adott nekik a pusztaságban (Kiv 14;17,1-7). Illés tüzet kért az égből, s az elégette a pogány papok előtt áldozati állatát (1 Kir 18,30-38) stb. Jézus ugyancsak számtalan csodával, gyógyítással s végül feltámadásával igazolta az isteni erejét. - Mind a próféták, mind Jézus ismételten előre hirdettek olyan eseményeket, amelyek később be is következtek (vö. 10. rész).

b) A tanítás bölcsessége

A kinyilatkoztatást igazolja a tanítás bölcsessége. Az ószövetségi zsidóság sokféle vallással, sokféle tanítással találkozott. De biztos meggyőződéssel állította, hogy az a tanítás, amelyet szent könyvei tartalmaznak, egyedülálló isteni bölcsességekről tanúskodik: “Nincs még egy nép, amelynek oly tökéletes parancsai volnának mint nekünk” (MTörv 4,8) - vallották. Ugyanezt állapították meg Jézus hallgatói: “így még soha nem tanított senki”. Érezték, hogy ez minden eddigitől eltérő “új tanítás”, amelyben “hatalom és erő van”.
Miben áll az újdonság? Már az ószövetség is, majd különösen Krisztus tanítása olyan kérdésekre is választ tudott adni, amelyeket az emberiség történetében soha senki sem tudott kielégítően megoldani, amelyekre csak Isten adhat választ. Például, hogy a bűnös ember hogyan kezdhet új életet. Hogy mi a szenvedés és halál értelme. Hogy a szeretet miként győzhet a gyűlöleten és önzésen stb. (Minderről még részletesen szólunk.) A történelemben sok nagy gondolkodó és sok egyszerű ember lett úgy kereszténnyé, hogy belemélyedtek a Szentírásba, s megrendítette őket annak egyedülálló isteni bölcsessége.

3. Isten megszólítására a hit válaszol

Isten tehát megszólította Ábrahámot, a prófétákat, a választott népet. Csodákkal, jelekkel és a tanítás bölcsességével igazolta önmagát, illetve a kinyilatkoztatás szavahihetőségét, isteni eredetét. A zsidó nép pedig értelmével felfogta az isteni tanúbizonyságokat, és belátta, hogy Isten az, aki megszólította őt. De a belátás önmagában még nem hit. A hit döntése az értelem belátása után következik. Ábrahámnak, a prófétáknak, a választott nép tagjainak és minden embernek, kereszténynek döntenie kell, hogy miután belátta, hogy Isten van és megszólította őt, válaszol-e hívására, követi-e útmutatását; ráteszi-e életét az Igazságra, amit belátott, ráteszi-e életét Istenre. A hit tehát több összetevőből áll:

I. A hit Isten szeretetének ajándéka. Ő az, aki a kinyilatkoztatásban megszólítja az emberiséget. Ő az, aki lelked mélyén megszólított és folyton újra megszólít téged is. Ő tesz minket képessé arra, hogy felismerjük megszólítását és válaszoljunk arra.
II. A hit értelmünk belátásán alapul. A zsidóságot, számos természettudóst s a hívő embereket értelmük következtetése vezeti el Isten létének (Jézus istenségének, az egyház tanításának) elfogadásához.
III. A hit személyes döntés (= élet Istennel).

a) A hit nem csupán elméleti igazságok belátása. Nem az a hívő, aki elméletben elfogadja Istent, Jézust, hanem aki dönt, hogy egész szívével válaszol Isten megszólítására, hogy átadja életét (életének vezetését) Istennek; hogy a kinyilatkoztatás (az Egyház) útmutatása szerint - Jézus törvényei szerint - él: Az ilyen ember megtapasztalja, hogy Isten egyre inkább megjelenik életében.

b) A hit önmagunk (gyengeségeink, tehetetlenségeink) átadása Jézus megváltó szeretetének, erejének. Hivő keresztény az, aki hiszi, hogy Jézus felemelte őt (erőtlensége, bűnei ellenére), és részesíti isteni, teljes életében. Hivő az, aki elhiszi, hogy minden gyengesége ellenére Jézus megváltó ereje átalakítja őt és működik benne - ha miden nap, minden botlás után újra átadja magát Jézusnak. - A hit tettek nélkül halott (Jak 2,17)! A hit akkor lesz élő, ha Krisztus meghívása szerint a szeretet útjára lépünk: “Aki szeret”, azt tudja Isten betölteni, s annak adja erejét, Lelkét (Jn 14,21)!
Ha egy nagy tudós vagy filozófus okos dolgokat mond, szavait leírják és tudományos rendszert csinálnak belőle. Tanítványai aztán ezt megtanulják. Isten azonban nem azért szólt, hogy szavából csupán szép rendszert csináljunk. Jézus azt mondja, hogy a kinyilatkoztatás szava, Isten igéje olyan, mint a mag. Él!

Jézus veti a magot! Kegyelme megszólít mindenkit. Azokban, akik hittel fogadják azt és tettekre váltják, százszoros termést hoz (Lk 8,5k, vö. Mt 7,24k). S ilyen értelemben - a hitet feltételezve - írja már az Ószövetség Isten szaváról: “Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz szavammal is, amely ajkamról fakad.” - Isten szava isteni életet fakaszt, isteni életet táplál bennünk, ha hittel fogadjuk, ha szerinte élünk (Iz 55,10).

III. “Aki szeret, annak kinyilatkoztatom magam” (Jn 14,21)


Ábrahám, Mózes, a zsidó nép, az apostolok, a szentek először csak annyit tudtak, amennyit most te: hogy Isten megszólította, meghívta őket. Csak miután válaszoltak Isten szavára, csak miután úgy cselekedtek, ahogy az isteni megszólításokban hallották, akkor kezdtek újfajta élő kapcsolatba kerülni Istennel. S így váltak alkalmassá arra, hogy Isten újra szóljon hozzájuk.
Beláttad, hogy van Isten? - hogy szeret téged is? - hogy a kinyilatkoztatás szava hozzád is szól? - Ha igen, akkor (ha értelmes és következetes vagy) döntened kell, hogy Istennek akarod adni életedet.
Gondold végig: mi akadályoz abban, hogy teljesebben a hit szerint élj!
Imádkozz! Kérd Isten Lelkét, erősítse hitedet: hogy következetesebben át tudd adni életedet Istennek!
Cselekedj! Jézus azt ígérte, hogy aki tettekre váltja szavait, abban megnő a hit; hogy aki szeretetben él, annak ő kinyilatkoztatja magát. Tedd meg tehát ma azt, amire érzed, hogy hited hív! Mindenképpen cselekedj szeretetből! És akkor Jézus növelni fogja hitedet: Ő maga nyilatkoztatja ki magát neked, bensődben.

Összefoglalás


12. Miért ésszerű, hogy Isten szóba áll az emberrel?
Isten az emberbe ültette a Végtelen Szeretetet, az Isten utáni vágyat. Ezért ésszerű, hogy szól is hozzá, utat mutat neki keresésében.

13. Mi igazolja a kinyilatkoztatás isteni eredetét?
A kinyilatkoztatás isteni eredetét 1. csodák, 2. jövendölések, 3. és a tanítás isteni bölcsessége igazolják.

14. Mi a hit?
A hit 1. Isten ajándéka, 2. értelmünk belátása, 3. és életünk döntése Isten mellett.

15. Ki értheti meg Isten kinyilatkoztatott szavát?
Isten kinyilatkoztatott szavát az értheti meg, aki hisz benne és válaszol Isten megszólítására azzal, hogy szeret.

Válaszolj!


1. Melyik a világ leghíresebb könyve?
2. Mit tesz Isten a kinyilatkoztatásban?
3. Miért volt szükséges, hogy Isten csodákat tegyen?
4. Miben áll a Szentírás tanításának egyedülálló bölcsessége?
5. Mi a csoda?

Feladat


1. Kezdd el odaadóbban szeretni Istent és embertársaidat, hogy Isten kinyilatkoztathassa magát neked!
2. Sorolj fel műalkotásokat (festmény, szobor, zenemű, irodalmi alkotás), amelyek a Szentírásból veszik témájukat!

Tudod-e?


Csodák ma is vannak. Pl. Lourdes-ban egy franciaországi városkában, ahol 1858-ban egy Bernadett nevű leánynak megjelent a szent Szűz, és a helyen egy forrás fakadt, amelyben sokan meggyógyulnak. El lehet ezt hinni? Lourdes-ban egyébként egy hitetlenekből és hívőkből álló orvosi bizottság vizsgál meg minden beteget. És ez a bizottság állapítja meg újra és újra, hogy a gyógyulás “a tudomány mai ismereteinek alapján természetes ésszel nem magyarázható”. Alexis Carrel a híres rákkutató Nobel-díjas orvos is egy csodás gyógyulás láttán tért meg. Ez a tudós orvos és más tudósok nem tértek volna meg, ha az amit láttak, nem lett volna valóban csoda.
Hány fajtája van a kinyilatkoztatásnak?
Van “nyilvános” kinyilatkoztatás, amely az egész emberiségnek szól. És van “magán” kinyilatkoztatás, amely csak egy személynek vagy kisebb csoportnak szól, és ezért elfogadása nem kötelező mindenki számára. Ilyet kaptak néha a szentek. Például Alacoque Szent Margit ennek hatására szorgalmazta az elsőpénteki ájtatosságot, vagy Szent Bernadette a Szent Szűz tiszteletét Lourdesban.

Beszéljük meg!


A csoda szót ma sokan félnek kimondani. Pedig, aki tud Isten jelenlétéről, erejéről, szeretetéről, annak számára a csoda és a kinyilatkoztatás nem érthetetlen jelenség. Csak olyan valami, mintha elhúznánk egy “függönyt” , s egy pillanatra láthatóvá, tapasztalhatóvá válnék az egyébként is mindig jelenlevő Isten végtelen hatalma és szeretete. Hiszen a csoda Isten jelenlétének és szeretetének igazolására szolgál. - Szent Ágoston írja a csodáról: “Isten mindennapos csodáihoz, amelyekkel a világot irányítja, annyira hozzászoktunk, hogy alig gondolunk rájuk. Például arra a csodára, amelyet minden egyes búzaszemnél végbevisz: megszaporítva azt az aratásra. Azért Isten időnként olyan dolgokat tesz, amelyek a természet szokott rendjén kívül vannak. Az a célja velük, hogy az emberek felfigyeljenek.” Valójában azonban a világmindenség rendje nagyobb csoda, mint az ötezer ember jóllakatása öt kenyérrel.
Mi a különbség a prófétai jövendölés és például a tenyérjóslás vagy csillagjóslás között?