II. rész


7. fejezet


A Szentírás - mint irodalmi mű


I. Meg akarod érteni a Bibliát?


A Bibliát minden művelt embernek illik ismernie. A legtöbben hallottak is például arról, hogy a Biblia szerint Isten a világot hat nap alatt teremtette; vagy hallottak Ádámról és Éváról meg a paradicsomkertről. De kevesen ismerik ezeknek az elbeszéléseknek jelképes és mély tanító mondanivalóját. Vajon te tudod-e, mit tanítanak ezek a leírások? Olvasd csak el a Biblia első sorait! Rájössz-e azok jelentésének titkára?!
“Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, sötétség borította a mélységeket és Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság. És világosság lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Aztán este lett és reggel: az első nap. - Isten újra szólt: A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat és alkosson válaszfalat a vizek között. Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte el. Este lett és reggel: a második nap.” (Ter 1, 1-8)
Így folytatódik a harmadik, negyedik és ötödik napon a szárazföldnek, a növényeknek, az égitesteknek és az állatoknak megteremtése. Végül “Isten megteremtette az embert a saját képmására, férfinak és nőnek teremtette. Megáldotta őket és így szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá...
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap... Isten a hetedik napon megpihent... Megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon pihent meg egész teremtő munkája után.” (Ter 1,27-28.31; 2,2-3)
A Szentírás később azt írja, hogy Isten előbb a férfit alkotta meg a föld porából, s bele “lehelte az élet leheletét” Azt is látta, hogy “nem jó az embernek egyedül lenni , ezért oldalcsontjából megalkotta az asszonyt” (Ter 2).
Vajon mi a sokat idézett sorok igazi jelentése?

II. A Szentírás irodalmi elemzése


1. A szentírási könyvek megértéséhez ismernünk kell azok műfaját és keletkezési körülményeit

A Szentírás Isten szava. De valóságos irodalmi alkotás is. A szentírók koruk műfajaiban, koruk irodalmi kifejező eszközeit felhasználva mondták el mondanivalójukat.
A Szentírás egyes könyveinek tartalmát akkor érthetjük meg teljesen, ha tekintettel vagyunk azokra a szempontokra, amelyeket általában egy irodalmi alkotás elemzésekor figyelembe kell vennünk. Melyek ezek?

a) A műfaj - Egy mű megértéséhez ismernünk kell annak műfaját.
Mit csinálna, aki nem tudná, hogy különbség van például egy tanítómese és egy riport műfaja közt? Elolvasná Aesopusnak egy állatmeséjét és elkezdene vitatkozni, hogy az állatok nem tudnak beszélni.

b) Az irodalmi kifejező eszközök - Egy mű megértéséhez ismernünk kell a felhasznált kifejező eszközöket, például a hasonlat, a megszemélyesítés, az allegória szerepét.
Aki nem ismerné ezeket, az a magyar irodalom legismertebb alkotásait sem értené meg. Már a Toldi olvasásakor is fennakadna, ha pl. ezt olvasná: “Ösztövér kútágas hórihorgas gémmel / mélyen néz a kútba, benne vizet kémel” . - S megkérdezné, hogy mondhatja Arany, hogy az élettelen kútágas “belenéz” a kútba?

c) A keletkezés háttere - Ennek ismerete is szükséges egy mű megértéséhez.
Megérthetné-e pl. a Walesi bárdok mondanivalóját, aki nem tudja, hogy a ballada a 48-as szabadságharc után a véres Habsburg-elnyomás korában íródott?
A Szentírás nem egyetlen könyv, hanem egy egész irodalom. 72 könyve körülbelül 1000 év alatt keletkezett, különböző műfajokban, különböző történelmi körülmények közt. A Szentírást tehát - mint irodalmi művet - teljesen csak az értheti meg, aki ismeri a keleten használt műfajokat, irodalmi szemléltetési eszközöket s a könyvek keletkezésének hátterét. Ezek megismerése komoly tudományos munkát igényel.
A következőkben csupán a Biblia két első fejezetének példáján fogjuk bemutatni, hogy a bibliai elbeszéléseket az értheti meg teljesen, aki figyelembe veszi az imént felsorolt szempontokat.

2. A teremtés-elbeszélés elemzése

a) A műfaj - A Szentírás szerint Isten hat nap alatt teremtette a világot. - Aki nem tud különbséget tenni egy tanító célzatú vallási elbeszélés és egy természettudományos értekezés műfaja között, az vitatkozni kezd és azt mondja: A tudomány szerint földünk nem a Bibliában leírt sorrendben alakult ki, és nem hat nap alatt jött létre. - De aki tudja, hogy a teremtés-elbeszélés műfaja a keleten ismerős tanító-példázat, az megérti, hogy a Szentírás a színes leírás által arra akar tanítani: hogy egy Isten van, és Ő szeretetből teremtette a világot.
A szerző a “hatnapos” teremtéssel is vallási tanítást akar kifejezni: Ha Isten szereti az embert, akkor az embernek időnként meg kell állnia, hogy hálát adjon Isten jóságáért - hogy megpihenjen és örvendezzék. Az elbeszélést azért osztotta tehát hat napra, hogy a végén hozzáfűzhesse: a hetedik napon Isten megpihent. - Szombatonként ti is pihenjetek meg, szenteljétek meg az Úr napját!

b) Az irodalmi kifejező eszközök - A teremtés-elbeszélés a gondolkodó ember két legalapvetőbb kérdésére keresi a választ, és válaszait irodalmi eszközökkel próbálja szemléltetni:
- Honnan van a világ? - Ez az elbeszélés első kérdése. S a szentíró válasza: A világot mindenestül Isten teremtette; és szépnek, jónak alkotta.
A szemléltetés módja: A szerző nem kezd természettudományos bizonyításba, hanem hat nap keretében felsorol mindent, amit a világban ismer. Majd hozzáfűzi: mindezt Isten teremtette; és jónak alkotta. - (Felsorolásában természetesen nem a mai világképet követi, hanem a korabeli, földközéppontú szemléletet.)

- Mi az ember helye a világban? - ez a második kérdés. És a válasz: az ember is Isten teremtménye, de lényegesen különbözik a többi teremtménytől. Isten őt saját képmására alkotta, és az egész világ urává tette.
A szemléltetés módja:
- Az ember teremtményi voltát, Istentől való függését egy Keleten ismerős jelkép szemlélteti: Isten földből alkotja az embert.
- Az ember isteni hivatását egy másik kép ábrázolja: Isten saját képmására teremti az embert és lelket lehel bele.
- Az embernek a többi teremtmények fölött álló nagyságát egy jelenet szimbolizálja: az ember ad nevet a föld állatainak. A keleti szemléletben nevet az adhat másnak, aki hatalmasabb nála, aki uralkodik rajta.

c) A keletkezés háttere - A világ teremtéséről szóló bibliai leírás teljes megértéséhez tudnunk kell, hogy a korabeli pogány vallások sok istenben hittek. Istennek tartották a Napot, a Holdat, a csillagokat. Sőt szerintük külön isteneik vannak a tengernek, az állatoknak, a növényeknek. Amikor a teremtés-elbeszélés egyenként felsorolja a Napot, a Holdat, a csillagokat, az állatokat, egyúttal azt is kijelenti, hogy ezek nem istenek, hanem mind az egyetlen Isten teremtményei.
- Az ember teremtéséről szóló elbeszélés akkor érthető, ha tudjuk, hogy a korabeli mítoszoknak zavaros elképzeléseik voltak az emberről. Ezek szerint az emberek nem egyenlőek. Egyesek (az uralkodók, a varázslók) az istenek választottai, míg mások alacsonyabb értékűek. A Szentírás válaszol ezekre az elképzelésekre is: Ha Isten saját képmására teremt minden embert, akkor az emberek alapvetően egyenlőek.
- Az asszony teremtéséről szóló allegórikus leírás súlyát is akkor fogjuk fel, ha ismerjük a kort. Abban a korban sokan azt tartották, hogy csak a férfi az igazi ember; az asszonynak nincs lelke, csak rabszolga.
A nők alacsonyabbrendűségéről szóló szemlélet sokfelé és sokáig uralkodott. Gondolj csak arra, hogy a régi magyar nyelv is használt ilyen kifejezéseket: “eladó lány” . Vagy gondolj a többnejűségre, amely ma is ismerős egyes országokban!
A szentíró szemléletes képekben mondja el hallgatóinak, hogy az asszony egyenlő a férfival: “Isten mély álmot bocsátott az emberre, majd kivette egyik bordáját és azt asszonnyá építette...” A borda kivétele a keleti nyelvben olyan valamit jelent, mintha mi azt mondanánk: Isten kivette az ember szívét és azt asszonnyá építette. Ezért a férfi és a nő egyenlők és összetartoznak, hiszen “egy a szívük”, egy a lényük (Ter 2,21-25).

III. A Szentírás a szívemben van


- Amikor Euplusztól, a vértanúvá lett szicíliai fiatalembertől a katonák elvették a nála levő, kézzel írt evangéliumot, a helytartó gúnyosan megkérdezte: “Nálad vannak-e még a tiltott írások, amelyekből, azt mondtad, hogy erőt merítesz?” Euplusz válasza: “Nálam vannak!” A helytartó meglepődött, mert úgy tudta, hogy elvették azokat tőle. - “Hol vannak? Add elő!” - Euplusz a szívére mutatott: “Itt vannak!” - Erre a helytartó elrendelte, hogy függesszék fel és ostorozzák, amíg nem kész megtagadni hitét. Így halt vértanúhalált.
- Felfigyeltél arra, hogy minden szentmisében “fogadalmat teszünk” arra, hogy szívünkbe akarjuk fogadni az evangéliumot?! - Az evangélium olvasásakor felállunk és kereszttel jelöljük meg a homlokunkat, szánkat és szívünket. Ez azt jelenti, hogy szeretnénk megérteni az evangéliumot; vállaljuk, hogy ha kell, beszélünk róla; és elsősorban azt ígérjük, hogy a szívünkbe kívánjuk fogadni Isten szavát. Isten szava olyan a lelkünkben, mint a mag, amely kikel és termést hoz.
A Szentírás kimagasló irodalmi alkotás. Te is figyelj fel azokra az irodalmi szépségekre, amelyek a nagy írókat is mélyen megérintették. Ha valamit nem értesz a Bibliában, jusson eszedbe: ez bizonyára azért van, mert nem eléggé ismered a megfelelő rész műfaját, a keleti szemléltetési módokat vagy a keletkezés hátterét.
De mindezek ellenére se feledd, hogy a Szentírás Isten szava, amelynek minden nyitott szívű emberhez van mondanivalója. Ezért történhet meg oly gyakran, hogy a Szentírás - különösen az Újszövetség - lényegét megérti valaki különösebb tudományos elemzés nélkül: és elindul általa a mélyebb istenszeretet és emberszeretet útján.
Isten téged is arra hív, hogy elsősorban szíveddel olvasd a Szentírást! E héten folytasd, amit elkezdtünk. Olvass naponta az Újszövetségből!

Összefoglalás


19. Hány részből áll a Szentírás?
A Szentírás két részből áll: az Ószövetségből és az Újszövetségből. (Az Ószövetség 45 könyvét a Krisztus előtti 1000 év alatt írták, az Újszövetség 27 könyvét Krisztus születése után 50-100 között.)

20. Van-e természettudományos mondanivalója a 6 napos teremtés-elbeszélésnek?
A 6 napos teremtés-elbeszélésnek nincs természettudományos mondanivalója. Vallási mondanivalója az, hogy csak egy Isten van, s Ő szeretetből teremtette a világot.

21. Miért van szüksége széles körű ismeretekre annak, aki a Szentírást - mint irodalmi művet - meg akarja érteni?
A Szentírás könyveit ezer év alatt írták. Mint irodalmi művet, csak az értheti meg őket helyesen, aki ismeri a könyvek műfaját, keletkezési körülményeit és a használt irodalmi kifejező eszközöket.

Válaszolj!


1. Miért ajánlatos először az Újszövetséget olvasni a Szentírásból?
2. Hogyan tükröződnek a korabeli mítoszok elgondolásai a teremtéstörténetben?
3. Mi a teremtés-elbeszélés műfaja?
4. Mit jelent az, hogy Isten Ádám bordájából alkotta meg Évát?
5. Ellentmond-e a bibliai teremtés-elbeszélés a fejlődéselméletnek?

Feladat


1. Írd le, mi az, amit a teremtés-elbeszélés a “lelked számára” mond!
2. Olvasd el a Teremtés Könyvének 1. és 2. fejezetét! Találsz-e benne olyan nehézségeket, amelyre az előzők alapján nem tudsz válaszolni?

Tudod-e?


Hogyan rövidítjük a Szentírás könyveit?
A rövidítések táblázatát megtalálod minden Szentírásban.

Melyek a legfontosabb szentírási műfajok?
A Szentírás könyvei többféle műfajban íródtak, mégis csoportosítani szoktuk őket.
Az Ószövetség könyveit 3 nagy csoportra osztjuk:

1. Történeti könyvek a zsidó nép történeteiről számolnak be a mai történetírástól eltérő, a keleti történetírás műfajának megfelelő módon (erről lesz szó a 8. fejezetben).
2. Tanítókönyvek különféle műfajokban íródtak; egyetlen céljuk a vallási tanítás. Vannak köztük költemények (mint a zsoltárok, a világ legolvasottabb költeményei); jelképes tanító elbeszélések (Jób és Jónás könyve vagy az Énekek Éneke); és bölcs mondások, tanítások gyűjteményei (Példabeszédek-, Prédikátor-, Bölcsesség-, Sirák Fia könyve).
3. Prófétai könyvek: az Ószövetségnek talán legizzóbb könyvei. Isten szól bennük a próféták által a néphez. A könyvekből kibontakoznak előttünk a próféták alakjai is, akik azért küzdöttek, hogy a választott nép hű maradjon az igaz Istenhez. (A 16 prófétai könyv közül a legfontosabbak Izaiás, Jeremiás, Ezekiel és Dániel könyvei.)

Az Újszövetségi Szentírás könyveit is 3 csoportra oszthatjuk. Ezek a

1. történeti könyvek (az evangéliumok és az Apostolok Cselekedetei),
2. levelek (Szent Pál és az apostolok levelei),
3. és egy prófétai, illetve apokaliptikus könyv (A Jelenések Könyve).

Mi a számmisztika?

A keleti népek irataiban éppen úgy, mint a Szentírásban, a számoknak elsősorban jelképes jelentésük van. A keletiek szerint voltak szerencsés és szerencsétlen, jó és rossz számok, és olyan számok, amelyeknek különböző más jelentésük van. Így értjük meg, hogy miért szerepelnek egyes számok oly gyakran a Szentírásban. Tökéletességet jelző szám például a hetes, amellyel a teremtési elbeszélésben és sok más helyen is találkozunk. Tökéletes szám a 40-es is, ezért szerepel oly sokszor. (A vízözön idején az eső 40 napig esett, Jézus 40 napig böjtölt stb.) A keleti ember számára tehát nem elsősorban a szám volt fontos, hanem annak mondanivalója. Például a vízözön-elbeszélés mondanivalója az, hogy Istennek megvolt a terve a vízözönnel is, ezt is tökéletesen csinálta; - mert igazságos büntetés volt.

Beszéljük meg!


A “Ószövetség” fogalmát több értelemben használjuk. ószövetségnek nevezzük egyrészt a szövetséget, amelyet Isten a zsidó néppel kötött, tágabb értelemben pedig a választott nép egész történetét, s ilyen értelemben beszélünk ószövetségi vallásról, népről, kinyilatkoztatásról. De ószövetségnek nevezzük a Szentírásnak azon könyveit is, amelyek Jézus előtt íródtak. A két fogalom közti különbséget az írás módjában is kifejezhetjük. Így (könyvünkben is) - kis- vagy nagybetűvel - ószövetséget vagy Ószövetséget írunk (az utóbbit, ha a könyvről van szó). Hasonlóan beszélünk egyrészt az új szövetségről, azaz Istennek új szövetségkötéséről, másrészt az Újszövetségről, tudniillik a Szentírásnak Jézus halála után írt könyveiről. Az írás módjában ugyanúgy tehetünk különbséget, mint az előző esetben.