IX. rész

52. rész

Várjátok a Szentlelket!

I. “Szólj Uram, szolgád figyel!” (1 Sám 3,10)

Kr. e. a IX. században élt a zsidóság egyik nagy prófétája: Sámuel. Gyermekkorában a zsidó főpap, Héli mellett segédkezett. Egy alkalommal szolgálatának idején éjszaka a templom egyik oldalfülkéjében aludt, a főpap a szomszédos helyiségben. “Ekkor az Úr megszólította: Sámuel, Sámuel! Itt vagyok, felelte. Azután odafutott Hélihez és azt mondta: Itt vagyok, hívtál. Az ezt válaszolta: Nem hívtalak, feküdj le és aludj! Elment és lefeküdt aludni. Az Úr azonban újra szólította. Sámuel! Sámuel fölkelt, odament Hélihez és azt mondta: Itt vagyok, hívtál. Ez azt felelte: Nem hívtalak fiam, feküdj le és aludj! Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem volt része abban, hogy az Úr megnyilatkozzék neki. Az Úr most újra szólította Sámuelt harmadszorra. Fölkelt, odament Hélihez és így szólt: Itt vagyok, hívtál. Erre Héli megértette, hogy az Úr szólította a fiút. Ezért azt mondta Sámuelnek: Menj, feküdj le és aludj! Aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Szólj Uram, szolgád figyel! Sámuel elment és nyugovóra tért a helyén. Akkor megjelent az Úr, elé állt és szólította, mint előző alkalommal: Sámuel, Sámuel! És Sámuel így válaszolt: “Szólj, szolgád figyel!” (1 Sám 3,4-10). - Akkor az Úr szólt Sámuelhez. Ő hallotta szavát, s elindult a prófétaság útján.”
Mi tűnik fel ebben az elbeszélésben? - Sámuel készsége. Azonnal ugrik, amint meghallja a Hangot... - S feltűnik, hogy készsége nem csökken harmadik, negyedik alkalommal sem. Pedig már úgy látszik, csak a képzelet játszik vele. Vajon mi lett volna, ha Sámuel harmadszorra vagy negyedszerre nem engedelmeskedett volna a hívásnak? - Nem lett volna alkalmas arra, hogy meghallja az Úr szavát.
A próféták, az apostolok életében azt tapasztaljuk, hogy folyton figyelnek a Szentlélek indításaira, és azonnal engedelmeskednek azoknak. Péterről vagy Pálról például ismételten megjegyzi a Szentírás, hogy a Lélek “indította” őket egy-egy cselekedetre, illetve hogy ők a “Lélek utasításai” szerint cselekedtek. (vö. ApCsel 6,10; 9,17; 13,1; 16,6; 28,10 stb.)
Nekünk mit kell tennünk, hogy a Lélek betölthessen és vezethesse életünket?

II. “Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14)

A bérmálásban Istennek, a Szentléleknek eszközeivé szeretnénk válni. A Szentlélek csak azt tudja vezetni, aki figyel rá; azzal tudja közölni magát, aki nyitott feléje. - De hogyan válunk erre alkalmassá?

1. Cselekvő várakozás

A Szentírás kétféle magatartásra hívja meg a keresztényeket. Egyrészt a szeretet konkrét tetteire, másrészt egyfajta várakozásra. A keresztény élet a cselekvés és a várakozás kettősségében bontakozik ki. S az ember ebben válik alkalmassá a Lélek befogadására.
Az egyházatyák csónakhoz hasonlítják az emberi lelket. Az embernek eveznie kell - cselekednie kell -, hogy a csónak előre haladjon. De egyúttal folyton készenlétben kell tartani a vitorlát - azaz várakoznia kell -, hogy a Szentlélek “szele” belekaphasson. (vö. Jn 3,8), s minden evezésnél nagyobb sebességgel repíthesse tovább a lelket.

a) Várakozás
Várjátok a Szentlelket! - mondja Jézus. “Ő elvezet majd titeket a teljes igazságra.” (Jn 16,13); vö. 41. zsolt.)
Mikor van bennünk ez a várakozás? - Ha van bennünk hit, hogy Isten szeret. És remény, hogy Lelke által valóban önmagát akarja adni nekünk.
E várakozás nem semmittevés. Feszült várakozás ez. (A vitorlák készenlétben tartása.) Teljes szívvel figyelünk a Lélek indításaira, hogy azonnal engedelmeskedjünk azoknak.

E várakozás a hit és a lélek nagy iskolája: A várakozásban kiélesedik fülünk, s így - mint Sámuel - egyre jobban meghalljuk és megértjük a Lélek indításait. A várakozásban kitágul a szívünk és alkalmassá válunk a Lélek befogadására.

b) Cselekvés
A keresztény várakozás csak akkor igazi, ha krisztusi cselekvéssel párosul. A Szentlelket várni azt is jelenti, hogy azonnal próbáljuk megvalósítani Jézus parancsát. Jézus azt ígérte, hogy aki szeret, annak megadja a Szentlelket, annak kinyilatkoztatja magát (Jn 14,21). Jézus a Szentlélek által, a Szentlélekben nyilatkoztatja ki magát.
A helyes várakozásra is a cselekvés vezet el. Minél jobban próbálok másokért élni, annál jobban érzem gyengeségemet, annál jobban megsejtem Isten szeretetének nagyságát, annál jobban tudok várni rá. S mivel így nem vagyok eltelve magammal, alkalmassá válok arra, hogy Isten lelke betöltsön.

2. Bűnök a Szentlélek ellen

Az igazság állandó keresése, a Szentlélek benső indításaira való figyelés az ember kibontakozásának útja.
De képesek vagyunk arra is, hogy ne kövessük a meglátott igazságot, hogy szembeszegüljünk lelkiismeretünk, illetve a Szentlélekkel.
“Szentlélek elleni bűnnek” viszont a szó szoros értelmében azokat a bűnöket nevezzük, amelyekkel valaki szembeszegül a Lélek megtérésre, megújulásra való indításaival. Vagyis aki vakmerően bizakodik Isten irgalmában; aki kétségbeesik amiatt, hogy Isten nem bocsát meg; aki tusakodik a megismert igazsággal; aki a kegyelmet irigyli mástól; aki a bűnben makacsul kitart; aki a bűnbánatot megtagadja.
A Szentírás azt mondja, hogy minden bűn bocsánatot nyer, csak a Szentléleknek való ellenszegülés nem. (Mt 12,31; Zsid 6,4) Miért? Mert Isten szabadságot adott az embernek. S ha az ember véglegesen elutasítja a Szentlélek megtérésre való hívását, ha megveti az őt megmenteni akaró isteni szeretetet, akkor Isten tiszteletben tartja szabadságát és nem kényszeríti Őt a jóra.
Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a kis dolgokban is engedelmeskedjünk a Lélek indításainak (vö. Zsid 3,7)! S ha bizonytalanok vagyunk, hogy vajon valóban a Szentlélektől származik-e egy indítás, forduljunk tanácsért tapasztalt lelki emberhez!

III. “Aki szeret, annak kinyilatkoztatom magam” (Jn 14,21)

Tünde 22 éves volt, amikor megtért. Elmesélte megtérésének első lépéseit. A kereszténység felé egy évfolyamtársának és néhány fiatalnak a példája fordította. Még nem hitt, de érezte, hogy szeretne úgy élni, ahogy ezek. Egy alkalommal bement a templomba és így imádkozott: “Istenem, ha vagy, adj egy jelet, mutasd meg magad!” De jel nem jött. Kifelé haladva a templomajtóban egy öreg nénit látott, aki egy nagy csomagot vitt. Eszébe jutott, amit többször hallott, hogy Isten abban él, aki szeret. - Félénk természetű volt és nem szokott megszólítani idegeneket, hogy felajánlja nekik segítségét. De most ezt tette. A néni a város túlsó felén lakott. Lakásáig vitte neki a csomagot. Azután sietve hazaindult, mert közben az idő eljárt és volt még tanulnivalója. Amikor újra visszatért a városka közepébe, ahol lakott, ismét egy idős nénit vett észre, aki még nagyobb csomagot cipelt. - “Segíthetek?” - kérdezte, most már sokkal könnyebben, mint az előbb. Őt is hazáig kísérte... S ekkor lelkét eddig nem ismert különös öröm töltötte el, és a teljes bizonyosság: Isten van, és szeret... Később alaposan megismerte a kereszténységet. De az életadó megtapasztalás számára is - mint sokak számára - ez volt: aki szeret, annak Jézus kinyilatkoztatja magát.

Összefoglalás

139. Kit tud vezetni a Szentlélek?
A Szentlélek azt tudja vezetni, aki figyel rá, és engedelmeskedik indításainak.

140. Ki követ el a Szentlélek ellen bűnt?
Szentlélek elleni bűnt az követ el, aki szembeszegül a Lélek megújulásra való indításaival.. (Ilyen bűnök: a vakmerő bizakodás, kétségbeesés, tusakodás a megismert igazság ellen, Isten kegyelmének irigylése másoktól, a bűnben való megátalkodottság, a bűnbánat megtagadása.)

Válaszolj!

1. Milyen példával szemléltetik az egyházatyák a cselekvés és a várakozás kettősségét az emberben?
2. Mikor lesz élő bennünk a várakozás?
3. Miért nem nyer bocsánatot a Szentlélek elleni bűn?
4. Miért kell kis dolgokban is engedelmeskedni a Lélek indításainak?

Feladat

1. A Szentlélek benned akar élni. Kérd, hogy töltsön el! Engedelmeskedj indításainak!
2. És cselekedj: szerezz örömet másoknak (legalább naponta egyszer)!