IX. rész



54. rész

Mi a bérmálás?


I. A bérmálás története


Az első bérmálás pünkösdkor volt, amikor az apostolok megkapták a Szentlelket. Ők érett felnőttek voltak ekkor. Hosszú imával és várakozással készültek pünkösdre. Lelkükben pedig ott volt a készség, hogy Krisztusért és születő Egyházáért adják életüket.
Az első századokban az Egyház olyan fiatalokat, illetve felnőtteket fogadott be teljes értékű tagként közösségébe, akik éretten felkészültek a szentségek vételére, és készek voltak életüket adni Krisztusért és egyházáért. A krisztusi közösségbe való bevezetés szertartásaihoz tehát azokat a hitjelölteket engedték, akiket az Egyház megbízottjai érettnek találtak a nagykorú keresztény életre. A három “bevezető szentségben”, a keresztségben, bérmálásban és Eucharisztiában a felnőttek egyszerre részesültek húsvét vigíliáján. (vö. 37. rész 1.)
A századok múltával egyre több keresztény házaspár kérte, hogy kis gyermekeik is részt vehessenek az egyházi közösség életében, ünnepein, - s mindenekelőtt, hogy részesülhessenek a keresztségben. Mivel a hitvalló keresztény családok gyermekeinek jelentős része a tapasztalatok szerint a családban magáévá tette a krisztusi életet, az Egyház megengedte a gyermekek keresztelését.
Korábban együtt szolgáltatták ki a keresztséget és a bérmálást. Ekkoriban azonban megkezdődött a két szentség szétválása a nyugati egyházban. Azt mondták: a keresztség az Egyházba, a krisztusi életbe való bevezetés szentsége, amelyet csecsemők is megkaphatnak, ha szüleik vállalják komoly vallásos nevelésüket. A bérmálás viszont a keresztény nagykorúság, a személyes döntés szentsége, amelyet csak olyan korban szabad kiszolgáltatni, amelyben valaki képes éretten dönteni Krisztus és az Egyház mellett. (A keleti egyházak viszont továbbra is együtt szolgáltatták ki a keresztséget és a bérmálást. Tehát ha csecsemőt kereszteltek, egyidejűleg meg is bérmálták.)

II. “Megkapjátok a Szentlélek pecsétjét” (Ef 1,13)


1. A bérmálás

Aki megkeresztelkedett, az megkapta már a kegyelmi élet “csíráját”, részesedett már Jézus, a Szentháromság életében, s így megkapta a Szentlelket is. Mi újat tud akkor adni neki a bérmálás?
A bérmálás megerősít abban, ami a keresztségben elkezdődött. A bérmálásban a megkeresztelt - most már felnőttként - maga vállalja azt, amit a keresztségben szülei vállaltak helyette: a krisztusi életet és küldetést. S odaadására válaszul a Szentlélek új módon tölti el őt és megerősíti, hogy képes legyen a nagykorú keresztény életre.
Mi tehát a bérmálás? - A bérmálás egyesülés a Szentlélekkel: a keresztény nagykorúság szentsége.

I. Az Egyház részletesebben így határozza meg a bérmálást, illetve annak hatását: A bérmálásban a keresztények a) megkapják a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát, b) amely sajátos erővel ruházza fel őket, és szentségi jegyet vés beléjük, c) hogy szorosabban kapcsolódjanak az Egyházhoz, d) és elkötelezve érezzék magukat, hogy mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjesszék és megvédjék.
II. Természetesen akiben nincs meg a személyes odaadás, aki elzárja lelkét a Szentlélek elől, abban Ő nem tud működni. S aki a bérmálás után nem törekszik a nagykorú keresztény életre, az nem is tapasztalhatja meg annak kegyelmi hatásait.

2. Ki járulhat a bérmáláshoz?

a) Bérmáláshoz az járulhat, aki vágyik mindarra, amit a szentség nyújt:
- Aki vágyik a Szentlélekre és kegyelmi ajándékaira.
- Aki az egyházi közösség felnőtt tagjaként akar élni.
- Aki érzi a krisztusi küldetés felelősségét, és örömmel kész vállalni azt.

b) Ahhoz, hogy valaki mindezeket vállalni tudja, bizonyos emberi érettségre van szükség. Ezért a nyugati egyház előírja, hogy bérmáláshoz csak érett korban levő személy járuljon.
Személyes érettségről 13-14 éves kor előtt többnyire nem beszélhetünk. Ezért Püspöki Karunk a bérmálás ajánlott alsó korhatárának a 14 évet jelölte meg.

3. “Pecsétjével megjelölt minket” (2 Kor 1,22)

A keresztény Istennek lefoglalt, elkötelezett ember. Elkötelezi magát már a keresztségben - ugyan többnyire csak szülei által - majd a bérmálásban. Az Egyház, a Szentírás egy képet használ itt: Azt mondja, hogy ezekben az életre elkötelező szentségekben Isten elfogadja odaadásunkat, és mintegy megpecsétel minket. (2 Kor 1,22; Ef 1,13) Úgy is szoktuk mondani, hogy e szentségekben Isten “eltörölhetetlen jelet” ír lelkünkbe. Ettől kezdve az egész örökkévalóságon át látható lesz rajtunk, hogy mi elköteleztük magunkat Krisztusnak és Egyházának, Isten pedig elfogadott minket.

4. Bérmanév - bérmaszülő

A bérmanév - az új név - választása is erre az új elkötelezettségre, az új élet vállalására figyelmeztet. Nevet (vagy új nevet) a régi népek a nagykorú avatáskor vagy egy hőstett alkalmával adtak a fiataloknak. Az új név új élet kezdetét jelezte. (Jel 2,17) A bérmanév számodra is jelezze, hogy új - Krisztusnak elkötelezett, felnőtt keresztény - életet akarsz élni. (Vö. V. rész Összefoglalás/4.) Olyan szent nevét válaszd, aki vonzó példa számodra!
A bérmaszülő feladata, hogy segítse a megbérmáltat vállalt küldetése teljesítésében. Bérmaszülő tehát az lehet a) aki hite szerint él (és nem él egyházilag törvénytelen házasságban), b) aki meg van bérmálva, c) s aki betöltötte a 16. évet. (Ennél fiatalabb csak a lelkipásztor engedélyével, ha különösen érett keresztények.) - Keresztszülőnk lehet egyben bérmaszülőnk is, de bérmaszülő csak egy van (fiúknak általában férfi, lányoknak nő).

III. “Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a Megfeszítettről” (1 Kor 2,2)


A Szentlélek az Atya és a Fiú szeretetéből, teljes egymásnak adottságából származik. - Jézusnak a földön is a kereszt teljes önátadásáig kellett elmennie, hogy a Szentlélek eljöhessen a világba.
Jézus kereszthalálával érdemelte ki a Szentlélek eljövetelét. (vö. Jn 16,7 k) A keresztény is a kereszt vállalásával “érdemli ki”, hogy a Szentlélek neki ajándékozza magát, működjék benne (vö. Mt 10,38-39; Jn 14,21). (Vö. 27. rész)
A bevezető szentségeket (keresztséget, bérmálást és Eucharisztiát) valamikor együtt szolgáltatták ki. Vételük nyilvánvalóan kifejezte, hogy a hitjelölt vállalja a keresztre szögezett és feltámadt Krisztus sorsát. (A keresztség és Eucharisztia jelei sajátosan jelzik is Krisztus halálig tartó szeretetével, a húsvéti titokkal való egyesülést.)
A bérmáláshoz ma is szentmiseáldozat keretében járulunk (vagy legalábbis aznap áldozunk). A bérmálásban vállaljuk, hogy Krisztus áldozatával - húsvéti titkával, keresztig tartó szeretetével - egyesülten akarunk élni. És ehhez kapunk erőt.

Az ember a szenvedésben ismeri fel legnehezebben Jézust. E héten figyelj arra, hogy ismerd fel, köszöntsd Őt és egyesülj Vele minden fájdalomban, amellyel önmagadban vagy a körülötted levő világban találkozol! S Vele egyesülten örömmel ajánld fel azokat az emberek megtéréséért vagy olyanokért, akiknek megtérése különösen a szíveden fekszik!
(Vö.19-20.rész)

Összefoglalás


143. Mi a bérmálás?
A bérmálás egyesülés a Szentlélekkel; a keresztény nagykorúság szentsége.

144. Ki járulhat a bérmáláshoz?
Bérmáláshoz az járulhat, 1. aki vágyik a Szentlélekre és kegyelmi ajándékaira, 2. aki az Egyház felnőtt tagjaként, Krisztus tanújaként akar élni, 3. akit az Egyház megbízottja bérmálásra érettnek tart.

Válaszolj!


1. Mikor volt az első bérmálás?
2. Az ősegyházban kik bérmálhattak?
3. Mi újat ad a bérmálás a keresztséghez képest?
4. Milyen kapcsolatban van a szenvedés és a Szentlélek eljövetele?
5. Ki lehet bérmaszülő?
6. Mit jelez, hogy a bérmálásban új nevet választunk?
7. Mit jelent, hogy a bérmálásban eltörölhetetlen jelet kapunk?
8. Milyen életkorban ajánlatos bérmálkozni?

Feladat


1. Ismerd fel és örömmel köszöntsd Jézust minden fájdalomban! Ajánld fel a fájdalmat mások megtéréséért! (S megkapod a Szentlélek világosságát!)
2. Ha eddig még nem tetted meg, válassz ki egy szentet, aki közel áll hozzád, s akinek nevét bérmanévként viselni akarod!.