II. Függelék
A KATEKUMENÁTUS - ÉS "TAN-ANYAGA"
I. Mi a katekumenátus?
Az a felnőtt vagy fiatal, aki meg akar keresztelkedni, aki elsőáldozó vagy bérmálkozó szeretne lenni - az a jézusi élet útjára kíván lépni, az egyház közösségében. A megtérő, a szentségekre készülő egy hosszú de nagyon szép úton halad előre a szentségek vételéig: ezt hívják katekumenátusnak. - Ma az egyház a katekumenátus útjára hívja azokat a felnőtteket is, akik részesültek ugyan a szentségekben, de életüket nem hatotta át a kereszténység, illetve eltávolodtak attól.
A katekumenátus az egyház ősi, s ma újra helyreállított - élettel és ünnepekkel teli - szép gyakorlatát jelenti: amely által a hit iránt érdeklődő eljut a szentségek vételéig
A katekumenátus, illetve a katekumen (=hit-tanuló) útjának lényeges lépései: 1) Meg ismerkedik a keresztény hit tanításával; 2) majd el kell jutnia a benső megtérésre, hogy a hit tanításait életre váltsa mindennapjaiban (megtanuljon személyesen imádkozni, bűneit megbánni, gyakorlja a felebaráti szeretetet, az ellenség szeretetét stb.); 3) a katekumeneket vezető csoport, illetve a kezes segítségével: bekapcsolódik a keresztény közösség életébe. 4) A hitben való előrehaladását a közösséggel ünnepelt liturgiák jelzik és segítik. (Tehát a katekumenátus célja, hogy a katekumen jusson el az evangéliumi életre és az egyházzal, illetve a helyi keresztény közösséggel való élő kapcsolatra, ne csupán "átessen" a szentségeken.)
A katekumenátus vezetői és a "befogadó csoport"
A katekumenátus akkor élő, ha a pap mellett hivő világiak csoportja is közreműködik a katekumenek (hit-tanulók) szentségekhez vezetésében. E világiakból álló "befogadó közösség" tagjai 1) személyes szeretettel veszi körül a megtérőt, 2) a katekumenek találkozásain (hitbe bevezető óráin) elmondják személyes tapasztalataikat: mit jelent számukra a kereszténység, a hit, az ima, Jézus, a szenvedés, a felebaráti szeretet stb. - A befogadó csoport - ha a megtérők fiatalok - állhat néhány ifjúsági hittanosból, vagy ha felnőtt megtérőkről van szó, 2-3 felnőttből vagy fiatalból, akik vállalják, hogy segítik a lelkipásztort a katekumenek hitre vezetésében. 3) Amikor a pap nem ér rá a találkozáson velük lenni, maguk a világiak vezetik a csoportot (Papoknak és világi vezetőknek segítségére lehet a jelen hittankönyv, - ennek segítségével haladnak előre, az alább javasolt rend szerint.)
A kezesegy olyan keresztény, aki vállalja, hogy segít a katekumennek lelki előrehaladásában. Lehet a befogadó csoport egyik tagja, vagy valaki aki a hit felé elindította az érdeklődőt. Alkalmasnak kell lennie arra, hogy segíteni tudja a jelöltet, hogy elmélyüljön a hit-ismeretekben és a mindennapos jézusi életben, valamint hogy bevezesse őt az egyházi közösség életébe. - Legkésőbb a prékatekumenátus végére ki kell őt választani.
A katekumeneknek a katekumenátus ideje alatt szükségük van a lelki vezetésre. Ez lehetőség szerint magának a lelkipásztornak feladata, de feladata a katekumenátus világi vezetőinek és a kezeseknek is. - A lelkivezetés segítséget nyújt nekik az evangéliumi életben, az imában, a felebaráti szeretetben stb. való konkrét előrehaladásra.
II. A katekumenátus felépítése - liturgiái
I Prékatekumenátus (kb.1 év ) I Katekumenátus (1-2 év ) I Megvilágosodás I Misztagógia I
Befogadás Kiválasztás Szentségek
november? Nb.1.vas. Húsvét Pünkösd
A) A prékatekumenátus
A hittel és a keresztény élettel való ismerkedés első időszaka a prékatekumenátus. A keresztény hit- vagy a szentségek vétele iránt érdeklődő személynek először meg kell ismerkednie a hittel, hogy komolyan dönthessen mellette.
A katekézisek (összejövetelek, hittanok) anyaga ez időben, a hit és a keresztény élet alapvető kérdései: Értelmes dolog e hinni? Kicsoda Isten? Hogyan kezdjek el imádkozni? Mi a Biblia? Kicsoda Jézus? melyek alapvető tanításai? Mi az Egyház? - Könyvünk első része lényegileg ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. - Ezeknek komoly végigbeszélgetése általában legalább egy évet igényel!
B) A katekumenátus
- A katekumenátus csak prekatekumenátus hosszabb időszaka után kezdődik. Feltétele - mondja az egyházi előírás - , hogy "a jelöltekben legyenek meg a lelki élet alapjai és a keresztény tanítás ismerete, ti. a prekatekumenátus idején szerzett hit, a megtérés kezdete és az életváltoztatás szándéka, valamint a személyes kapcsolat felvétele Istennel Jézus Krisztus által. Ezzel együtt jár a bűnbánat első érzése, Isten segítségül hívása, az ima, valamint a keresztény közösség életének és lelkiségének megtapasztalása" (Vö. A felnőttek katekumenátusa (=FK) c. dokumentum 15., 22. pontja. Kiadja a MK Püspöki Kar, 1999). - A lelkipásztorra és a prékatekumen csoportot vezetőkre tartozik, hogy a jelöltek érettségét elbírálják (FK 22).
A hittel és a keresztény élettel való ismerkedés első időszaka a prékatekumenátus. A keresztény hit- vagy a szentségek vétele iránt érdeklődő személynek először meg kell ismerkednie a hittel, hogy komolyan dönthessen mellette.
A katekézisek (összejövetelek, hittanok) anyaga ez időben, a hit és a keresztény élet alapvető kérdései: Értelmes dolog e hinni? Kicsoda Isten? Hogyan kezdjek el imádkozni? Mi a Biblia? Kicsoda Jézus? melyek alapvető tanításai? Mi az Egyház? - Könyvünk első része lényegileg ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. - Ezeknek komoly végigbeszélgetése általában legalább egy évet igényel!
B) A katekumenátus
- A katekumenátus csak prekatekumenátus hosszabb időszaka után kezdődik. Feltétele - mondja az egyházi előírás - , hogy "a jelöltekben legyenek meg a lelki élet alapjai és a keresztény tanítás ismerete, ti. a prekatekumenátus idején szerzett hit, a megtérés kezdete és az életváltoztatás szándéka, valamint a személyes kapcsolat felvétele Istennel Jézus Krisztus által. Ezzel együtt jár a bűnbánat első érzése, Isten segítségül hívása, az ima, valamint a keresztény közösség életének és lelkiségének megtapasztalása" (Vö. A felnőttek katekumenátusa (=FK) c. dokumentum 15., 22. pontja. Kiadja a MK Püspöki Kar, 1999). - A lelkipásztorra és a prékatekumen csoportot vezetőkre tartozik, hogy a jelöltek érettségét elbírálják (FK 22).
1) A befogadás szertartása
A jelöltek felkészítése a szertartásra
A prékatekumenátus végén az érdeklődők eljutottak a vágyig, hogy szeretnék Krisztusnak és az Egyháznak adni életüket. A lelkipásztorok, illetve a katekézist vezető világiak feladata ilyenkor megvizsgálni döntésük érettségét.
E vizsgálat után szerencsés ha van még 1-2 hónap a Befogadásig: ezalatt a jelölt lelkileg fel tud készülni rá (s érlelődik benne döntése); ezalatt van ideje kiválasztani a kezest, (akinek a szertartás alatt mögötte kell állnia), és van ideje kiválasztani azt az Igét a szentírásból, amelyet útmutatójául szeretne a következő időre (s amelyről be kell számolnia a befogadás liturgiájában).
Az ige választása feltételezi, hogy a jelöltnek már van ismerete a Szentírásról, hogy a prékatekumenális katekézisek is a szentírás szellemére és igéjére épültek, s hogy - legalábbis az utóbbi időben - a katekumenek biztatást kaptak, hogy magukban is olvassák a Szentírást. Ha ez elmaradt volna, ebben az utolsó 1-2 hónapban ezt különösen is kössük lelkükre.
Írjuk be előre a katekumenek adatait a Katekumenek Könyvébe (a szertartás közben csak az ő személyes aláírásuk kerül be majd a könyvbe!)
A szertartás előkészítéséről
(Megjegyzés: Ez kötelező liturgia. A vasárnap ünnepeljük, saját miseszöveggel . Misekönyv 769.l.)
Szükség lesz a katekumenek olajára, amellyel megkenjük őket,
minden jelölt számára Szentírásra, amelyet ünnepélyesen átadunk nekik (hozhatják a sajátjukat), - s egy kis asztalkára, amelyre a Szentírásokat helyezzük;
a liturgia előtt minden jelölt írja fel egy kis papírra a saját igéjét, ez segítségére lesz, hogy zavar nélkül válaszolhasson majd ha a pap megkérdezni tőle, hogy melyik igét választotta (s miért ezt választotta);
a katekumenek anyakönyvére, amelyben a katekumenek aláírják nevüket a szertartás alatt (vagy ha sokan vannak és alkalmasabbnak látszik, akkor a szertartás után).
A liturgia előtt tartsuk fenn az első sorokat a katekumeneknek és kezeseiknek;
s jelöljük ki az olvasókat (a kezesek vagy katekéták közül; meg nem kereszteltek, illetve elsőáldozásra készülők ne olvassanak a szentségek vétele előtt; egyes alkalmakkor családias, ha minden könyörgést más olvas.)
Szerencsés a liturgia előtt legalább fél órával rövid eligazítást és lelki indítást tartani katekumeneknek és kezeseknek: Így ráhangolódnak a liturgiára és fel is készülnek arra (pl. arra is, hogy hogyan állnak majd fel a liturgia során a katekumenek és a kezesek, illetve hogy a kezesek jelölhetik meg majd a katekumenek érzékszerveit a kereszt jeléve vö. FK 33.old.)
A szertartás alatti elhelyezkedésről:
Többféle változat ismerős: Ha van elegendő tér a padok előtt vagy a szentélyben, a katekumenek előre állnak félkörívben (lehetőleg merőlegesen a padok irányára úgy, hogy a hívek ne csak a hátukat lássák), mögöttük állnak a kezesek, s velük féloldalt szembe a pap.
Szerencsés, ha a jelölteknek a pappal szemben állnak, hiszen az ő kérdéseire fognak válaszolni (s lélektanilag is megkönnyíti számukra a megszólalást, ha az ismerős pappal nézhetnek szembe).
Ha a tér kicsi, az első padsorokban is állhatnak: a katekumen és kezese egymás mellett...
(Úgy kell elhelyezkedni, hogy a jelöltek lehetőleg hallhatóan vagy mikrofonba mondhassák válaszukat, választott igéjüket...)
A Befogadáshoz hasonló elhelyezkedésre még azokban a liturgiákban lesz szükség, ahol a katekumenek megszólalnak, így: A hit megvallásának, az Átadásnak és a Kiválasztásnak liturgiájában!
(Megjegyzés: Ez kötelező liturgia. A vasárnap ünnepeljük, saját miseszöveggel . Misekönyv 769.l.)
Szükség lesz a katekumenek olajára, amellyel megkenjük őket,
minden jelölt számára Szentírásra, amelyet ünnepélyesen átadunk nekik (hozhatják a sajátjukat), - s egy kis asztalkára, amelyre a Szentírásokat helyezzük;
a liturgia előtt minden jelölt írja fel egy kis papírra a saját igéjét, ez segítségére lesz, hogy zavar nélkül válaszolhasson majd ha a pap megkérdezni tőle, hogy melyik igét választotta (s miért ezt választotta);
a katekumenek anyakönyvére, amelyben a katekumenek aláírják nevüket a szertartás alatt (vagy ha sokan vannak és alkalmasabbnak látszik, akkor a szertartás után).
A liturgia előtt tartsuk fenn az első sorokat a katekumeneknek és kezeseiknek;
s jelöljük ki az olvasókat (a kezesek vagy katekéták közül; meg nem kereszteltek, illetve elsőáldozásra készülők ne olvassanak a szentségek vétele előtt; egyes alkalmakkor családias, ha minden könyörgést más olvas.)
Szerencsés a liturgia előtt legalább fél órával rövid eligazítást és lelki indítást tartani katekumeneknek és kezeseknek: Így ráhangolódnak a liturgiára és fel is készülnek arra (pl. arra is, hogy hogyan állnak majd fel a liturgia során a katekumenek és a kezesek, illetve hogy a kezesek jelölhetik meg majd a katekumenek érzékszerveit a kereszt jeléve vö. FK 33.old.)
A szertartás alatti elhelyezkedésről:
Többféle változat ismerős: Ha van elegendő tér a padok előtt vagy a szentélyben, a katekumenek előre állnak félkörívben (lehetőleg merőlegesen a padok irányára úgy, hogy a hívek ne csak a hátukat lássák), mögöttük állnak a kezesek, s velük féloldalt szembe a pap.
Szerencsés, ha a jelölteknek a pappal szemben állnak, hiszen az ő kérdéseire fognak válaszolni (s lélektanilag is megkönnyíti számukra a megszólalást, ha az ismerős pappal nézhetnek szembe).
Ha a tér kicsi, az első padsorokban is állhatnak: a katekumen és kezese egymás mellett...
(Úgy kell elhelyezkedni, hogy a jelöltek lehetőleg hallhatóan vagy mikrofonba mondhassák válaszukat, választott igéjüket...)
A Befogadáshoz hasonló elhelyezkedésre még azokban a liturgiákban lesz szükség, ahol a katekumenek megszólalnak, így: A hit megvallásának, az Átadásnak és a Kiválasztásnak liturgiájában!
2) Az átadás szertartása
A katekumenek felkészítése
A befogadás után 1-2 hónappal kerülhet sor az Átadásra (illetve egy éves katekumenátus esetén a Hitvallást és az Úr imáját átadhatjuk a Befogadás szertartásában is).
Az Átadás szertartásában van lehetőség arra (nem kötelező), hogy a katekumenek néhány szót szóljanak arról, hogyan élték eddig katekumenátusukat, vagy mit jelentett számukra a Befogadás. Az Átadás előtti katekézisen tehát szükséges erről is beszélni, illetve a katekumenek feladatává tenni, hogy gondolják át ezt, illetve írják fel egy papírra, mit jelent számukra a katekumenátus, és mit tesznek, mit határoztak el azért, hogy előrehaladjanak a jézusi úton.
Ha lehetséges, néhányan elmondhatják majd, amit leírtak, illetve felolvashatják azt. Ha a megszólalás nehézkesnek látszik, a papírokat a szertartás végén, a felajánlás előtt, összeszedheti az egyik katekumen, s az oltárra teheti. (vö. FK 41.old.)
A szertartás előkészítése
Előzetesen be kell szerezni vagy kell készíteni a Hitvallást és Úr imáját tartalmazó méltó kivitelezésű lapokat, amelyeket a szertartás közben átadunk. (Szép formátumú nyomtatványként kaphatóak az OLI-ban.)
Jelöljük ki azt a katekument, aki összeszedi a papírokat, amelyekre felírták, mit jelentett eddig számukra a katekumenátus. Készítsünk elő egy kis kosarat, tálcát, amelyben összegyűjtheti a papírokat, s az oltárra teheti.
Elhelyezkedés a szertartás alatt: (Vö. a Befogadás-nál mondottakat!) A katekumeneknek kezeseikkel együtt tartsuk fenn az első sorokat.
A pap az "átadásának" szavai után lépjen oda mindegyikükhöz, s adja át nekik a Hitvallást és az Úr imáját tartalmazó lapot. Utána következik az Imádság a kiválasztottakért (FK 43.old.)
A befogadás után 1-2 hónappal kerülhet sor az Átadásra (illetve egy éves katekumenátus esetén a Hitvallást és az Úr imáját átadhatjuk a Befogadás szertartásában is).
Az Átadás szertartásában van lehetőség arra (nem kötelező), hogy a katekumenek néhány szót szóljanak arról, hogyan élték eddig katekumenátusukat, vagy mit jelentett számukra a Befogadás. Az Átadás előtti katekézisen tehát szükséges erről is beszélni, illetve a katekumenek feladatává tenni, hogy gondolják át ezt, illetve írják fel egy papírra, mit jelent számukra a katekumenátus, és mit tesznek, mit határoztak el azért, hogy előrehaladjanak a jézusi úton.
Ha lehetséges, néhányan elmondhatják majd, amit leírtak, illetve felolvashatják azt. Ha a megszólalás nehézkesnek látszik, a papírokat a szertartás végén, a felajánlás előtt, összeszedheti az egyik katekumen, s az oltárra teheti. (vö. FK 41.old.)
A szertartás előkészítése
Előzetesen be kell szerezni vagy kell készíteni a Hitvallást és Úr imáját tartalmazó méltó kivitelezésű lapokat, amelyeket a szertartás közben átadunk. (Szép formátumú nyomtatványként kaphatóak az OLI-ban.)
Jelöljük ki azt a katekument, aki összeszedi a papírokat, amelyekre felírták, mit jelentett eddig számukra a katekumenátus. Készítsünk elő egy kis kosarat, tálcát, amelyben összegyűjtheti a papírokat, s az oltárra teheti.
Elhelyezkedés a szertartás alatt: (Vö. a Befogadás-nál mondottakat!) A katekumeneknek kezeseikkel együtt tartsuk fenn az első sorokat.
A pap az "átadásának" szavai után lépjen oda mindegyikükhöz, s adja át nekik a Hitvallást és az Úr imáját tartalmazó lapot. Utána következik az Imádság a kiválasztottakért (FK 43.old.)
3) Imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért és a kereszt átadása
A katekumenek felkészítése a szertartásra
A szertartás előtt tisztázni kell a gonosz lélekről, a világban levő bűnről, az eredeti bűnről szóló tanításokat, illetve rá kell mutatnunk, hogy velük szemben hogyan működik a megváltás ereje, illetve mit jelent a kereszt győzelme (vö. pl. 1 Kor 1,18-2,16), s szólni kell küldetésünkről a bűnnel fertőzött világban.
A szertartás előkészítése
A szertartás közben egy keresztet vagy keresztet ábrázoló szentképet, képeslapot adunk át. Ezt be kell szerezni.
Jelöljük ki az olvasókat.
Az exorcizmusok közül egyet kötelező imádkozni, de imádkozhatunk 2-3-at is, ha van rá idő.
Szép, ha az exorcizmusok alatt a katekumenek térdelnek, illetve ha a befejező áldás-ima után a pap egyenként rájuk teszi a kezét, s így áldja meg őket.
A szertartás előtt tisztázni kell a gonosz lélekről, a világban levő bűnről, az eredeti bűnről szóló tanításokat, illetve rá kell mutatnunk, hogy velük szemben hogyan működik a megváltás ereje, illetve mit jelent a kereszt győzelme (vö. pl. 1 Kor 1,18-2,16), s szólni kell küldetésünkről a bűnnel fertőzött világban.
A szertartás előkészítése
A szertartás közben egy keresztet vagy keresztet ábrázoló szentképet, képeslapot adunk át. Ezt be kell szerezni.
Jelöljük ki az olvasókat.
Az exorcizmusok közül egyet kötelező imádkozni, de imádkozhatunk 2-3-at is, ha van rá idő.
Szép, ha az exorcizmusok alatt a katekumenek térdelnek, illetve ha a befejező áldás-ima után a pap egyenként rájuk teszi a kezét, s így áldja meg őket.
4) A hit megvallásának (reddiciónak) szertartása
A katekumenek felkészítése a szertartásra
"A szertartásban a katekumenek - vagy közülük néhányan - elmondják, mit jelent számukra, hogy megkapták a Hitvallást, s hogyan törekedtek annak szellemében élni", írja az FK a szertartás bevezetésében (FK 55.old.).
A katekumenátus egész folyamata nemcsak elméleti tanítás, hanem az evangélium életreváltása is. A katekumenátus vezetőinek ezt állandóan szem előtt kell tartaniuk.
A hit megvallásának szertartása ilyen szempontból különösen döntő. Hiszen a katekumenátus vége felé kerül rá sor, nem sokkal a “kiválasztás” előtt. A “kiválasztásban” azok részesülhetnek, akik valóban érettek, előrehaladtak a hit ismeretében, annak életre váltásában és a tanúságtételben - amelyről e szertartás különösen is szól - , valamint akiknek az egyházi közösséggel élő már a kapcsolatuk.
E szertartás előtt jóval (illetve az Átadás szertartásától kezdve folyamatosan) kell tehát erről beszélnünk. Legjobb, ha arra segítjük a katekumeneket, hogy ők maguk mérjék fel Isten előtt, érettek e a hit megvallására. (Végső esetben azonban - amint a dokumentumok hangsúlyozzák - a katekumenátus vezetőinek kell azt kimondaniuk, hogy ki az érett és ki nem.)
A megvallás szertartásában tehát az érettnek bizonyult katekumenek néhány szóban összefoglalják (megvallják), mit jelentett életükben a Hitvallás megkapása, illetve az eltelt katekumenátus, illetve hogy mennyiben vallották meg hitüket. - Mindezt írják le előre néhány sorban, s a katekumenátus vezetőivel nézzék át a leírtakat. Az írás segítségükre lesz, hogy tudjanak (legalábbis azok, akik könnyebben meg tudnak szólalni) a liturgiában válaszolni a kérdésre, amit a pap feltesz nekik: “Mit jelentett számotokra, hogy megkaptátok a hitvallást, s hogyan törekedtetek ennek szellemében élni?” (vö. FK 59.old).
A liturgia előkészítése
Ez alkalommal nincs különösebb előkészíteni való
Ülésrend és olvasók kijelölése a szokásos. (Vö. a Befogadás szertartásánál írottakat)
"A szertartásban a katekumenek - vagy közülük néhányan - elmondják, mit jelent számukra, hogy megkapták a Hitvallást, s hogyan törekedtek annak szellemében élni", írja az FK a szertartás bevezetésében (FK 55.old.).
A katekumenátus egész folyamata nemcsak elméleti tanítás, hanem az evangélium életreváltása is. A katekumenátus vezetőinek ezt állandóan szem előtt kell tartaniuk.
A hit megvallásának szertartása ilyen szempontból különösen döntő. Hiszen a katekumenátus vége felé kerül rá sor, nem sokkal a “kiválasztás” előtt. A “kiválasztásban” azok részesülhetnek, akik valóban érettek, előrehaladtak a hit ismeretében, annak életre váltásában és a tanúságtételben - amelyről e szertartás különösen is szól - , valamint akiknek az egyházi közösséggel élő már a kapcsolatuk.
E szertartás előtt jóval (illetve az Átadás szertartásától kezdve folyamatosan) kell tehát erről beszélnünk. Legjobb, ha arra segítjük a katekumeneket, hogy ők maguk mérjék fel Isten előtt, érettek e a hit megvallására. (Végső esetben azonban - amint a dokumentumok hangsúlyozzák - a katekumenátus vezetőinek kell azt kimondaniuk, hogy ki az érett és ki nem.)
A megvallás szertartásában tehát az érettnek bizonyult katekumenek néhány szóban összefoglalják (megvallják), mit jelentett életükben a Hitvallás megkapása, illetve az eltelt katekumenátus, illetve hogy mennyiben vallották meg hitüket. - Mindezt írják le előre néhány sorban, s a katekumenátus vezetőivel nézzék át a leírtakat. Az írás segítségükre lesz, hogy tudjanak (legalábbis azok, akik könnyebben meg tudnak szólalni) a liturgiában válaszolni a kérdésre, amit a pap feltesz nekik: “Mit jelentett számotokra, hogy megkaptátok a hitvallást, s hogyan törekedtetek ennek szellemében élni?” (vö. FK 59.old).
A liturgia előkészítése
Ez alkalommal nincs különösebb előkészíteni való
Ülésrend és olvasók kijelölése a szokásos. (Vö. a Befogadás szertartásánál írottakat)
5) A kiválasztás szertartása
A katekumenek felkészítése a szertartásra
E szertartáshoz olyan járulhat, aki lényegileg már érett a szentségek vételére. Ezért előírás, hogy (ha az előző szertartás előtt ez meg nem történt) az illetékesek vizsgálják meg a katekumen alkalmasságát (FK 62.old). Szükségszerű tehát, hogy ilyenkor a lelkipásztor komolyan elbeszélgessen a katekumennel arról, hogyan készült eddig, s hogyan haladjon tovább a keresztény élet (az ima, felebaráti szeretet, apostolkodás) útján...
A szertartásban a kezeseknek (keresztszülőknek) és katekétáknak is felelősen tanúsítaniuk kell, hogy a katekumenek alkalmasak a szentségek vételére. (vö. FK 64.old.) Ezért a lelkipásztornak alkalmat kell találnia, hogy erről komolyan elbeszélgessen velük.
A szertartásban kerül sor a kereszt- vagy/és bérmanév ünnepélyes kiválasztásra. A szertartást végző pap felteheti a kérdést: "miért ez a nevet választottad?" Az ünnepet megelőzően tehát ellenőrizni kell, hogy mindenki kiválasztotta-e védőszentjét, s ismeri-e életét, tudja-e, miben példakép ő számára.
A liturgia előkészítése
A kiválasztás "kötelező" szertartás. Lehetőleg Nagyböjt 1. vasárnapján kell tartani. E vasárnap ősidőktől fogva a Kiválasztás napja volt, olvasmányai tehát megfelelnek a liturgia mondanivalójának. A kiválasztásnak saját miseszövege van (Misekönyv 769.old.)
Elő kell készíteni a Katekumenek Anyakönyvét hogy a kiválasztottak aláírhassák majd nevüket a liturgia folyamán. Választott kereszt/bérma nevüket már előzőleg írjuk be az anyakönyvbe.
A liturgia alatti elhelyezkedésrendje megfelel a Befogadás rítusánál leírtaknak: A homília után a pap előre hívja a katekumeneket és kezeseiket...
E szertartáshoz olyan járulhat, aki lényegileg már érett a szentségek vételére. Ezért előírás, hogy (ha az előző szertartás előtt ez meg nem történt) az illetékesek vizsgálják meg a katekumen alkalmasságát (FK 62.old). Szükségszerű tehát, hogy ilyenkor a lelkipásztor komolyan elbeszélgessen a katekumennel arról, hogyan készült eddig, s hogyan haladjon tovább a keresztény élet (az ima, felebaráti szeretet, apostolkodás) útján...
A szertartásban a kezeseknek (keresztszülőknek) és katekétáknak is felelősen tanúsítaniuk kell, hogy a katekumenek alkalmasak a szentségek vételére. (vö. FK 64.old.) Ezért a lelkipásztornak alkalmat kell találnia, hogy erről komolyan elbeszélgessen velük.
A szertartásban kerül sor a kereszt- vagy/és bérmanév ünnepélyes kiválasztásra. A szertartást végző pap felteheti a kérdést: "miért ez a nevet választottad?" Az ünnepet megelőzően tehát ellenőrizni kell, hogy mindenki kiválasztotta-e védőszentjét, s ismeri-e életét, tudja-e, miben példakép ő számára.
A liturgia előkészítése
A kiválasztás "kötelező" szertartás. Lehetőleg Nagyböjt 1. vasárnapján kell tartani. E vasárnap ősidőktől fogva a Kiválasztás napja volt, olvasmányai tehát megfelelnek a liturgia mondanivalójának. A kiválasztásnak saját miseszövege van (Misekönyv 769.old.)
Elő kell készíteni a Katekumenek Anyakönyvét hogy a kiválasztottak aláírhassák majd nevüket a liturgia folyamán. Választott kereszt/bérma nevüket már előzőleg írjuk be az anyakönyvbe.
A liturgia alatti elhelyezkedésrendje megfelel a Befogadás rítusánál leírtaknak: A homília után a pap előre hívja a katekumeneket és kezeseiket...
6) A hit megvizsgálásai (skrutiniumok)
A katekumenek felkészítése a szertartásra
A skrutiniumok beleilleszkednek a nagyböjt liturgikus rendjébe. Miben is áll a skrutinium? A szó jelentése: vizsgálat, vagy: a hit megvizsgálása. Ki vizsgálja meg a hitet? Nem az egyház felelősei (hogy valaki méltó-e a szentségekhez járulni); ez megtörtént a kiválasztás előtt. - A katekumenek most maguk vizsgálják meg - az egyház közösségében, az igeliturgia, fényében -, hogy mit is jelent a hit számukra, mennyiben élnek a hitből? Nagyböjt 3., 4., és 5. vasárnapján (az A évben) a szentmise olvasmányai sajátosan a katekumenekhez szólnak, s a hit kérdését vetik fel. Ez az időszak tehát a katekumenek számára sajátosan a hit - a Krisztusnak való önátadás - elmélyítésének ideje.
A liturgia előkészitése
A hitnek az igeliturgiában felvetett kérdéséről szól a homília. Majd ezután a celebráns előre hívja a kiválasztottakat, megáldja a őket, és az egész közösséggel imádkozik értük.
Ez a rövid, kb. 5 percig tartó liturgia különös külső felkészítést nem igényel, sem a katekumenek, sem a liturgia szempontjából. Arra kell meghívni a kiválasztottakat, hogy az első sorba üljenek, mert így a homília utáni áldásra ki tudnak menni a. Természetesen ki kell jelölni a szokásos olvasókat.
A skrutiniumok beleilleszkednek a nagyböjt liturgikus rendjébe. Miben is áll a skrutinium? A szó jelentése: vizsgálat, vagy: a hit megvizsgálása. Ki vizsgálja meg a hitet? Nem az egyház felelősei (hogy valaki méltó-e a szentségekhez járulni); ez megtörtént a kiválasztás előtt. - A katekumenek most maguk vizsgálják meg - az egyház közösségében, az igeliturgia, fényében -, hogy mit is jelent a hit számukra, mennyiben élnek a hitből? Nagyböjt 3., 4., és 5. vasárnapján (az A évben) a szentmise olvasmányai sajátosan a katekumenekhez szólnak, s a hit kérdését vetik fel. Ez az időszak tehát a katekumenek számára sajátosan a hit - a Krisztusnak való önátadás - elmélyítésének ideje.
A liturgia előkészitése
A hitnek az igeliturgiában felvetett kérdéséről szól a homília. Majd ezután a celebráns előre hívja a kiválasztottakat, megáldja a őket, és az egész közösséggel imádkozik értük.
Ez a rövid, kb. 5 percig tartó liturgia különös külső felkészítést nem igényel, sem a katekumenek, sem a liturgia szempontjából. Arra kell meghívni a kiválasztottakat, hogy az első sorba üljenek, mert így a homília utáni áldásra ki tudnak menni a. Természetesen ki kell jelölni a szokásos olvasókat.
7) Bűnbánati liturgia
Nagyon
ajánlatos bűnbánati liturgia tartása, a nagyböjt folyamán; vagy még
inkább a nagyhét táján, hogy az közvetlen felkészülést biztosítson a
szentségek vételére. A bűnbánati liturgia azokat akik meg vannak
keresztelve, felkészíti a szentgyónásra. "A keresztségre készülőkkel is
folytasson a lelkipásztor beszélgetést: ez alkalmat ad számukra, hogy
feltárják lelküket, és útmutatást kapjanak a lelki életben való további
elmélyülésre" (FK 12.old, 30.p.)
A bűnbánati liturgia felépítése:
Bűnbánati olvasmány(ok) (igeliturgia),
ehhez kapcsolódik egy rövid homília - amely a bűnbánatra indit,
illetve a lelkiismeretvizsgálathoz is konkrét szempontokat ad
(Lelkiismeretvizsgálati szempontok találhatók legtöbb imakönyvben, továbbá legtöbb hittankönyvben. Pl. kezdők szintjén pl. Tomka F.: Nagykorúság Krisztusban c. könyvében, lelkileg előrehaladottabbak számára a Találkozás a kereszténységgel c. hittankönyvben a 39. leckék után).
csendes egyéni lelkiismeretvizsgálat után a résztvevők egyéni gyónást végeznek
Ha a gyónók nincsenek sokan, megvárhatják egymást, és közös hálaadással zárják a liturgiát. (Ha sokan vannak, egyéni hálaadás után távoznak.)
A bűnbánati liturgia felépítése:
Bűnbánati olvasmány(ok) (igeliturgia),
ehhez kapcsolódik egy rövid homília - amely a bűnbánatra indit,
illetve a lelkiismeretvizsgálathoz is konkrét szempontokat ad
(Lelkiismeretvizsgálati szempontok találhatók legtöbb imakönyvben, továbbá legtöbb hittankönyvben. Pl. kezdők szintjén pl. Tomka F.: Nagykorúság Krisztusban c. könyvében, lelkileg előrehaladottabbak számára a Találkozás a kereszténységgel c. hittankönyvben a 39. leckék után).
csendes egyéni lelkiismeretvizsgálat után a résztvevők egyéni gyónást végeznek
Ha a gyónók nincsenek sokan, megvárhatják egymást, és közös hálaadással zárják a liturgiát. (Ha sokan vannak, egyéni hálaadás után távoznak.)
III. A beavató szentségek kiszolgáltatása
A kiválasztottak felkészítése a liturgiára
A felkészülés lényegi eleme volt a bűnbánati liturgia, valamint a szent három nap liturgiáin való részvétel. Komolyan készítsük fel erre a kiválasztottakat, hogy nagycsütörtökön és nagypénteken is vegyenek részt a liturgián, a nagyszombat pedig legyen számukra "a lelki elmélyülés és a szentségekre készülés napja". (Vö. FK 12.old. 31)
Nagy élmény a plébániai közösség számára, amely egy-két éve követi a katekumenek útját, ha a szentségek vétele előtt vagy utána azok néhány szót szólnak. A pap megkérdezheti: Milyen mit jelent számodra, hogy most megkeresztelkedsz (elsőáldozáshoz járulsz)? vagy: mit jelent neked, hogy végigjártad a katekumenátus útját? vagy: milyen vággyal indulsz most, hogy megkeresztelkedtél (elsőáldozó, bérmálkozó lettél)? - A katekumenek ez esetben is készüljenek fel, s írják le, amit röviden e kérdésekre válaszolnának. Ezeket az írásokat felajánláskor az oltárra tehetjük! (Általában ne hozzuk izgalomba a katekumeneket azzal, hogy előre kijelöljük a megszólalókat! Úgyis csak az fog megszólalni, akit erre késznek látunk, vagy akitől magunk hallottuk, hogy telve van örömmel. Ha fel vannak készülve a megszólalásra - azáltal, hogy leírták, mit is jelent számukra, hogy a szentségekhez járulnak - , a lelkipásztor a katekétákkal megláthatja, hogy ki szólaljon meg.)
A szertartás előkészítése
A beavatás szentségeinek szentmiséjében "az újonnan szentségekhez járulók kapjanak lehetőséget az aktív bekapcsolódásra: imádkozzák az Egyetemes könyörgések fohászait, vigyék az áldozati adományokat az oltárra, és ha nincs akadálya, két szín alatt részesüljenek az Eukarisztiában" (FK 13.old, 32.p.) - A szertartás előtt minderre készítsük fel őket, valamint biztosítsunk nekik, kezeseiknek (keresztszüleiknek) - és alkalmasint a rokonságnak - helyet.
Ha szeretnénk, hogy az újonnan szentségekhez járultak elmondják, hogyan jutottak a szentségekig, erre a szentségkiszolgáltatás liturgiájának elején kerüljön sor. (Az oltár előtt úgy állhatnak fel, ahogyan a Befogadás szertartásának kapcsán ezt leírtuk.)
A keresztelteket fehér ruhába öltöztetjük. (De lehetséges az össze katekument is új ruhába öltöztetni, lehetőleg megkülönböztetve a keresztelendők ruháját.) Elő kell készíteni tehát a megfelelő méretű ruhákat. (Alkalmazhatóak a sokfelé használatos fehér ministráns- vagy elsőáldozó ruhák, esetleg albák, vagy megvarrható szükség esetén lepedőből is.)
Javasolható az a szokás, amelyet több plébánián bevezettek, hogy a gyermekek elsőáldozását húsvét 2. vasárnapján, fehérvasárnapon ünneplik. Így a gyermekek is a liturgikus évhez kapcsolódva tudják ünnepelni a bemutatás, illetve kiválasztás szertartásait s a többi liturgiát, együtt a felnőtt katekumenekkel.
A felkészülés lényegi eleme volt a bűnbánati liturgia, valamint a szent három nap liturgiáin való részvétel. Komolyan készítsük fel erre a kiválasztottakat, hogy nagycsütörtökön és nagypénteken is vegyenek részt a liturgián, a nagyszombat pedig legyen számukra "a lelki elmélyülés és a szentségekre készülés napja". (Vö. FK 12.old. 31)
Nagy élmény a plébániai közösség számára, amely egy-két éve követi a katekumenek útját, ha a szentségek vétele előtt vagy utána azok néhány szót szólnak. A pap megkérdezheti: Milyen mit jelent számodra, hogy most megkeresztelkedsz (elsőáldozáshoz járulsz)? vagy: mit jelent neked, hogy végigjártad a katekumenátus útját? vagy: milyen vággyal indulsz most, hogy megkeresztelkedtél (elsőáldozó, bérmálkozó lettél)? - A katekumenek ez esetben is készüljenek fel, s írják le, amit röviden e kérdésekre válaszolnának. Ezeket az írásokat felajánláskor az oltárra tehetjük! (Általában ne hozzuk izgalomba a katekumeneket azzal, hogy előre kijelöljük a megszólalókat! Úgyis csak az fog megszólalni, akit erre késznek látunk, vagy akitől magunk hallottuk, hogy telve van örömmel. Ha fel vannak készülve a megszólalásra - azáltal, hogy leírták, mit is jelent számukra, hogy a szentségekhez járulnak - , a lelkipásztor a katekétákkal megláthatja, hogy ki szólaljon meg.)
A szertartás előkészítése
A beavatás szentségeinek szentmiséjében "az újonnan szentségekhez járulók kapjanak lehetőséget az aktív bekapcsolódásra: imádkozzák az Egyetemes könyörgések fohászait, vigyék az áldozati adományokat az oltárra, és ha nincs akadálya, két szín alatt részesüljenek az Eukarisztiában" (FK 13.old, 32.p.) - A szertartás előtt minderre készítsük fel őket, valamint biztosítsunk nekik, kezeseiknek (keresztszüleiknek) - és alkalmasint a rokonságnak - helyet.
Ha szeretnénk, hogy az újonnan szentségekhez járultak elmondják, hogyan jutottak a szentségekig, erre a szentségkiszolgáltatás liturgiájának elején kerüljön sor. (Az oltár előtt úgy állhatnak fel, ahogyan a Befogadás szertartásának kapcsán ezt leírtuk.)
A keresztelteket fehér ruhába öltöztetjük. (De lehetséges az össze katekument is új ruhába öltöztetni, lehetőleg megkülönböztetve a keresztelendők ruháját.) Elő kell készíteni tehát a megfelelő méretű ruhákat. (Alkalmazhatóak a sokfelé használatos fehér ministráns- vagy elsőáldozó ruhák, esetleg albák, vagy megvarrható szükség esetén lepedőből is.)
Javasolható az a szokás, amelyet több plébánián bevezettek, hogy a gyermekek elsőáldozását húsvét 2. vasárnapján, fehérvasárnapon ünneplik. Így a gyermekek is a liturgikus évhez kapcsolódva tudják ünnepelni a bemutatás, illetve kiválasztás szertartásait s a többi liturgiát, együtt a felnőtt katekumenekkel.
IV. A Misztagógia idelye
Ez a beavatás utolsó időszaka. Ennek az időszaknak fontos lelkipásztori szerepe, hogy az újonnan szentségekhez járultak "begyakorolják" az evangéliumi életstílust, a szentségekhez járulást, és megtapasztalják a keresztény felebaráti szeretetet és a közösségi életet (FK 35).
Ajánlható, hogy húsvét és pünkösd között egy-egy hétköznapi misére hívjuk meg az újonnan szentségekhez járultakat és kezeseiket, keresztszüleiket, szüleiket. Katekétáikkal úgy készüljenek e misé(k)re, hogy az énekek rendjét s az Egyetemes könyörgéseket ők állítsák össze, az olvasmányokat ők olvassák.
Pünkösd vasárnapot- az Egyház ősi szokását követve - tegyük a misztagógia idejének záróünnepévé.
A pünkösdi misére is az előbb említett módon készülhetnek az újonnan megkereszteltek, természetesen előzőleg elvégezve - esetleg második vagy keresztelteknél talán első - szentgyónásukat. Ugyanekkorra meghívhatjuk az előző évben szentségekhez járultakat, hogy az évforduló alkalmával ők is újítsák meg odaadásukat (FK 36).