V. rész
28. rész
Reményünk - az örök élet
I. "Csak a teste"
A hívő keresztények életéből mindig sugárzott az örök élet reménye. Különösen szembeötlő ez a biztonság azoknak a vértanúknak utolsó napjaiban, akik hitük megtagadásával megmenthették volna életüket. Az ősegyház vértanúi mellett ismerjünk meg most egy újabb korit.
- VIII. Henrik angol király beleszeretett egy udvarhölgyébe. Arra kérte a pápát, hogy bontsa föl előző házasságát. A pápa ezt nem tehette meg. Ezért Henrik elszakadt az Egyháztól, országa előkelőit pedig kényszerítette, hogy ismerjék el őt az angol Egyház fejének. A király volt kancellárja, Morus Tamás erre nem volt hajlandó. Ezért a király börtönbe záratta. Feleségét küldték hozzá, hogy vegye rá a hűségesküre. "Mit gondolsz, hány évet élhetnénk még együtt?" - kérdezte tőle Tamás. - "Talán huszat is" - válaszolta reménykedve az asszony. - "Húsz évért adjam oda örökkévalóságomat?" - kérdezte a férje. - Derűsen megbékélten hajtotta fejét a bárd alá (+1535). - A hóhérhoz így szólt: "Te vagy a legnagyobb jótevőm. Te segítesz át az örökkévalóságba."
- Az örök élet hite él minden mélyen vallásos emberben. Ezernyi példa közül egyet idézzünk még, Gárdonyi Gézáét, aki (néhány éves egyházellenes időszakát leszámítva) mélyen hívő ember volt. Sírjára ennyit íratott: "Csak a teste". A halálról pedig így vélekedett:
A halál nekem nem fekete börtön,
nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:
egy ajtó bezárul itt lenn a földön
s egy ajtó kinyílik ott fenn az égen,
ez a halál.
(Útra készülés)
II. Hiszek az örök életben
1. Létezik-e örök élet?
A legősibb idők óta minden népnél megtalálható a meggyőződés, hogy a halállal nincs mindennek vége. Az élet utána is folytatódik. (Egyes népek őseik lelkével keresik a kapcsolatot, mások az elhunytak mellé teszik a jövő élethez szükséges tárgyakat stb.)
Az ember érzi, hogy a teljes igazságra, a teljes szeretetre, az el nem múló boldogságra vágyik. S ezt csak az örök életben érheti el.
Az örök élet várásához a gondolkodó ember több úton eljuthat: 1. Ha nem volna örök élet, az ember legemberibb vágyai nem teljesülnének. Márpedig a természet törvénye az, hogy a világban található igények, törekvések teljesülhetnek. (A növények, állatok igényei teljesülnek is.) 2. A végtelenbe nyúló vágyakat csak Isten ültethette az emberbe (vö. 3. rész). Ha pedig beleültette a vágyakat és az örök élet vágyát, akkor nem lehet, hogy ki ne elégítse azokat. 3. Ha csak e világi élet léteznék, ez a legnagyobb igazságtalanság volna, hiszen a földön gyakran az önzők, az igaztalanok diadalmaskodnak és nem a jók. (Vö. 1 Kor 15,12-19).
2. Az örök boldogság
A kinyilatkoztatás központi tanítása, hogy Isten a beteljesülésre, az örök boldogságra hívta meg az embert. - Milyen lesz ez az örök boldogság, és kik jutnak oda?
a) Milyen lesz az örök boldogság?
Jézus
hasonlatokkal világítja meg az örök élet szépségét. Ezek mind az ember
álmainak beteljesüléséről beszélnek: Olyan lesz az örök élet, mint egy
mennyei lakoma (Lk 22,30), mint a Paradicsomkert (Lk 23,43), mint az
igazság és béke hazája (Mt 13,43). Az éhező ott jól lakik, a szomjazó
italra talál, elmúlik minden szomorúság és öröm fog uralkodni (Jel
7,13-17).
E hasonlatok mind csak az Istennel való találkozást kívánják szemléltetni. A mennyország lényege: találkozás Istennel (1 Tessz 4,13-18; Jel 21,23; Fil 1,23; Jn 17,3). Isten végtelen szeretetének érezhető megtapasztalása. Sőt, nem csupán szokásos találkozás lesz ez, hanem titokzatos részesedése Krisztus és a Szentháromság belső életében.
Miért lesz olyan boldogító az Istennel való találkozás? - Vajon van-e vonzóbb, boldogítóbb az ember számára, mint a barátság, szerelem, hűség, megértés? Ezekért az értékekért készek vagyunk mindenről lemondani. De a földön nincs senki, aki tökéletesen megérthetne, aki oly tökéletes volna, hogy feltétel nélkül átadhatnánk neki magunkat. A szeretetnek ezzel a teljességével, amelyre egész bensőnk vágyik, Istenben találkozunk.
Mit jelent a Szentháromság életében való végső részesedés? "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogja, amit Isten azoknak készít, akik szeretik őt" (1 Kor 2,9). De ha a szentháromságos, ajándékozó élet már itt a földön a legnagyobb emberi beteljesülés és öröm, akkor valami sejtelmünk lehet arról, milyen lesz, ha érzékelhetően tapasztaljuk a Szentháromság szeretetét. - Természetesen,n aki a Szentháromság életében részesedik, az nem szakad el a többi embertől sem, hanem Istennel együtt szereti Isten minden gyermekét. Az üdvözült ember a többi üdvözülttel együtt örül Istennek és Istenben a többieknek. Istennel együtt akarja és segíti a még földön élő és Isten felé tartó emberek üdvösségét. - Végül az Istennel való találkozás a világ minden szépségének megtalálása is lesz, hiszen Isten minden szépség forrása. E szépségnek pedig egyedülálló fényt ad annak átélése, hogy mindez számomra is készült: szeretetből.
b) Ki jut az örök boldogságra?
Az örök élet egyesülés Krisztussal, a Szentháromsággal. Az örök élet azonban az ember számára a földön kezdődik. A beteljesült örök életbe az juthat el, aki már a földön krisztusi, szentháromságos életet akar élni, s akinek élete az ajándékozó szeretetre épül. - Más szóval, aki a húsvéti misztériumban él, aki kész odaadni életét embertársaiért (1 Jn 3,14; Róm 6,5; 8,10; Mt 25,40; Jn 3,5).
Üdvözülhetnek hitetlenek is? - Ha valaki saját hibáján kívül nem hisz, de követi lelkiismerete szavát, az Isten útján jár (vö. Róm 2,14-16). - Lelkiismerete a szeretetre indítja a nem hívőt is. "Aki pedig szeretetben él, az Istenben él, és Isten őbenne" - mondja a Szentírás (1 Jn 4,16). Tehát üdvözül (vö. 1 Tim 2,4-6).
c) Hol van a mennyország?
- Fellőtték az űrhajókat, és nem találták a mennyországot - mondta valaki. A mennyország nem "fent" van! Amint Isten mindenütt jelen van, úgy a menny is. Az üdvözült tehát nem "felmegy" a mennybe, hanem megkapja a kegyelmet Istentől, hogy színről-színre lássa Őt (1 Kor 13,12), hogy megtapasztalja Jóságának teljességét. - A pokol sem "lent" van, hanem az is a lélek állapota, amelyben kizárta önmagát Isten szeretetéből.
Jézus
hasonlatokkal világítja meg az örök élet szépségét. Ezek mind az ember
álmainak beteljesüléséről beszélnek: Olyan lesz az örök élet, mint egy
mennyei lakoma (Lk 22,30), mint a Paradicsomkert (Lk 23,43), mint az
igazság és béke hazája (Mt 13,43). Az éhező ott jól lakik, a szomjazó
italra talál, elmúlik minden szomorúság és öröm fog uralkodni (Jel
7,13-17).E hasonlatok mind csak az Istennel való találkozást kívánják szemléltetni. A mennyország lényege: találkozás Istennel (1 Tessz 4,13-18; Jel 21,23; Fil 1,23; Jn 17,3). Isten végtelen szeretetének érezhető megtapasztalása. Sőt, nem csupán szokásos találkozás lesz ez, hanem titokzatos részesedése Krisztus és a Szentháromság belső életében.
Miért lesz olyan boldogító az Istennel való találkozás? - Vajon van-e vonzóbb, boldogítóbb az ember számára, mint a barátság, szerelem, hűség, megértés? Ezekért az értékekért készek vagyunk mindenről lemondani. De a földön nincs senki, aki tökéletesen megérthetne, aki oly tökéletes volna, hogy feltétel nélkül átadhatnánk neki magunkat. A szeretetnek ezzel a teljességével, amelyre egész bensőnk vágyik, Istenben találkozunk.
Mit jelent a Szentháromság életében való végső részesedés? "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogja, amit Isten azoknak készít, akik szeretik őt" (1 Kor 2,9). De ha a szentháromságos, ajándékozó élet már itt a földön a legnagyobb emberi beteljesülés és öröm, akkor valami sejtelmünk lehet arról, milyen lesz, ha érzékelhetően tapasztaljuk a Szentháromság szeretetét. - Természetesen,n aki a Szentháromság életében részesedik, az nem szakad el a többi embertől sem, hanem Istennel együtt szereti Isten minden gyermekét. Az üdvözült ember a többi üdvözülttel együtt örül Istennek és Istenben a többieknek. Istennel együtt akarja és segíti a még földön élő és Isten felé tartó emberek üdvösségét. - Végül az Istennel való találkozás a világ minden szépségének megtalálása is lesz, hiszen Isten minden szépség forrása. E szépségnek pedig egyedülálló fényt ad annak átélése, hogy mindez számomra is készült: szeretetből.
b) Ki jut az örök boldogságra?
Az örök élet egyesülés Krisztussal, a Szentháromsággal. Az örök élet azonban az ember számára a földön kezdődik. A beteljesült örök életbe az juthat el, aki már a földön krisztusi, szentháromságos életet akar élni, s akinek élete az ajándékozó szeretetre épül. - Más szóval, aki a húsvéti misztériumban él, aki kész odaadni életét embertársaiért (1 Jn 3,14; Róm 6,5; 8,10; Mt 25,40; Jn 3,5).
Üdvözülhetnek hitetlenek is? - Ha valaki saját hibáján kívül nem hisz, de követi lelkiismerete szavát, az Isten útján jár (vö. Róm 2,14-16). - Lelkiismerete a szeretetre indítja a nem hívőt is. "Aki pedig szeretetben él, az Istenben él, és Isten őbenne" - mondja a Szentírás (1 Jn 4,16). Tehát üdvözül (vö. 1 Tim 2,4-6).
c) Hol van a mennyország?
- Fellőtték az űrhajókat, és nem találták a mennyországot - mondta valaki. A mennyország nem "fent" van! Amint Isten mindenütt jelen van, úgy a menny is. Az üdvözült tehát nem "felmegy" a mennybe, hanem megkapja a kegyelmet Istentől, hogy színről-színre lássa Őt (1 Kor 13,12), hogy megtapasztalja Jóságának teljességét. - A pokol sem "lent" van, hanem az is a lélek állapota, amelyben kizárta önmagát Isten szeretetéből.
3. Az örök kárhozat
Isten felkínálja szeretetét az embernek, de szabad döntésére bízza, hogy válaszol-e arra. Az ember előtt folyton nyitva áll a választás lehetősége: Vállalja-e a szentháromságos élet törvényét, - vagy önzéssel, szeretetlenséggel szembeszáll Istennel? A Szentírás sokszor figyelmeztet a választás félelmetes súlyára. Teljes összeszedettséggel kell tehát figyelnünk arra, hogy mindig Isten mellett döntsünk (vö. Mt 25,1 k; Lk 12,36; Róm 13,11 stb.). Ha a kezünk, a lábunk Isten elleni cselekedetre vinne, - mondja Jézus -, inkább vágjuk le azokat, semhogy elveszítsük az örök üdvösséget (Mk 9,45).
a) Milyen a kárhozat?
A Szentírás elrettentő vonásokkal rajzolja meg a kárhozat, a pokol kínját: A kárhozottak olthatatlan tűzben égnek, férgek marják őket, fájdalmukban sírnak és fogukat csikorgatják (Mt 8,12; 5,22; Lk 16,23-26). (Az írók, a festők még tovább színezték a pokol képét.) - E képek egyetlen dolgot akarnak szemléltetni: A kárhozottak kínja az, hogy nem juthatnak el az Istennel való találkozás örömére, szeretetének világába.
Miért olyan nagy kín a kárhozat? - Képzeld el a régi világ földbirtokosát, aki egy éjjeli mulatozáson elkártyázta minden vagyonát. Mit érzett, amikor kijózanodva hazatért? Amikor végigment a kerten, a kastély meghitt szobáin? Mindez az övé lehetne... Saját hibájából veszítette el... Hasonló a kínja a kárhozottnak. Halálakor világosan látja, hogy Isten felkínálta neki szeretetét, és ő szabad döntéssel utasította el azt életében. S most így kell élnie: az önzés szörnyű magányában... örökre...
Az örök élet tulajdonsága, hogy örök. A kárhozat is. (Mt 25,41; Mk 9,45). Az örök kárhozatra nem Isten veti az embert, hanem saját maga. Isten ránk bízta, hogy a földön kialakítsuk egyéniségünket. A halállal azonban az ember lezárul. Aki a földön az önzést választotta és a szeretet ellen döntött, annak egyénisége halálakor sem képes megváltozni. Vagyis az örök életre állandósul benne a szeretet elutasítása. Isten pedig tiszteletben tartja az ember döntését. (Ha az örök élet "pozitív beteljesedés", akkor a kárhozat "negatív beteljesedés". Az ember elérte azt, amit egy életen át keresett.).
b) Ki jut a kárhozatra?
A kárhozat is a földi élet folytatása. Az jut oda, aki a földön a szeretet ellen döntött, illetve aki nem élt krisztusi életet. - Aki nem válik eggyé Krisztussal halálában (vagyis abban, hogy életét adja embertársaiért), az nem lesz egy vele feltámadásában sem - mondja a Szentírás (Róm 2,1-11).
De vajon egyáltalán van olyan ember, aki kiérdemli az örök kárhozatot? Aki véglegesen a szeretet ellen döntött? A bűnök nem csupán a gyarlóság következményei? - Hogy kik és hányan kárhoznak el, arról semmit sem tudunk. Bizonyos, hogy Isten senkit sem kárhoztat el. De az is bizonyos, hogy a Szentírás súlyosan figyelmeztet: Óvakodjunk, nehogy örök halál legyen a sorsunk (Mt 7,13-14). Az önzés "kis" tettei hozzászoktatják az embert, hogy egyre súlyosabb kérdésekben mondjon nemet lelkiismeretének és Istennek.
A Szentírás elrettentő vonásokkal rajzolja meg a kárhozat, a pokol kínját: A kárhozottak olthatatlan tűzben égnek, férgek marják őket, fájdalmukban sírnak és fogukat csikorgatják (Mt 8,12; 5,22; Lk 16,23-26). (Az írók, a festők még tovább színezték a pokol képét.) - E képek egyetlen dolgot akarnak szemléltetni: A kárhozottak kínja az, hogy nem juthatnak el az Istennel való találkozás örömére, szeretetének világába.
Miért olyan nagy kín a kárhozat? - Képzeld el a régi világ földbirtokosát, aki egy éjjeli mulatozáson elkártyázta minden vagyonát. Mit érzett, amikor kijózanodva hazatért? Amikor végigment a kerten, a kastély meghitt szobáin? Mindez az övé lehetne... Saját hibájából veszítette el... Hasonló a kínja a kárhozottnak. Halálakor világosan látja, hogy Isten felkínálta neki szeretetét, és ő szabad döntéssel utasította el azt életében. S most így kell élnie: az önzés szörnyű magányában... örökre...
Az örök élet tulajdonsága, hogy örök. A kárhozat is. (Mt 25,41; Mk 9,45). Az örök kárhozatra nem Isten veti az embert, hanem saját maga. Isten ránk bízta, hogy a földön kialakítsuk egyéniségünket. A halállal azonban az ember lezárul. Aki a földön az önzést választotta és a szeretet ellen döntött, annak egyénisége halálakor sem képes megváltozni. Vagyis az örök életre állandósul benne a szeretet elutasítása. Isten pedig tiszteletben tartja az ember döntését. (Ha az örök élet "pozitív beteljesedés", akkor a kárhozat "negatív beteljesedés". Az ember elérte azt, amit egy életen át keresett.).
b) Ki jut a kárhozatra?
A kárhozat is a földi élet folytatása. Az jut oda, aki a földön a szeretet ellen döntött, illetve aki nem élt krisztusi életet. - Aki nem válik eggyé Krisztussal halálában (vagyis abban, hogy életét adja embertársaiért), az nem lesz egy vele feltámadásában sem - mondja a Szentírás (Róm 2,1-11).
De vajon egyáltalán van olyan ember, aki kiérdemli az örök kárhozatot? Aki véglegesen a szeretet ellen döntött? A bűnök nem csupán a gyarlóság következményei? - Hogy kik és hányan kárhoznak el, arról semmit sem tudunk. Bizonyos, hogy Isten senkit sem kárhoztat el. De az is bizonyos, hogy a Szentírás súlyosan figyelmeztet: Óvakodjunk, nehogy örök halál legyen a sorsunk (Mt 7,13-14). Az önzés "kis" tettei hozzászoktatják az embert, hogy egyre súlyosabb kérdésekben mondjon nemet lelkiismeretének és Istennek.
4. A tisztulás állapota
A mennybe azok kerülnek, akikben tökéletesen él a szentháromságos élet. És mi történik azokkal, akik nem érték ugyan el ezt a tökéletességet, de nem utasították vissza a szeretetet? - A Szentírás szól arról, hogy az ilyen emberek "átmeneti" állapotba kerülnek ott az úgynevezett "ideig tartó" büntetésben részesülnek mindaddig, amíg meg nem tisztulnak bűneiktől és Isten látására nem jutnak. Ezt nevezzük a tisztulás állapotának vagy "tisztítótűznek" (vö. 2 Kor 3,10-15; 11,32; Mt 5,25-26). - A Szentírás és az Egyház vallja, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkeken imával (szentmise bemutatásával) segíthetünk (vö. 2 Makk 12,40-45).
Miként tisztul meg az ember az átmeneti állapotban? - A halál után a lélek egyszerre tisztán látja életének mulasztásait és Isten iránti nagy hálátlanságát. Ez égető fájdalommal tölti el; mind jobban ég benne az Isten utáni vágy. E fájdalmat a tűzhöz hasonlítja a Szentírás. Innen származik a "tisztítótűz" elnevezés (vö. 1 Kor 3,15).
5. Tiszta lelkek - gonosz lelkek
A Szentírás arról szól, hogy a világban élnek olyan lények is, akiknek értelmük és szabad akaratuk van, de testük nincs.
A világban 1. vannak létezők, amelyeknek csak testük van, de lelkük nincs (növények, állatok). 2. Vannak olyanok, akiknek testük is, lelkük is van (az ember). 3. Nincs semmi ellentmondás abban, hogy legyenek olyanok is, akik "csak" lelkek, test nélkül. (A gonosz lelkek és az angyalok: lelkek. Tehát nem láthatók. Közismert ábrázolásmódjukat a népi vagy művészi fantázia szülte.
Az angyalok Isten küldötteiként szerepelnek a Szentírásban. Tiszta lelkek ők, akik gondot viselnek az emberre, az emberiségre (Sír 17,14; Dán 10 stb.) Jézus szólt arról, hogy Isten az emberek mellé őrzőangyalokat rendelt (Mt 18,10).
A gonosz lelkekről (sátán, ördög) is gyakran beszél a Szentírás (Jn 8,44; 17,15; Mt 13,39; Jel 20,2). Annyit tudunk róluk, hogy szabad akarattal szembefordulnak Istennel, és így elveszítették az üdvösséget (Jel 12,14) Döntő hatalmuk nincs az emberek felett (Lk 10,18), de módjuk van arra, hogy a rosszra ösztönözzenek, "kísértsenek" bennünket (vö. Jn 13,2; 1 Kor 7,5; 2 Kor 11,14). - A világban tapasztalható sokféle gonoszságot - háborúkat, internálótáborokat, gyűlölködést, erkölcstelenséget - látva az embernek az a benyomása, hogy valóban sokszor a gonosz lélek működésével találja magát szemben. De Krisztus legyőzte a gonoszt. Szabadságunkban áll dönteni a jó vagy a rossz mellett.
III. Reményben élünk
A keresztény tudja, hogy minden tette jelentős az örök élet szempontjából. Gondol Szent Pál figyelmeztetésére, és teljes odaadással, "félve-remegve munkálja üdvösségét" (Fil 2,12). De azt is tudja, hogy Isten, aki meghívott minket, hűséges. És gyengeségünk ellenére elvezet az örök életre, ha mi megtesszük, ami rajtunk múlik. Ezért a remény öröme tölti el.
Élj ezentúl jobban az örök élet reményében! Élj a mennyország fényében és örömében! Bár mostani életedben vannak még fájdalmak, mégis próbáld meg a héten minden dologban és eseményben felfedezni, hogy mindez Isten ajándéka számodra. Vagyis lásd meg, hogy minden számodra készült - szeretetből!
Ha így elkezdesz a mennyországban élni, akkor eltölt az öröm: Új módon veszed majd észre a dolgok szépségét. És örömöd tanúságot tesz mások előtt is Reménységünkről (vö. 1 Pt 3,15).
Összefoglalás
81. Miért ésszerű hinni abban, hogy az ember örökké él?
Ésszerű hinni abban, hogy az ember elérheti azt, amire minden ember vágyik! - Lelke mélyén minden ember vágyik a teljes igazságra, szeretetre, az el nem múló boldogságra. De ezt csak akkor érheti el, ha örökké fog élni. Ésszerű tehát hinni abban, hogy az ember örökké él.
82. Mi az örök boldogság?
Az örök boldogság találkozás Istennel, aki a Végtelen Szeretet, Igazság és Szépség.
83. Ki jut az örök boldogságra?
Az örök boldogságra az jut, aki követi lelkiismerete szavát Isten akaratának megfelelően (szeretetben él).
84. Mi okozza a kárhozottak kínját?
A kárhozottak kínját az okozza, hogy nem találkozhatnak Istennel, aki a Végtelen Szeretet, Igazság és Szépség. - S tudják, hogy ezt önmaguk okozták.
Válaszolj!
1. Miért nem szakít el az Istennel való találkozás az emberektől?
2. Hol van a mennyország?
3. Üdvözülhetnek hitetlenek is?
4. Miben áll a tisztulás állapotának fájdalma?
5. Miért ésszerű, hogy vannak angyalok?
6. Mit jelent, hogy a kárhozat "negatív beteljesülés"?
Feladat
1. Élj a héten az örök élet fényében! Vedd észre mindenben: ez Isten ajándéka és számodra készült.
2. Keress ki a Szentírásból részleteket, amelyek reménységünkről szólnak !(pl. Jn 17,1; ApCsel 26,8; Zsid 11,1; Róm 8,20 k; 5,2 k; Tessz 2,16 stb.)
3. Olvasd el Juhász Gy.: Szimpozion, Petőfi S.: Szép napkeletnek és Illyés Gy.: Nem hiszem c. versét!
Tudod-e?
1. Mit jelent, hogy angyal? = küldött. (Minden keresztény Isten küldötte! - angyal)
2. Mit jelent a Szentírásból ismert három "főangyal" neve? Mihály (Mikaél) = Ki olyan, mint az Isten; - Gábor (Gábriél) = Isten ereje; Ráfáél = Isten meggyógyít. (Mindhárom névben szerepel az Él = Isten szó!).
Beszéljük meg!
Mit jelent, hogy a mennyország köztünk van? És mikor tapasztaljuk meg jelenlétét? (vö. 27. rész)