27. rész

Életet rejtő halál

I. "Boldogok, akik sírnak"

Figyeld meg! Fegyelmezett keménységgel szenvedtek mások is. Hősies elszánással tudták mások is vállalni a halált. De derűs örömmel csak a vallásos emberek. Vértanúk ezrei mentek himnuszokat énekelve a halálba, és imádkoztak gyilkosaikért. Ugyanez a derű sugárzott Szent Ferencből a súlyos testi szenvedések idején. Ugyanez Árpád-házi Szent Erzsébetből, amikor kidobták palotájából és télnek idején szállásért kellett könyörögnie. Ugyanez Kis Szent Terézből, aki halálos ágyán súlyos testi és lelki kínokat szenvedett. Ugyanez Kolbe atyából, aki éhhalálra szánt társaival énekelt a borzalmas éhségbunkerben.

A szenvedés és az öröm különös egységéről beszél Szent Pál is.

Átkoznak minket, de mi áldást mondunk.
Gyaláznak minket, de mi vigasztalunk (1 Kor 4,12-13).
Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak.
Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk.
Üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk.
Testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen,
- hogy Jézus élete megnyilvánuljon testünkön (2 Kor 4,7-10).

Ott van az ellentét Jézus szavaiban is: "Boldogok vagytok, ti szegények... Boldogok, akik most sírtok... Boldogok vagytok, ha gyűlölnek az emberek..." (Lk 6,20-23)
Hogy lehet boldog, aki sír? Hogy örülhet, akit üldöznek, gyaláznak, aki szenved, haldoklik?

II. A húsvéti misztérium

Keresztény hitünk és életünk legfontosabb és egyik legkülönösebb titka a "húsvéti misztérium". E kifejezés sokak számára ismeretlen, mert a II. vatikáni zsinat óta lett teológiánk egyik központi fogalma. - Bevezetőben két példa szemléltetheti, hogy mi a jelentése:
A zsinat előtt az Egyház különválasztva ünnepelte nagypénteket és húsvétot. Nagypéntek Jézus halálának "gyászünnepe" volt; e szertartás: gyászszertartás, amelyet a papság feketében végzett a fekete lepellel leborított oltár előtt. Merő ellentétben állt ezzel szemben a húsvétvasárnap öröme. Természetesen a liturgia ilyen felépítésének is megvolt a maga mondanivalója. A zsinat után viszont az Egyház nagypénteket és húsvétvasárnapot egyetlen ünneppé változtatta, s ezzel éppen a húsvéti misztériumot akarja hangsúlyozni, megvilágítani, hogy Jézus halála magában hordozza a feltámadást, hogy a halál és feltámadás elválaszthatatlanul összetartoznak. (Kifejezik ezt a nagypénteki liturgia külsőségei is: hogy a papság és az oltár már nem a gyász feketéjét öltik fel, hanem a vértanúság piros öltözetét - vö. 42. l. olvasmány.)

Ugyancsak érzékletesen kifejezte a húsvéti titkot az Egyház ősi (kb. XII. századi általános) feszületábrázolása, illetve általában a keleti ábrázolások. Ezeken ugyanis Krisztus nem halottként vagy vergődő haldoklóként függ a kereszten, hanem inkább diadalmasan áll vagy lebeg, gyakran húsvéti fénytől övezve, karját mintegy ölelésre tárva, fején (töviskorona helyett) királyi korona. Ez az ábrázolás is azt akarta kifejezni - ami a húsvéti titok lényege -, hogy a kereszt csak átmenet a feltámadásba.

Ahhoz, hogy e titkot mélyebben megsejtsük, meg kell vizsgálnunk, hogyan valósul meg 1. Jézus, 2. az emberiség 3. és a keresztények életében.

1. "Ha a búzaszem nem hal el, egymaga marad..." (Jn 12,24)

Mit jelent a húsvéti titok Jézus életében? - A halál és feltámadás egységét.

Ilyen értelemben mondja a Szentírás, hogy Jézus Isten létére "szolga alakot öltött. Kiüresítette magát és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta Őt..." (Fil 2,6-10)

-Így válik érthetővé Jézus tanításának nagy talánya, amelyet az apostolok is csak pünkösdkor értettek meg: Úgy beszélt eljövendő szenvedéséről és haláláról, mint természetes eseményről (Mt 16,21; 17,23; 20,18-19). Azt mondta önmagáról: "Ha a búzaszem nem hull a földbe és nem hal el, egymaga marad. De ha elhal, bő termést hoz" (Jn 12,24). Azt mondta: ha majd felmagasztalnak a földről (a kereszten), akkor fogok magamhoz vonzani mindenkit (Jn 12,33). Feltámadása után újra megerősítette: "Az Emberfiának ezeket kellett elszenvednie, hogy bemehessen dicsőségébe" (Lk 24,26; Lk 24,44-46; Zsid 2,10; 5,8). Végül kijelentette: "Ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok" (Jn 16,7 k; vö. Jn 19,30; Gal 3,13-14).

2. "Sírásunk örömre fordul"

A húsvéti titok az emberiség számára azt jelenti, hogy Jézus legyőzte a szenvedést, a halált.

a) Jézus nem szüntette meg a szenvedést és halált. Vele együtt minden embernek át kell mennie ezeken.
És sajátos módon találkoznak velük éppen azok, akik valami nagyot akarnak; akik elkötelezik magukat az igazság, a szeretet szolgálatában. Mert a nagy dolgok mindig áldozatba kerülnek. Ha valaki elkötelezi magát Jézus mellett is, az különféle fájdalmakkal jár. A Jóság tükrében például annál fájóbban tapasztalja saját gyengeségét. Vagy annál szomorúbban érinti, hogy környezetében nem teljes a Jóság. Sőt egyesek éppen emiatt fogják támadni őt, mert a Jót képviseli...
b) De Jézus óta minden szenvedés és halál "tartalmazza" a feltámadást. Jézus szenvedésében, elhagyottságában minden szenvedést magára vett. Azóta Ő jelen van minden fájdalomban és halálban. Ez azt jelenti, hogy azóta minden szenvedés és halál meg van váltva: titokzatosan tartalmazza a feltámadást. (vö. 20. l.)

- Ezért mondja Jézus: Boldogok, akik sírnak, akik éheznek, akik üldözést szenvednek... Boldogok, mert Jézus által sírásuk örömre fordul (vö. Zsolt 29,12). - Jézus itt nemcsak a keresztényekre gondol. Hiszen nemcsak a keresztények fájdalmát vette magára, hanem az egész emberiségét (vö. 1 Kor 15,22; 1 Tim 2,4; 1 Pt 3,9).
- Az ember szabadságán múlik, hogy vállalja-e a megváltást: hogy életében, szenvedésében és halálában Igen-t mond-e Istennek, illetve a megismert igazságnak. De ettől függetlenül húsvét titka, az értünk meghalt és feltámadt Jézus jelen van az emberiség minden szenvedésében.

3. "Aki követni akar... vegye vállára keresztjét minden nap és úgy kövessen" (Lk 9,29).

A keresztényeket Jézus arra hívja, hogy tudatosan kapcsolódjanak bele a megváltás művébe, húsvét titkába: hogy vállalják Vele együtt a szenvedést és halált - a világ megváltására, embertársaik javára. S hogy ily módon életükkel igazolják, hogy a halál magában hordja a feltámadást (és pünkösd titkát).

a) Jézus követőinek életében is ott van a fájdalom (amint minden ember életében).

"Aki követni akar, vegye vállára keresztjét minden nap..." - mondja Jézus.
- Vállalniok kell azokat a fájdalmakat, amelyeket a szeretetben elkötelezett élet (a szentháromságos élet) magával hoz. - Jézus nem vonakodik megfogalmazni, hogy a szeretetnek a mindent odaadásig, a halálig kell tartania: "Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért" (Jn 15,12-13).
És a keresztények is találkoznak azok szenvedéseivel, akik elkötelezték magukat a Jóság mellett: Jobban látják saját gyengeségeiket, hibáikat. Jobban fáj nekik a világban levő rossz s az igazság miatt üldöztetésekben van részük (vö. Mt 10,22-25; Jn 15,19).

b) De mi "átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket" - mondta a Szentírás. (1 Jn 3,14)

- A keresztények hiszik, tudják, hogy Jézus jelen van minden fájdalomban. S ha a szenvedő Jézussal egyesülve vállalják szeretettel a fájdalmakat, akkor már itt a földön a Feltámadottal találkoznak és eltelnek Szentlélekkel.
- A keresztények tudják, hogy mindennemű szenvedés eszköz is, amellyel "Isten megpróbálja azt, akit szeret" (Zsid 12,6; Jak 13, 19; Zsolt 119,67; 66,10; 1 Pt 4,12), illetve amellyel megtisztítja őt a (sokszor nem is szándékos) hibáktól, bűnöktől (az önzés, gőg, kapzsiság tisztátlanság sebeitől), s így alkalmassá teszi az Istennel való mélyebb egyesülésre, a megváltásban való hatékonyabb részvételre (vö. 1 Pt 4,2; Jak 1,12).
- Ezért tudnak örömmel szenvedni (Kol 1,24). És ezért tudják vállalni a szentháromságos életformát, akkor is, ha áldozatba kerül. Mert Jézussal egyesülő életük minden fájdalmában és "meghalásában" jelen van Jézus feltámadása és öröme (vö. Fil 3,10-11; 1 Kor 4,12-13; 2 Kor 4,7-10).
- Így lesznek világossá Jézus szavai. Azt mondja: "Aki elveszíti életét érettem, az megtalálja azt" (Mt 10,39); aki elhagyja értem mindenét (s így vállalja a mindent odaadás életformáját) "az százannyit kap már itt a földön, és az örök életet" (Mt 19,29). - Azt mondja: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye vállára keresztjét minden nap és úgy kövessen" (Lk 9,23; Mt 10,38). De hozzáfűzi: "Az én igám édes, az én terhem könnyű" (Mt 11,30).
- Jézus így elvezeti követőit a legteljesebb emberi életre: Mert erőt ad nekik, hogy a szenvedések árán is kitartsanak az igazság és szeretet mellett. - S mert ezen az úton még a fájdalmat is a szeretet és az öröm ragyogja be.

III. "Átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket" (1 Jn 3,14)

Az élet és az öröm titkáról tanultunk. Arról, hogy Jézus betöltött minden ürességet, minden fájdalmat. - Mit kell tehát tenned, hogy az élet, a feltámadás útján járhass? Bármilyen helyzetben csak egy a teendőd: szeretni Istent és embertársadat. De hiszen erről már sokszor beszéltünk! Mi ebben az új? Leckénk új felismerése, hogy élhetünk másokért a lelki sötétben, a szenvedésben is (vö. 19., 20. rész). Ne feledd tehát, az élet titka ez: Ismerd fel Jézust és köszöntsd Őt a szenvedésben is. És szeresd embertársadat akkor is, ha teljes sötétség vesz körül. S ha kitartóan így teszel, megtapasztalod, hogy átmentél a sötétből a fényre, a halálból az életre (vö. Jn 14,21).
Ismerd fel hát Jézust minden nap: testi-lelki fájdalmaidban! Vele egyesülten hordozd magad másokért!

- Ismerd fel Őt gyengeségeid (a régi ember) fájdalmában! Szeresd Jézust, aki gyengévé lett értünk! Ajánlj fel azokért, akik úgy érzik, nincs erejük felkelni a bűnből.
- Ismerd fel Őt és szeresd mások fájdalmaiban, bukásaiban. Jézus meghalt a bűnösökért is!

És hogyan megyek át az életbe, ha nem érzek magamban semmiféle "halált", fájdalmat? Hogy vegyem fel "minden nap" a keresztemet, ha éppen nincs keresztem? - Ne felejtsd: a fájdalom nem cél! A cél a szeretet. De nézz csak körül! Keresd meg, hogy szerezhetnél örömet valakinek! - Észre fogod venni, hogy sok lehetőség van körülötted. Csak azért nem figyelsz fel rájuk, mert megszoktad, hogy azokat a pontokat, amelyek áldozatokat követelnek, elkerüld. Szolgálj örömmel ott is (és különösen ott), ahol nehéz! Akkor még mélyebben éled meg húsvét titkát: Azt, hogy átmész a halálból az életbe... Azt, hogy "meghalásaidban" a feltámadott Jézus jelen van.

Összefoglalás

79. Mit jelent a húsvéti titok?
A húsvéti titok azt jelenti, hogy Jézus szenvedése és halála magában hordozza a feltámadást. (S minden Jézusban élő ember szenvedése és halála is magában hordozza a feltámadást.)

80. Mit jelent, hogy Jézus megváltott minden szenvedést?
Jézus megváltott minden szenvedést. Ez azt jelenti, hogy Ő megtestesülésében, életében és halálában egyesült minden emberi szenvedéssel. És azóta minden szenvedésben Vele és megváltó művével egyesülhetünk.

Válaszolj!

1. Hogyan fejezi ki a húsvéti liturgia a húsvéti titkot?
2. Miért az öröm vallása a kereszténység?
3. Mit mondott Jézus halálának és feltámadásának egységéről?
4. Hogyan jelenik meg a Szentháromság titka a húsvéti titokban?
5. Milyen szavakkal fogalmazza meg a Szentírás, hogy szenvednünk kell?
6. Mondj szentírási idézeteket, amelyek megfogalmazzák a húsvéti titkot!

Feladat

1. Szolgálj örömmel azokon a pontokon, amelyeket máskor el szoktál kerülni! Ismerd fel és szeresd Jézust azokban a sötétségekben, amelyekben máskor nem szoktad Őt felismerni.
2. Gondold végig! Szoktál hangoskodni? (Talán észre sem vetted még, hogy így nem Jézust viszed az emberek közé, inkább magadra akarod felhívni a figyelmet!) Nehezen viseled el, ha egyedül hagynak, vagy a számodra kedves személyek nem veled foglalkoznak? - Gondold meg: hol kellene elveszítened önmagadat a másokkal való együttlétekben, hogy jobban a szeretet és a feltámadás hordozója lehess?

Beszéljük meg!

Hogyan szemléltethetjük a húsvéti titkot?



"Aki elveszíti életét érettem, az megtalálja azt" (Mt 10,39)

A húsvéti titok jelenik meg a krisztusi életnek abban a törvényében, hogy Isten a szenvedések, az "elvesztések" által vezet bennünket a Vele való egyre mélyebb találkozásra (vö. Jel 3,19; Zsid 12,6; Pt 4,12).