26. rész

Meg vagyunk váltva

I. "Fiam halott volt és életre kelt" (Lk 15,32)

A farizeusok (a "tiszták", "bűntelenek") egy alkalommal szemére vetették Jézusnak, hogy szóba áll a bűnösökkel. Jézus akkor mondta el a "tékozló fiú"-ról szóló példabeszédet, válaszul nekik. Ismered már ezt a példázatot. De figyeld meg, mennyi új, forradalmi igazságot tartalmaz!
A példabeli fiú elzüllött. Erkölcstelen életet élt. Apai örökségét elpazarolta, s végül ínségében kondás lett. A zsidók tisztátalan állatnak tartották a disznót. Ezért nem tenyésztették, és nem ették a húsát sem. Jézus nem is fejezhette volna ki jobban, hová süllyedt a fiú, mint ezzel a képpel: még a disznók eledelét is szívesen megenné, de abból sem adnak neki. - Olyan valakiről van tehát szó, aki igazán bűnös. Aki a hagyományos szemlélet szerint megvetendő.
De Jézus mindezt csak azért mondta el, hogy hozzáfűzhesse: az Atya várta vissza tékozló fiát. Amikor az hazatért és megbánta tettét, minden bűnét elfeledte. "Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta... Majd odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt és a lábára sarut. Együnk és vigadjunk. Hiszen fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült" (Lk 15,11-24).
A farizeusokat mélyen felbolygatta a beszéd. Hiszen Jézus azt mondja ezzel, hogy ne ítéljük el a bűnösöket. Azt állítja, hogy Isten mindenkit - igazat és bűnöst - atyai szívvel szeret. És mindenkinek módja van Istenhez térni.
E tanítás mélységét és "felháborító voltát" akkor érted meg, ha meggondolod, hány embert tartasz te is bűnösnek, megvetendőnek: akikkel nem érdemes szóba állni sem...
S ez a forradalmi tanítás azt is jelzi, hogy az emberiség, a világ meg van váltva. Azt jelenti, hogy bűneink ellenére folyton új életet kezdhetünk, meg vagyunk híva az isteni életre.
Lássuk részletesebben, mit is jelent a megváltás, és hogyan függ össze e példabeszéd a megváltás titkával.

II. "Isten emberré lett, hogy az ember Istenné legyen"

"Meg vagyunk váltva" - mondják a keresztények. Micsoda öröm van ebben a kijelentésben: kiszabadultunk... szabadok vagyunk... - De mit is jelent ez az állítás? Mi a megváltás és ennek öröme?

1. Isten üdvözítő terve és a bűn

Isten saját képmására teremtette az embert. Lelkébe írta a teljesség, az Isten utáni vágyat. Úgy tekintett rá, mint gyermekére. Az volt a terve, hogy az ember eljut vágyainak beteljesedésére: az isteni életre, vagyis az üdvösségre (vö.1 Tim 2,4-5; 4,10; Ef 4,1-11.).
De Isten szabadságot is adott teremtményének, hogy önmaga dönthessen a jó mellett. S az ember (mint a tékozló fiú) visszaélt szabadságával és szembefordult Atyjával. Nem bízott szeretetében. Azt gondolta, magában is boldogul. Elhagyta az atyai házat, eltékozolta lelki kincseit, s a bűn legmélyére süllyedt.
Az Istennel való szembefordulás bűne - még az emberiség történelmének elején - megfertőzte az egész emberiséget. (Amint néha egyetlen gyermek rosszasága képes megfertőzni az egész osztályt.) Az emberiség "a tékozló fiúk" társadalma lett. Tagjai megszokták, hogy az önzés, a szeretetlenség, az Istennel való szembefordulás uralkodik közöttük.

Az emberiségben elterjedt bűn kettős következménnyel járt:

a.) Méltatlanná tette az embert arra, hogy visszatérjen az atyai házba, hogy eljusson az isteni életre, amelyre Isten szánta őt. b.) Súlyos kettősséget hozott létre az emberben: Megmaradt ugyan lelkében az atyai ház emléke, megmaradt a vágy a jó, a szép után, - de gyakran nem volt ereje megtenni a jót. Egyre mélyebbre süllyedt, egyre kevésbé látta tisztán a helyes élet, az igazság, a szeretet útját...
S az újszülöttek ebbe az Istentől távolra került és kettősségben élő emberiségbe születnek bele: úgy mondjuk, hogy ők az "áteredő bűn állapotába születnek."
Ma is minden ember tapasztalja ezt a kettősséget: Álmodik az igazságról, a szeretetről... S gyakran azon veszi észre magát, hogy az ellenkezőjét teszi (vö. Róm 7,14-24). - Az emberiség egy része ezen túl törvényt is csinál az emberi gyengeségből. Amikor tapasztalja természetének kettősségét és a botlásokat, így következtet: Nem érdemes erőlködni, hiszen úgysem sikerül tisztának maradnom. És miért áldoznám fel saját érdekeimet másokért? Nincs értelme a végsőkig kitartani az igazság mellett. Nincs értelme a végsőkig szeretni... De a kettősség az ilyen emberekben még erősebb lesz. Hiszen lelkük mélyén bennük is változatlanul él a vágy a jóra, a tökéletesebbre.

2. A megváltás

Isten szeretetét azonban a bűn nem változtathatta meg. Ahogyan a példabeszédből is kitűnik: az Atya várta vissza a tékozló embert. - De mi adott erőt neki, hogy szakítson a bűnnel? Ki adott bátorságot, hogy méltatlansága ellenére újra Istenhez közeledjék? Ki mutatott utat? Ki tette jóvá, amit a bűn elrontott? - Ez az, amiről a példabeszéd nem szól (hiszen ez nem a témája), de a Szentírás sok helyen beszél erről: Jézus volt ez.
Jézusban Isten véglegesen kinyilatkoztatta, hogy a bűn ellenére is szereti az embert. Benne Isten Fia jött el, hogy felemelje a bűnbe esett emberiséget, és visszavezesse őt az atyai házba (vö. Jn 3,16; Róm 5,17; 11,31). - Ezt hívjuk megváltásnak. - Jézus megváltó művét két szempontból vizsgálhatjuk: Jézus élete és halála a) megváltó tett b) megváltó tanítás.

a) Jézus élete és halála megváltó tett

Mi az, hogy megváltó tett? - Valamiképpen "megváltó cselekedet" volt Kolbe atyáé, aki átvállalta egy társa halálbüntetését. Megváltó tett volt Cirenei Simoné is, aki átvette Jézustól a keresztet, és helyette hordozta.
Jézus élete és halála azonban sokkal teljesebb értelemben megváltó tett. Ő Isten létére magára és magába vette az emberi sorsot: a fájdalmat, a kilátástalanságot, a bűnt, a halált. Így átvállalta az emberiség "keresztjét". És lehetővé tette, hogy a kereszt alatt roskadozó ember felemelkedjék és isteni életet éljen.

Jézus élete és halála több szempontból is megváltó tett:

I.) Ha a megváltást szemléltetni akarjuk, így alakíthatnánk a tékozló fiú példabeszéd gondolatmenetét:

Jézus - a Fiú - együtt érzett az Atyával. Neki is fájt a tékozló ember bűne és fájdalma. Ezért elindult, hogy felemelje, hazavezesse őt. - De ami ezután következik, az már nem fér bele a példabeszéd kereteibe. Mert amit Jézus tett, az túlhaladja az ember képességét. Jézus nemcsak "utánament" a tékozló fiúnak, hanem kimondhatatlanul többet tett annál: Emberré lett. Titokzatosan eggyé vált minden emberrel. Magára vette a legbűnösebb, a legtékozlóbb ember sorsát is. "Belemerült" a bűn, a fájdalom sötétjébe, hogy magára vegye a tékozló emberiség minden fájdalmát és bűnét (vö. 1 Pt 2,24; 2 Kor 5,21; Gal 3,13; Iz 53,4-6). S miután így egyesült minden emberrel, önmagában emelte fel az emberiséget. Kiemelte a bűn kilátástalanságából és odavitte az Atyához. - "Isten emberré lett, hogy az embert Istenné tegye" - mondták a szentatyák (vö. Jn 10,11; 1 Jn 4,9-10; 3,16).

Ha megértetted, hogy Jézus titokzatosan magába vette az egész emberiséget, minden fájdalmat és bűnt, akkor értesz meg sok olyan igazságot, amelyekről tanultunk. Megérted, hogy:


II.) Jézus megtestesülése, élete és halála által felemelte az elesett embert. Hiszen a tékozló fiú nemcsak méltatlanná vált arra, hogy visszatérjen Atyjához, hanem képtelen is volt rá. A bűnben tékozló emberiség értelme és akarata legyengült. (Hasonlóan ahhoz, ahogyan eltompul a jó iránti érzéke annak, aki megszokja, hogy folyton a rosszat teszi.) Jézus eljött, és titokzatos módon magára vette az ember sorsát: a bűn okozta gyengeséget, a tehetetlenséget, a méltatlanságot. Így levette a tékozló fiú válláról a bűn terhét. Felemelte őt, s lehetővé tette, hogy visszatérjen az Atyához (vö. Jn 1,29).

III.) Jézus élete és halála megváltó tett olyan értelemben is, hogy jóvátette azt, amit az emberi bűn elrontott. - A bűn lényege az volt, hogy az ember a végtelenül jó Isten szeretetére mondott Nem-et. Jézus ezzel szemben egész életében Igen-t mondott az Atyának a mi nevünkben. - Igen-t mondott ott is, ahol a legnehezebb volt: a szenvedésben, a kereszthalálban. Így kiengesztelte Istent az emberi Nem-ekért: elégtételt adott (2 Kor 5,19-21; Fil 2,5-11; Zsid 9,15). Feláldozta magát az emberekért (vö. 33. rész). Ily módon lehetővé tette, hogy az ember újra isteni (istengyermeki) életet éljen.

b) Jézus életpályája és tanítása megváltó tanítás

Az ember telve van megoldatlan kérdésekkel: Van-e mód felkelni a bűnből? Van-e maradandó értelme az életnek? Van-e értelme áldozatok árán is kitartani az igazság, a szeretet mellett? Van-e valami értelme a szenvedésnek, a halálnak? Stb., stb. - Az emberiség széles tömegei ma sem tudnak ezekre a kérdésekre válaszolni. Olyanok ők, mint a szegény vakok, akik sötétben botorkálva, tapogatózva keresik a helyes utat. Ezeken az embereken mérhetjük le, hogy mit jelent Jézus megváltó tanítása.

III. A Megváltó társa lehetsz

Jézus megváltó műve által új világban élhetünk: egy megváltott világban, amelyben minden sötétséget beragyog Isten jósága. De a megváltás misztérium. E titkot akkor kezded megsejteni, ha elkezded élni azt. Hogyan?

a) Szemléld új módon saját életedet! - Meg vagy váltva. Krisztus magára vette sorsodat. Nincs többé értelmetlenség az életedben. Mert ha másokért élsz, minden javadra szolgál. És a legnagyobb sötétséget is betölti Jézus jelenléte (vö. 20. rész). Az egyetlen értelmetlenség - amit te követhetsz el - a bűn. De még ebből is folyton új életet kezdhetsz. Isten még gyengeségedet is javadra fordítja, ha te törekszel feléje (Róm 8,28; 2 Kor 12,8-10).
Attól ne ijedj meg tehát, ha néha kettősséget tapasztalsz magadban; ha valami húz a rosszra... Sőt még attól se, ha olykor hibázol... Szent Pál úgy mondja ezt, hogy a "régi ember" még mindig küzd bennünk a jézusi "új emberrel". A megváltás nem szüntette meg e kettősséget. De erőt ad arra, hogy napról-napra legyőzzük magunkban a régi embert, s mind jobban átadjuk életünket Jézusnak (Kol 3,10; Ef 4,22-24; Róm 6,6). Bátran kezdj tehát újat minden gyengeség után!

b) Szemléld új módon a világot és embertársaidat! - A világ, az emberiség meg van váltva. Még akkor is, ha az emberi bűnök miatt ez sokszor kevéssé látható. - Nem tudjuk, hogy ki miért jut a bűnök mélyére (vö. Mt 7,1; Róm 2,1). Csak azt tudjuk, hogy Isten szeret és hazavár minden embert. És arra hív minket, hogy mi se ítéljünk bűnösnek senkit, hanem tekintsünk úgy minden emberre, mint akiért Jézus meghalt, s aki jelölt az isteni életre (vö. Ef 1,10; Róm 5,8-10). - Ha így tekintünk rájuk, akkor feltámad bennünk a vágy, hogy segítsünk nekik hazatérni az Atya házába. Még azon az áron is, hogy magunkra vállaljuk helyettük a szenvedés és a bűn terhét.

Összefoglalás

74. Mit jelent az, hogy Jézus megváltott minket?
Azt jelenti, hogy Jézus emberré lett és meghalt értünk, hogy mi újra isteni életet élhessünk.

75. Hogyan váltott meg minket Jézus?
Jézus úgy váltott meg minket, hogy magára vette életünket (sorsunkat, bűneinket), majd halálig tartó engedelmességével helyrehozta azt, amit mi bűneink engedetlenségével elrontottunk.

76. Mit jelent az, hogy Jézus tanítása megváltó tanítás?
Azt jelenti, hogy 1. elvezet minket a teljes emberi életre, 2. és elvezet az isteni életre.

77. Miként vezet el Jézus tanítása a teljes emberi életre?
Jézus tanítása oly módon vezet el a teljes emberi életre, hogy megérteti velünk: van értelme az életnek (van értelme a szeretetnek, sőt a szenvedésnek és halálnak is).

78. Hogyan kapcsolódhatunk bele a megváltás művébe?
A megváltás művébe úgy kapcsolódhatunk bele, 1. ha úgy tekintünk minden embertársunkra, hogy ők is meg vannak híva az isteni életre; 2. és ha szeretetünkkel és áldozataink felajánlásával segítjük őket abban, hogy hazataláljanak Istenhez.

Válaszolj!

1. Mi az áteredő bűn?
2. Melyek az áteredő bűn következményei?
3. Mi a következménye annak, hogy Jézus magára vette minden ember sorsát?
4. Hogyan adott Jézus elégtételt Istennek az emberi Nem-ekért?
5. Mit jelent egy megváltott ember életében, hogy él benne a "régi ember"?
6. Milyen kettősséget tapasztal magában az ember?
7. Mit jelent számodra, hogy életed meg van váltva?
8. Milyen újdonságot hoz emberszemléletedben a megváltás?

Feladat

1. Úgy tekints minden emberre, hogy Jézus érte is meghalt. Éleszd fel magadban minden reggel a vágyat, hogy Jézussal egyesülő életeddel és áldozataiddal minél több embert segíteni akarsz, hogy hazataláljanak Istenhez.
2. Húzzátok ki egymás nevét a közösségben, s éljetek a héten egy-egy társatokért! Így vegyetek részt a megváltás művében (vö. Kol 1,24).

Tudod-e?

Mit jelent e név: Jézus Krisztus?
Jézus azt jelenti: Megváltó vagy Szabadító
Krisztus azt jelenti: Felkent.

Jézus a közvetítő

Jézus megváltó művét különösen megvilágítja az Ő közvetítő műve, szerepe. A Szentírás is leginkább erről beszél: "Egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért" (1 Tim 2,5-6). (A most következő sorok első olvasásra talán nehéznek tűnhetnek, de érdemes alaposan elmélyedned bennük, mert számos eddig megismert igazságot összefoglalnak.)

a) Jézus egész életében közvetítő volt Isten és ember között.

- Közvetítő volt létében: hiszen benne jelen volt, egyesült az isteni és az emberi.
- Közvetítő volt életében: mert folytonosan a közvetítést "élte". Isten előtt (Isten számára) úgy élt, mint ember, aki a teljes engedelmességben és önátadásban élte meg az Isten iránti helyes emberi magatartást (vö. 14. 16. l.). S az emberek előtt (az emberek "számára") úgy élt, mint Isten küldötte, mint a megtestesült Isten, az Atyának az emberekhez intézett Szava, s egyúttal az ember válasza Istennek.

b) Jézus életének és közvetítésének "csúcseseménye" a kereszt-feltámadás.

Jézus, mint ember, fejlődött élete során: fejlődött az Atyával és az emberekkel való egységes azonosulása terén. Halálában és feltámadásában egyedülálló teljességgel egyesült Istennel és az emberrel, és ekkor lett a legteljesebb mértékben közvetítő Isten és ember közt. Mit jelent ez?
Jézus a megtestesülésben egy olyan emberi testet öltött fel, amely lényegileg hasonló a miénkhez. "A bűnös testhez hasonló alakban" jött el (Róm 8,3), ha bűn nem is volt benne. Emberi természetében viselte a bűn következményeit: a gyengeséget (2 Kor 13,4), a szenvedés és halál terhét. "Minden tekintetben hasonlóvá kellett lennie" az emberekhez, "hogy kiengesztelje a nép bűneit" (Zsid. 2,17). De így nem térhetett vissza az "Atya jobbjára", hiszen test és vér nem örökölheti Isten országát" (1 Kor 15,50). - Krisztus emberségének tökéletesednie kellett. Át kellett mennie a "testi" állapotból a "szellemi test" állapotába (vö. 1 Kor 15,45 k). Az emberi természetnek az áteredő bűn által eltorzult hajlamait az önátadás és szenvedés útján kellett helyreállítania: "Annak ellenére, hogy Isten Fia volt, szenvedésből tanulta meg az engedelmességet" (Zsid 5,8; 10,9-10).

Jézus emberi természete a kiüresedésben és önátadásban, a szenvedésben, elhagyottságban és halálban vált tökéletessé. Ekkor nyílt meg a legteljesebben az Atya átalakító tevékenysége számára. Isten ekkor "magasztalta (magasztalhatta) fel Őt", ekkor dicsőítette meg, emelte Őt magához, alakította át emberségével együtt (vö. Fil 1,8-11; Zsid 2,9); ekkor tette (tehette) a mindenség fejévé, s adta neki az emberiséget örökségül (vö. Kol 1,17-22; Zsid 5,9-10).
Jézus tehát a halálban-feltámadásban lett a legteljesebb értelemben közvetítő. A kereszten, ahol Ő a legteljesebben "szolidárissá" vált Istennel (mert mindvégig Igen volt, mert a teljes kiüresedésben is átadta magát az Atyának), s ahol a legteljesebb értelemben "szolidárissá" lett az emberrel (mert megélte az emberi élet legmélyét, a bűn, az Istentől való elhagyottság fájdalmát) - ott érdemelte ki, hogy Isten a legteljesebben egyesítse Őt - emberségét is - Istennel: azaz megdicsőítse; és ott érdemelte ki, hogy a legteljesebben egyesítse az emberiséggel: azaz (a Szentlélek által) neki adja (Testének tagjaivá tegye) az emberiséget (vö. 25. l.).
-Így lett Jézus legteljesebben a kereszten Isten útjává az ember felé és az ember útjává Isten felé.

c) A megdicsőült Jézus közvetíti a Szentlelket.

Jézus a kereszten-feltámadásban Közvetítővé, Főpappá, Úrrá lett. Közvetítő tevékenységének beteljesülése a Szentlélek elküldése, illetve, hogy ezáltal megvalósította Isten és ember életkapcsolatát.
Jézus életében is birtokolta a Szentlelket (Lk 1,35; 4,1.18), de a benne élő Lélek erejéből csak azok részesültek, akik valamilyen módon konkrét kapcsolatba kerültek Vele, pl. a gyógyítások alkalmával (vö. Lk 1,41). Az embereket még nem hatotta át ugyanazon Lélek, amely Jézust. Jézus halála (teljes önátadása) által "érdemelte ki", hogy a Lélek kiáradjon minden emberre (vö. 27., 54. l.; Jn 16,7 k). - Az emberiség ekkor kapcsolódhatott be valóságosan Jézus életébe: Jézus ettől kezdve élt az emberben és az ember Jézusban (vö. Gal 2,20). - A kereszt-feltámadás, illetve a Szentlélek eljövetele által született meg az Egyház (vö. 24. 25. L. ); - s az emberek ekkor (Krisztus által a Szentlélekben) juthattak el az Atyához, illetve kapcsolódhattak be a Szentháromság életébe.

- A mondottakból értjük meg, hogy mit jelentett, amikor az előző leckékben Jézusnak az emberekkel való egyesüléséről beszéltünk. Hiszen (mint láttuk) e vonatkozásban különböző fokozatok léteznek:
- A megtestesülésben Jézus eggyé vált az emberiséggel, hasonlóvá lett hozzánk, magára vette az ember sorsát, Isten egyetemes szeretetével ("lelkileg") átölelte, magába vette az egész emberiséget (vö. 17., 18. l.); lelki-szellemi kapcsolatba került mindnyájunkkal. De akkor az emberiség még nem élt Jézusban, és Jézus nem élt az emberben (az emberiség még nem volt Krisztus Titokzatos Teste).
- A kereszten Jézus egy új teljességgel vált szolidárissá Istennel és az emberrel. S a feltámadásban nemcsak az Atyával egyesült új módon (megdicsőülésben), hanem az emberiséggel is, amennyiben (a Lélek eljövetele által) most már valóságosan "magába vette" az emberiséget: az emberek (illetve a hívők) a Lélek által ténylegesen Krisztusban élnek, Krisztus Testét alkotják.
- A Szentlélek eljövetele által tehát alapvetően megvalósult az emberiségnek Jézussal való egyesülése (illetve az egyesülés elmélyülésének lehetősége). A továbbiakban az ember személyes döntésén múlik, hogy Jézussal való egyesülése milyen mértékben mélyül el. - Jézus embersége a szenvedésben beteljesült önátadásban vált egészen istenivé, vált alkalmassá, hogy a Szentlelket közvetítse az emberiség számára. A mi emberségünk is annál teljesebben közvetíti Istent, a Szentlelket embertársaink felé, minél teljesebben átadjuk magunkat Isten akaratának. S átadottságunk érlelésében egyedülálló szerepe van a szenvedésnek. (A búzamagnak meg kell halnia, hogy termést hozhasson.)

Válaszolj!

1. Miként volt Jézus közvetítő létében?
2. Miként volt Jézus közvetítő életében?
3. Miként fejlődött Jézus emberi élete során?
4. Hogyan vált Jézus a legteljesebben "szolidárissá" az Atyával és az emberekkel?
5. Milyen fokozatok vannak Jézusnak az emberiséggel való egyesülésében?


a) Az Ószövetség első fejezeteinek íróját is az emberben és a világban levő kettősség foglalkoztatja: Isten jónak teremtette a világot, boldogságra teremtette az embert. Honnan van tehát a jó és a rossz kettőssége? Honnan van a bűn, a fájdalom? - Az író az isteni kinyilatkoztatásból kapott válaszát gyönyörű jelképes elbeszélésben mondja el.
Alapvető tanítása, hogy Isten valóban a jóra, az isteni életre teremtette az embert. Elbeszélésével ezt a tanítást szemlélteti. Leírja, hogy Isten csodálatos kertbe (az Édenkertbe, a Paradicsomba) helyezte az első embereket (Ádámot és Évát). Itt mindenük megvolt. Boldogok voltak és tudták, hogy Isten szereti őket.
Az emberek azonban hálátlanok voltak Isten iránt. Amikor dönteniük kellett, hogy engedelmeskedjenek-e törvényének, ők Nem-et mondtak. (Isten törvényét jelképezi az elbeszélésben az a parancs, hogy egy fa gyümölcséből ne egyenek. S a bűn jelképe: Ádám és Éva esznek a tiltott fa gyümölcséből.)
A bűn azonnali következménye, hogy elveszítik lelkük boldogságát és Isten barátságát. (Az elbeszélés ezt azzal ábrázolja, hogy el kell hagyniuk a boldogság kertjét, amelyben Istennel együtt éltek.)
A bűn távolabbi következménye, hogy gyermekeik már az Istentől "távollevő" világban születnek, s utódaik bűnt bűnre halmoznak. (Káin megöli Ábelt; Noé korában vízözön pusztítja el a bűnösöket; Bábel lakói gőgjükben Istennel akarnak vetekedni.) (Ter 4-11.)
Azonban a bűnök sötétjében is felcsillan a remény: Isten nem hagyja el az embert; eljön majd a Megváltó, és kiszabadítja az embert a bűn börtönéből.

b) A Biblia tanítása szerint a szenvedésnek, halálnak és rosszra hajló természetnek oka az, hogy az ember Nem-mel válaszolt az isteni szeretet meghívására.
Az Istennek mondott Nem, a bűn, súlyos következménnyel jár. Aki Igen-t mond Istennek, az Isten világosságában él. Aki Nem-et mond neki, az kilép az Ő világából, elveszíti az Ő fényét. Nem méltó többé arra, hogy Isten úgy tekintsen rá, mint gyermekére.
Az emberiség így a bűn által kilépett Isten világából, és elindult egy úton, amelyen egyre inkább elhatalmasodott a rossz. - A gyermekek pedig ebbe az emberiségbe születnek bele. Ennek két következménye van: 1. Ok is az Istentől elszakadt emberi közösség tagjaivá lesznek. 2. Születésükkel magukra veszik a rosszra hajló emberi természetet; és gyermekkoruktól kezdve természetszerűen elsajátítják környezetük hibáit.
Ezt az állapotot, amelybe a gyermek beleszületik, az áteredő bűn állapotának nevezzük. - A gyermek természetesen még nem bűnös. De a mondottak értelmében mégis egy Istentől távolálló világba született, amely őt is hajlamossá teszi a bűnre.